Vendégszerző bejegyzései

Megszerzett tudás és elrejtett kincs

Akik keveset tudnak a tudományról, és akik keveset értenek a valláshoz, vitatkozhatnak egymással, és akik figyelik őket, azt gondolhatják, hogy ez a tudomány és a vallás közti vita, de valójában csak a tudatlanság két formája közti összeütközés” – vallja Robert Andrews Millikan, Nobel-díjas fizikus. Ennek az összeütközésnek a leggyakoribb pontja a teremtéssel kapcsolatos kérdések boncolgatása, aminek kapcsán keresztyénként gyakran hagyjuk belekényszeríteni magunkat a védekezés zsákutcájába. Könyvek tucatja szól arról, hogyan lehet szakszerűen képviselni egy technikailag fejlett világban a teremtés álláspontját, és jó, ha ezeket ismerjük. Azonban fontos, hogy a modern fizika és az információtechnológia részleteinek erdejében ne veszítsük el a lényeget, miszerint minden Krisztus által és Őreá nézve teremtetett. Lehet, hogy hatékony érveléstechnika helyett hitvallással többre mennénk! Az igazodási pontunk legyen mindig Jézus Krisztus, amikor a hitünk és a tudásunk kapcsolatáról gondolkozunk. Pál szerint Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve, amiből két gyakorlati dolog következik a hivatásunkra, munkánkra nézve.

olvasás folytatása

Milyen a Te advented?

18. nap – December 18.

Milyen az én Adventem?

Milyen kérdés ez?! Hogy lehet ezt feltenni?! Rohanok, teszem a dolgom, alig látszom ki a teendőkből és még ez is… az enyém most ilyen.

Aztán elgondolkodom: valóban milyen az én adventem? Nyomást tesz rám, és még kisebbnek érzem magam, mert ilyenkor már karácsonyi hangulatban kellene úsznia a lakásnak és a szívemnek is? És ez most ki hibája? A munkámé, mert túl sok; a főnökömé, mert terhel; a családomé, mert nyaggatnak; az iskoláé, mert túl nehéz? Vagy az enyém, mert arra van időm, amire szánok? És itt egy újabb kérdés: szánok elég időt a Legfontosabbra? Vagy csak rohanok és engedem, hogy a felgyorsult 21. század magával ragadjon?

Miért futok ennyire? Mit jelent nekem advent? (csend)

Én hat évvel ezelőtt adtam át a szívemet Krisztusnak, és az életem gyökeresen megváltozott. Egy szeptemberi éjszakán az én szívemben is megszületett Jézus. Egy másfél éves várakozás előzte meg, az volt életem első igazi adventje – bár ezt csak utólag tudtam így értékelni. Azóta rajongásom és ragaszkodásom Hozzá egyre csak nőtt. Nem tudom és nem is akarom elfelejteni azt az örömöt, amit az azt követő első gyertyagyújtások jelentettek – amikor nemcsak az eszemmel tudtam, mi történt karácsonykor, hanem a szívemmel is. És megfordult a világ velem, szégyelltem magam, hogy mennyi éven keresztül csak a külsőségre figyeltem a Lényeg helyett. Mert akkor Betlehemben olyan csoda történt, ami azelőtt és azóta sem. Isten öltött testet egy kis gyermekben, a Magasságos, aki mindenki és minden felett van! Felfoghatatlan. A mai napig ilyen. Amikor erre gondolok, rájövök, hogy van Valaki, aki a legutolsó lenne abban, hogy felrója nekem a készületlenségemet, szégyenemet, a nyugtalanságomat. Ő pedig nem más, mint az az Úr és Király, akire várunk ebben az időszakban: Jézus Krisztus.

„Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa” (Jn 3,17)

Egy utolsó kérdést hadd tegyek fel Neked, kedves Olvasó: Te milyen Krisztust vársz most adventben?

A reménység és a szeretet Istene az, aki szeretné, hogy Benne elmerülve, Őt megismerve készüljünk ünnepi díszbe öltöztetni a szívünket és lelkünket. Szeretné, ha helyet készítenénk benne Valakinek, aki talán még sosem élt benne.

