Olasz Tímea bejegyzései

olasztimi

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.

Böjti ige-percek 22.

Add, hogy a szívemmel lássak, add nekem látásodat,
Uram, hogy lássak, Uram, hogy lássak!
Kérlek, nyisd meg most szemem, egy pillantást hadd vessek a mennybe,
Hogy valóban lássalak, miközben énekeljük: szent vagy!” Ámen.

Olvasd el: Jób 38

Nagyító alá: Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek, hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára, hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon? Jób 38,25-27

Keress képeket az interneten, amelyekkel illusztrálni tudnád ezt az igeverset teljes egészében, vagy az egyes szakaszait külön-külön! Írd ki azokat a kulcsszavakat, amelyeket érdemes lehet megjeleníteni, majd készíts egy képsorozatot!

Ha értesz hozzá, az egyes igeszakaszokat rá is helyezheted a képekre.

Mi az, ami először eszedbe jut a képek láttán?

Keress szavakat, kifejezéseket, amelyekkel ki tudod fejezni az a benyomást, amit a képek keltenek benned! Írd össze őket!

Ha ezzel megvagy, vedd elő a Bibliádat és lapozz velem!

1Móz1,26–28 – Mi volt Isten terve az emberrel?

1Móz1,27 – Milyen Isten? Mit örökített át az emberbe a maga tulajdonságai közül?

1Móz 2,4–7 – Mi az a két dolog, amit a föld kapott a víz, a pára által?

1Móz3,17 – Az eredeti elhívással szemben milyen hatással lett az ember a földre? Mi változott meg a teremtésben a bűn miatt?

Írj le öt dolgot, ami az átkozottá vált földön szép maradt!

Amikor Noé megtölti a bárkát, csak állatokat visz be. Növényeket vajon miért nem?

1Móz 19,24–25 – Hogyan érted azt, hogy „sőt a föld növényzetét is”?

Zsolt 104,13 – Hogyan tekint Isten a teremtett világra?

Jer 10,13 – Mihez/kihez tudnád hasonlítani Istent az itt leírtakat olvasva?

Mi az, amit az olvasottak alapján el tudsz mondani…

… a teremtett világról: ___­___

… Istenről:  ______

… a magad feladatáról: ______

Napi kihívás: keress szépségeket a természetben! Valahányszor rábukkansz egyre, mondj pár szót Istennek – ne legyen az szépen kerekített imádság, mindössze egy-egy fésületlen élménymegosztás!

Színpompás virágok a puszta sivatagban…

A racionalista azt mondja erre: szép, de minek? Mi értelme elpocsékolni a vizet a pusztára? Ezeket a virágokat úgysem látja senki. Semmi haszon nincs belőlük.

Milyen tékozló Isten szeretete! Ő nem haszonelvűen munkálkodik, egyszerűen csak számolatlanul hinti szét maga körül a gyönyörűséget. Nem vár érte elismerést, dicséretet, rajongást. Dekorál, mert szereti a szépet. Nézz csak szét a természetben, és meglátod: nincs két egyforma virág, két ugyanolyan falevél, még csak a hópelyhek is különbözőek.

Az ember nem ilyen. Nincs ideje szép tevékenységekre, mert azok csak időrablók, az idő pedig pénz. Elvágja azokat a kapcsolati szálakat, amelyek „nem vezetnek sehová”. Elhanyagolja azokat a dolgokat, amikben nem kap elismerést. Ha teheti, egy kaptafára dolgozik, mert azzal energiát spórol. Sablonokba szorítja a körülötte lévő embereket, tárgyakat, történéseket, így első ránézésre tudja, mire számíthat.

Amiből nincs haszon, az fölösleges.

A hasznos élet jó élet. Jó, mert tiszta lelkiismeretet ad.

Jó, csak sokszor örömtelen…

Meg kellene tanulni pocsékolni.

Kilépni néha a racionalitásból, és csak élni, élni, nem törődve a fontos dolgokkal.

Leülni egy hangyaboly mellé, nézni a rohangáló apróságokat, és megkérdezni magamtól: hova rohanok én mindig?

Belefeledkezni egy pillangó táncába, és (ha épp senki nem lát) kipróbálni, hogy milyen is végigszaladni egy virágzó réten.

Rajzolni egy képet, amit nem lát majd senki.

Éneket írni, elénekelni, aztán elfelejteni.

Összerakni egy csendéletet a mosatlan edényekből, aztán felmosogatni.

Nem fényképezni, nem dokumentálni, nem valami maradandót alkotni. Csak egy egyszeri, megismételhetetlen szépet.

Mert ezek az élmények nem múlnak el nyomtalanul. Ott maradnak a lelkemben, fényt és virágillatot hagyva maguk után. Aztán egyszer csak – ki tudja, hogyan és miért – elkezdik átszínezni a hétköznapok szürkeségeit.

Meg kell tanulnom pocsékolni a szépséget!

Böjti ige-percek 10.

A Biblia olvasása lehet kikapcsolódás és lehet műtét.

Csendesedj el pár percre, és hívd meg a Mennyei Főorvost, hogy végezzen el egy alapos szűrést nálad! Kérd Isten Lelkét, hogy mutassa ki a daganatos részeket az életedben, és metssze ki azt, ami kárt okoz benned, neked, általad!

Olvasd el: 4Móz 12

Nagyító alá: Amikor a felhő eltávozott a sátorról, Mirjám egyszerre poklos lett, olyan, mint a hó. Áron Mirjám felé fordult, és látta, hogy poklos. Akkor ezt mondta Áron Mózesnek: Kérlek, uram, ne ródd föl nekünk ezt a vétket, hogy esztelenül vétkeztünk! Ne legyen olyan Mirjám, mint a halvaszületett, akinek a teste félig már oszlásnak indult! Ezért így kiáltott Mózes az ÚRhoz: Istenem, gyógyítsd meg őt! Az ÚR azonban ezt mondta Mózesnek: Ha csak az apja köpte volna is arcul, akkor is szégyenkeznie kellene hét napig. Zárják ki a táborból hét napra, és csak azután fogadják vissza. Ki is zárták Mirjámot a táborból hét napra. A nép nem indult tovább addig, amíg vissza nem fogadták Mirjámot. 4Móz 12,10-15

Olvasd el ezt az igeszakaszt hangosan, a kiemelt részeket külön nyomatékkal. Másold ki ezeket, és írd melléjük, hogy milyen gondolatokat indítanak el benned!

Lapozz velem a következő igehelyekre!

   2Móz. 7,1; 2 Móz 15,20; Mik 6,4 – Milyen szolgálata volt Áronnak és Mirjámnak? Mit gondolsz, hogyan nézhettek rájuk az emberek?

   2Móz 2,4-8 – Milyen szerepe volt Mirjámnak abban, hogy Mózes Izráel szabadítója lehetett?

   2Móz 4,10-15 – Áron milyen helyzetben volt Mózes mellett?

Ha neked lenne hasonló szereped egy ember életében, hogy éreznéd magad mellette?

   4Móz 12,1; 2Móz 2,21 – Mitől pattant ki a feszültség a testvérek között? Mit gondolhattak Mózesről a testvérei?

   4Móz 12,9-10 – Isten mit gondolt Mózesről? Hogyan adta ennek jelét? Kin látszott ez meg? Mit gondolsz, miért pont rajta?

   3Móz 13,2 – Milyen szerepet kapott Áron a mai igerészünkben? Hogy érezhette  magát ettől?

   3Móz 13,45-46; 4Móz. 5,3 – Mivel járt a poklosság? Csak a kiütés sújtotta a beteget? Milyen lehetett a kapcsolata önmagával, az emberekkel, a szeretteivel, Istennel?

   A poklosság és a bűn között sok hasonlóság van. Írd le, mik jutnak eszedbe ezek közül!

   Gondold végig a jelenlegi éltedet! Ha meg kellene most jelenned a Kijelentés Sátránál, lenne oka Istennek arra, hogy rád pirítson?

Írd le grafittal, mik azok a konkrét bűnök, és az ebből fakadó vétségek, amik jelen vannak az életedben!

Mit szoktál tenni ezek ellen?

   4Móz 12,14 – Az arcul köpés általában a másik ember megvetésének a legdurvább jele. Ennek fényében szerinted Isten hogyan tekint Mirjámra itt?

Szerinted Mirjám büntetést vagy leckét kap Istentől?

A bűn zsoldja halál, mondja Pál. Olvasd át még egyszer a 4Móz 12,14-et! Megtalálod benne az irgalom jelét?

Mit mond neked Istenről, hogy van „azután”?

   Mik. 7,9; Jób 33,27-28 – Nézd át újra a bűneid listáját! Van olyan dolog az életedben, amiről úgy gondolod, hogy az valamelyik aktuális vétked következménye?

Beszélj erről Istennel! Hozd ki a világosságra, és kérd Isten bocsánatát! Aztán radírozd ki az adott tételt!

Ha hiszed, hogy Jézus váltságáért Isten megbocsátott neked, rajzolj a bűneid helyére egy keresztet –  olyan színnel és nagyságban, ami kifejezi számodra a váltságod értékét!

Nézd meg a lapodat közelről. El tudod még olvasni, mi volt odaírva?

Most nézd meg távolról! Mit látsz?

Mit mond ez neked a bűnbocsánatról?

 

Hét nap a pusztában, egyedül, kiütésekkel tele, megtépett külsővel és belsővel.

Mirjámnak nem kell attól félnie, hogy nincs visszaút. De nem zárkózhat el attól, hogy újraértékelje a történteket.

Milyen észrevétlenül tud meglepni a gőg!

Felfedezem, hogy kiemelt szerepem van.

Tapasztalom, hogy jó vagyok abban, amit csinálok.

Észreveszem, hogy a másiknak vannak gyengeségei.

Eljátszom a gondolattal, hogy én az ő helyében mit tennék másképp.

Zavarni kezd, hogy miért pont ő, miért pont úgy.

Másoknak is megmagyarázom, hogy ennek nem így kellene lennie.

És terjed a rossz, mint a lepra.

Könnyű rajongással zengeni Isten nagyságáról a sikerek láttán. Elégedettséggel szemlélni azt, ahogyan Isten vezet, gondot visel, őriz. Hálásnak lenni azért, hogy én nemcsak hallok ezekről, hanem első kézből tapasztalom mindezt.

A vezetettség azonban nem mindig csak erről szól.

Olyan embereket rak fölém Isten, akik gyengeségeket hordoznak, akik nem az én értékrendem szerint élnek.

Alázattal hátul kell maradnom, és nem osztogathatok szerepkártyákat.

De a legnehezebb mégis az, amikor azzal szembesülök, hogy minden jó szándékom ellenére éppen én mentem szembe Isten akaratával.

Valamikor én magam is érzem, hogy rosszul cselekedtem, még ejnye-bejnye sem kell.

Máskor viszont olyan sikeresen elaltatom a bűntudatomat, hogy már fel sem tűnik, hogy túlléptem egy határon.

Kell a nyomorúság, hogy felébredjek.

Kell a puszta, hogy újraértékeljek.

Kell az irgalom, hogy újrakezdhessem.

Kell Isten, hogy ne maradjak magamra végleg.

Böjti ige-percek 8.

Fohász: Uram, mielőtt kinyitnám a Könyvet, ami a te üzenetedet tartalmazza, a szívemet nyitom ki Előtted! Kérlek, tégy rendet bennem, mutass utat, taníts, vezess, bátoríts! Ámen.

