Olasz Tímea bejegyzései

olasztimi

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.

(L)Együnk együtt!

Amióta okos telefonom van, megnyílt előttem a világ. Még nem tudom teljes mértékben kihasználni, de mindig nagy élmény rácsodálkozni arra, hogy ez a tenyérnyi kütyü miket tud. Egyre kevésbé vagyok rászorulva külső segítségre, és számomra ez nagyon megnyugtató. Ennek ellenére van, amikor nem élek a telefonos segítséggel: szándékosan otthon hagyom, vagy egyszerűen csak visszateszem a táskába, amikor automatikusan érte nyúl a kezem.

Az embert a kapcsolatok éltetik, így vagyunk összerakva. A technika vívmányainak köszönhetően már szinte minden adott ehhez, csak valahogy furán működik ez az egész. Napi 24 órában lehetőségünk van csacsogni másokkal, mégis arról panaszkodunk, hogy az igazi valónkat senki sem ismeri. Az internet elhalmoz minden szükséges információval, az ember mégis alulműveltnek, bizonytalannak, döntésképtelennek éli meg saját magát.

Ha a cybertér annyira király, akkor vajon miért van annyi magányos, elveszett, beszürkült fiatal?

olvasás folytatása

Mondd el a hegyek ormán!

Krisztus ránk bízta az evangélium hirdetését. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha hű sáfárai lennénk az Urunknak, nem úgy nézne ki a világ, ahogy jelen pillanatban áll. Lehet, hogy a reformáció 500. évfordulóján újra kellene gondolni a hivatásunkat, és komolyan venni a krisztusi parancsot: Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá, keresztelve, tanítva?)

olvasás folytatása

Böjti ige-percek 40.

Tápláló szent kenyér, tápláló drága vér,
Betölti szívemet a végtelen.
Békémnek záloga, lelkemnek otthona,
Formáld át életem, légy velem! (Gável testvérek)

Olvasd el: Mt 15, 21-39

Nagyító alá: Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.” Tanítványai így válaszoltak: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők így feleltek: „Hét, és egy kevés halunk.” Mt 15,32-34

Képzelj most magad elé egy elesett, nyomorult állapotban lévő embert, aki akaratán kívül került ebbe a helyzetbe! Milyen érzéseket kelt benned? (Próbáld konkrétan nevén nevezni mindet, amelyik eszedbe jut!)

Figyeld meg, hogy mi történik a testedben, amikor erre az emberre gondolsz! Meg tudod találni magadban, hogy a testednek mely részei reagálnak erre a képzeletbeli alakra és hogyan? Rajzolj egy emberalakot, és jelöld be rajta, hogy hol éreztél valamit, és írd mellé, hogy mi volt az!

Lapozd fel a következő igehelyeket, és keresd meg, mi a közös bennük: Mt 9,36; Mt 14,14; Mt 20,34; Mk 1,41; Mk 6,34; Lk 7,13.

„Szánakozom a sokaságon…”mondja Jézus a mai igénkben is.

Mi az, ami itt szánalomra indította Őt?

Hányan is vannak ebben a pillanatban Jézus körül? És mióta vannak vele?

Milyen kapcsolat lehet Jézus és a tömeg egyes tagjai között?

„nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton”Mire utalnak ezek a szavak? Hogyan tekint Jézus ezekre az emberekre? Mit/kit lát bennük?

Mit tesz Jézus a szánakozásából kifolyóan?

Kire bízza a megoldást?

Honnan van eszköz a megoldáshoz?

A szánalom bibliai értelme nem csupán az együttérző szeretetet, sajnálkozást, részvétet foglalja magába, hanem az ebből fakadó segítőkészséget is.

Az ószövetségi embertan szemlélete szerint az egyes emberi érzések a belső, nem látható szervekhez kapcsolódnak. Az együttérzés, az irgalmasság, a szánalom székhelye elsősorban az anyaméh, amely a születendő életet körbeöleli és védi. Ennek megfelelően a szánalom érzéséből fakadó tett olyan, mint az anyai vagy apai gondoskodás. (Keresztyén Bibliai Lexikon).

Mit tanít ma neked Jézus irgalmas szíve?

Mire mutat rá? Kikre irányítja a figyelmedet?

Mire indít?

