Húsvéti békesség

Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! (Jn 19,20)

Feszültek vagyunk, mert világunk telve van feszültséggel. Fáradtak vagyunk, mert lemerít mindaz, amiben élünk, nem látjuk a reményteljes jövőt, mert a küzdelmes és kiábrándító jelen leköti minden energiánkat. Ez a teremtett világ sosem kiáltott annyira a békesség iránt, mint napjainkban. Az utóbbi években a húsvét egyes keresztyének számára gyászünnep: a tavalyi évben az egyiptomi kopt és a pakisztáni keresztyének ellen követtek el merényleteket, azelőtt 148 kenyai egyetemistát végeztek ki húsvét hajnalán. Békétlenség mindenütt.

Ez a sötét háttere annak a fényes kijelentésnek, amellyel Jézus ezen az éven is be szeretne lépni nem csupán a húsvétunkba, hanem a mindennapjainkba is. „Békesség nektek!” Feltámadása után megjelenik a tanítványoknak, belép a zárt ajtókon és békességet hirdet nekik.

Az a benyomásom, hogy rengeteg emberi békétlenség ma is a zárt ajtóink eredménye. Egymás felé és Isten felé is elzárjuk a kommunikáció és a kommúnió, a közösség lehetőségét, így a szétdarabolódó világban belépünk a békétlenkedők közé. Ezzel szemben Jézus ma is belép a zárt lélek-ajtókon és békességet hoz.

Belépésekor igazolja magát. Nem fényképes igazolvánnyal, hanem sebeivel. Jövetele nem illegális behatolás és indiszkréció, hanem baráti látogatás. Nem idézéssel érkezik, és nem akar elkobozni semmit. Átszögezett kezében a béke ajándékát hozza. Tudja, erre van szükségünk, és ezt nem lehet beszerezni a bevásárlóközpontokban. Azt hozza, amit senki mástól nem kapnánk meg.

Jézust nem nevezték ki béke-nagykövetnek és sosem jelölték béke-Nobelre, mégis a legnagyobb békét Ő kötötte és biztosította be vére árán: a békét a szent Isten és a bűnös ember között. Ezért tud(hatna) az Ő népe békében élni, és békét árasztani maga körül. Barátom a képernyő előtt, a te életedben tetten érhető ez a béke? Mert ahol Jézus uralkodik, ott lassan elsimulnak a dolgok, visszahúzódnak a más kárára érvényesített igények, és az önérvényesítés helyét átveszi az Isten békessége, amely jól tudjuk, hogy meg fogja őrizni gondolatainkat a Jézus Krisztusban.

A feltámadás után kezdődő békesség egy új korszak kezdetét, a megváltás művének életbelépését jelzi. A te személyes történetedben, családodban és környezetedben elkezdődött már ez a korszak? Tudsz-e megbékélni pároddal, szüleiddel, gyermekeiddel, testvéreddel? Tudunk-e magyarokként békét közvetíteni azok felé, akik nagyon szívesen okoznak nekünk békétlenséget? Belépünk-e az ideológiai adok-kapokba vagy csendesen imádkozunk azokért, akik ellenünkre vannak?

Rövid hívő életem alatt azt tapasztaltam meg, hogy a jézusi út a béke útja Istennel és egymással. Lépjünk rá erre az ösvényre idén együtt, s ahogy lehetett boldog a böjtünk, legyen békés a húsvétunk!

Békesség az olvasónak!

Laskoti Zoltán

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!