Vári Erika bejegyzései

Őszi gondolatok

„Az Úr bír ez egész földdel és minden benne élőkkel;
Övé a földnek kereksége, mit a tengeren épített,
Folyóvizekkel körülvett, melyben meglátszik bölcsessége.”

 

Rám esteledett, csak úgy meglepett, mint mindig. Még most kezdtem a napot, még most is érzem terhének súlyát a vállaimon, még most nyeltem le a reggeli kávém utolsó, már-már kihűlőben lévő kortyát… és újra este van. De bevallom, olyan kedves szívemnek ez a napszak, főleg így ősz tájékán. Ez idő tájt kiszabadulok a természetbe és csak úgy szívom be a friss levegőt, mely ilyenkor betölti a tüdőm minden egyes kis pontját. Közben hosszú percekig élvezem az utcai világítás fényében vetkőző, kopár fák elnyúlt ágait. Én annyi szépet látok ebben a sokaknak nyomasztó és rideg, nyálkás időben. Előszeretettel toccsanok egy-egy tócsába, majd pajkosan nézek szét, vajon nem látott-e meg valaki. Gyermeki huncutsággal futok neki a ködnek és hagyom, hogy körbevegyen, átöleljen. Úgy megfognám, megmarkolnám, de kicsúszik a kezeim közül. Majd újra felocsúdok: „de hisz mit művelek, felnőtt vagyok” – kérek elnézést a bennem megszólaló homo sapienstől.

olvasás folytatása

„A legkisebb is számít!”

maxresdefault-1

Minap egy áruház sorai között egy furcsa polcra lettem figyelmes. Piros, vastag sávú, jól látható helyen feltüntetett mondat volt olvasható rajta: „Csomagsérült árú”. Addig még sosem láttam ott ezt a polcot, vagy elkerülte a figyelmemet, vagy olyannyira el voltam foglalva a megvásárolható normális áruval feltöltött sorokkal, hogy ezt a kis polcot nem is vettem észre. Mindenesetre most felkeltette a figyelmemet. Ám még azelőtt, hogy odaértem volna gyorsan eldöntöttem magamban, hogy nyilván a kelletlen, szavatosságában lejárt vagy valóban a sérült termékek kerültek oda, és hogy az egész csak lim-lomból áll. Még a fentebb említett piros, megkülönböztetett jelzés is azt a benyomást keltette bennem, hogy tilos, használhatatlan, veszélyes stb. Viszont úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, és még időm is van, mégis szétnézek rajta. A polc kissé hiányos és rendezetlen volt, a termékek csak úgy ide-oda hajigálva feküdtek egymás mellett. Nem egy vonzó látvány, semmi marketing, semmi megvilágítás, semmi de semmi érdekesség. Egyiknek a doboza szerteszét szakadozva, a másik megnyomódva, a harmadik mindjárt szavatosságának érvényét veszti, a negyedik pedig kimondottan egy-egy furcsa és egyedi dolog, amolyan nem mindennapi használatra szánt „izé”. Igazából egyetlen vonzó tulajdonságuk volt ezeknek a termékeknek, éspedig az áruk. Jóval olcsóbban, szinte fele annyiért voltak kínálva a vásárlónak, mint a hibátlan társaik. Elidőztem kicsit, de haszontalannak, értéktelennek nyilvánítva tovább indultam onnan.

olvasás folytatása