Úr Jézus, te ma is ránézel a világra, és azt mondod: „Szánakozom a sokaságon, éhesen nem akarom őket elbocsátani.” Látod, mennyien vannak, ráadásul vadidegenek. Nem mi hívtuk őket. Semmi közünk nincs hozzájuk. Mi is éhesek vagyunk. El is fáradtunk már.

Tudom, Te nem arra vagy kíváncsi, hogy miért nem lehet rajtuk segíteni. Azt kérded, mit adhatunk nekik.

Nézz bele a kezeimbe, Uram! Nem sok az, amim van. Nekem magamnak sem elég. De ha úgy látod jónak, használd fel a Te országodnak építésére. Tégy vele csodát, mint már annyiszor!

Tégy velem csodát! Mint már annyiszor.

Ámen.

Nagycsütörtök lévén eszünkbe juthat egy másik kenyértörős vendégség is (Lk 22,14-20).

Képzeld magad elé Krisztust, az Isten Bárányát, ahogy életének utolsó óráit tölti tanítványaival, barátaival, akik nem három napja, hanem három éve vannak vele, éjjel-nappal.

Mit adhatott neki ez a vacsora?

Képzeld magad elé a tanítványokat! Egy átlagos páskaünnepre készültek, aztán pár óra leforgása alatt elveszítettek mindent, amiben azelőtt hittek.

Jézus, aki számolatlanul tette a csodákat másokkal, aki a teremtés Uraként bármit megtehetett, egyszerűen csak hagyta, hogy megfogják és megöljék.

Mit kaphattak Jézustól útravalóul ebben az utolsó meghitt együttlétben?

És most gondolj a saját életedre!

A nehézségekre, amivel épp szembe kell nézned. A hiányaidra, amik megkeserítik az életedet. A harcaidra, amik kétségeket támasztanak benned. Az útra, ami előtted áll.

Mi lesz, ha nem fogod bírni? Ha nem vagy elég jó, elég ügyes, elég felkészült, elég előrelátó?

Mi lesz, ha egyszer csak kibuksz út közben?

Ki vagy te Jézus számára?

Egy ember a sok milliárd Földlakó közül?

Egy lelkes böjtölő, aki már negyvenedik napja keresi az Ő akaratát?

Egy sokat próbált keresztyén, aki évek óta lesi, hogyan is lehetne a mennyei Atya tetszésére?

Egy kegyelemre szoruló bűnös, aki minduntalan megbocsátásra vár?

Esetleg te is az Ő drága váltságának gyümölcse vagy, küldetésének folytatója, testvére, barátja, munkatársa?

éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton”

Látod: Jézus szíve megsajdult az arctalan tömeg láttán, akik mindössze három napja loholtak a nyomában.

Emlékszel, teérted mennyit küzdött már a Megváltás Ura?

Eszedbe jutnak helyzetek, amikor kicsin múlott, hogy eltűnj a süllyesztőben, és te, valami hatalmas csoda folytán, mégis megmenekültél?

Ott van a neved a markába vésve…

Ott van a neved? A markába vésve?

Böjti ige-percek 39.

Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. Ámen.
(Assisi Szt. Ferenc imája)

Olvasd el: Mt 11,1-19

Nagyító alá: Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt – mondom néktek – prófétánál is nagyobbat. Mt 11,7-9

Mt 3, 10-12: Mi volt Keresztelő János igehirdetésének sarkalatos pontja? Mire hívta ő az embereket? Miért?

Mire számíthatott, amikor felismerte Jézusban Isten küldöttét? Mit várt Tőle?

Jn 12,47: Mi volt Jézus célja?

Ha a kettőt összeveted, érted-e János kérdését: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”

Mt 3,1.5: Hol tanított Keresztelő János? Bele lehetett botlani véletlenül az utcán járkálva?

„Miért mentetek ki a pusztába?” (7.v.) – Tényleg, mi kelthetett érdeklődést az emberekben? Keresztelő János stílusa? Netán az, amit tanított?

„Szélingatta nádszál” – Milyennek gondolod azt az embert, akit ezzel a képpel lehet jellemezni?

Hogyan neveznéd azt, aki ennek épp az ellentéte? Írj le öt jellemvonást, ami ehhez köthető!

„Puha ruhákba öltözött ember” – kik öltöztek díszes, jó minőségű ruhákba?

