ifj. Csomós József bejegyzései

Tízparancsolat 2.10

Van Kovászna megye északi részén egy hegycsúcs, ami alig 1100 méter magas, mégis csodás kilátásban van része annak, aki megmássza. A hegy tetején egy várrom áll, messziről hirdetve a régi legendát és történetet, amiben a bálványimádás és az igaz istenhit összeütközik, majd az igaz szeretetben feloldódva valahogy kisimulnak a dolgok. Jókai Mór egyik legzseniálisabb könyvében állít emléket a várnak és a hozzá tartozó történetnek, amiben jóval a keresztyénség államvallássá tétele után az Apor nemzetséghez tartozó Szilamér veszi fel a keresztyénséget szerelme kedvéért. Sokáig volt a vár a pogány és ősi magyar hitnek az őrzője, a bálványimádás fellegvára, de aztán a szeretet mégis győzött.

16948498

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 36.

lonely-comfort-at-cross

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem…” írja Ady Endre, és szavainak végső feloldását, a folytatásban szereplő „Isteni átölelést” is csak az elhagyás felől érthetjük meg igazán. Aki volt már elhagyva, vagy hagyták már magára, esetleg aki maga volt az elhagyó fél, az tudja, mennyire fájdalmas az a pillanat, amikor felismerem, hogy teljesen egyedül vagyok. Ez a teljesen egyedül lét az, amiben persze később csodálatos felismerések születnek, de ez az a lét, amit gyakran szeretnénk megspórolni magunknak.  Ezért vagyunk tele barátokkal, haverokkal, megosztásokkal, lájkokkal, mert nem szeretnénk egyedül maradni. Néha ezért rohanunk férjhez, vagy veszünk feleséget; csapódunk emberi társaságokhoz, esetleg járunk ilyen vagy olyan emberi közösségbe. Egyszerűen menekülünk az egyedülléttől.

Pedig az ember egyedül létezik. Onnan indul el minden, hogy én önmagam vagyok. Nem mások határoznak meg engem, nem a véleményük, nem az elfogadásuk vagy éppen az elutasításuk – hanem én kell, hogy meghatározzam önmagam. Egyedül. A böjt nekem erről szól. Egyedül lenni önmagammal. Felismerni, hogy elhagytak. Senki sem élhet helyettem, senki sem dönthet helyettem. Persze segíthetnek, támogathatnak, de ahogyan a megváltásunk és az üdvösségünk is egyéni, úgy a magányunk is. Ezt üzeni a kereszt. Elhagytak. Mindenki. Krisztus kiáltása fájdalmas és szívbe markoló. A kereszt titka ez: a magára hagyott Krisztus fájdalmas sóhajtása a mi győzelmi kiáltásunk. Ő azért lett egyedül, azért hagyta el őt ideig-óráig az Isten, azért engedte a keresztre, hogy minket az örök egyedüllétből megszabadítson.

A böjt mindig elfordulás kell hogy legyen valamitől s egyben odafordulás is valami máshoz. Elfordulok szokásoktól, emberektől, ételtől, hogy odaforduljak önmagamhoz. Aztán elfordulok önmagamtól, hogy odaforduljak Krisztushoz. Aztán Krisztus szeretete csöndesen és váratlanul visszafordít önmagam és mások felé…

Kihívás: Hangolódj Jézus passiójára! Emelj ki belőle egyetlen mozzanatot. Gondolkodj és imádkozz ezzel kapcsolatban!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára