Szalay László Pál bejegyzései

Földközeli élet

Mud-Mud-Glorious-Mud

 „Ekkor megformálta az Úristen az embert a föld porából,és élet leheletét lehelte az orrába.”(1Móz 2,7)

A teremtés ünnepe után vagyunk. Néhány kerékpáros Beregszászból indulva esőben, szélben, borúban nyomta, húzta, taszította védtelen vasát, s védtelen önmagát. Egyre beljebb hatoltak az anyaországba, érintve Kisvárdát, majd Tokajt. Mindezt azért, hogy kifejezzék elkötelezettségüket a teremtett világ megőrzése iránt. Volt, aki önmagával harcolt, mások a kórokozókkal, megint mások a kilométerekkel vagy a szolgálati kötelezettségükkel. Míg végül csak egy maradt talpon, akarom mondani kerékpáron, aztán pedig vasúti vagonon. Az utolsó, a végsőkig elszánt ifjú a hátizsákjából látta el magát. Ott azonban a táska sötétjében, nem csak váltóruha, elemózsia, tisztasági pakk, kegyes irodalom fészkelt csendes nyugalomban. Kétmaréknyi sár is húzta vállát, terpeszttette a kerékpárja gumiját. Jött a sár kilométereken keresztül, hogy az utazás egyik pillanatában átlényegüljön, jelentéssel töltődjön meg eddig észrevétlen létezése.

olvasás folytatása