Olasz Tímea bejegyzései

olasztimi

Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.

Isten szerint gondolkozol?

Böjti egypercesek 2.

Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus így válaszolt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám.
Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Péter ekkor magához vonta őt, és feddeni kezdte: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez: „Távozz tőlem, Sátán, botránkoztatsz engem, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” (Mt. 16,13-17; 21-23)

Mennyire másképp értelmezi Péter a felkentséget és az istenfiúságot, mint Jézus! Az egykori halász Messiás-hitébe nem fér bele, hogy a Kiválasztottat, az élő Isten Fiát bántódás érheti.  Ha egyszer Ő a Mindenható, a Mindentudó, a mindeneken változtatni képes Úr, akkor mit tehetnének ellene cselekvésükben és felfogásukban korlátozott emberek?

Mi vajon értjük, hogy hogyan történhetnek rossz dolgok jó emberekkel, például velünk vagy a szeretteinkkel? Felfogjuk, hogyan fordulhat majd jóra az, ami most minden oldalról megvizsgálva is csak értelmetlen szenvedésnek látszik? Hittel és bizalommal fogadjuk, amikor Isten nem a számunkra legkényelmesebb módon szövi az eseményeket?

Tudnék mesélni nem is egy olyan kilátástalan helyzetről, amiről egy idő után kiderült, hogy az valójában Isten gondviselése volt. Amikor benne voltam, akkor szenvedtem tőle és utáltam. Amikor kijöttem belőle, hálás voltam érte, hogy végre elmúlt, de továbbra sem értettem, hogy miért pont így történtek a dolgok, és miért épp velem. Amikor aztán elkezdtek elősorakozni annak az időszaknak a gyümölcsei, akkor beláttam, hogy ezek a következmények másképpen nem jöttek, nem jöhettek volna létre. Valóban nem volt nagyobb a teher, mint amit el bírtam viselni, viszont amit mindeközben kimunkált az Úr bennem és másokban, az valami csoda. Kincset érő tapasztalatokkal és kapcsolatokkal lettem gazdagabb.

Áldott, aki nem test és vér szerint tekint a történésekre, hanem a mennyei Atya szívén és akaratán keresztül.

Áldott, aki nem ragad bele a maga rózsaszín elképzeléseibe, hanem el tudja fogadni, hogy a sötét tónusoknak is megvan a maguk szerepe.

Áldott, aki meg tudja különböztetni a Szentlélek hangját a saját félelmeitől, vágyaitól, életfelfogásától, vagy akár a Sátán cselvetésétől.

Aki feddhetetlenül él

Böjti egypercesek 1.

Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha. (Zsolt 15,1-5)

Én nagyon sokáig nem értettem, miért beszél Jézus a keskeny útról. A világ legkényelmesebb életmódja a keresztyénség. Nem kell tennem semmit, szeretnek, elfogadnak minden feltétel nélkül. Kincs vagyok, Isten szeme fénye. Az Úr mindent a javamra fordít, jó terve van, velem van mindenhol, megsegít, angyalai vigyáznak rám. Jófej fiatalokkal lehet bandázni lelkiismeret furdalás nélkül.

Jézus követése a legjobb buli: jól érzed magad, és nem vagy tőle másnapos.

Tudjátok, mitől hiteltelen, erőtelen a keresztyénség manapság? Mert Isten népe megelégszik a fél evangéliummal. A gyógyítás, az áldás, a jó érzés kell, de a tanítványság, a megszentelődés már nem. Pedig Jézus maga mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem” (Lk 9,23), sőt, most kapaszkodj: „aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,38).

Amiről Dávid beszél a zsoltárban, meg Jézus a tanításaiban, az nem személyiség kérdése. Sokkal inkább engedelmességé, odaszántságé, eltökéltségé: igent mondtam az Úrnak, tehát nemet fogok mondani a kísértésnek, az emberi indulatoknak, az önzésnek. Nem azért, hogy megvásároljam az örök életet, hanem hálából, mert ingyen megkaptam.

Mi az ára annak, hogy Krisztust követem beszédemben, gondolataimban, tetteimben? Van ára? Mennyit és mit áldozok be a Vele való kapcsolatomért?

