Vendégszerző bejegyzései

Miért házasságpárti a keresztyénség?

„Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsoltárok 127,1-2)

Mindig nagyon izgalmas kérdés, hogy miért is házasságpárti a keresztyénség? Alapvetően olyan válaszok születnek, amelyek inkább tükrözik egy adott társadalom kulturális meggyőződését, mintsem Isten igéjének mélyebb akaratát. A kell sokkal erősebb, mint a lehet és a szabad. A feladat hangsúlyosabb, mint az ajándék. A házasság az egyébként nem klasszikusan házasságról szóló zsoltárvers alapján azonban elsősorban az Isten és ember kapcsolatrendszerének következménye. Azaz: a házasság nem azért jön létre, mert két ember akarja, hanem azért, mert az Isten azt akarja, hogy az ember ne legyen egyedül. S innen nézve nagyon szépen kibomlik a házasság funkcionalitása. Mert nem morális és talán nem is etikai súlya van, hanem életviteli tekintélye: jó nekem a másikkal, és csak a másikkal vagyok igazán jó. Maga a teremtéstörténet „hozzá illő” meghatározása is ebbe az irányba mutat. Mert nem azért teremtette meg Isten Ádámnak Évát, és adta Évának Ádámot, hogy etikai normát adjon, s legyen min gondolkodni a szociáletikusoknak, hanem azért, mert nem volt jó az embernek egyedül lenni. Mert nem volt kész a teremtés egy egyedülálló férfiemberrel. Ádámnak szüksége volt még valakire. S a kényszeres normáknak való megfelelés, az előírások és hagyományok tisztelete itt egyfajta szükséggé válik. Pontosabban a szükség betöltésévé.

olvasás folytatása

Isteni hármas

Végül, testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz. Köszöntsétek egymást szent csókkal; köszöntenek titeket a szentek mind. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! 2 Kor 13, 11-13

Szentháromság vasárnapja van, de úgy gondolom, hogy sokan nem gondoltunk erre, mikor felkeltünk. Talán nem is tudtunk róla, hogy van ilyen, talán kinyitottuk ma már a Bibliaolvasó kalauzt, s ott szembesültünk vele, hogy van ilyen napunk, van ilyen ünnepünk, s hogy éppen ma van.

Elég gyakran találkozunk igeszakaszunkkal, hiszen gyakori áldásformula az istentiszteleteinken. Ez az ún. trinitárius áldás, hiszen a Szentháromság minden személye megjelenik benne.

Ezt az áldást az apostol Krisztus kegyelmével kezdi. Ez a kiindulási alap. Krisztus kegyelme, Krisztus váltsága, megváltói munkája. Ebben az egy kifejezésben benne van mindaz, amit Krisztusról tudunk. Krisztus kegyelme az, ami által egyáltalán élhetünk. Hiszen hol is lehetnénk a Krisztus kegyelme nélkül? A magunk nyomorult, Istentől elszakadt állapotában.

olvasás folytatása

Nem a félelem Lelke

Pünkösd ünnepe talán a legközvetlenebb keresztyén ünnep. Ma ünnepeljük a Szentlélek kitöltetését, aki lebontotta a falakat tanítvány és tanítvány, Krisztust ismerő és pogány között. Az ünnep első napján nem tanítani szeretnénk Titeket, TeSók, hanem szeretnénk megosztani veletek két olyan közvetlen, ünnepi bizonyságtételt, amivel a Debreceni Református Egyetemi Gyülekezet két lelkésze kerül közelebb hozzánk. Hallgassuk meg, hogyan tapasztalták és tapasztalják meg ők a Szentlélek működését az életükben!

Én vagyok az út, az igazság és az élet

„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” János 14,6.

Kedves Olvasó! Micsoda páratlan lehetőség rejlik abban, hogy egészen pici gyermekként megtanulhatunk írni és olvasni. A betűk világa, szabályos egymásutánisága képes új világokat és távlatokat megnyitni előttünk, vagy akár magával ragad, és ki tud zökkenteni egy szürke, poros szobából a legszebb tájakra. Persze ennek fordítottjára is képes az ember, amikor önmaga ragad tollat, és elkezd írva mesélni. Milyen egyszerű: néhány girbegurba hurok, ékezetes vonalak, vesszős pihenők és az élet nagy dolgai ott vannak egy megöregedett, kissé megsárgult és fáradt illatú lapon. Nekem is ilyen Bibliám van. Szakadt, megfáradt kötés, néhány pecsétes oldal – mégis olyan finom az illata. Ezt a fizikai összetételt igyekszem minden nap csodálni, próbálom mélységeit megérteni, de olykor csak a felszínen evezek, és arra jutok, micsoda igazságokat véltem felfedezni. Szegényes vagyok, de tudom, gazdag Istenem van!

olvasás folytatása

Legyetek üdvözölve az új életben!

Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. (Mt 28,8-9)

A húsvét első csodája, melyet egyházunk a feltámadás egyik történelmi bizonyítékának tart, az üres sír. Az az üres sír, mely a halott Jézust kereső asszonyok számára egy végtelenül ijesztő, félelmetes valóságot tár fel, és megmutatja, hogy Jézus küldetése nem ért véget kereszthalálával, s így tanítványai küldetése sem pusztán a halál által behatárolt földi valóságba szólt. Az üres sír megmutatja a teremtett világ ürességét és az Örökkévaló hiányát, Aki itt járt, Akit megtapasztaltak, Aki átment az itteni életből a halálba, majd pedig onnan valahova, amit mi az örök életnek hívunk.

olvasás folytatása