Vendégszerző bejegyzései

Milyen a Te advented?

18. nap – December 18.

Milyen az én Adventem?

Milyen kérdés ez?! Hogy lehet ezt feltenni?! Rohanok, teszem a dolgom, alig látszom ki a teendőkből és még ez is… az enyém most ilyen.

Aztán elgondolkodom: valóban milyen az én adventem? Nyomást tesz rám, és még kisebbnek érzem magam, mert ilyenkor már karácsonyi hangulatban kellene úsznia a lakásnak és a szívemnek is? És ez most ki hibája? A munkámé, mert túl sok; a főnökömé, mert terhel; a családomé, mert nyaggatnak; az iskoláé, mert túl nehéz? Vagy az enyém, mert arra van időm, amire szánok? És itt egy újabb kérdés: szánok elég időt a Legfontosabbra? Vagy csak rohanok és engedem, hogy a felgyorsult 21. század magával ragadjon?

Miért futok ennyire? Mit jelent nekem advent? (csend)

Én hat évvel ezelőtt adtam át a szívemet Krisztusnak, és az életem gyökeresen megváltozott. Egy szeptemberi éjszakán az én szívemben is megszületett Jézus. Egy másfél éves várakozás előzte meg, az volt életem első igazi adventje – bár ezt csak utólag tudtam így értékelni. Azóta rajongásom és ragaszkodásom Hozzá egyre csak nőtt. Nem tudom és nem is akarom elfelejteni azt az örömöt, amit az azt követő első gyertyagyújtások jelentettek – amikor nemcsak az eszemmel tudtam, mi történt karácsonykor, hanem a szívemmel is. És megfordult a világ velem, szégyelltem magam, hogy mennyi éven keresztül csak a külsőségre figyeltem a Lényeg helyett. Mert akkor Betlehemben olyan csoda történt, ami azelőtt és azóta sem. Isten öltött testet egy kis gyermekben, a Magasságos, aki mindenki és minden felett van! Felfoghatatlan. A mai napig ilyen. Amikor erre gondolok, rájövök, hogy van Valaki, aki a legutolsó lenne abban, hogy felrója nekem a készületlenségemet, szégyenemet, a nyugtalanságomat. Ő pedig nem más, mint az az Úr és Király, akire várunk ebben az időszakban: Jézus Krisztus.

„Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa” (Jn 3,17)

Egy utolsó kérdést hadd tegyek fel Neked, kedves Olvasó: Te milyen Krisztust vársz most adventben?

A reménység és a szeretet Istene az, aki szeretné, hogy Benne elmerülve, Őt megismerve készüljünk ünnepi díszbe öltöztetni a szívünket és lelkünket. Szeretné, ha helyet készítenénk benne Valakinek, aki talán még sosem élt benne.

Bátorítalak: Krisztusra várni soha sem késő, mert Ő már régóta vár Rád!

Áldott Adventi Vasárnapot!

Zsadon Zsuzsa

← Vissza a naptárba

Csillagvárás

11. nap – December 11.

(Thándor Márk Advent c. versének megzenésítése, a Misztrál Csillagvárás  című albumáról)

Advent harmadik vasárnapja az öröm és az örvendezés ideje a bűnbánati időszak közepén, amikor az Úr eljövetelének közelségét ünnepeljük.

Verszenészként az adventi időszak nem az otthoni csendről és a családi körben együtt töltött felkészülésről szól, hanem a koncertek között megtett számtalan kilométer között meglelt apró pillanatokról, a műsorok alatt az általunk közvetített költői gondolatok mögött rejlő, felfénylő Sugalmazó megtapasztalásáról, vagy a zene és a vers ereje által keltett, a közönség szemében meglátott csillogásról.

Évről évre megtapasztalom, mennyire tőlem függ az, miként érkezik el a Szenteste, s mennyi mindent tehetek azért, hogy megtörténjen bennem is az, amire vágyunk. S bár nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretném, egy évvel később újra megpróbálhatom! Hiszem, hogyha egyszer igazán sikerül megérezni a Csodát, vagy nevezhetjük Szentléleknek, Kegyelemnek is, akkor életünk végéig tudjuk: milyen érezni azt, hogy képesek vagyunk szeretni! Ezt az örömöt is felidézi bennem a harmadik gyertya fénye!