Mt 3,4: Milyen volt Keresztelő János kinézete és életvitele?

Szerinted kinek a szavára adnak inkább: egy igénytelen kinézetű szónokéra, vagy egy drága ruhába öltözött főemberére?

Mi vehette rá mégis az embereket, hogy kimenjenek a pusztába? Mi lehetett a céljuk? Mit vártak?

Mt 3,3: Prófétaként mi volt Keresztelő János feladata?

Miről ismert rá Jézusra? (Jn 1,32-33)

Amikor ez a beszélgetés elhangzik, Jézus épp Kapernaumban tanít, János pedig onnan mintegy 200 km-nyire, a Holt-tenger partján levő Machairous-erődben van fogva. Rád milyen hatással lenne, ha egy kétségbeejtő helyzetben bátorítást, erősítést, elismerést kapnál valakitől, akit nagyra tartasz?

Olvasd át újra az igeverseket és a jegyzeteidet!

Mire tanít ma téged Keresztelő János, a megalkuvást nem ismerő, népszerűséget nem kereső, célját állhatatosan követő, önmegtagadó, Jézusra mutató követ?

Mi az, amin változtatnod kellene ennek fényében a saját életedet tekintve?

Beszélj erről Istennel!

János egy nagyon érdekes figura: ma, ha megjelenne a világunkban, felszállna a buszra, besétálna a szomszéd kisboltba furcsa hatást keltene. Talán a maga korában is furcsának tartották, mégis volt benne valami, valami egészen különleges, ami miatt ez a furcsa kinézetű és viselkedésű ember vonzotta az emberek figyelmét… Hallgatták, és hatással volt rájuk…

Néha azon kapom magam, hogy igen kényelmesen elvagyok magamban a hitemmel. Úgy megélem a szobám négy fala között, de nem nagyon viszem ki az utcára. Nagyvárosban élve kicsit más megélni a keresztyénségét az embernek: kis helyen nem sok választásod van, de itt az is lehetsz, meg sok minden más is. Azt hiszem általánosságban úgy ‘kulturáltan’ vagyok hívő: ha kérdezik felvállalom, de nem nyomom mások arcába – az tolakodás. Viszont János példája ma engem önvizsgálatra indít: oké, hogy nem nyomom le mindenki torkán Jézust, nem nyomatom a szent szövegeket addig, míg a velem szemben ülő már fuldoklik tőle – de vajon tündököl-e a személyemen át Jézus szeretete, a hit és a bizalom mások felé? Vajon kimondva, vagy kimondatlanul hírnöke vagyok-e Istennek? Vajon a világi munkámban, életemben megcsillan-e a hitem? És vajon Jézus rám is büszkén mondaná: ez az én prófétám!

Nem mindenki lehet a nagy puszta Jánosa, nem mindenki vezethet százakat, ezreket. Sőt nem is attól leszünk jó próféták, ha unos-untalan Jézusról beszélünk, vagy legalább egy embert naponta megtérítünk – de mindannyian lehetünk Jánosok a mi személyes terünkben, pusztánkban. Bármilyen ijesztő mindenki életében van legalább egy ember, aki követi, figyeli őt. Akit csendben érdekel, hogy te, mint hívő ember hogyan éled meg az életed mindennapjait. Vajon Ő mit lát? És vajon Jézus: szélingatta nádszálat, vagy egy prófétát lát benned, bennem?
Legyen ma az önvizsgálat napja, és tegyük fel magunknak a nehéz kérdést: tényleg látszik rajtam, hogy Istenhez tartozom? Hogy az ő prófétája vagyok?

Böjti ige-percek 33.

Mennyei Édesatyám! Nyisd meg a szemem a Te dicsőségednek látására! Nyisd meg a szívem a Te igédnek megértésére! Nyisd meg a lelkem a Te akaratodnak cselekvésére! Ámen!

Olvasmány: Ézs 35

Tanulmány: Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát. Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Ézs 35,1-4

Keresd ki a Bibliából a következő igehelyeket, jegyzeteld ki őket! Keresd meg, mi a közös bennük!

Zsolt 98,8; Ézs 35,1-2; Ézs 55,12; Jóel 2,21

Hogyan néz ki az, amikor a teremtett világ ünnepel? Mit akarhatnak kifejezni a bibliai szerzők ezekkel a költői képekkel?

