19. nap

“Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b

Istenem, nekem mindig is problémám volt a kegyelemmel. Talán mert túl erős az igazságérzetem. Az én fejemben valahogy úgy van, hogy a hibáknak igenis következményük kell legyen, a bűneinknek igenis viselnünk kell a terheit. Mindenható Istenem, töredelmesen bevallom, hogy engem szinte bosszant, ha valaki megússza a kanosszajárást, mert megbánja, és Te képes vagy azonnal megbocsátani. Bevallom, hogy még az is bosszant, amikor nekem bocsátasz meg így, mert sosem tudtam mit kezdeni az ilyen szeretettel. A bűnhődés, a szenvedés, a terhek.. igen, azok jöhetnek, kemény vagyok már, mint a szikla. De az érthetetlen kegyelmed zavarba hoz, kibillent rezignáltságomból, olyankor úgy érzem, nekem kell büntetnem saját magamat.

Ilyenformán néha „fülemet, farkamat behúzva” élem az életemet. S azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Mi, keresztyének, ilyen szolgalelkű kreálmányok vagyunk. Azért nem mondom, hogy teremtmények, mert mi tettük magunkat ilyenné –  nem Te. Te nem kérted, hogy a bűnök miatt egész életünket szégyenkezve éljük le, és törődjünk bele a folyamatos megalázkodásba. Te csak alázatot kértél, és hjaj Istenem, már látom, hogy az annyira más.

Azokért fohászkodom most Uram, akik hajlamosak összekeverni a kettőt, és bűntudattal meg ítéletekkel kezdenek el minden egyes napot. Akik összehúzzák magukat, és zavartan körbenéznek, ha esetleg véletlenül túl hangosan elnevetik magukat. Én azt hiszem, Jézusom, hogy ha Te most itt élnél közöttünk, akkor a Te nevetésed lenne a legcsengőbb, leghangosabb. Olyan jó lenne nekünk is olyan, ‘telterősen’, dél-amerikai nősen, öblösen kacagni! Mert szabad. Mert ha megbánom a számtalan hibámat, akkor te tényleg megbocsátod, sőt nem csupán megbocsátod, hanem eltörlöd vétkeim. S ahogy ezt kimondom, máris mosolyra húzódik az ajkam. Könnyű vagyok. Lebegő. Szeretetre, életre, örömökre kész.

Köszönöm.

Ámen.

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Papíron huszonéves, odabent 8 és 80 egyszerre. Nincs hosszútávú, stabil munkám, az egyetlen szilárd terület a pedagógia világa. Ezen belül néha hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatok, néha élménypedagógiával vagy szexuális neveléssel foglalkozom, néha egyetemen dolgozom, néha pedagógusképzést tartok, vagy egyszerűen csak besegítek valahol valamibe, amiben értéket, lényegi dolgot találok.

Állítólag örök csavargó, szerintem viszont az időm nagy részét a fejemben töltöm, az meg eléggé egyhelyben van. Azért az igaz, hogy ha utazhatok, írhatok, főzhetek, a legjobb barátaimmal lehetek, és közben még a Jóbarátok is megy a háttérben, akkor elég boldog vagyok.

Istenben azt szeretem a legjobban, hogy mindig elképesztő kalandokba küld, és folyton felemel, de azért közben jó sokszor összetör, hogy sose feledjem: az alázat az egyik legfontosabb érték, amit életem végéig szeretnék megőrizni.