Nigriny-Demeter Adrienn bejegyzései

menyusNigriny-Demeter Adrienn (Menyus) vagyok. Elmúltam 20… néhány éve. :) Civil szervezetek pályázatírójaként dolgozom Beregszászban. Szeretem a rugalmas munkaidőmet, mert így megengedhetem magamnak, hogy a munkám mellett sok egyébbel is foglalkozzam. Isten kegyelméből fantasztikus férj áll mellettem, Rafajnaújfaluban élünk. Amikor dühös vagyok a világra, festek. A TeSó hasábjaira elsősorban filmajánlókat írok.

 

Amikor meghalt a remény

Ismeritek azt az érzést, amikor már a remény is meghalt? Mégis a szívünk mélyén várunk valami csodára, mert hisszük, hogy megtart minket az Úr… Ebben vagyok most. A vergődés. Az érzelmek és az ésszerű döntések összecsapása. Álmatlan éjszakák és még rosszabb nappalok. A végén tudni fogom, mi volt ezzel az Úr terve a személyes életemben – de most egyáltalán nem értem. Csak abba tudok kapaszkodni, hogy Istennél semmi nincs véletlenül.

olvasás folytatása

Ünnepi teendők listája

19. nap – December 19.

Tegnap gyújtottuk meg az utolsó gyertyát az adventi koszorún. Azonban maradt még néhány napunk a készülődésre. A következő listával ellenőrizheted, hogy készen állsz-e a karácsonyra:

1) Ünnepi menü – minden alapanyagot beszereztél, a menüt megtervezted. Egy B-tervet is előkészítettél, ha odaégne a főmenü. De amíg a finomságokat készíted, ne felejtsd el táplálni a lelkedet! Mert nem lesz elég az étel, sem semmilyen finom falat, ha a lelkedben tátong az üresség.

2) Ajándékok – rendkívüli összpontosítással már egy hónapja folyamatosan azon kattogsz, kinek mit fogsz ajándékozni. Úgy érzed az ünnep felé közeledve, hogy mégis hiányzik valami…, még nincs kész minden. Hogy is lehetne, ha elfelejtetted a legfontosabb ajándékot? Állj meg a vásárlásban! Isten neked akar ajándékozni valamit idén. Légy nyitott rá!

3) Nagytakarítás – szőnyegek kimosva, ablakok megtisztítva, minden kisikálva és leporolva, különleges rend uralkodik. Anyatigrisként ugrasz, ha valaki egy morzsát ott felejt az asztalon. Miközben dédnagymamád ezüstkészletét tisztogatod, vajon kitakarítottad az érzéseid, a gondolataid is?

4) Ünnepi díszek – fenyőfa a spájzban, égősor ellenőrizve, díszek leporolva, a karácsonyfa „lába” újrafestve. Égőket, villogó fényeket helyezel minden sarokba, a házad ablakába, az udvar fáira. Kívül minden fényes, belül mégis kezd eluralkodni a sötétség… mert elfáradtál a nagy készülődésben. Ülj le egy percre! Öltöztesd díszbe inkább a szíved!

Az Ünnepeltet várd! Nyitott szívvel, alaposan felkészülve.

← Vissza a naptárba

Várakozás 1.0

7. nap – December 7.

Az idei adventi koszorúban számomra az a legcsodálatosabb, hogy a kisfiam csillogó szemekkel vizsgálgatja a színes gyertyákat és apróságokat rajta. Talán még nem érti, hogy miért gyújtunk gyertyát. Másfél éves. Őt most az érdekli, hogy felkapaszkodjon, felmásszon a székre, utána az asztalra, és elérje azt a csodálatos, különleges valamit. Kicsit sem foglakozik azzal, hogy közben leeshet a székről… esetleg megszúrhatja egy fenyőág… és mi lesz, ha megfogja az égő gyertyát? Először aggódó, a sokféle veszélytől óvni akaró anyai szívvel ültem mellé, hogy elkapjam mielőtt lepottyan. De aztán együtt néztük a gyertyákat, közben elmeséltem neki, hogy miért gyújtottuk meg, és miért csak egyet.