Bátorítalak: Krisztusra várni soha sem késő, mert Ő már régóta vár Rád!

Áldott Adventi Vasárnapot!

Zsadon Zsuzsa

← Vissza a naptárba

Csillagvárás

11. nap – December 11.

(Thándor Márk Advent c. versének megzenésítése, a Misztrál Csillagvárás  című albumáról)

Advent harmadik vasárnapja az öröm és az örvendezés ideje a bűnbánati időszak közepén, amikor az Úr eljövetelének közelségét ünnepeljük.

Verszenészként az adventi időszak nem az otthoni csendről és a családi körben együtt töltött felkészülésről szól, hanem a koncertek között megtett számtalan kilométer között meglelt apró pillanatokról, a műsorok alatt az általunk közvetített költői gondolatok mögött rejlő, felfénylő Sugalmazó megtapasztalásáról, vagy a zene és a vers ereje által keltett, a közönség szemében meglátott csillogásról.

Évről évre megtapasztalom, mennyire tőlem függ az, miként érkezik el a Szenteste, s mennyi mindent tehetek azért, hogy megtörténjen bennem is az, amire vágyunk. S bár nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretném, egy évvel később újra megpróbálhatom! Hiszem, hogyha egyszer igazán sikerül megérezni a Csodát, vagy nevezhetjük Szentléleknek, Kegyelemnek is, akkor életünk végéig tudjuk: milyen érezni azt, hogy képesek vagyunk szeretni! Ezt az örömöt is felidézi bennem a harmadik gyertya fénye!

Muzsikusként a családban a reggelek korai sötétjét vagy bármely otthon töltött közös időt használjuk a gyertyák meggyújtására, a közös éneklésre, de talán legfontosabb megtalálnunk azokat a perceket, amikor beszélgetni tudunk egymással a mindennapjainkról, iskoláról, óvodáról, bánatainkról és örömeinkről.

Az idei harmadik adventi vasárnap eltér az elmúlt évekétől, mert otthon, együtt a családdal ünnepeljük meg a rózsaszín gyertya felfénylését. S bár hétfőtől folytatódik a hivatásként megélt muzsikálás, mégis van idő kicsit megállni, és örülni, várakozni közösen a Kisjézus születésére.

Török Máté
Misztrál

← Vissza a naptárba

Eljön majd az idő…

4. nap – December 4.

1531979022_25613d12be_o

Sötétség, homály… nagyhatalmak közötti kiszolgáltatottság, háború, függés… hataloméhes, korrupt vezetés… szegénység, bizonytalanság, szorongás, félelem, irányvesztettség… Isten segítségében való bizonytalan bizakodás… majd a rossz döntések utáni pusztítás…

Ebben a bizonytalan, feszültséggel teli, nagyon nehéz korszakban szólal meg Jeremiás által Isten üzenete, és ad reménységet népének.

„Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban.  Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk!” Jeremiás 23, 5-6

Nagy bátorítás – szinte hihetetlen, hogy Isten véget fog vetni a gonosz királyok uralkodásának, a kiszolgáltatottságnak, és egy olyan dávidi királyt ültet a trónra aki, bölcsen uralkodik és rajta keresztül Isten igazsága érvényesül majd. Elképzelhetetlen, hit által mégis ez az ígéret lesz fénysugár a sötétségben.

olvasás folytatása

Önmagadat beleadni

„Miért harcoltok, vitatkoztok és veszekedtek egymással? Mert folyton önző kívánságok dúlnak a szívetekben!

Nagyon kívántok megszerezni bizonyos dolgokat, de nem kapjátok meg. Ezért gyilkoltok, irigykedtek másokra, és mégsem tudjátok megszerezni, amit szeretnétek. Veszekedtek és harcoltok, mégsem kapjátok meg, amit akartok, mert nem kéritek.

Vagy ha kéritek is, mégsem kapjátok meg, mert nem helyes indulattal kéritek. Hiszen csak arra kellene, hogy önző módon magatok élvezzétek.

Olyanok vagytok Istenhez, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni? Ha valaki a világ barátja akar lenni, az Isten ellensége lesz.” (Jakab 4,1-4 EFO)

olvasás folytatása