Sárközi Andrea bejegyzései

Papíron huszonéves, odabent 8 és 80 egyszerre. Nincs hosszútávú, stabil munkám, az egyetlen szilárd terület a pedagógia világa. Ezen belül néha hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatok, néha élménypedagógiával vagy szexuális neveléssel foglalkozom, néha egyetemen dolgozom, néha pedagógusképzést tartok, vagy egyszerűen csak besegítek valahol valamibe, amiben értéket, lényegi dolgot találok.

Állítólag örök csavargó, szerintem viszont az időm nagy részét a fejemben töltöm, az meg eléggé egyhelyben van. Azért az igaz, hogy ha utazhatok, írhatok, főzhetek, a legjobb barátaimmal lehetek, és közben még a Jóbarátok is megy a háttérben, akkor elég boldog vagyok.

Istenben azt szeretem a legjobban, hogy mindig elképesztő kalandokba küld, és folyton felemel, de azért közben jó sokszor összetör, hogy sose feledjem: az alázat az egyik legfontosabb érték, amit életem végéig szeretnék megőrizni.

A boldog keresztyének 12 szokása

Távol álljon tőlem, hogy sikerkönyvszagúan megpróbáljam megadni a boldogság, pardon, keresztyén boldogság titkát. A boldogság egy nagyon összetett, szubjektív és megfoghatatlan dolog, ezért az alábbi soroknál inkább a kiegyensúlyozottság az, amire ez alatt gondoltam. Tudjuk, hogy még az igazán boldog embereknek is vannak nagyon nehéz napjaik és időszakaik, viszont úgy gondolom, hogy ezekkel a szokásokkal ezek az időszakok valóban csupán rövid periódusok, amik olykor-olykor csak megszakítják a harmonikus elégedettség érzését.

A felsorolt pontok leginkább azokra a kutatásokra épülnek, amik a boldog, sikeres emberek szokásait összegezték, és mi ezeket egészítettük ki olyasmikkel, amik csak ránk, hívő emberekre jellemzőek.

Így a boldog keresztyén emberek:

olvasás folytatása

Ha most nem lépsz, akkor mikor?

(mivel a kampányvideó egy spanyol likőr reklámjaként készült, megtekintés csak 18 éven felülieknek ajánlott)

Úgy vagyunk programozva, hogy elutasítsuk a gondolatot, hogy az időnk véges. Így folyamatosan úgy érezzük, hogy van még elég időnk együtt lenni a szeretteinkkel.

Pedig nem.

Az elmúlt hat évben a mobilhasználat megtriplázódott. Noha továbbra is azt valljuk, hogy a legszívesebben a szeretteink körében töltjük az időnket, a fenti videó pont arra világít rá, hogy ez önáltatás, és igazából a képernyő a legjobb barátunk.

olvasás folytatása

Szenteste

A legnagyobb ajándékot kapta a világ, mikor Jézus testté lett, nem is csoda tehát, hogy így adventben és a karácsonyi időszakban igen nagy hangsúlyt kap az adakozás kérdése gyülekezeteinkben. Decemberben valahogy mindenkit elkap egy kicsit a láz, hogy adjon, hogy az Isten szeretetének ünnepét másoknak is szebbé varázsolja. Persze az lenne csak igazán jó, ha ez a lelkesedés egész évben kitartana – még ha ez a kívánság már szinte kliséként is hat. Keresztyénként fontos látnunk, hogy az adakozás nemcsak feladat, de lehetőség is számunkra. Lehetőség arra, hogy Jézus szeretetét közvetítsük, lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat az ajándékba kapott kegyelem miatt, ezzel köszönhetjük meg azt, hogy Isten nekünk javakat adott, amikből lehetőségünk van másoknak is adni.

Épp ezért mi most arra gondoltunk, hogy szenteste napján egy-egy élményt osztunk meg veletek, amiben akkor volt részünk, amikor adtunk, segítettünk. Számunkra megújító érzés szolgálni és a hívő egoizmusból, önépítésből kilépve másokért tenni, Jézus nevében. Ezért mi is arra biztatunk titeket, hogy használjátok ki az adakozás lehetőségét, s ne csak karácsonykor. Fogadjátok szeretettel az emlékeinket, keressétek a lehetőséget, hol tudna titeket is felhasználni a Megszületett Úr!

olvasás folytatása

23. nap

“ íme az ajtó előtt állok és zörgetek …” Jel 3,20a

Hjaj, Uram, nehéz vagyok. Ahogy Grecsó is mondaná: “Tán mert a férfias dac nem engedi, hogy mástól elviseljem a szánalmat, ezért nekem kell mindenki más helyett is sajnálnom magam”. Szeretem nyugtázni az életem szabálytalanságát, és elfogadni, hogy az életben néha több rossz van, mint jó.

Szégyenkező, bűnbánó imát rebegek azért, mert igazából jól esik siránkozni azon, hogy milyen országba születtem, mekkora mínuszból indultam, hányszor elgáncsolódom most is, milyen groteszk akadályok gördülnek elém, és hogy milyen szörnyű irányba halad néha minden.

