14. nap


“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Istenem olyan sokszor félek, hogy el fogom rontani. Hogy el tudom rontani. Mert elveszek a részletekben, és túl későn döbbenek rá, hogy kihagytalak a folyamatból.

Tudom, hogy Nálad sosem lehet túl késő. Hogy hozzád az utolsó pillanatban is járulhatok kegyelemért. Végtelenül hálás vagyok ezért a biztonságért, de olyan jó lenne, ha nem vesztegetnék el egy csomó időt Nélküled.

Talán ha már az elején bevonlak a folyamatba,nem adnám fel háromszor is, négyszer is út közben. Talán ha nem halogatnék minden percet, ami Veled kapcsolatos, nem érezném úgy néha, hogy csak múlnak, de nem telnek a napjaim.

Istenem, hadd imádkozzam most mindazokért,akik még hozzám hasonlóan hajlamosak Téged a prioritási lista végére rakni,mondván, hogy majd a végén, majd akkor megnyugszunk a karjaidban. Azokért, akik végigrohanják az adventet, végiggürcölik az ünnepet is, és csak a végén döbbennek rá, hogy a teljesíthetetlen elvárásokat ők maguk állították fel maguknak. És arra is, hogy mindez elég volt ahhoz, hogy Téged már megint az utolsó pillanatra halasszanak.

Ne zsúfolj, ne halogass, ne rohanj: állj meg,és engedd be Őt most! Imádkozz, vigyél elé mindent, és ne zavarjon, ha közben odaég a süti. Mindig az Isten az első a fontossági listán. Ne az utolsó pillanatodat add oda, hanem add át Neki mindet!

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Papíron huszonéves, odabent 8 és 80 egyszerre. Nincs hosszútávú, stabil munkám, az egyetlen szilárd terület a pedagógia világa. Ezen belül néha hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatok, néha élménypedagógiával vagy szexuális neveléssel foglalkozom, néha egyetemen dolgozom, néha pedagógusképzést tartok, vagy egyszerűen csak besegítek valahol valamibe, amiben értéket, lényegi dolgot találok.
Állítólag örök csavargó, szerintem viszont az időm nagy részét a fejemben töltöm, az meg eléggé egyhelyben van. Azért az igaz, hogy ha utazhatok, írhatok, főzhetek, a legjobb barátaimmal lehetek, és közben még a Jóbarátok is megy a háttérben, akkor elég boldog vagyok.
Istenben azt szeretem a legjobban, hogy mindig elképesztő kalandokba küld, és folyton felemel, de azért közben jó sokszor összetör, hogy sose feledjem: az alázat az egyik legfontosabb érték, amit életem végéig szeretnék megőrizni.