Szimkovics Tibor bejegyzései

Szomorkodni jól

„Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” (2Kor 7,10)

Sok a szomorú ember körülöttünk. Talán mi magunk is ebben az állapotban vagyunk, amikor e sorokat olvassuk. Ugyanis sok elszomorító dolog vesz körül. Megszoktuk, elfogadtuk normálisnak, a világ részeként. Azt is, hogy a népünk nem hallgat erről, hanem kimondja, kibeszéli magából, az átlagosnál többet panaszkodik a magyar. Néha egyszerűen jólesik kimondani, hogy mi bajunk a világgal, a környezetünkkel, az egészségünkkel, a munkahelyünkkel. Néha pedig hallgatásba burkolózunk, amikor már túlnő rajtunk a szomorúság. Amikor olyan terheket viselünk, olyan csatákat vívunk, amelyeket a legtöbb ember körülöttünk észre sem vesz. Sőt, van, hogy tudatosan szembefordulunk az érzéseinkkel, és megpróbálunk magunkra erőltetni valami szórakozást, kimozdulni emberek közé, beletemetkezni a munkába, tanulásba… Sokszor a leghangosabban nevető ember hordozza a legmélyebb szomorúságot. „Nevetés közben is fájhat a szív…” (Péld 14,13) Az állandó pörgésben, felgyorsult világban már gyászolni sem tudunk. Helyette intézkedünk. Melyik volt a kedvenc ruhája, melyik a legszebb koporsó, ne oda tegyétek a virágot… Emlékszem, tíz éve, amikor édesanyámtól kellett búcsút vennünk, mennyire lekötött az állandó futás. Később, amikor minden elcsendesedett, akkor éreztem, tapasztaltam meg, hogy „az ő hiánya, mint a kék égbolt, mindent beborít.” (C. S. Lewis)

olvasás folytatása

Tízparancsolat 4.10

14202878_10208508176155506_646048085_o

Idő van! Igyekezz! Gyerünk már! Naponta elhangzó szavak, szókapcsolatok, amelyek mind jelzik, mennyire rabjai vagyunk a mérhető és múló időnek és mennyire versenyt futunk vele. A teendőink listája duzzad, az adott idő pedig fogy. Szeretnénk megfordítani a dolgot. Ábrándozunk arról, hogy egyszer sok szabadidőnk lesz. Aztán mégsem. Mert a muszáj nagy úr, mert mások osztják be az életünket. Mert abban az illúzióban élünk, hogy egyszer csak a végére érünk annak a listának. És talán házanként, naponként ismétlődik meg észrevétlenül Zorán dalának a refrénje: „– Apa, mikor jössz? –Fiam, mennem kell! Az élet csupa kötelesség. De sokat leszünk együtt még…”

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 29.

1

Logisztika. Menedzsment. A feladatok elosztása, leosztása, átadása. Korunk nagy címszavai, amelyek beivódnak a hétköznapjainkba. Tengernyi feladat, hosszú listák és a vágy, az igény, hogy ha lehet, valaki más végezze el ezeket. Főképp, ami rangon aluli, ami kínosan egyszerű, ámde időigényes, esetleg piszkos feladat. De jó lenne ezeket átpasszolni. Amíg pedig nincs jelentkező, addig várakozik a tönkrement porszívó, türelmesen muzsikál a nyikorgó szekrényajtó, kényelmesen cuppog az eldugult mosogató, vagy épp zörög benne a felhalmozódott mosatlan. Heggyé tömörül a vasalásra váró ruhakupac, naponta egy lépésnyit halad a folyosón az ajtó felé az elárvult szemeteszsák és por lepi a bútorokat, felveri a gaz a kertet, gazdátlanul hevernek eszközök a konyhában, fészerben, garázsban…

Pedig nem feltétlenül kellene mindezeknek így lenniük. Az egyik szeretetnyelvünk éppen a szívesség. Apró inkognitóban elvégzett mozdulatok, parányi cselekedetek, amelyek a másik ember életét mégis megkönnyítik, a napját szebbé teszik; amelyek közvetlenül talán nem állítják tetejére a világ működését, de közvetve mégis hatással vannak mindenkire a közelünkben. Mert a szívesség, a szívből jövő jócselekedet természete már csak ilyen: ragadós. Csak valahol el kell kezdeni.

Jézus, amikor a felebarát fogalmát magyarázza egy írástudónak, elmondja az irgalmas samaritánusról szóló példázatot. Jól ismert igerész (Lk 10,30-37), alaposan elkoptatva, ezért csak egy apró mozzanatra hívnám fel a figyelmet. Amikor a pap és a lévita meglátják a félholtra vert ember, és elkerülik őt, a görög eredeti szó szerint azt mondja: átmennek a túloldalra. Hoztak egy döntést, miszerint ebbe ők nem keverednek bele. Számtalan magyarázat létezik erre (vallásos, rituális, és közönségesen hétköznapi is), de mindenesetre ők meghozták ezt a döntést: én a túloldalra megyek inkább. A probléma elém került, ezért úgy mozdulok, hogy kikerüljem azt, hogy eltávolodjak tőle, kikerüljön a látókörömből.

A samáriai utazóról ellenben, aki szintén meglátja a kiszolgáltatott állapotban lévő férfit, két dolgot állít Jézus: megszánta és odament. Irgalom és közeledés. Ez a kettő mindig összefügg. Ha látom, ismerem, értem a másik baját, akkor lehetek kívülálló, átmehetek a túloldalra, elszigetelődhetek – avagy közelebb mehetek hozzá, hogy jobban lássam, jobban értsem és segíteni tudjak. Hatványozottan igaz ez a szeretteim körére, hiszen róluk tudom leginkább, mi a gyengéjük, miben maradnak el, mi esik a nehezükre. Lehetek velük samaritánus. Lehetek irgalmas.

A böjti időszakban szakítsunk erre is alkalmat! Neveljük rá önmagunkat az apró szívességekre! Valahol ezekkel is formálhatjuk a világunkat. (Ha esetleg még nem láttuk volna, motivációnak érdemes megtekinteni A jövő kezdete c. filmet…)

Kihívás: Ma tégy valami olyat, ami a hozzád közel állóknak, szeretteidnek megszépíti a napját, könnyebbé teszi a terheit! Ha egy mód van rá, tedd titokban, úgymond lenyomozhatatlanul, hiszen Atyád, aki látja, ami titokban történik, a legváratlanabb módon és helyzetben viszonozza majd azt neked.

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Foucault-inga

Mirrored_Foucault_Pendulum

„Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 5,17)

Különleges és átütő élmény megtapasztalni azt, amit egyébként mindegyikünk megtanul az iskolapadban, hogy a világunk állandó mozgásban van. Számomra az első ilyen meghatározó élmény az volt, amikor sátorozás közben végignéztem egy teljes hajnalhasadást. Némileg más, de szintén rendkívül látványos a címben szereplő inga mozgása, amivel francia fizikus bátyánk szemléltette először rendkívül meggyőzően, hogy miközben az inga egy síkban mozog, a Föld lassan azért megfordul alatta. Ma azonban, amikor teljesen hétköznapi dolog, hogy a Discovery-n kozmikus felvételeket látunk, rajtuk a bolygók világát, a parányi Földet, a lakóhelyünket, amint a Nap vonzásterében mozog; vagy éppen a Holdat, amely körülöttünk kering, a táguló világegyetemet, megszülető és elpusztuló csillagokat, sokkal nagyobb betekintésünk van abba a rendszerbe, amely a teremtésben létrejött.

olvasás folytatása