14. nap – december 14.

 

Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. (1János 3,5)

Az advent időszaka magában hordozza az elmélyülést, az Istenre figyelést, a lélekben elcsendesedést… Ugyanakkor van benne valami megmagyarázhatatlan, melegséggel eltöltő érzés, ami – ha az ember igazán, teljes szívvel éli meg ezeket a napokat – egészen karácsonyig elkíséri.

Mi gyakran ajándéktárgyakban, finom ételekben és egyfajta csak a karácsonyra jellemző hangulatban gondolunk az ünnepre, s bár az ünnepi ajándékozás, adakozás szokása egy emberek ihlette hagyomány, mégis mára mindezek szinte eggyé váltak a karácsonnyal.

Azt hiszem számomra azért kedves ez az ajándékozásban megnyilvánuló egymás iránti kölcsönös törődés, mert valahol a fenti ige is ezt sugallja. Isten irántunk való mélységes törődését láttatja meg velünk. Hisz Jézus a bűntelenségét áldozta fel értünk. Ő egyszerre jött elvenni és adni. Elvette minden bűnünket, hogy nekünk ajándékozhassa a lehetőséget egy reményteljes és egyben örökké tartó életre.

Talán ma épp itt az ideje annak, hogy újraértékeljük a rohanó, szürke hétköznapjainkat, és minden egyes pillanatra drága áron megvásárolt különleges ajándékként tekintsünk!

Dolenai-Balogh Beáta

 

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

balogbeaMég keresem a helyem az életben, még nem találtam rá arra a valamire, amiben igazán jó vagyok.  Ezért a legtöbb cikkem valamilyen formában az álmaink, céljaink kereséséről, megtalálásáról és a megvalósításukról szól.

Érdeklődést és csodálatot vált ki belőlem bármi, ami  értéket hordoz, megérint, inspirál, jóra ösztönöz vagy segít másképp látni a világot. Nagy álmom, hogy olyan emberré váljak, aki valami hasonlót vált ki másokból. Emellett a legfontosabb törekvésnek azt tartom, hogy bármi is az, amire rátalálunk hivatásként, meg kell találnunk a módot, hogy Isten és mások szolgálatába állítsuk. Nem azért, mert kötelességnek tartom keresztyénként, hanem mert ebben érzem a szabadságot, ebben látom annak a lehetőségét, hogy elnyerhessem Isten áldását.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10)