A te pénzed, Isten kezében?

„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” (Préd 5,18)

Jézus arra buzdított minket, hogy az utolsót is adjuk oda, ez a poszt viszont nem erről szól. Inkább arról, hogy az anyagiak kérdése sokszor tabu családokon, közeli kapcsolaton belül is, de nagy baj, ha az Istennel való kapcsolatban is az marad.

Amikor friss volt az életemben a felismerés, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok, és ezért hálából rá figyelve szeretném élni az életem, a közvetlen környezetemben sokaknak feltűnt a változásom. Csipkedtek, kérdezgettek, próbára tettek, szurkálódtak. Azok, akik nem gondolták úgy, hogy Istennek helye kellene, hogy legyen az életünkben, változatos módon adták a tudtomra — ki tapintatosabban, ki nyíltan — hogy nem vagyok teljesen normális. Hogyan lehet egy kézzelfogható világban, ahol éhen halsz, ha nincs pénzed ételre, kilakoltatnak, ha túl sokáig adós maradsz a lakbérrel, holmi túlvilági dolgokat a középpontba helyezve, a „fellegekben járva” élni?! „Megetet az istened, ha éhes vagy? Kifizeti a gázszámlát helyetted?” — vágták a fejemhez. Sőt, egyszer egy hozzám közeli személy azt vetette a szememre, hogy olyasmiért vagyok Istennek hálás, amivel ő ajándékozott meg a saját pénzéből vásárolva. Hajmeresztő.

Ismeritek a viccet az árvízről, meg a csökönyös papról? Aki igen, az ugorjon a következő bekezdésre. Egy faluban nagy árvíz volt, mindenkinek sikerült nagy nehezen elmenekülnie, csak az öreg plébánosnak nem, aki a templomtorony tetejére felkapaszkodva imádkozott Isten segítségéért. Egyik csónak ment a másik után, de a pap nem szállt be, mondván, hogy Isten megmenti. Végül egy helikopter is próbálta őt kimenteni, de azt sem fogadta el. A templom összedőlt, a pap megfulladt és a többi: tragédia, hitéleti válság, meg ilyenek. A pap a Mennybe kerülve Isten színe előtt állva megkérdezte: „Uram, hát imádkoztam hozzád, hittem Benned, és mégis hagytál megfulladni?! Miért nem segítettél?” Erre az Úr: „Fiam, talán nem küldtem érted két csónakot, és az utolsó pillanatban még egy helikoptert is? De hát neked semmi sem volt elég jó…”.

Nem, nem nyúl le egy kéz a magasból, és nyomja majd a kezedbe a számláid fedezetét. Nem pottyan le az égből csodába illő módon a konyhában a heti bevásárlás egy nagy szatyorban. De hidd el, megvannak Istennek a maga eszközei arra, hogy segítsen neked. Embereknek hívják őket. Meg váratlan fizetésemelésnek, egy jobb munkaajánlatnak, hirtelen bevételnek, rokoni támogatásnak, kedves szomszédnak, aki nem fogad el pénzt a vízvezetéked megszereléséért, támogatásnak a gyülekezeted valamelyik tagjától. Sokféleképpen jelenhet meg. A titok az, hogy meg kell osztanod életednek ezt a részét is Istennel, akármennyire nehezen hihető, hogy befolyásolhatja.

„Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?” (Lk 12,30)

Sokszor idéztem fel ezt az igét nehezebb időkben. Azzal folytatódik, hogy a mi mennyei Atyánk tud a szükségleteinkről, hogy ennünk, innunk, öltözködnünk kell. Nem feledkezik meg rólunk. Ha az Ő országát keressük, ezek ráadásul megadatnak nekünk.

Nem Istentől távoli dolog az anyagi helyzeted. Rábízhatod a nehézségeit, de vele élheted meg azt is, ha tehetősebb vagy másoknál. Szabad örülni valaminek, amit végre megvehettél magadnak, vagy másnak. Amid van, azt Isten adta a maga szövevényes útjain és módjain neked, magad és mások örömére. Ezzel is gondoskodni tud a boldogságodról.

Nehéz dolog megmaradni a középúton, ha pénzről van szó. Bár nem bűn, ha megveszed azt, amire szükséged van, ha bizonyos életszínvonalat szeretnél megtartani, de biztos, hogy a harmadik új ruhára is égetően szükséged van ebben a hónapban? Vagy a negyedik görbe estére, amikor elég sok pénzt fogyasztotok el a baráti társasággal? Egyértelmű viszont, hogy ha az anyagi státuszért, biztonságért fékevesztetten – Istent szem elől tévesztve –, a pénzt már-már istenségként tisztelve, az erkölcsöket félretolva törsz utat, akár másokon keresztül is, az nem lehet helyes. A szeretetre való idő, a tested épsége és egészsége rovására, az idegrendszered állóképességének határáig, a végkimerülésig végzett munka és ügyeskedés a még többért nem lehet Istennek tetsző dolog!

Bízd ma Istenre az anyagi gondjaidat! Köszönd meg, ha nem szenvedsz hiányt semmiben! Kérd, hogy mutassa meg a környezetedben azt, aki számára te lehetsz az anyagi árvízből mentő helikopter! Még ha csak egy kávézóban egy tea erejére is.

Kiss Julianna

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

Amit csinálok: szépet meglátni tanítok, koncertezem, olykor írok.
Amit szeretek: olvasni, esőt hallgatni, órákat tölteni gyakorlással, zenehallgatással, a természetben két keréken vagy két plusz négy lábon. Meglátni az emberekben a szépet, Isten arcát.
Amit szeretnék: ha sosem nőne fel a lelkem mélyén élő gyermek. Ha mindig csillogó szemmel tudna rácsodálkozni a körülöttünk lévő apró ajándékokra — a fülemüle szavú tavaszi éjszakákra, egy furcsa alakú színes árnyékra, egy őszinte mosolyra.
Amit hiszek: ezeken keresztül mind Isten szól hozzánk és üzen: „Veled vagyok. Láss, érezz, szeress!”