Olvasd el: 2Móz 15

Nagyító alá: Ekkor Mirjam prófétanő, Áron nénje, dobot vett a kezébe, és kivonultak utána az asszonyok mind, dobolva és körtáncot járva. Mirjám így énekelt előttük: Énekeljetek az ÚRnak, mert igen felséges, lovat lovasával a tengerbe vetett! Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet. Megérkeztek Márába, de nem tudták meginni a vizet Márában, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának. Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk? Ő pedig az ÚRhoz kiáltott segítségért, és az ÚR mutatott neki egy fát. Azt dobta bele a vízbe, és édessé vált a víz. Ott adott a népnek rendelkezéseket és törvényeket, és ott tette próbára őket. 2Móz 15,20-25

Rajzolj egy vázlatot, amely mindent tartalmaz, amit a szöveg leír. A színhely és a személyek ábrázolására egyszerű jeleket vagy kifejezési módokat keress (pl. vonalas alakok, stilizált térkép; jelek mutathatják a mozgást vagy az akadályokat).

Különböző színekkel megjeleníthetsz belső folyamatokat (mint pl. az ujjongás, fáradtság, csalódottság, düh stb.). Az árnyalatok erősségével az érzések mélységét is ábrázolni tudod.

Ne zsúfolj bele egyetlen képbe minden információt, inkább több egyszerű rajzot készíts (mint egy folyamatábra vagy képregény)!

Ha elkészültél, nézd sorra a képeidet! Mit tudsz leolvasni róluk?

Jegyezd le őket!

Hány nap is telt el a körtánctól a zúgolódásig?

Kit hibáztat a nép (újra csak) az áldatlan állapotért? Vajon miért pont őt?

Milyennek gondolod a következő igehelyek alapján a népet: 2Móz 14,11; 2Móz 17,3; 4 Móz 14,1-4; 4Móz 20,2-5; 4Móz 21,5; Zsolt 206,13?

Egy 1-től 10-ig terjedő skálán hová helyeznéd a magad általános hozzáállását a nehézségekhez (1 = a legkisebb akadály is padlóra küld, 10 = semmi nem ingat meg)?

Jelen pillanatban mi a te „pusztád” e tekintetben? Életednek mely területén érzed legalacsonyabbnak a tűréspontodat?

Fil 2,14-16a – Mire tanít minket Pál apostol?
Kész vagye fejlődni ebben?

Ha igen, imádkozz velem:
Örökkévaló Isten! Te látod, hogy mik azok a dolgok, amelyek pillanatok alatt ki tudnak borítani. Most is zakatol a lelkem, mert… (mondd el, mi bánt). Emiatt azt érzem, hogy…

Tudom, hogy amikor zúgolódom a helyzetem miatt, akkor tulajdonképpen Téged bántalak. Bocsáss meg ezért, kérlek! Változni akarok ebben, ezért a mai napon zúgolódás-böjtöt tartok. Ahelyett, hogy elsőre kiakadnék, inkább Rád akarok gondolni, a csodákra, amiket eddig megláttattál velem; a gondviselésedre, amit megígértél.

Tudom, hogy Nélküled nem fog sikerülni. Kérem, hogy Szentlelkeddel támogass az elhatározásomban! Ámen!

 

Isten bemutatkozik a népének. Ő szeretné, hogy ismerjék, szeressék, bízzanak Benne. Az egyiptomi eseményekkel, a kettényíló tengerrel, a nép szolgálatába állított természeti erőkkel egyre azt üzeni: az enyéim vagytok, fontosak vagytok nekem, gondoskodom rólatok.

Az emlékképek azonban gyorsan kifakulnak, a bizonyságot felváltja a kételkedés. Három nap elég ahhoz, hogy a puszta minden csodát felülírjon…

Hogyan képes elnyomni a jelen problémája mindazt, amit eddig már megéltünk az Úrral?

Miért hangosabb a fáradtság, a csalódottság, a hiány, mint az Isten folyamatosan tapasztalható jelenléte?

Hogy van az, hogy elsőre a feladás jön belőlünk az akadály láttán?

Hogy lehet, hogy – kimondva vagy magunkban dühöngve – zsigerből a haragé az első szó, és sokszor az utolsó is?

