Vendégszerző bejegyzései

Legyetek üdvözölve az új életben!

Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak.És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: „Legyetek üdvözölve!” Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. (Mt 28,8-9)

A húsvét első csodája, melyet egyházunk a feltámadás egyik történelmi bizonyítékának tart, az üres sír. Az az üres sír, mely a halott Jézust kereső asszonyok számára egy végtelenül ijesztő, félelmetes valóságot tár fel, és megmutatja, hogy Jézus küldetése nem ért véget kereszthalálával, s így tanítványai küldetése sem pusztán a halál által behatárolt földi valóságba szólt. Az üres sír megmutatja a teremtett világ ürességét és az Örökkévaló hiányát, Aki itt járt, Akit megtapasztaltak, Aki átment az itteni életből a halálba, majd pedig onnan valahova, amit mi az örök életnek hívunk.

olvasás folytatása

„Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”

A Feltámadott szavai ezek. Azé, akit megfeszítettek, és akinek tönkretett teste tegnapelőtt még a sír rettenetes, üres és mélységes magányában, fagyos csendjében szembesített és szembesít mindenkori kétségeinkkel, tehetetlenségünkkel, tudatlanságunkkal, gyűlöletünkkel, lehetetlenségünkkel. Isten engedett az istennélküliségnek, annak, hogy az ember nem akar Istennel lenni? Isten szuverén döntésének és az ember teljes szabadság iránti vágyának sorsfordító találkozási pontja ez. Isten elrejtettségének és önfeltárulkozásának határmezsdjéjén állunk. Szinte elviselhetetlen súllyal nehezedig ránk ez a (metafizikai) teher.

olvasás folytatása

A meccs embere

A feltámadás kapcsán szeretek jövendölgetni, rémüldözni, diadalmaskodni, lesz majd nagy apokalipszis, még a bőr is leperzselődik rólunk, dögvész, pestis, kolera, árvíz, lávaömlés, földrengés, Notre Dame-égés, vér fog folyni, hullanak a népek, mint a legyek.

Akkor majd megfizetnek szépen a bűnösöknek, én meg jól ki leszek tüntetve, mint az Úr választottja, a hónap dolgozója, a meccs embere, én, az engedelmes óvodás, az illedelmesen kifésült hajú, az ünneplőruhás, a halkszavú, a keményvonalas.

Istennek van egy rossz híre számomra, a feltámadás nem itt van vagy ott van, nem a teológiai könyvekben, nem a homályos jövőben, nem a rettentő holnapban, hanem itt, a húsomban, a csontomban, a repedező kérgű szívemben.

olvasás folytatása

A nagytesó majd tudja

 „Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött.” (Róm 14,22)

Ezt az igét már egy jó ideje ízlelgetem. Minden, ami vagyok ebben az igeverseben és környezetében kritikát szenved. Hiszen az a fajta lazaság, nyitottság, ami engem jellemez, sokszor nem pozitív példa lesz, hanem botránkozás tárgya. Ezért szeretem az Úr igéjét. Mert nem áll oda senki mögé. Nem lehet belőle emberek elleni fegyvert gyártani: az hamarabb leszerel téged, mintsem be tudnád vetni.

olvasás folytatása

Hogyan fejlesszem az imaéletem

„Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén.” (Kol 1,9).

Az imádság hatalmas kiváltság számunkra, hisz lehetővé teszi, hogy Istennel, Teremtőnkkel és Megváltónkkal kommunikáljunk. Amennyire csodálatos ez a lehetőség, néha annyira természetesnek és magától értetődőnek is vesszük. Persze Isten akar kommunikálni velünk, teremtettjeivel, akikre már így is annyi időt és figyelmet szentelt. Isten tehát keresi a lehetőséget, hogy beszéljen velünk, nekünk viszont időnként valamiért nehezünkre eshet imádkozni. Sőt, ez elég gyakran meg is történik. Lehet, hogy épp nem találunk rá időt, vagy akár az is lehet, hogy egyszerűen cikinek érezzük ugyanazokat a dolgokat kérni Istentől nap mint nap. Nincs semmi új, amit mondani tudnánk neki. Elképzelhető, hogy annyira zavarnak a saját bűneink, hogy már imádkozni sem hagynak. Lehet, hogy azt sem tudjuk, hogyan imádkozzunk, mit mondjunk, mit kérjünk Tőle. Ez gyakran olyankor fordul elő, amikor azokért imádkozunk, akiket személyesen nem ismerünk (mint például a fenti igeszakaszban Pál és a kolosséiak esetében).

Néhány dolgot ilyenkor jó figyelembe vennünk.

olvasás folytatása