16. nap

“Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b

Uram, sosem fordítottad el az arcod és sosem mondtál nemet rám. Nem is utasítottál vissza. És én ebben az évben is hányszor elhagytalak…  

Hiszen tudod, néha olyan nehéz. Sok volt a dolgom,betegeskedtem, és cipelnem kellett azt a súlyos keresztet. Olyan sokszor panaszkodtam és sírtam. Olykor inkább a sarokba vágtam volna mindent, úgy kiábrándultam. Láttad, Uram, többször feladtam. Hibáztattalak a kudarcaimért, örömeimben is elégedetlenkedtem. Dacosan néztem rád és vádlón kérdeztem, hogy hol vagy Istenem? És te hallgattál, csendben csak ott álltál mellettem.

Ma már tudom, hogy sosem hagytál el engem, habár én sokszor keresztülnéztem rajtad. Te ott voltál, bár én nem akartalak észrevenni. Látom már – minden nehézség csak egy lépcsőfok, amely által közelebb kerülhetek hozzád. Így válok egyre erősebbé. 

Nyisd meg a szemeimet, hogy láthassalak és érezhesselek.Tégy befogadóvá a szeretetedre és az áldásaidra. De ha próbák is jönnek, vagy nehezedik a kereszt, maradj mindig velem. Ne hagyd, hogy újra hátat fordítsak neked.

Ámen.

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

baraeszti

Baranyi Eszter vagyok, 22 éves, Rákóczi-főiskolás. Valamikor közlékeny és szárnyaló, időnként hallgatag és botladozó. Néha a lelkem egy virágzó díszkert, de van, hogy csak sivár parlag. Kedvenceim a kisgyerekek, az irodalom, a kávé és a kaktuszok. Lenyűgöznek a művészfilmek, a klasszikus zenék és az utópisztikus szemléletek.

Újjászületésemkor kicsi és gyönge halként túl korán túl mély vízbe estem, és még ma sem könnyű a felszínen maradnom. Szolgálatból írok, beszélek és zongorázom, de gyakran ezek csak emberi erőlködések, és egyedül az isteni kegyelem az, ami előrevisz.