Olasz Tímea bejegyzései

olasztimi

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.

Böjti ige-percek 40.

Tápláló szent kenyér, tápláló drága vér,
Betölti szívemet a végtelen.
Békémnek záloga, lelkemnek otthona,
Formáld át életem, légy velem! (Gável testvérek)

Olvasd el: Mt 15, 21-39

Nagyító alá: Jézus ekkor odahívta tanítványait, és így szólt: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton.” Tanítványai így válaszoltak: „Honnan volna itt a pusztában annyi kenyerünk, hogy jóllakassunk ekkora sokaságot?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Ők így feleltek: „Hét, és egy kevés halunk.” Mt 15,32-34

Képzelj most magad elé egy elesett, nyomorult állapotban lévő embert, aki akaratán kívül került ebbe a helyzetbe! Milyen érzéseket kelt benned? (Próbáld konkrétan nevén nevezni mindet, amelyik eszedbe jut!)

Figyeld meg, hogy mi történik a testedben, amikor erre az emberre gondolsz! Meg tudod találni magadban, hogy a testednek mely részei reagálnak erre a képzeletbeli alakra és hogyan? Rajzolj egy emberalakot, és jelöld be rajta, hogy hol éreztél valamit, és írd mellé, hogy mi volt az!

Lapozd fel a következő igehelyeket, és keresd meg, mi a közös bennük: Mt 9,36; Mt 14,14; Mt 20,34; Mk 1,41; Mk 6,34; Lk 7,13.

„Szánakozom a sokaságon…”mondja Jézus a mai igénkben is.

Mi az, ami itt szánalomra indította Őt?

Hányan is vannak ebben a pillanatban Jézus körül? És mióta vannak vele?

Milyen kapcsolat lehet Jézus és a tömeg egyes tagjai között?

„nincs mit enniük; éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton”Mire utalnak ezek a szavak? Hogyan tekint Jézus ezekre az emberekre? Mit/kit lát bennük?

Mit tesz Jézus a szánakozásából kifolyóan?

Kire bízza a megoldást?

Honnan van eszköz a megoldáshoz?

A szánalom bibliai értelme nem csupán az együttérző szeretetet, sajnálkozást, részvétet foglalja magába, hanem az ebből fakadó segítőkészséget is.

Az ószövetségi embertan szemlélete szerint az egyes emberi érzések a belső, nem látható szervekhez kapcsolódnak. Az együttérzés, az irgalmasság, a szánalom székhelye elsősorban az anyaméh, amely a születendő életet körbeöleli és védi. Ennek megfelelően a szánalom érzéséből fakadó tett olyan, mint az anyai vagy apai gondoskodás. (Keresztyén Bibliai Lexikon).

Mit tanít ma neked Jézus irgalmas szíve?

Mire mutat rá? Kikre irányítja a figyelmedet?

Mire indít?

Úr Jézus, te ma is ránézel a világra, és azt mondod: „Szánakozom a sokaságon, éhesen nem akarom őket elbocsátani.” Látod, mennyien vannak, ráadásul vadidegenek. Nem mi hívtuk őket. Semmi közünk nincs hozzájuk. Mi is éhesek vagyunk. El is fáradtunk már.

Tudom, Te nem arra vagy kíváncsi, hogy miért nem lehet rajtuk segíteni. Azt kérded, mit adhatunk nekik.

Nézz bele a kezeimbe, Uram! Nem sok az, amim van. Nekem magamnak sem elég. De ha úgy látod jónak, használd fel a Te országodnak építésére. Tégy vele csodát, mint már annyiszor!

Tégy velem csodát! Mint már annyiszor.

Ámen.

Nagycsütörtök lévén eszünkbe juthat egy másik kenyértörős vendégség is (Lk 22,14-20).

Képzeld magad elé Krisztust, az Isten Bárányát, ahogy életének utolsó óráit tölti tanítványaival, barátaival, akik nem három napja, hanem három éve vannak vele, éjjel-nappal.

Mit adhatott neki ez a vacsora?

Képzeld magad elé a tanítványokat! Egy átlagos páskaünnepre készültek, aztán pár óra leforgása alatt elveszítettek mindent, amiben azelőtt hittek.

Jézus, aki számolatlanul tette a csodákat másokkal, aki a teremtés Uraként bármit megtehetett, egyszerűen csak hagyta, hogy megfogják és megöljék.

