Nigriny-Demeter Adrienn bejegyzései

menyus

Nigriny-Demeter Adrienn (Menyus) vagyok. A Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Jótékonysági Alapítvány koordinátoraként, valamint pályázatíróként dolgozom Beregszászban. Szeretem a rugalmas munkaidőmet, mert így megengedhetem magamnak, hogy a munkám mellett sok egyébbel is foglalkozzam. Isten kegyelméből fantasztikus család áll mellettem, Beregszászban élünk. Amikor dühös vagyok a világra, festek. A TeSó blog hasábjaira elsősorban filmajánlókat írok.

Krisztus hét szava a kereszten

Ünnepeink közül talán a húsvét az, ahol leginkább látható, hogy egymásnak feszül az evangélium dialektikája (kettőssége). Halál és élet, temetés és feltámadás, bűn és kegyelem – mind a kereszten ütközik egymással és Jézus Krisztus feltámadása után is a kereszthez vezet el bennünket. Nagypénteki bejegyzésünkben figyeljünk Jézus utolsó szavaira, amelyeket a kereszten mond. Nekünk is mondja, értünk is mondja. Gondolatban telepedjünk le a kereszt lábánál és lássuk meg azt, hogyan halja Jézus a bűnünk halálát és hogyan végzi el megváltásunkat.

olvasás folytatása

Böjti ige-percek 23.

Kedves TeSó, kérlek, ma különös odafigyeléssel olvasd végig az egész olvasmányt (4Móz 16), hogy jobban ráláthass a teljes képre, és mindarra, amit az Ige üzen neked a mai napon. Mielőtt hozzáfogsz, borulj az Úr lábai elé, és imádságban kérd az Ő segítségét a mai igeszakasz megértéséhez.

Olvasmány: 4Móz 16

Nagyító alá: Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abirámot, Eliáb fiait. De azok ezt mondták: Nem megyünk! Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?! Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk! Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta az ÚRnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat. Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Holnap légy az ÚR színe előtt csoportoddal együtt, te, ők és Áron. 4Móz 16,12-16

Kérlek, hogy amikor leírtad a tanulmányozandó igeszakaszunkat, húzd alá jól láthatóan az összes NEM szót ebben a részben! Látni fogod, milyen sokszor mondunk ellent az Úrnak, mennyi minden van a szívünkben, amivel ellenkezünk Vele! A következő kérdések segíteni fognak abban, hogy elmélyülj ebben a részben:

  • Pontosan kik között zajlott a konfliktus és hány ember vett ebben részt a kezdetekkor?
  • Melyik törzsből (vagy törzsekből) valók kezdtek lázadozni Mózes és Áron ellen?
  • Mi volt ennek a zúgolódásnak az oka?
  • Milyen módszert választott arra Mózes, hogy megmutatkozzon, kit választott ki az Úr a nép vezetésére?
  • Hogyan próbálta Mózes rendezni a konfliktust először, és hogyan reagáltak erre a zúgolódó csoport vezetői?
  • Amikor te magad nézeteltérésbe kerülsz valakivel (vagy valakikkel), hogyan tudod nyilvánosságra hozni, hogy az Úr szavának engedelmeskedve élsz? Milyen módszereket szoktál alkalmazni az ehhez hasonló összetűzések rendezésére, és hogyan szokott ez sikerülni az életedben?

Közel egy hónapja tart a pusztai vándorlásunk. Abban egyet érthetünk, hogy Mózes idejében sem, és ma sem könnyű a sivatagi életmód. Talán Kárpátaljára különösen is igaz, hogy folyamatosan nehéz körülmények közé szorultak az emberek. A nyomorúság, a fizikai vagy lelki terheltség, esetleg némi irigység nagyon könnyen indít el konfliktusokat az egyébként békében élő emberek között is. Mózesnek elég gyakran kellett szembesülnie az összetűzésekkel – néha Isten ellen, néha az emberi vezetők ellen lázadt a nép. Nem azért, mert nem szerették őket, vagy nem voltak hálásak… Előfordul, hogy néha csak bal lábbal kelünk, és a társunkon csattan az ostor. Persze lehetséges, hogy a szívünk mélyén lakó irigység hozza ki belőlünk az ellenségeskedést. Ezért nem az a legfőbb kérdés, hogy MIÉRT lázadnak ellenünk vagy MIÉRT lázadunk mi mások ellen! Sokkal inkább kérdés, hogyan tudjuk megoldani a helyzetet, és kinek az érdekeit védjük ilyenkor!

