Megint ugyanott…

Fotó: Cameron Stow

Kedves olvasóm, biztosan érezted már úgy, hogy lelkileg nem haladsz sehová, már megint ugyanott tartasz, ahol elkezdted Krisztus követését. Még mindig ugyanazokkal a bűnökkel harcolsz, ugyanazok a kérdéseid vannak – nem jutottál előbbre. A János 21,1-14-ben is így vannak a tanítványok. János evangélista itt írja le a nagy halfogás történetét. A másik három evangélium viszont Péter elhívásával kapcsolja azt össze. A szinoptikusok szerint Jézus egy sikertelen halászattal töltött éjszaka után találkozik Péterrel, beszáll a hajójába, majd rövid tanítás után megkéri, hogy evezzen a mélyre és dobja ki a hálót. A háló megtelik, és a csodát látva Péter térden állva vallja meg bűneit, majd elhívást kap Krisztus követésére. János szerint a történet szinte ugyanúgy megismétlődik Jézus feltámadása után. Péter és a tanítványok annyi mindent átéltek Jézus mellett három év alatt. Láttak csodákat és részesei is voltak pár különleges eseménynek. Ott voltak, mikor 5000 ember jól lakott öt kenyérrel, látták feltámadni Lázárt vagy Jairus lányát, átélték, hogy Jézus szavára elcsitul a háborgó tenger, de ott voltak akkor is, mikor Jézust elfogatták a főpapok és volt, aki ott állt a kereszt alatt is. És most mégis ugyanott vannak, ahol kezdték. Megint Galileába mennek. Itt a tenger, talán megvan még a régi halászbárka is, és egy kis foltozással bevethető az ócska háló…

Pedig Jézus innét hívta el őket, és itt lettek emberhalászokká. Most mégis jó ötletnek tűnik Péter indítványa, hogy térjenek vissza a régi életbe. De a halászat már megint nem sikerül. Nem találnak áldást a tanítványok, mert nincsenek a helyükön. Talán sokszor ezért sikertelen, áldatlan a mi életünk is? Máshol kéne lenni és mást kellene tenni, de valahol leragadtunk. Nem sikerül az élet tengerén kifogni a boldogságot, a szeretetet, a lelki békét – mert máshol kéne azokat keresni. Ha leragadunk a régiben, sokszor csalódnunk kell. Ebben a csalódott állapotban vannak a tanítványok is, mikor eljön hozzájuk Jézus, hogy tovább lendítse őket. Előbb csak egy kérdést tesz fel az Úr: „Van-e valami ennivalótok?” Mintha azt kérdezné: „Na, mondjátok, mire jutottatok nélkülem? Hogy tetszik a régi élet?” Erre a kérdésre válaszolva a tanítványok őszintén elismerik a kudarcukat. Nem beszélnek mellé. Nem magyarázkodnak. Csak elmondják azt, ami nincs. Jézus nélkül üres a háló, a régi élet sikertelen.

Itt kezdődik a változás. Ha Jézus előtt be tudjuk vallani a sikertelen próbálkozásainkat, és hajlandóak vagyunk azt tenni, amit Ő kér. A halászat nem Jézus kérése volt, hanem Péter nagyszerű ötlete. Annyit is ért. De amikor a tanítvány Jézus parancsát követi – „vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán…” –, akkor csoda történik. Megint tele van a háló. Megint kész az öröm, mert megint csodát tett Jézus. Neki nem méltóságon aluli megint ugyanoda menni a tanítványokért, ahonnét egyszer elhívta őket, és az sem, hogy még egyszer megtegye ugyanazt a csodát. Egyszerűen csak a saját jelenlétét adja, és betölti a tanítványok szükségeit. Meg vagyok győződve, hogy a céltalan köreinkből minket is Jézus jelenléte emel ki. Ha szem előtt tartjuk Őt, ha hallgatunk a szavára és nem saját ötleteinket követjük, akkor látható lesz az életünkben az előre haladás.

Kacsó Géza

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

A szerzőről:

kacsogeza32 éves vagyok. Nős, három kislány apja. Református lelkipásztor Bátyúban.
Gáton születtem és itt kezdtem a sulit. Majd a nagyberegi líceumba jártam 3 hosszú éven át. Debrecenben jártam teológiára, ami életem egyik legszebb időszaka volt.
Egyetem után ösztöndíjas diák voltam Amerikában.
Kárpátaljára hazatérve voltam: segédlelkész Bátyúban és környékén, főiskolai lelkész Beregszászban, vallástanár a nagyberegi líceumban, óraadó tanár a főiskolán (vallástöri) és a KRISZ alelnöke…
Majd újra külföld: Angliában szolgáltam 2,5 évig.
Aztán ismét hazajöttem. Bátyúban lettem lelkész.
Azóta itt élek és szolgálok a kárpátaljai valóságban.