Előfordult veled valaha, hogy annyira boldog voltál, hogy úgy érezted, az egész világ veled együtt ujjong? Mi tud ekkora örömet okozni?

Libánon („Fehér-hegység”) – hófödte csúcsairól, paradicsomi szépségről volt híres, s gazdagságáról vadakban, erdőkben, gyümölcsfákban.

Karmel (gyümölcsöskert’) – mindig sűrű erdők borították.

Sárón (’síkság’, ’sík terület’) – Palesztina északi részének legnagyobb síksága, dús növényzettel, sok virággal, jó legelőkkel.

Ezek után hogyan értelmezed azt, hogy a pusztának „része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében”?

Van most olyan dolog az életedben, amely pusztaságnak hat?

Ez az ábra egy ’Életkerék’, melynek szeletei a te életednek 8 fontos területét mutatja be.

Rajzold le magadnak (nyugodtan változtathatsz a kategóriákon, át is nevezheted, szét is választhatod, ha úgy kifejezőbb lesz)!

A kerék közepét vedd 1-nek, a szélét 10-nek és jelöld be az egyes körcikkeken, hogy milyen szinten vagy elégedett életednek azzal az adott területével! (Rajzolj egy vonalat a megfelelő szinthez, színezd ki a belső részt – ez mutatja a jelenlegi állapotodat.)

Mit veszel észre, ha megnézed az életkerekedet?

Lehet, hogy neked üzeni most Ézsaiás: „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és … megszabadít benneteket!”?

Mitől szeretnél megszabadulni? Magától az állapottól vagy a hiány érzetétől?

Beszélj Istennek az életedről! Előbb nézd meg, mit kaptál, mit tettél azért, hogy amid van, az „virágozzék”! Aztán beszélj Neki a hiányaidról, az elégedetlenségeidről! Nem kell tagadnod, hogy vannak ilyenek. Nem kell szégyellned. Isten várja, hogy őszintén beszélj Vele ezekről is.

Esetleg ismersz a környezetedben olyan embert, akinél most épp lankad a kéz, roskadozik a láb, remeg a szív?

Beszélj róla Istennek! Kérj megoldást az ő élete nagy harcaira! Aztán írd ki az igét egy lapra, díszítsd ki, és ajándékozd oda neki! Légy örömmondó békekövet!

Ha voltál már pusztában, akkor számodra is hihetetlen ez az igeszakasz. Arról van szó, hogy az a hely, amely a bánattal, ítélettel, szenvedéssel kapcsolatos és elég sivár, egyszer majd örülni fog és kivirul. Szeretek kapaszkodni ezekbe az ígéretekbe, mikor mélyen vagyok és kicsit ki is égtem. Azt üzeni rajtuk keresztül Isten: még téged is újjá tudlak teremteni, ha a pusztát sikerült.

Isten története, a teremtett világ létezése a teremtéstől az újjáteremtésig tart, e között a két esemény között élünk mi, csodálva az előzőt és vágyva az utóbbit. Milyen jellemző Istenre, hogy nem félredobja a régit, amit elrontott akaratos gyermeke, hanem újjáteremti a világot és benne az embert.

Tényleg létezik olyan, hogy kivirul a puszta, mert az Úr újjáteremti. Lehet kijönni egy nehéz élethelyzetből örvendezve, mert közben megtapasztaltuk a kegyelem megtartó erejét. Visszatekintve lehet áldás a betegség vagy valamilyen más drasztikus eszköz, amivel Isten beleavatkozik az ember életébe. Vannak puszták, amik egyszer zöldellő mezők voltak lombos fákkal, de az ember lecsupaszította őket. Vannak emberek, akik boldog napokat éltek meg, de most sanyarú az életük, hitbeli válságban vannak. Aztán jön a semmiből az ígéret: örülni fog a puszta…  Mert ilyen a mi Istenünk. Sokszor hagyja, hogy pusztává tegyünk magunk körül mindent, hogy aztán újjáteremthessen. Újra kezünkbe adja, amit elvesztettünk, elrontottunk.

Halljuk ezért ma úgy az ősi biztatást, mint hogyha először és utoljára hallanánk, mert nekünk szól: erősítsétek a lankadt kezeket! Legyetek erősek, ne féljetek! Jön Istenetek és megszabadít titeket!

Úgy legyen. Úgy lesz.