Mózes módszere az, hogy Isten elé viszi a problémát. Csak ezután próbálja meg négyszemközt (hatszemközt) megbeszélni az ügyet, végül az egész gyülekezet előtt tesz bizonyságot az igazságról. Akik pedig mindvégig kitartanak az ellenségeskedés oldalán, azokat bizony szörnyű véggel sújtja az Úr, mert „elevenen kerülnek a pokolra” (4Móz 16,33).

Kérjük Atyánkat, hogy vegye el tőlünk az ellenségeskedés lelkét, és vezessen minket a helyes úton! Keressük és áldjuk Őt a mai napon is! Imádkozzunk együtt a zsoltárossal:

Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el. Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. Ámen! (Zsolt 27)

Böjti ige-percek 16.

Nappal forróság, éjjel fárasztóan hideg van. Vándorlok és alig alszom. Fáradt vagyok. Éhes vagyok. Szomjas vagyok. Uram, adj erőt a folytatáshoz! Adj kitartást ahhoz, hogy Gondoskodó Atyámra koncentráljak és ne arra, mennyire megterhelő ez a pusztai vándorlás!

Olvasd el: 2 Sám 16,1-4

Nagyító alá: 2Sám. 16,1-2; 2Sám 17,29

Amikor Dávid egy kevéssel túljutott a hegytetőn, szembejött vele Cíbá, Mefibóset szolgája, két fölszerszámozott szamárral. Volt rajtuk kétszáz kenyér, száz csomó aszú szőlő, száz adag érett gyümölcs és egy tömlő bor.  A király megkérdezte Cíbától: Mit akarsz ezzel? Cíbá így felelt: A szamarak legyenek a király háza népéé, hogy azokon járjanak, a kenyér és az érett gyümölcs legyen a szolgák étele, a bor pedig legyen annak az itala, aki elfárad a pusztában. (2Sám 16,1-2)

…továbbá mézet, vajat, juhtúrót és tehénsajtot vittek eleségül Dávidnak és a vele levő népnek. Mert ezt mondták: Éhes, fáradt és szomjas lett a nép a pusztában. (2Sám 17,29)

Írd le a tanulmányozandó igeverseket, szakaszokra bontva: minden vesszőnél, pontnál állj meg és kezdj új sort! Amikor készen vagy egy sorral, állj meg, olvasd el újra, lehunyva a szemed képzeld magad elé az eseményeket, amit leírtál!

  • Lásd a szemeid előtt Dávidot: hogyan nézhetett ki a nép vezetője? Hogyan bírhatta a hegyen való túljutást a forróságban?
  • Kivel találkozott Dávid? Miért lehet fontos, hogy kinek a szolgája? Mik az előzményei ennek az ismeretségnek? (vesd össze a következő igehelyekkel: 2Sám 9; 19,25-31)
  • Dávid látja, hogy Cíbá két szamarat hoz, mégpedig alaposan fölszerszámozva. Miért hoz ez az ember két szamarat, és hova tart? Miért nem kér (vagy kap kérés nélkül) a láthatóan fáradt Dávid király azonnal ételt és italt?
  • Kétszáz kenyér… el tudod képzelni, hogyan voltak felrakva a kenyerek a szamarakra? 100-100 kenyér mindegyik szamár hátán. A kenyérhez járul 50-50 csomó aszú szőlő is… a szőlő mellé még 50-50 adag érett gyümölcs…. végül egyetlen tömlő bor. Rajzold le a két fölszerszámozott szamarat! Közben képzeld magad elé, ahogyan embernek és állatnak egyaránt nehéz lehetett a pusztai forróságban ekkora terhet cipelni.
  • Dávid bármennyire is fáradt és éhes, nem kér enni. Az érdekli, hogy mi a szándéka Cíbának ezzel a rengeteg élelemmel. “Mit akarsz ezzel”? Mit akarsz elérni, kedves Cíbá? Vajon mit akar elérni Mefibóset (Cíbá ura)?
  • El tudod képzelni, mekkora öröm lehetett ezt a rengeteg ételt meglátni, megízlelni a pusztában? Mekkora hála lehetett Dávid és a nép szívében mindezt látva? Képzeld magad Dávid helyébe! Mit éreznél hasonló helyzetben? Hogyan viselkednél abban a pillanatban? Mit éreznél? Hogyan viszonyulnál a továbbiakban az ajándékozóhoz?
  • Milyen érdekes, ahogyan a körben élők gondolnak Dávid népére. Pontosan tudják, milyen a pusztában lenni huzamosabb ideig. Észben tartják, átérzik, megértik Dávidék helyzetét. Gondoltak arra, hogy biztosan fáradt, éhes, szomjas ez a nép. Így hát küldtek nekik élelmet, hogy biztosítsák a túlélést. Most állj meg egy pillanatra, hunyd le a szemed, és képzeld magad Cíbá helyébe… Megtörtént már veled, hogy észrevetted mások szenvedését? Nyújtottál már segítő kezet ott, ahol épp arra, és épp akkor volt szükség? Akár igen, akár nem a válaszod – mit éreztél az ilyen helyzetekben? Mit fogsz tenni most, hogyha ma Isten eléd hozza a nyomorúságban szenvedőt?