Mikor tanuljuk már meg, hogy nem emberekre kell acsarkodni, hanem az Úr elé borulni, és hittel elkérni a megoldást?

Mikor hisszük már el végre, hogy Isten értünk, és nem ellenünk dolgozik?

Én mikor vésem már az eszembe végre, hogy minden nehézség út valahová?

És nem a pusztulásba vezet, hanem Isten mélyebb megismeréséhez…

Böjti ige-percek 5.

 Biblianyitó fohász: Mennyei Édesapám! Szeretném megcselekedni azt, amire indítasz. Kész vagyok észrevenni, meghallani, megérteni, hogy mit üzensz most nekem. Add nekem a Te Szentlelked támogatását, bölcsességét, erejét, hogy életté váljon bennem a tanításod! Ámen.

Olvasd el: 1Móz 37

Nagyító alá:  Amikor odaért József a testvéreihez, lehúzták róla a ruháját, a tarka ruhát. Azután fogták, és beledobták a kútba. A kút üres volt, nem volt benne víz. Ezután leültek enni. Föltekintve, látták, hogy éppen egy izmáeli karaván közeledik Gileád felől. Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amit Egyiptomba szállítottak. Ekkor azt mondta Júda a testvéreinek: Mi haszna, ha megöljük testvérünket, és elföldeljük a vérét? Gyertek, adjuk el az izmáelieknek, ne emeljünk rá kezet, hiszen a mi testünk és vérünk ő! A testvérei pedig hallgattak rá. Közben azonban midjáni kereskedők mentek arra, fölhúzták Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az izmáelieknek húsz ezüstért. Azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba. 1Móz. 37,23-28

Másold ki az igeszakaszt!

Húzd alá vagy színezd át egymástól eltérő módokon az egyes szereplőket és a hozzájuk kapcsolódó (aktív) tetteket, szavakat (vagyis azokat, amik az adott személytől indulnak, nem pedig azokat, amik vele történnek)!

  • Mi az, amit látsz, ha most a szövegre nézel? Milyen érzéseket ébreszt ez benned?
  • Ki az, aki az események  középpontjában áll? A kiemelések mit mutatnak: tulajdonképpen kik azok, akik ebben a szakaszban a főszerepet játsszák? Mennyi része van az eredeti főszereplőnek az események alakulásában?
  • Maradt-e kijelöletlen rész a szövegben? Milyen gondolatokat indít el benned ez a kis igefoszlány?

Fejezd be a megkezdett mondatokat:

  • Az Ige ma arra mutatott rá, hogy kerüljem ……
  • Amit ehelyett tennem kell: ……
  • Ezzel kapcsolatos konkrét tervem a mai napra: ……

Imádságom:

Szentséges Uram, magasztallak Téged, mert…
Mindenható Istenem, köszönöm Neked, hogy…
Örökkévaló, megvallom Előtted, hogy…
Seregeknek Ura, eléd hozom most…
Mennyei Királyom, kérlek, hogy…

Az apja mindenkinél jobban szereti. A testvérei utálják, mert rossz híreket hord róluk. Olyan álmokat lát, amiket nem bír magában tartani. Aztán egyszer csak egy kút alján találja magát, miközben a feje fölött mások épp a sorsáról döntenek.

Hol fent, hol lent…

Most éppen lent. Sötétség veszi körül, csalódás, magány.

Egyedül maradt a sokat ígérő álmaival…

„A kút üres volt, nem volt benne víz…”

Valahol, a színfalak mögött kattognak a kerekek. A mindeneket egyben látó Isten készíti a megmenekülés útját Izráel népének. Szövi a szálakat, hogy a végén minden a helyére kerüljön – a lehető legcsodálatosabb módon.

Nincsen angyali bátorítás. Nincs szivárvány az égen. Nincs belső békesség. Csak egy üres kút van.