Imádkozom, Uram, mindazokért, akik túl fiatalon felejtettek el reménykedni a legjobb dolgokban, és túl korán fogadták el, hogy akkor ez már így marad. Imádkozom azokért, akik napokra sokkolják magukat a TV sugározta rémhírekkel, és most, az ünnepet várva is csak sorolják a panaszokat, hogy mennyivel másabb is lehetne ez a karácsony, ha nem épp így lenne, meg épp itt, meg épp ilyen körülmények között.

Istenem, kérlek bocsásd meg, hogy időnként imádunk áldozatot játszani.

Azért fohászkodom most Hozzád, hogy legalább erre a néhány napra zárjuk rá az ajtót ezekre a gondolatokra, és tárjuk azt szélesre az örömök előtt. Tudom, gyakran mondják, hogy nem csak ebben a két napban kéne szeretni, meg örülni, mert ezek is csak olyan napok, mint a többi. De szerintem nem. Istenem, az az igazság, hogy ezek tényleg különleges napok! Mint amikor lehull az első hó, rögtön gondolni kell valakire. Nem is tudom, miért… talán azért, mert az égből száll alá milliárdnyi egyedi kis hópehely, ami azonnal szétolvad az arcomon, s akkor érzem, hogy az Tőled jött, olyankor igazán velem vagy, és megáldod azt, akire gondolok. Ilyen a karácsony is. Valami mágikus erejű két nap, amikor úgy érzem, úgy hiszem, hogy “kell  történnie valaminek, amire nem számítottam, amire legvérmesebb álmaimban sem mertem gondolni, ami legféltettebb titkaimhoz fog hasonlítani, megváltoztatja életemet”, mert az a két nap, az maga a csoda és a szeretet.

Minden véreremet megfeszítve, zsibbadásig összekulcsolt ujjakkal fohászkodom most azért, hogy ez a néhány nap legyen ilyen megmagyarázhatatlanul és különösen boldog! Azért, hogy a Te életedben is, aki most felcsigázott reménykedéssel olvasod ezeket a sorokat, történjen meg végre a régen várt csoda. S ami még fontosabb, légy felkészülve rá. Tárd szélesre a kapukat, öltöztesd ünnepibe az egész lényedet, és igazi hittel várd, hogy akkor az most talán tényleg megtörténhet – és hátha nem csapod rá az ajtót a meglepettségtől.

Érted imádkozom most.

Istenem, ezen a néhány napon ne várasd Őt, ne tanítsd, ne beszélj hozzá példázatokban, csak légy közel, és szeresd nagyon.

Ámen.

← Vissza a naptárba

19. nap

“Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b

Istenem, nekem mindig is problémám volt a kegyelemmel. Talán mert túl erős az igazságérzetem. Az én fejemben valahogy úgy van, hogy a hibáknak igenis következményük kell legyen, a bűneinknek igenis viselnünk kell a terheit. Mindenható Istenem, töredelmesen bevallom, hogy engem szinte bosszant, ha valaki megússza a kanosszajárást, mert megbánja, és Te képes vagy azonnal megbocsátani. Bevallom, hogy még az is bosszant, amikor nekem bocsátasz meg így, mert sosem tudtam mit kezdeni az ilyen szeretettel. A bűnhődés, a szenvedés, a terhek.. igen, azok jöhetnek, kemény vagyok már, mint a szikla. De az érthetetlen kegyelmed zavarba hoz, kibillent rezignáltságomból, olyankor úgy érzem, nekem kell büntetnem saját magamat.

Ilyenformán néha „fülemet, farkamat behúzva” élem az életemet. S azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Mi, keresztyének, ilyen szolgalelkű kreálmányok vagyunk. Azért nem mondom, hogy teremtmények, mert mi tettük magunkat ilyenné –  nem Te. Te nem kérted, hogy a bűnök miatt egész életünket szégyenkezve éljük le, és törődjünk bele a folyamatos megalázkodásba. Te csak alázatot kértél, és hjaj Istenem, már látom, hogy az annyira más.

Azokért fohászkodom most Uram, akik hajlamosak összekeverni a kettőt, és bűntudattal meg ítéletekkel kezdenek el minden egyes napot. Akik összehúzzák magukat, és zavartan körbenéznek, ha esetleg véletlenül túl hangosan elnevetik magukat. Én azt hiszem, Jézusom, hogy ha Te most itt élnél közöttünk, akkor a Te nevetésed lenne a legcsengőbb, leghangosabb. Olyan jó lenne nekünk is olyan, ‘telterősen’, dél-amerikai nősen, öblösen kacagni! Mert szabad. Mert ha megbánom a számtalan hibámat, akkor te tényleg megbocsátod, sőt nem csupán megbocsátod, hanem eltörlöd vétkeim. S ahogy ezt kimondom, máris mosolyra húzódik az ajkam. Könnyű vagyok. Lebegő. Szeretetre, életre, örömökre kész.

Köszönöm.

Ámen.

← Vissza a naptárba