A gyermekem még annyira pici, hogy egyáltalán nem érdeklik az új játékok, az ajándékok, a terített asztal. Sokkal inkább örül annak, hogy együtt lehet a szüleivel, és a világ felfedezését megoszthatja velünk. Újra és újra örül az illatoknak, a színeknek, a sokféle formájú díszeknek, a karácsonyi dalok hangjainak. Az elérhető díszeket szétszedi, összerakja, a kedvenceit sokáig hordozza. Van, amit megpróbál elrejteni. Az ünnep közeledtével pedig egyre többet hall arról a különleges Valakiről, akinek a születésnapja közeleg. Szeretnék olyan kíváncsi és nyitott lenni, mint a kisfiam, mint az a gyermek, aki először hallja a történetet. Most vele együtt újra felfedezhetem az ünnepi várakozás minden pillanatát.

Megtelik a szívem ezzel a lelkülettel, és úgy érzem, igazi, első adventünk van.

2

← Vissza a naptárba

Testcserés örök élet

www_cinemastance_com176375

Gondolatok az Önkívület (Self/less) c. film alapján

2015, amerikai sci-fi, 117 perc

Vigyázat, spoilerveszély!

Halhatatlanság, örökélet, örök fiatalság, hatalom… Rohanás, azután megállás a rohanásban. Végigélni egy életet, aztán rájönni, hogy az egész nem ért semmit. Folyton mocorog bennünk, hogy mi lenne, ha kétszer élnénk? Hogyan kezdhetnénk újra? Van számunkra még jövő, ha már elmúltunk 70 évesek? Van még esélyünk a boldogságra, ha halálos betegségben szenvedünk? Az Önkívület is épp ezekre a kétségbeesett kérdésekre keresi a választ, és hoz egy nagyon tudományos megoldást: át kell költöztetni a tudatot egy fiatal, egészséges testbe. Persze a filmkészítőknek szüksége volt (jó sok) nézőre, szóval a film tele van fordulatos akciójelenetekkel, drámával meg romantikával a végén önfeláldozással. Az idős, milliárdos építész (Ben Kingsley) ugyanis eljut a bölcsességnek arra a szintjére, amikor már nem tartja a saját életét fontosabbnak a (Ryan Reynolds alakította) fiatal katonáénál. Igaz, hogy a rendezőnek (Tarsem Singh) voltak már nagyobb dobásai, és a cselekmény valahol elsikkad a sablonos klisék között, mégis érdemes legalább egyszer megnézni a filmet és megkérdezni magadtól: élnél a testcsere lehetőségével?

olvasás folytatása

Tanácsadó Szentlélek

Valahogy mi, édesanyák úgy gondoljuk, hogy a gyereknevelés terén igazán ott vagyunk szakmailag. Amikor néhány kismama vagy kisgyermekes anyuka találkozik, órákat tudnak beszélgetni a csemetékről – de elsősorban tanácsokat osztogatnak egymásnak. Pontosabban: elmondják a véleményüket arról, hogy a másiknak mit és hogyan kellene tennie. Folyamatos az információcsere a jól bevált módszerekről, sikeres nevelési akciókról, betegség esetére kipróbált gyógyszerekről, komplex táplálási útmutatókról, a cumisüveg alapos fertőtlenítésének legapróbb részletekig kidolgozott módszertanáról és minden tudásról, amire szülőként szükséged lehet. Ember legyen a talpán, aki a sok tudnivalóból ki tudja válogatni a valóban hasznosakat! Mégis el kell ismernünk, hogy vágyunk az útmutatásra. Amikor ismeretlen tájon járunk, szükségünk van a vezetésre, valami fogódzóra, ami (remény szerint) biztonságosan kivezet minket a sötét rengetegből. Ilyenkor kérünk tanácsot.

olvasás folytatása