Lehetséges, hogy Dávid népének nem volt elegendő a jóllakáshoz az az ételmennyiség, amit kaptak. De megosztoztak és így elegendő volt a túléléshez. Elegendő a hálához! Észre kellene vennünk, ha Isten elénk hozza a szükségben szenvedőt, reagálnunk, cselekednünk kellene – ha ez ránk bízatott. Mikor mentél el utoljára fejedet elfordítva a rossz passzban lévő testvéred mellett?

Ebben az igeszakaszban újra felfedezhetjük Isten gondoskodó szeretetét. Mert Dávid népe bizony kitartott. Ott maradt a pusztában, nem mozdult és vállalta a kemény kővánkost, a nappali forróságot, az éjszakai fagyokat, a természet szorító, kellemetlen erőinek hatását. Mefibóset és Cíbá pedig nyitottak voltak arra, ami kedves az Isten előtt. Segítettek ott, ahol segítségre volt szükség.

TeSó, ne gondold, hogy Isten nem látja a böjtöd nehézségeit. Rólad is gondoskodni akar! Nem véletlen, hogy Jézus olyan imára tanított bennünket, amelynek már az elején a mindennapi kenyerünket kérhetjük… Jézus arra buzdít, hogy kérjük el azt, ami a túlélésünkhöz szükséges. Mert a fejfájás, a korgó gyomor, a fizikai kínok mellett gyakran elfelejtjük a böjtünk igazi célját. A pusztai vándorlásunk így csak állandó fogcsikorgatás, siránkozás, “húsos fazékhoz visszavágyás” lesz. Atyánknak nem érdeke és nem szándéka, hogy belehaljunk a böjtünkbe, a pusztai vándorlásunkba. Kenyeret, gyümölcsöt és bort ad annak, aki már elfáradt – és mindezt gyermekei által teszi, akik készek teljesíteni a rájuk bízott feladatot.

Best of Reformáció 3. – Komjáthy Benedek

Komjáthy (v. Komjáti) Benedek élete:

Pontos születési adatait nem ismerjük. Pozsonyi kanonok volt, 1527-ben kezdte tanulmányait az erazmista szellemű bécsi egyetemen, majd 1529-ben mikor a törökök Bécset ostromolták Husztra a Nádasdy családhoz menekült. 1530-ban pedig, az ekkor már négy éve özvegy Frangepán Katalin grófnő hívására – akinek férje, Perényi Gábor kamarásmester a mohácsi csatamezőn esett el – a közeli Nyalábvárba került nevelőnek.

Komjáti Benedek példaképének a nagy humanista Rotterdami Erasmust tartotta, aki alig másfél évtizeddel korábban készítette el a maga bibliafordítását. Az ekkor 21 éves fiatalembert Frangepán Katalin kérte fel a fordításra. Komjáti Benedek az általa magyar nyelvre lefordított művet Az szenth Pál levelei magyar nyelven címen Krakkóba vitte, ahol Hieronymus Vietor nyomdájában nyomtatta ki. Az Epistolae Pauli lingua Hungarica donatae, Az Zenth Paal leueley magyar nyeluen című könyv 1533 februárjában került kiadásra. Bár Hieronymus nyomdájában ekkorra már 31 részben magyar nyelvű nyomtatott mű jelent meg az akkortájt a humanizmust magyar nyelven művelő diák szerzőktől  (melyek közül a legrégibb 1527-ből való volt), a legrégibbnek tekinthető, teljes szövegében magyarul kiadott nyomtatvány azonban Az Zenth Paal leueley magyar nyeluen volt.

olvasás folytatása

Amikor meghalt a remény

Ismeritek azt az érzést, amikor már a remény is meghalt? Mégis a szívünk mélyén várunk valami csodára, mert hisszük, hogy megtart minket az Úr… Ebben vagyok most. A vergődés. Az érzelmek és az ésszerű döntések összecsapása. Álmatlan éjszakák és még rosszabb nappalok. A végén tudni fogom, mi volt ezzel az Úr terve a személyes életemben – de most egyáltalán nem értem. Csak abba tudok kapaszkodni, hogy Istennél semmi nincs véletlenül.

olvasás folytatása