Mit kaphattak Jézustól útravalóul ebben az utolsó meghitt együttlétben?

És most gondolj a saját életedre!

A nehézségekre, amivel épp szembe kell nézned. A hiányaidra, amik megkeserítik az életedet. A harcaidra, amik kétségeket támasztanak benned. Az útra, ami előtted áll.

Mi lesz, ha nem fogod bírni? Ha nem vagy elég jó, elég ügyes, elég felkészült, elég előrelátó?

Mi lesz, ha egyszer csak kibuksz út közben?

Ki vagy te Jézus számára?

Egy ember a sok milliárd Földlakó közül?

Egy lelkes böjtölő, aki már negyvenedik napja keresi az Ő akaratát?

Egy sokat próbált keresztyén, aki évek óta lesi, hogyan is lehetne a mennyei Atya tetszésére?

Egy kegyelemre szoruló bűnös, aki minduntalan megbocsátásra vár?

Esetleg te is az Ő drága váltságának gyümölcse vagy, küldetésének folytatója, testvére, barátja, munkatársa?

éhesen pedig nem akarom őket elbocsátani, nehogy kidőljenek az úton”

Látod: Jézus szíve megsajdult az arctalan tömeg láttán, akik mindössze három napja loholtak a nyomában.

Emlékszel, teérted mennyit küzdött már a Megváltás Ura?

Eszedbe jutnak helyzetek, amikor kicsin múlott, hogy eltűnj a süllyesztőben, és te, valami hatalmas csoda folytán, mégis megmenekültél?

Ott van a neved a markába vésve…

Ott van a neved? A markába vésve?

Böjti ige-percek 39.

Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni. Ámen.
(Assisi Szt. Ferenc imája)

Olvasd el: Mt 11,1-19

Nagyító alá: Amikor azok elmenőben voltak, elkezdett Jézus beszélni a sokaságnak Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat látni? Ugyan miért mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert látni? Hiszen akik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. De hát miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt láttatok, sőt – mondom néktek – prófétánál is nagyobbat. Mt 11,7-9

Mt 3, 10-12: Mi volt Keresztelő János igehirdetésének sarkalatos pontja? Mire hívta ő az embereket? Miért?

Mire számíthatott, amikor felismerte Jézusban Isten küldöttét? Mit várt Tőle?

Jn 12,47: Mi volt Jézus célja?

Ha a kettőt összeveted, érted-e János kérdését: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”

Mt 3,1.5: Hol tanított Keresztelő János? Bele lehetett botlani véletlenül az utcán járkálva?

„Miért mentetek ki a pusztába?” (7.v.) – Tényleg, mi kelthetett érdeklődést az emberekben? Keresztelő János stílusa? Netán az, amit tanított?

„Szélingatta nádszál” – Milyennek gondolod azt az embert, akit ezzel a képpel lehet jellemezni?

Hogyan neveznéd azt, aki ennek épp az ellentéte? Írj le öt jellemvonást, ami ehhez köthető!

„Puha ruhákba öltözött ember” – kik öltöztek díszes, jó minőségű ruhákba?

Mt 3,4: Milyen volt Keresztelő János kinézete és életvitele?

Szerinted kinek a szavára adnak inkább: egy igénytelen kinézetű szónokéra, vagy egy drága ruhába öltözött főemberére?

Mi vehette rá mégis az embereket, hogy kimenjenek a pusztába? Mi lehetett a céljuk? Mit vártak?

Mt 3,3: Prófétaként mi volt Keresztelő János feladata?

Miről ismert rá Jézusra? (Jn 1,32-33)

Amikor ez a beszélgetés elhangzik, Jézus épp Kapernaumban tanít, János pedig onnan mintegy 200 km-nyire, a Holt-tenger partján levő Machairous-erődben van fogva. Rád milyen hatással lenne, ha egy kétségbeejtő helyzetben bátorítást, erősítést, elismerést kapnál valakitől, akit nagyra tartasz?

Olvasd át újra az igeverseket és a jegyzeteidet!

Mire tanít ma téged Keresztelő János, a megalkuvást nem ismerő, népszerűséget nem kereső, célját állhatatosan követő, önmegtagadó, Jézusra mutató követ?

Mi az, amin változtatnod kellene ennek fényében a saját életedet tekintve?

Beszélj erről Istennel!