Muzsikusként a családban a reggelek korai sötétjét vagy bármely otthon töltött közös időt használjuk a gyertyák meggyújtására, a közös éneklésre, de talán legfontosabb megtalálnunk azokat a perceket, amikor beszélgetni tudunk egymással a mindennapjainkról, iskoláról, óvodáról, bánatainkról és örömeinkről.

Az idei harmadik adventi vasárnap eltér az elmúlt évekétől, mert otthon, együtt a családdal ünnepeljük meg a rózsaszín gyertya felfénylését. S bár hétfőtől folytatódik a hivatásként megélt muzsikálás, mégis van idő kicsit megállni, és örülni, várakozni közösen a Kisjézus születésére.

Török Máté
Misztrál

← Vissza a naptárba

Eljön majd az idő…

4. nap – December 4.

1531979022_25613d12be_o

Sötétség, homály… nagyhatalmak közötti kiszolgáltatottság, háború, függés… hataloméhes, korrupt vezetés… szegénység, bizonytalanság, szorongás, félelem, irányvesztettség… Isten segítségében való bizonytalan bizakodás… majd a rossz döntések utáni pusztítás…

Ebben a bizonytalan, feszültséggel teli, nagyon nehéz korszakban szólal meg Jeremiás által Isten üzenete, és ad reménységet népének.

„Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjadékot támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, törvényesen és igazságosan jár el az országban.  Az ő napjaiban szabad lesz Júda, Izráel is biztonságban él, és így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk!” Jeremiás 23, 5-6

Nagy bátorítás – szinte hihetetlen, hogy Isten véget fog vetni a gonosz királyok uralkodásának, a kiszolgáltatottságnak, és egy olyan dávidi királyt ültet a trónra aki, bölcsen uralkodik és rajta keresztül Isten igazsága érvényesül majd. Elképzelhetetlen, hit által mégis ez az ígéret lesz fénysugár a sötétségben.

olvasás folytatása

Önmagadat beleadni

„Miért harcoltok, vitatkoztok és veszekedtek egymással? Mert folyton önző kívánságok dúlnak a szívetekben!

Nagyon kívántok megszerezni bizonyos dolgokat, de nem kapjátok meg. Ezért gyilkoltok, irigykedtek másokra, és mégsem tudjátok megszerezni, amit szeretnétek. Veszekedtek és harcoltok, mégsem kapjátok meg, amit akartok, mert nem kéritek.

Vagy ha kéritek is, mégsem kapjátok meg, mert nem helyes indulattal kéritek. Hiszen csak arra kellene, hogy önző módon magatok élvezzétek.

Olyanok vagytok Istenhez, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni? Ha valaki a világ barátja akar lenni, az Isten ellensége lesz.” (Jakab 4,1-4 EFO)

olvasás folytatása

Adventi gondolatok

„Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.”  (Zsolt 40, 1-3.)

„Várván vártam az Urat…”

A várakozás csodája türelemre és odafigyelésre késztet. A hit és bizalom megerősödik, és az ember egyszer csak belekerül abba az áldott állapotba, amikor szíve megnyílhat a természetfeletti felé. A várakozás sejteni enged, ekkor végiggondoljuk százszor és ezerszer, mi lesz, ha beteljesedik mindaz, amiben reménykedünk. Mint a szerelemben, amikor a szívünk választottjával való találkozásra készülünk. Amikor a várakozás már vágyakozássá fokozódik… Hiszen várni az egy dolog. Várván várni – az már valami többről szól. Itt már nem általánosságban beszélünk, itt már nagyon nem mindegy, mi fog történni. Minden fel lett téve egy lapra. Az igazi, szívből cselekvő várakozó kockáztat. Az ilyen jellegű várakozás sohasem passzív: attól hiteles és valódi, hogy tevékeny készülődéssel telik.  Tervezget, álmodozik, végiggondolja számtalanszor milyen lesz, ha…

d803e1f22a229f3ec73a2ea901d233f9_cr
Fotó: Pinterest

olvasás folytatása