Kádár Tamás bejegyzései

Kősziklából vizet

dsc_0121

„Nem szomjaznak, amíg a pusztán át vezeti őket. A kősziklából vizet fakaszt nekik, megnyitja a kősziklát, és víz ömlik belőle.” (Ézs 48, 21)

Emlékszem megtérésem idejére. Kétségbe voltam esve, nem volt semmi reményem arra, hogy magamtól jóvátegyem mindazt, amit elrontottam. Isten mégis megszólított, és megmutatta bűneimet. Bevallottam neki mindent, és úgy éreztem magam, mintha hatalmas kövek estek volna le a szívemről. Megtisztultam. Megtanított valami olyanra, amit előtte nem is képzeltem. Ültem a régi, kopott templompadban, és örültem, hogy valóban szól hozzám a Teremtő. Boldogság töltött el: megszabadultam! „Istennel semmi sem lehetetlen! A rablónak is nekirontok, a falon is átugrom!”

olvasás folytatása

Tízparancsolat 5.10

14374625_1166360003429120_1614229062_o

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! 2Móz 20, 12

Tiszteld…

Furcsa parancs. Értem én, tisztelni kell, így helyes, meg minden. A tanárt, akit ki nem állhatok, a kötözködő rendőrt, mert egyenruha van rajta, a szüleimet, akiknek az életemet köszönhetem. Mégis nehéz.

Azért szeretem az Urat, mert megszabadított. Világos. Mert jó volt hozzám és az életét adta értem. Mert minden nap megújul kegyelme. Hálából szeretem, tisztelem, imádom, és megpróbálom megtartani a parancsait.

olvasás folytatása