János egy nagyon érdekes figura: ma, ha megjelenne a világunkban, felszállna a buszra, besétálna a szomszéd kisboltba furcsa hatást keltene. Talán a maga korában is furcsának tartották, mégis volt benne valami, valami egészen különleges, ami miatt ez a furcsa kinézetű és viselkedésű ember vonzotta az emberek figyelmét… Hallgatták, és hatással volt rájuk…

Néha azon kapom magam, hogy igen kényelmesen elvagyok magamban a hitemmel. Úgy megélem a szobám négy fala között, de nem nagyon viszem ki az utcára. Nagyvárosban élve kicsit más megélni a keresztyénségét az embernek: kis helyen nem sok választásod van, de itt az is lehetsz, meg sok minden más is. Azt hiszem általánosságban úgy ‘kulturáltan’ vagyok hívő: ha kérdezik felvállalom, de nem nyomom mások arcába – az tolakodás. Viszont János példája ma engem önvizsgálatra indít: oké, hogy nem nyomom le mindenki torkán Jézust, nem nyomatom a szent szövegeket addig, míg a velem szemben ülő már fuldoklik tőle – de vajon tündököl-e a személyemen át Jézus szeretete, a hit és a bizalom mások felé? Vajon kimondva, vagy kimondatlanul hírnöke vagyok-e Istennek? Vajon a világi munkámban, életemben megcsillan-e a hitem? És vajon Jézus rám is büszkén mondaná: ez az én prófétám!

Nem mindenki lehet a nagy puszta Jánosa, nem mindenki vezethet százakat, ezreket. Sőt nem is attól leszünk jó próféták, ha unos-untalan Jézusról beszélünk, vagy legalább egy embert naponta megtérítünk – de mindannyian lehetünk Jánosok a mi személyes terünkben, pusztánkban. Bármilyen ijesztő mindenki életében van legalább egy ember, aki követi, figyeli őt. Akit csendben érdekel, hogy te, mint hívő ember hogyan éled meg az életed mindennapjait. Vajon Ő mit lát? És vajon Jézus: szélingatta nádszálat, vagy egy prófétát lát benned, bennem?
Legyen ma az önvizsgálat napja, és tegyük fel magunknak a nehéz kérdést: tényleg látszik rajtam, hogy Istenhez tartozom? Hogy az ő prófétája vagyok?

Böjti ige-percek 33.

Mennyei Édesatyám! Nyisd meg a szemem a Te dicsőségednek látására! Nyisd meg a szívem a Te igédnek megértésére! Nyisd meg a lelkem a Te akaratodnak cselekvésére! Ámen!

Olvasmány: Ézs 35

Tanulmány: Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát. Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Ézs 35,1-4

Keresd ki a Bibliából a következő igehelyeket, jegyzeteld ki őket! Keresd meg, mi a közös bennük!

Zsolt 98,8; Ézs 35,1-2; Ézs 55,12; Jóel 2,21

Hogyan néz ki az, amikor a teremtett világ ünnepel? Mit akarhatnak kifejezni a bibliai szerzők ezekkel a költői képekkel?

Előfordult veled valaha, hogy annyira boldog voltál, hogy úgy érezted, az egész világ veled együtt ujjong? Mi tud ekkora örömet okozni?

Libánon („Fehér-hegység”) – hófödte csúcsairól, paradicsomi szépségről volt híres, s gazdagságáról vadakban, erdőkben, gyümölcsfákban.

Karmel (gyümölcsöskert’) – mindig sűrű erdők borították.

Sárón (’síkság’, ’sík terület’) – Palesztina északi részének legnagyobb síksága, dús növényzettel, sok virággal, jó legelőkkel.

Ezek után hogyan értelmezed azt, hogy a pusztának „része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében”?

Van most olyan dolog az életedben, amely pusztaságnak hat?

Ez az ábra egy ’Életkerék’, melynek szeletei a te életednek 8 fontos területét mutatja be.

Rajzold le magadnak (nyugodtan változtathatsz a kategóriákon, át is nevezheted, szét is választhatod, ha úgy kifejezőbb lesz)!

A kerék közepét vedd 1-nek, a szélét 10-nek és jelöld be az egyes körcikkeken, hogy milyen szinten vagy elégedett életednek azzal az adott területével! (Rajzolj egy vonalat a megfelelő szinthez, színezd ki a belső részt – ez mutatja a jelenlegi állapotodat.)

Mit veszel észre, ha megnézed az életkerekedet?

Lehet, hogy neked üzeni most Ézsaiás: „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és … megszabadít benneteket!”?

