Kovács Krisztián bejegyzései

Miért házasságpárti a keresztyénség?

„Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsoltárok 127,1-2)

Mindig nagyon izgalmas kérdés, hogy miért is házasságpárti a keresztyénség? Alapvetően olyan válaszok születnek, amelyek inkább tükrözik egy adott társadalom kulturális meggyőződését, mintsem Isten igéjének mélyebb akaratát. A kell sokkal erősebb, mint a lehet és a szabad. A feladat hangsúlyosabb, mint az ajándék. A házasság az egyébként nem klasszikusan házasságról szóló zsoltárvers alapján azonban elsősorban az Isten és ember kapcsolatrendszerének következménye. Azaz: a házasság nem azért jön létre, mert két ember akarja, hanem azért, mert az Isten azt akarja, hogy az ember ne legyen egyedül. S innen nézve nagyon szépen kibomlik a házasság funkcionalitása. Mert nem morális és talán nem is etikai súlya van, hanem életviteli tekintélye: jó nekem a másikkal, és csak a másikkal vagyok igazán jó. Maga a teremtéstörténet „hozzá illő” meghatározása is ebbe az irányba mutat. Mert nem azért teremtette meg Isten Ádámnak Évát, és adta Évának Ádámot, hogy etikai normát adjon, s legyen min gondolkodni a szociáletikusoknak, hanem azért, mert nem volt jó az embernek egyedül lenni. Mert nem volt kész a teremtés egy egyedülálló férfiemberrel. Ádámnak szüksége volt még valakire. S a kényszeres normáknak való megfelelés, az előírások és hagyományok tisztelete itt egyfajta szükséggé válik. Pontosabban a szükség betöltésévé.

olvasás folytatása