Megszerzett tudás és elrejtett kincs

Akik keveset tudnak a tudományról, és akik keveset értenek a valláshoz, vitatkozhatnak egymással, és akik figyelik őket, azt gondolhatják, hogy ez a tudomány és a vallás közti vita, de valójában csak a tudatlanság két formája közti összeütközés” – vallja Robert Andrews Millikan, Nobel-díjas fizikus. Ennek az összeütközésnek a leggyakoribb pontja a teremtéssel kapcsolatos kérdések boncolgatása, aminek kapcsán keresztyénként gyakran hagyjuk belekényszeríteni magunkat a védekezés zsákutcájába. Könyvek tucatja szól arról, hogyan lehet szakszerűen képviselni egy technikailag fejlett világban a teremtés álláspontját, és jó, ha ezeket ismerjük. Azonban fontos, hogy a modern fizika és az információtechnológia részleteinek erdejében ne veszítsük el a lényeget, miszerint minden Krisztus által és Őreá nézve teremtetett. Lehet, hogy hatékony érveléstechnika helyett hitvallással többre mennénk! Az igazodási pontunk legyen mindig Jézus Krisztus, amikor a hitünk és a tudásunk kapcsolatáról gondolkozunk. Pál szerint Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve, amiből két gyakorlati dolog következik a hivatásunkra, munkánkra nézve.

Egyfelől minden tudás, ismeret, bölcsesség Istentől származik. Nem is olyan meglepő ez, hiszen Isten bölcsen alkotta meg ezt a világot. Minden szabályosság, logikus rend, amit felismerünk a természetben, az Ő műve! A keresztyén hit fontos következménye, hogy Isten nem akar minket tudatlanságban hagyni, hanem „azt parancsolja, hogy az észt műveljük, egyszersmind ajándékokat és előmenetelt is ad hozzá.” (II. Helvét Hitvallás IX. fejezete). Kegyelem, hogy bűnbe esett emberekként is tudást nyerhetünk Istentől a világ és a természeti törvények megismerésére. Mindez nem öncélú, mert az Úr küldetést, hivatást, feladatot ad a hívő embernek, hogy ezzel a tőle való tudással művelje és őrizze a földet – azaz Isten dicsőségére és embertársai javára éljen!

Másfelől azonban látnunk kell, hogy minden tudással, ismerettel, bölcsességgel csak Jézus Krisztusra támaszkodva tudunk jól élni – mert ez a kincs Őbenne van elrejtve. Még ma is sokakban él a népszerű pozitivista gondolat, miszerint ha az oktatási rendszer jól működne, a világ megváltozna. Valóban, a nevelésen, az oktatáson sok múlik, de ezzel párhuzamosan a gyakorlat igazolja vissza, hogy önmagában ez még csak tájékozott, és legtöbbször önző embereket szül (Alister McGrath). Sőt, ahogy a nevelés, úgy a technikai fejlődés sem fogja megváltani a világot, mert az bár okos, de mégis bűnös emberek bűnös gondolatainak eredménye. A tudást jól felhasználni – ez nem tudományos, hanem hitkérdés! Egyedül a Jézus Krisztus által átformált életű embernek lehet reménysége arra, hogy megtalálhatja a helyes célt és eszközöket tudásának és szakismereteinek áldott hasznosításához. Legyen imatémánkká, hogy ez a Krisztusban elrejtett kincs a miénk is lehessen!

dr. Németh Balázs

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..