Mitől szeretnél megszabadulni? Magától az állapottól vagy a hiány érzetétől?

Beszélj Istennek az életedről! Előbb nézd meg, mit kaptál, mit tettél azért, hogy amid van, az „virágozzék”! Aztán beszélj Neki a hiányaidról, az elégedetlenségeidről! Nem kell tagadnod, hogy vannak ilyenek. Nem kell szégyellned. Isten várja, hogy őszintén beszélj Vele ezekről is.

Esetleg ismersz a környezetedben olyan embert, akinél most épp lankad a kéz, roskadozik a láb, remeg a szív?

Beszélj róla Istennek! Kérj megoldást az ő élete nagy harcaira! Aztán írd ki az igét egy lapra, díszítsd ki, és ajándékozd oda neki! Légy örömmondó békekövet!

Ha voltál már pusztában, akkor számodra is hihetetlen ez az igeszakasz. Arról van szó, hogy az a hely, amely a bánattal, ítélettel, szenvedéssel kapcsolatos és elég sivár, egyszer majd örülni fog és kivirul. Szeretek kapaszkodni ezekbe az ígéretekbe, mikor mélyen vagyok és kicsit ki is égtem. Azt üzeni rajtuk keresztül Isten: még téged is újjá tudlak teremteni, ha a pusztát sikerült.

Isten története, a teremtett világ létezése a teremtéstől az újjáteremtésig tart, e között a két esemény között élünk mi, csodálva az előzőt és vágyva az utóbbit. Milyen jellemző Istenre, hogy nem félredobja a régit, amit elrontott akaratos gyermeke, hanem újjáteremti a világot és benne az embert.

Tényleg létezik olyan, hogy kivirul a puszta, mert az Úr újjáteremti. Lehet kijönni egy nehéz élethelyzetből örvendezve, mert közben megtapasztaltuk a kegyelem megtartó erejét. Visszatekintve lehet áldás a betegség vagy valamilyen más drasztikus eszköz, amivel Isten beleavatkozik az ember életébe. Vannak puszták, amik egyszer zöldellő mezők voltak lombos fákkal, de az ember lecsupaszította őket. Vannak emberek, akik boldog napokat éltek meg, de most sanyarú az életük, hitbeli válságban vannak. Aztán jön a semmiből az ígéret: örülni fog a puszta…  Mert ilyen a mi Istenünk. Sokszor hagyja, hogy pusztává tegyünk magunk körül mindent, hogy aztán újjáteremthessen. Újra kezünkbe adja, amit elvesztettünk, elrontottunk.

Halljuk ezért ma úgy az ősi biztatást, mint hogyha először és utoljára hallanánk, mert nekünk szól: erősítsétek a lankadt kezeket! Legyetek erősek, ne féljetek! Jön Istenetek és megszabadít titeket!

Úgy legyen. Úgy lesz.

Böjti ige-percek 31.

Úr Jézus Krisztus! Könyörülj rajtam!

Olvasmány: Lk 8,26-39

Tanulmány: Amikor partra szállt, a város felől szembejött vele egy ember, akiben ördögök voltak. Már régóta nem vett magára ruhát, és nem házban lakott, hanem sírboltokban. Amikor meglátta Jézust, felkiáltott, leborult eléje, és hangosan ezt mondta: „Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” Jézus megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki ebből az emberből. Mivel az régóta tartotta megszállva, láncokkal és bilincsekkel kötözték meg, úgy őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta. Lk 8,27-29

Próbáld magad elé képzelni a gadarrai férfit! Milyen érzés(eke)t kelt benned ez az ember? Mi az, ami a legjobban zavar benne?

Képzeld el ennek a férfinak az életét. Hol él? Mi veszi körül? Mivel foglalkozik egész nap?

Mitől érezheti jól magát? Mi lehet az előnye ennek az ‘életmódnak’?

Miben láthat szükséget?

“Már régóta nem vett magára ruhát”,  …“de ő elszaggatta a kötelékeket” – mit fejezhetett ki ez? Mire vágyik ez az ember?

Az első emberpárról is azt olvassuk, hogy nem viseltek ruhát. Mit fejezett ki az ő meztelenségük, és mi okból kezdtek el ruhát viselni?

…“a gonosz lélek meg a pusztába hajtotta” – mit mond ez el az emberünk jelenlegi állapotáról? Valóban szabaddá vált attól, hogy„elszaggatta a kötelékeit”, felrúgta a társadalmi szokásokat?

