Dancs Edina bejegyzései

edinaDancs Edina vagyok, a Bodrogközből származom. Két lánytestvérem van. Szeretem az embereket, s az állatokat. Szeretek énekelni, csapatban dolgozni, sportolni, de lustálkodni is. Tudok lelkesedni és elcsüggedni. Tudok (meg)hallgatni. Legnagyobb értékemnek a Jézus Krisztussal való kapcsolatomat tartom. Számomra Jézus a megmentő, életet adó, csodálatos Isten. Egyszerre királyom és barátom, akivel nem győzök betelni. Bármikor szívesen beszélek Róla és a közös történetünkről annak, akit érdekel. Hivatásom szerint lelkész vagyok, így ezt gyakran meg is tehetem. :)

Böjti egypercesek 8.

handshake

„Felkerekedett tehát Dávid mintegy hatszáz emberével, kivonult Keílából, és mentek, amerre mehettek. Amikor jelentették Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keílából, lemondott arról, hogy ellene vonuljon. Dávid a pusztában sziklavárakban tartózkodott. Amikor a Zíf-pusztában, a hegyvidéken lakott, Saul mindennap kereste, de Isten nem adta őt a kezébe. Dávid látva, hogy Saul kivonult ellene, és az életére tör, a Zíf-pusztában az erdőségbe vette be magát. Ekkor elindult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát. Ne félj – mondta neki –, nem ér utol apámnak, Saulnak a keze! Te leszel Izráel királya, én pedig a második ember leszek melletted. Apám, Saul is tudja, hogy így lesz. És szövetséget kötöttek egymással az Úr színe előtt. Dávid az erdőségben maradt, Jónátán pedig hazament.” (1 Sám 23,13-18)

olvasás folytatása

Új kezdet

10489145_725108437549447_728863620_n

Vannak az életnek nagy fordulópontjai: mikor a saját, jól ismert, szeretett, vagy legalábbis megszokott közegedből el kell indulni egy egészen más, ismeretlen helyre, „feladatba”, esetleg egyszerre mindkettőbe. Az első nap az iskolában, az első év egy új városban, az első éjszaka a kollégiumban, az első nap az egyetemen, vagy az első munkanapod reggele,- micsoda pillanatok! Mind-mind csupán a küszöbe az újnak, de végérvényesen elválaszt attól, ami a küszöb előtt volt. Talán vannak így, a küszöb előtt most néhányan ezen a nyáron: „pár méterre” egy új iskola, egy új környezet, egy új élethelyzet. S hogy mi vár odaát, azt csak sejteni lehet. Előttem most „pár méterre” két óriási küszöb van, amiket átlépni készülök. Az egyik az anyaság, a másik a lakóhelyem kb. 400 km-rel való odébb kerülése. Izgalommal és félelemmel vegyes érzésekkel indulok mindkettő felé. Egyszerre hálával és aggodalommal. Ami biztató, hogy pont ugyanezt éreztem, mikor anno Kárpátaljára érkeztem, és mégis milyen jó dolgok kerekedtek ki belőle! Azt szeretném most leírni, mi az, ami nekem segít az új kezdettel való barátkozásban; hátha nektek is biztatás lesz:

olvasás folytatása

Ádám, hol vagy? – avagy a nagy keresés

avatars-000041241696-0psn5m-crop

Nemrég egy csodálatosan szép, napsütéses, áldott tömegrendezvényen (na jó, elárulom: a Lendületen) elvesztettem a jegygyűrűmet. Úgy történt, hogy épp ültem a domboldalon, amikor életem párja 6 méterrel odébb felkiáltott: „Gyere gyorsan, ilyet még nem láttál!” Tudtam, hogy ez csak valami különleges állat lehet, mivel 3 perccel azelőtt egy kislánytól kapott füles alapján gyíkot ment keresni. Én bizony nagy lendülettel felálltam, az ujjamon kissé lógó gyűrű pedig engedett a gravitációnak, és eltűnt a szemeim elől. (Persze azért még elmentem megnézni a gyíkot, tényleg gyönyörű volt.) Visszatértem a helyszínre, immár a párommal, és a barátaimmal együtt, akik mellettem ültek, elkezdődött a keresés. A talaj gödrös, hepehupás, a fű sűrű, elég magas, itt-ott száraz levélcsomókkal tarkítva. A keresés közben azt figyeltem meg, milyenek vagyunk, mikor értékes dolog után kutatunk nehéz terepen. Volt köztünk:

olvasás folytatása

Mennyei édesanyám

Anya-gyerek 01

„Az én anyukám csodaszép. Az érintése puha, a hangja olyan kedves, hogy nem lehet nem érezni benne a mélységes szeretetet. Rá lehet bízni a titkaimat, és amit nem bízok rá, sokszor azt is tudja. Nem tudom, hogyan csinálja. Különleges érzéke van arra, hogy pont akkor hívjon fel megkérdezni, hogy vagyok, ha éppen valami miatt szomorkodom. Úgy gondolom, az én anyukám több, mint földi lény. Hús-vér ember, és igazi ember, de mégis, van benne valami egészen különleges. Valami, ami nem a földhöz, hanem a mennyhez tartozik. Mennyei az édesanyám.”

olvasás folytatása