Balázs Tóni bejegyzései

baltoniBalázs Antal a becsületes nevem, de nem nagyon ismernek meg így az emberek. Ezért hadd legyek neked is egyszerűen csak Tóni. Jelenleg a Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) lelkész szakos hallgatója vagyok.
Aki ismer, tudja, hogy sokszor sértően egyenes is tudok lenni. Racionálisan gondolkodok, szeretem tudni, hogy mi hogyan működik. Ez az igény a bejegyzéseimben is érzékelhető lesz. Szeretek gondolkodni azon, hogy mit miért csinálunk, illetve, hogy Isten vajon hogy képzeli el az életünket, mi lehet az, ami neki is tetszik és számomra is a legjobb út.
Szeretem a humort és nagyon szeretem érezni, mikor hibáim ellenére Isten valami jót hoz ki ténykedéseimből. Ezt minden esetben csodának fogom fel.
Szeretek beszélgetni, szeretem, ha őszinték és nyitottak felém az emberek, próbálom én is ezt nyújtani a beszélgetéseim során. Közvetlen vagyok, és szívesen fogadok minden véleményt, kérdést, visszajelzést.

Töltsd tele!

fuel-economy_1__2009-08-25_11.57.38

Pár napja voltam egy Pintér Béla koncerten és fura dolgokat éltem meg. Elkezdődött a koncert és zenéről zenére fokozódott bennem egy érzés: üres vagyok. Eddig is tudtam, hogy kicsit ki vagyok üresedve az utóbbi időben, de a hétköznapokban nem tűnik fel annyira az embernek, mikor jár-kel az utcán, jönnek szembe vidámabb és komorabb tekintetek. Itt viszont több száz ember dicsérte Istent, énekeltek, tapsoltak, én pedig, ha még meg is próbáltam magamra erőltetni az éneklést és kifacsarni magamból valami érzelmet Isten felé, akkor is csak a nagy ürességgel találtam szemben magam. Fejben tudtam, hogy rengeteg mindenért lehetek hálás Istennek, hogy Ő szeret, vigyáz rám, megbocsát, és azt szeretné, ha örülnék, közel lennék hozzá, de egyszerűen voltam én, és volt Isten, de nem bennem.

olvasás folytatása

Dicsérd önmagaddal!

dicsérd önmagaddal 2

Épp az egyik vizsgámra készültem, amikor a következőt olvastam: „Az istentisztelet nem zárja ki, hanem befogadja, regenerálja az ember művészi képességét. Ez akkor történik, ha a művészi képességet … áldozatul szánjuk, mint a mi okos tiszteletünket (Róm.12,1). Ez nem jelenti a művészet megbilincselését. Hiszen az ember minden képessége akkor szabadul fel igazán, amikor Istent szolgálja.”

olvasás folytatása