“nem házban lakott, hanem sírboltokban” – Mit akart elérni a gonosz lélek ezzel az emberrel? Sikerült neki?

Mit mondott Jézusnak a férfi a találkozásukkor? Mi válthatta ki belőle ezt a reakciót? Milyennek gondolhatta magát, az embereket, Istent?

Nézz most bele a saját életedbe! Van valami, ami gúzsba köt, megfojt, bilincsben tart? Vannak próbálkozásaid arra, hogy szabadnak érezd magadat, ha csak egy pár pillanatra is?

Sikerül?

Vannak olyan dolgok az életedben, amikről tudod, hogy nem Isten tetszése szerint valók, de képtelen vagy megszabadulni tőlük?

Ki az, aki téged a pusztába hajt? Mi a célja veled?

„Mi közöm hozzád Jézus, a magasságos Isten Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!” – van olyan seb az életedben, amihez senki nem nyúlhat hozzá, még a magasságos Isten Fia sem? Mitől félsz?

Szabad vagy arra, hogy most mégis odaengedd Jézust ehhez a sebhez?

Ha igen, beszélgess el most Vele erről! Akkor is, ha korábban már ezerszer megtetted. Mondd el, mitől szenvedsz, mire vágysz, miben kéred a segítségét! Engedd, hogy bebizonyítsa: Ő nem gyötörni akar, hanem valódi szabadságot kínál.

Akard ezt a szabadságot!

Az első (és mindezidáig egyetlen) biciklitúrám másnapján a klinikán kezdtem a napot. Amikor az orvos a kezébe vette a bedurrant térdemet, elöntötték a szememet a könnyek. Felkészültem rá, hogy ez a pár perc borzasztó lesz. Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy semmit nem érzek. Semmi rosszat. Csak egy nagyon furcsa boldogságot. Tényleg szakember! Tudja, hogy érintsen meg úgy, hogy ne fájjon! Meg fog gyógyítani. Jó kezekben vagyok. Nem lesz baj…

Bármennyire védett közegben nőttünk is fel, mindannyian megsebzettek vagyunk. Az emberek olykor nagyon kegyetlenek tudnak lenni, s valamikor a körülmények is összeesküsznek ellenünk. Próbáljuk mi kezelni ezeket a nyavalyákat mindenféle ‘balzsammal’, emberi bölcselkedéssel, ’hátha segít’ módszerrel. Van úgy, hogy csak tetézzük vele a bajt – és jön a ‘már úgyis mindegy’ pirula…

Aztán egyszer csak szembejön Jézus, a maga tisztaságával, menny-illatával, tökéletességével. Mellette még szívfacsaróbb a ’lehetett volna, de nincs’…

Hagyj békén, Jézus! Ne mondj semmit! Nem kell a szeretet. Nem kell a törődés. Ami volt, azon már úgysem lehet segíteni. Ne nyúlj hozzám, elég volt a fájdalomból!

Jézus azonban jön, szól, cselekszik.

Ő Szakember. Tudja, hogy érintsen meg úgy, hogy az a lehető legkisebb mértékben fájjon. Meg fog gyógyítani. Jó kezekben vagy.

Nem lesz baj.

Böjti ige-percek 30.

Úr Jézus Krisztusom, legyél Te a hűséges Pásztorom ezen a reggelen! Terelgesd a lelkem füves legelőre, vezesd csendes vízhez, üdíts fel, vezess igaz ösvényen a Te nagy nevedért! Ámen!

Olvasmány: Ézs 40,3-5

Tanulmány: Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt. Ézs 40,3-5

Tedd most félre a napi gondokat és gyere el velem egy képzeletbeli utazásra!

Helyezd magad kényelembe, készítsd fel a bensődet az útra!

Érezd a talpad alatt a szilárd talajt! Támaszd meg a hátadat! Csukd be a szemed, vegyél mély levegőt, majd fújd ki (végezd ezt el párszor), közben próbáld tudatosan érzékelni a testedet: fedezd fel az egyes részeit a talpadtól a fejed búbjáig!

Indulhatunk?

Képzeld el, hogy a sivatagban lépkedsz! Érezd, ahogy a bőrödet süti a nap. Lassan haladsz, a lábad meg-megbotlik egy-egy kupacban. Sehol egy fa, vagy egy bokor, csak a puszta egyhangúsága. Kövek és homok, porszag és perzselő hőség. Dombra fel, dombról le, dombra fel, dombról le…

Hogy érzed itt magad? Mi az, ami a leginkább hiányzik?