A kivájt kutakban víz van. A víztelen kutakat betömik, hogy ne okozzon kárt se állatban, se emberben. Akkor mit keres itt egy üres kút a puszta közepén?

Isten élettelen hírnöke. Tanít: ember, nézz föl!

Láss tovább a miattad civakodó családon! Ne az okafogyottá vált álmaidat sirasd! Ne a kilátástalan jövődön keseregj! Lásd meg az érted munkálkodó Isten kegyelmét abban, hogy a körülmények ellenére jelen pillanatban biztonságban vagy!

Lásd meg a fényt, ami a fejed fölött ragyog, és kapaszkodj bele a Biblia egyik legnagyobb igazságába: „Velünk az Isten!”

A többi? Hadd maradjon az Isten titka!

Böjti ige-percek 3.

Olvasd el: 1Móz 16 (1Móz 21)

Nagyító alá:
“Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van, és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy?
Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok.
Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!
Ezt is mondta neki az ÚR angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni.” 1Móz 16,7-10.

Másold ki ezt az igeszakaszt, lassan, minél szebben kerekítve a betűket!

Írd a szöveg alá a válaszaidat a következő kérdésekre:

  • Ki ez a Hágár, mit tudsz róla? Hogy kerül ide? Milyen élete volt eddig Ábrahám házában? Milyen magasságok és mélységek voltak az életében?
  • Hol történik ez a találkozás? Hogy kerül oda Hágár? Mit jelenthet számára ez a hely a hosszú út után?
  • Képzeld magad az ő helyzetébe: milyen gondolatokkal, érzésekkel érkezhet oda? Írd le őket!
  • Első ránézésre melyik az a szó, amely a legtöbbször szerepel ebben az igeszakaszban? Mit üzen neked, hogy ilyen sokszor szerepel?
  • Hogyan kezdődik ez a beszélgetés? Ki a kezdeményező? Milyen következtetést tudsz ebből levonni?
  • Milyen hangnemet képzelsz az Úr angyalának szavaihoz? Számonkérő? Mérges? Csalódott? Parancsoló? Megértő? Együttérző?
  • Milyen érzésekkel távozik innen Hágár, és merre tart tovább az útja? Mit gondolsz, min változtatott ez a találkozás (az olvasmányban vannak utalások erre)?
  • Hol találkozik a te életed Hágár történetével? Melyik az a pont, amely hozzád is közel áll? Melyik az az érzés, gondolat, amivel azonosulni tudsz? Húzd alá a felsorolásodban!
  • Ha téged szólítana most meg Isten angyala, hová küldene vissza? Mi lehet az a hely, ahonnan szabadulni szeretnél, de ahol Isten még jelentős szerepet szán neked?
  • Mire van szükséged most ahhoz, hogy betöltsd az Istentől kapott küldetésedet? Mi hiányzik? Miből van kevés? Mi az, amivel nekikezdhetsz a feladataidnak? Beszélgess ezekről Istennel!
 

Forrás a pusztában. Szusszanásnyi töltekezés egy megerőltető útszakasz után, egy beláthatatlan út előtt. Aprócska jó a tengernyi rosszban. Lehetőség arra, hogy újragondoljam az életemet, azt, ahonnan jöttem, azt, ahová tartok.

Csak erőt gyűjteni álltam meg. Egy kicsit sajnálgatni magamat a bántásokért. Keseregni a reménytelen jövőm miatt. Feldolgozni azt, hogy egy senki vagyok, egy hiba, egy akadály. Tüske a bőr alatt.

Találkozás a pusztában. Nem várt fejlemény. Az Úr tudja, ki vagyok. Tudja, hogy úton vagyok. Feladata van számomra. Terve van velem. Angyalt küldött, hogy megállítson, visszafordítson, reményt adjon.

Lecke a pusztában. Vagyok, de nem egy senki. Van otthonom, de az nem a puszta. Van feladatom, és az nem a futás. Van jövőm, de az nem a pusztulás. Kellek Neki.

Neki kellek.

“Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29,11)

Köszönöm, hogy így van!