Miben kell önuralmat tanúsítanom, milyen vágyaimat, törekvéseimet kell(ene) megtagadnom ahhoz, hogy hiteles, követésre méltó tanítványa legyek az én Uramnak?

Mi az a viselkedés, ami nem méltó az életemben ahhoz az Úrhoz, aki az életével fizetett a szabadságomért?

Olasz Tímea

A megváltás útján

Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén… (1Pét 1,18-19)

Kicsi gyerek voltam. Anyu épp a konyhában sürgölődött, én meg már előre örültem neki, hogy valami finomság készül. Aztán megdöbbentem, és egy kicsit meg is ijedtem, amikor az étel a szemetesben kötött ki. Nem, nem a csalódás fájt, hogy elestem a remélt nyalánkságtól, hanem az, hogy láttam, mennyi energia, öröm, várakozás lett semmivé, mert valami fontos és utólag pótolhatatlan dolog kimaradt az ételből. Nem szándékosan történt ez, pusztán figyelmetlenségből vagy feledékenységből. Ott és akkor megtanultam: vannak dolgok, amiket nem lehet visszacsinálni.

olvasás folytatása

Szenteste

A legnagyobb ajándékot kapta a világ, mikor Jézus testté lett, nem is csoda tehát, hogy így adventben és a karácsonyi időszakban igen nagy hangsúlyt kap az adakozás kérdése gyülekezeteinkben. Decemberben valahogy mindenkit elkap egy kicsit a láz, hogy adjon, hogy az Isten szeretetének ünnepét másoknak is szebbé varázsolja. Persze az lenne csak igazán jó, ha ez a lelkesedés egész évben kitartana – még ha ez a kívánság már szinte kliséként is hat. Keresztyénként fontos látnunk, hogy az adakozás nemcsak feladat, de lehetőség is számunkra. Lehetőség arra, hogy Jézus szeretetét közvetítsük, lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat az ajándékba kapott kegyelem miatt, ezzel köszönhetjük meg azt, hogy Isten nekünk javakat adott, amikből lehetőségünk van másoknak is adni.

Épp ezért mi most arra gondoltunk, hogy szenteste napján egy-egy élményt osztunk meg veletek, amiben akkor volt részünk, amikor adtunk, segítettünk. Számunkra megújító érzés szolgálni és a hívő egoizmusból, önépítésből kilépve másokért tenni, Jézus nevében. Ezért mi is arra biztatunk titeket, hogy használjátok ki az adakozás lehetőségét, s ne csak karácsonykor. Fogadjátok szeretettel az emlékeinket, keressétek a lehetőséget, hol tudna titeket is felhasználni a Megszületett Úr!

olvasás folytatása

13. nap

“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Olyan könnyű a gyülekezetben arról énekelni, hogy jó vagy, Uram, Te megsegíted a Benned bízókat, tenyereden hordozod őket.

Olyan jó csodás történeteket hallani a Te hatalmas tetteidről.

De Te, Atyám, nem akarsz meghökkentő sztorik főhőse maradni csupán.

Élő valóság vagy, szuverén Úr, tevékeny Akarat, fáradhatatlan Nevelő.

Megengeded, hogy olykor fájdalmakat, nehézségeket, problémákat is lássanak a szentjeid.

Mondd, hogy ne csüggedne a lelkem, amikor most is egymást követik a rosszabbnál rosszabb hírek?

Hogy ne aggódna a  lelkem, amikor egyik percről a másikra szét tud esni körülöttem a világ?

Hogy ne háborogna a lelkem, amikor a szavad nem egyezik azzal, ami épp körülvesz?

Ma este Eléd teszem mindazt, amivel hosszú ideje küszködök, minden valamirevaló eredmény nélkül…

Neked panaszolom el a kudarcaimat, Tőled kérem el a sikereket…

Hozom Eléd a félelmeimet, aggodalmaimat, kétségeimet, háborgásaimat…

Kérlek, emlékeztess azokra a dolgokra, amik görcsbe húzták a gyomromat még nem is olyan régen, de Te hatalmas kézzel átvezettél a bajon…

Végül hadd hozzam Eléd mindazokat, akikről tudom, hogy nehéz helyzetben vannak most, akiknek szükségük van a Te drága erődre, biztatásodra, kegyelmedre….

← Vissza a naptárba