Egyszer csak megjelenik előtted egy pompázatos karaván. A menet közepén felfedezel egy különös alakot. Ruháján, ékszerein, délceg testtartásán látszik, hogy ő maga a király. Körülötte szolgák hada. Hangos beszélgetés, vidámság, egzotikus illatok, drága kelmék suhogása kíséri őket.

Mire gondolsz, ahogyan egyre közelednek hozzád?

A király nyájasan beszélget a mellette haladó főurakkal. Az uralkodó rád pillant, az arcán láthatóan öröm suhan át. Elindul feléd.

Mit érzel, ahogy ő egyre közelebb ér hozzád?

A király odalép hozzád, neveden szólít, és a kezét nyújtva köszönt téged. Örömét fejezi ki, hogy láthat, mert éppen terád van szüksége, nálad nagyobb szakember nincsen közel s távol. Az a problémája, hogy a legközelebbi város is több napnyira van a palotájától. Márpedig ő, ha épp arrafelé van dolga, a lehető legrövidebb idő alatt szeretne odaérni. Szerinted mi az, ami leginkább akadályozza őt ebben?

Mondj neki öt dolgot, ami megkönnyítené az útját ezen a vidéken!

A király a főembereire néz, ők elismerően bólogatni kezdenek. Összedugják a fejüket, majd közlik veled, hogy az ötleted elnyerte a tetszésüket, meg is bíznak vele, hogy vezesd a munkálatokat. Csak meg kell mondanod, mire van szükséged, ők biztosítanak mindent.

Készítsd nekik egy listát a szükséges dolgokról!

Elkészült az út. A király elindul kíséretével a város felé. Te ott állsz az út mellett, és nézed, ahogyan a fényes sereg elhalad melletted, majd lassan belevész a messzi távolba.

Mit érzel?

Utazásunk lassan véget ér. Búcsúzóul vess még egy utolsó pillantást az elkészült művedre!

Dörzsöld meg a kezedet, nyújtózkodj ki jól, helyezkedj normális laza tartásba! Isten hozott a való életben!

Írj le három dolgot, ami most a sivatagi utazásodról eszedbe jut! A sok benyomás és kép közül melyik volt a legkedvesebb a számodra? Mit kell feltétlenül megőrizned?

 Olvasd el a mai igénket még egyszer!

Miről beszél Ézsaiás? Fizikai értelemben vett útra van szüksége az Úrnak?

Szerinted mi lehet az, ami leginkább akadályozza Őt? Gondolj vissza a sivatagra, és próbáld megtalálni a lelki megfelelőit mindannak, amiket észrevettél ott!

Gondolj most egy-két ismerősödre, akik az Úrtól egy egész sivatagnyi távolságra vannak! Mi lehet az, ami elválasztja őket az Isten kegyelmétől?

Mit tehetnél te azért, hogy kisebb legyen ez a távolság?

Van olyan ismerősöd, akinek az ügyében ma tehetsz valamit? Bármit, akár csak a legkisebb dolgot is?

A menny főemberei a rendelkezésedre állnak. Beszélj velük, kérd el tőlük azt, aminek szükségét érzed! Tervezd meg az ő jelenlétükben a mai munkálatokat, majd keresd a lehetőségét, hogy el is végezd!

A nap végén térj majd vissza, és számolj be nekik az eredményekről!

Kísérje az Úr áldása a napod minden percét, különösen azokat, amelyeket az Ő útjának építésére fordítasz!

Mi a legnagyobb akadálya most, Uram, a Te dicsőségednek ebben a nagy földi pusztaságban?

Miért nem értik az emberek, hogy mit tettél értük?

Miért nem látják, hogy a Te kegyelmednél nincsen drágább kincs ebben a  porfészekben?

Vajon tettem én bármit, hogy értsék, hogy lássák?

Nem épp bennem vannak a legnagyobb mélyedések, hiányosságok,  kishitűség?

Nem épp bennem vannak a legnagyobb magaslatok, amelyek a büszkeségemből, személyválogatásomból épültek?

Nem épp én teszem egyenetlenné az egyenest, amikor elmenekülök a megbízatások elől?

Emelkedjék föl minden völgy! Süllyedjen le minden hegy és halom!

Legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!

És kezdődjön mindez énbennem!

Ámen.