Gátja vesztett folyó

Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. (Mát 5:4)

Naponta futok bele emberekbe, akik az életük viharaival küzdenek. Van, aki már évek óta vergődik, de nem jut előre. Csak fájdalom van, megvigasztalódás nincs. Rossz nekik, tudom én. Csak nem eléggé. Még nem.

Mert más dolog nyávogni, és más sírni. Igen, tudom, vannak nehéz időszakai az életnek. Vannak embert próbáló helyzetek, makacs problémák, nehezen gyógyuló sebek. Nekem is vannak. Neked is vannak.

De mondd csak: mikor sírtál utoljára?

Nem, nem a hisztis toporzékolásra gondolok, amikor valaki az utadba állt. Nem is a vérző szíved fájdalmára, amikor megtiportak, semmibe vettek, kifosztottak.

Nem.

Mikor érezted azt, hogy valami végleg elveszett, mert te nem figyeltél arra, ami igazán fontos?

Mikor láttad magadat teljes valódban, lelked minden mocskával?

Mikor szakadt ki belőled a megbánás úgy, mint egy gátja vesztett folyó?

Mert tudod, ez a sírás nem tart évekig. Az ilyen szenvedőt Krisztus felemeli, megvigasztalja, megtisztítja, és új útra indítja. A bűnbánat keserű könnyeit egyenként csókolja le – minden cseppje drága kincs Neki. A hisztis gyerekkel viszont nincs mit kezdeni. Meg lehet várni, amíg megnyugszik, vagy amíg úgy be nem üti magát, hogy magától rájöjjön: na ilyen az, amikor tényleg fáj.

Boldog az, aki túljut a dacon, a büszkeségen, a haragon, az akaratosságon, a panaszkodáson, és kiszakad belőle a kiáltás: Uram, irgalmazz! Ments meg önmagamtól, mert lassan tönkreteszek mindent magam körül!

Hosszú és nehéz út vezet idáig. És mindig vannak egyszerűbb megoldások:

  • a kínos gondolatokat, érzelmeket, veszélyes tapasztalatokat el lehet hallgattatni vagy csak nem kell engedni, hogy tudatosuljanak;
  • gond nélkül át lehet venni a fölötted álló, nálad erősebb ember gondolatait, véleményét, szokásait;
  • vannak, akik indulatokat gerjesztenek benned, de ezt el lehet rejteni, a fantáziáidba temetve a kínos érzéseket;
  • néhány elfogadhatatlan eseményt, emléket teljes mértékben törölni lehet, mintha meg sem történtek volna;
  • rá lehet húzni másokra olyan érzéseket, gondolatokat, szándékokat, amelyektől teljesen elzárkózol;
  • képes vagy épp az ellenkezőjét tenni annak, amire valójában vágysz;
  • vannak dolgok az életedben, amit a szeretteid gyakran szóvá tesznek, de simán ki lehet magyarázni;
  • vannak önbódító módszerek, amik leárnyékolják a kellemetlen, szorongató érzéseket;
  • a tehetetlenséget alá lehet támasztani azzal, hogy a „szereped” nem enged vagy a helyzeted reménytelen;
  • az érzelmek körbepáncélozhatóak, nehogy mások tudomást szerezzenek róluk;
  • betegséggel vagy balesettel büntetni lehet másokat vagy önmagadat;
  • lehet hidegen, érzéstelenül vagy épp humorosan beszélni olyan dolgokról, amiket fenyegetőnek, szorítónak élsz meg, vagy amik túlságosan is vonzanak;
  • a szorongást keltő helyzeteket, döntéseket, konfliktusokat el lehet kerülni;
  • az önsajnáltatás, önbecsmérlés részvétet, támogató gesztust csikar ki másokból…

Boldogok, akik nem kendőzik el kényszeresen a valóságot, hanem készek szembenézni az igazsággal, és ha úgy van, odaajándékozni könnyeiket annak, aki fontos, aki számít.

Vigaszra, békére lelnek általa.

Szánj ma időt az önvizsgálatra! Fedezd fel, melyek azok a védőfalak, amelyek segítenek elhárítani a feszültségeket – és amelyek egyúttal távol tartanak Krisztus kegyelmétől!

Olasz Tímea

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

olasztimi

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.