Molnár-Kovács Dorka bejegyzései

5 szóban rólam: keresztyén, feleség, PhD-hallgató, tanársegéd, blogger.
5 munka, amit rendszeresen végzek: egyetemi oktatás, tudományos kutatás, tárlatvezetés egy galériában, blogolás, design-munkák.
5 szóban az életfilozófiám: Szeretnék minden nap jobb lenni.
5 hely, ahol otthon vagyok: Beregszász, Debrecen, Newport, Beregrákos, Csongor.
5 tulajdonságom: lelkes, vidám, aggodalmaskodó, türelmetlen, tudatos.
5 dolog, amit szeretek:  amerikai late night show-k, futás, self-help könyvek, kávé, utazás.
5 dolog, ami fontos nekem: Isten, család, Kárpátalja, a fejlődés, a TeSó blog.

Amikor Isten nemet mond

Pontosabban fogalmazva: mi van akkor, amikor Isten nem adja meg, amiért imádkozunk?

Nemrég az egyik szerkesztőtársam a vágyaink elengedéséről írt itt a blogon. Arról, hogy vannak dolgok az életünkben, amelyekre lehet, hogy rettentően vágyunk, de nincsenek benne Isten tervében, így nem fognak teljesülni. A szeretett családtag nem gyógyul meg, nem fogok férjhez menni, nem lesz babánk, akármilyen módszerrel is próbálkozunk és akárhogyan, akárhányan is imádkozunk érte.

olvasás folytatása

8 dolog, amit a keresztyén házasságról eddig megtanultam

Néhány évvel ezelőtt készült egy brit felmérés, amely szerint a házaspárok többsége naponta kevesebb, mint 30 percet tölt azzal, hogy egymással beszélgessen. Néhány perc reggelinél, nap közben egy-két rövid üzenet telefonon, majd legközelebb munka után beszélnek valamivel hosszabban, és aztán eltelik az este a telefonok, laptopok és streaming szolgáltatók társaságában, szinte észrevétlenül. Pedig, ha valamit megtanultam az elmúlt 3 év és 10 hónap alatt, amióta én is házasságban élek, hogy mennyi minden múlik a kommunikáción. Hogy sokat, mindenről és jól beszélgessünk.

A most következő felsorolás egy remélhetőleg még sok éven át bővülő lista kezdete azokról a leckékről, amiket a házasságról tanultam. Ahogy látszik is, nagy részük a kommunikációval kapcsolatos tanulság.

Ha szeretnéd, kommentben folytasd a sort, és egészítsd ki saját tanácsaiddal! Nővéremnek, Zsófinak pedig köszönöm, hogy a lenti listához már ő is hozzájárult.

olvasás folytatása

Keresztyén önfejlesztés

Ha a kedves olvasó bármikor is legörgetett már a TeSó blog bejegyzések aljára, láthatja, hogy minden szerző rövid bemutatkozást írt magáról. Az enyémben ez olvasható:

Életfilozófiám: szeretnék minden nap jobb lenni.

Ez a mondat már évek óta nem változott, mert ma is ugyanolyan fontosnak tartom, mint amikor először leírtam. Hiszek abban, hogy az emberek képesek megváltozni. Hogy nem állandó a személyiségünk, és hogy nem elfogadható kifogás az, hogy „én ilyen vagyok”. Meg lehet térni húszévesen is, le lehet szokni a cigiről 50 évesen is, és fejleszthetjük az indulatosságunkat öregkorunkban is, ha úgy érezzük, erre van szükségünk. Mást biztosan nem tudunk megváltoztatni, de saját magunkat igen. Csak attól függ, mennyire akarjuk.

olvasás folytatása

Elszigetelt keresztyénség

Böjti egypercesek 29.

Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam! Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk! A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról. Aki titkon rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem tűröm meg. Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem. Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt. Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt. (Zsolt. 101,1-8)

Szeretet és törvény. Károli fordításában: kegyelem és igazság. Lehet-e egyáltalán a kettőről egymás nélkül beszélni Istennel kapcsolatban? Isten szeretetéről az igazságossága nélkül. Vagy törvényéről megbocsátó kegyelme nélkül?

Dávid király érzi, hogy azzal, hogy trónra került, nemcsak hatalmat, hanem feladatot is kapott Istentől. Tökéletes királyságot szeretne működtetni: kijavítani elődei hibáit, és mindig szem előtt tartani Istene akaratát. A zsoltár épp ezért iránymutatás tud lenni mindazoknak, akik vezető szerepben vannak, például egy gyülekezet vagy akár egy család élén.

Az új király vallomását és fogadalomtételét olvasni számomra egy kicsit megszégyenítő tapasztalat. Mintha semmi más nem érdekelné, csak Isten ügye. Mintha Istenért mindenre hajlandó lenne – kérés nélkül is. A nem-keresztyének talán vallási fanatizmusnak neveznék ezt a fajta elkötelezettséget.

Dávid a helyes vezetéshez elsősorban tökéletes szívet akar, a reformot saját magával kezdi. Aztán pedig távol akarja tartani magától a gonoszokat, a kétszínűeket, a nagyravágyókat és öntelteket, a hazugokat, azokat, akik másoknak rosszat kívánnak, akik ügyeskednek és csalnak a törvény előtt, akik haszontalan dolgokkal töltik az idejüket, akik folyton vitatkoznak és haragszanak egymásra. Elég hosszú a lista. Istennek tetsző életet akar élni, és azt akarja, hogy ebben ne akadályozzák meg a környezete rossz hatásai sem. Az, hogy bizonyos emberektől távol tartjuk magunkat azért, hogy jobban megélhessük keresztyénségünket, szélsőséges lépésnek tűnhet – olyasminek, amire bizonyos szekták képviselői buzdítják híveiket. És valóban szörnyű családszakadások és szomorú magány tud abból következni, ha valaki teljesen kitörli az életéből „a bűnösöket”. Mintha ő maga nem az lenne…

Jézus például nem tartotta távol magát a bűnösöktől. Nem egy elkülönített szigeten élt, ahová csak a tanítványoknak volt bejárásuk. És később magukat a tanítványokat sem az elszigeteltségre, hanem az emberekkel való interakciókra, a keresztyénség terjesztésére biztatta.

Dávid, aki mintaszerű királyságot szeretne felépíteni, nem akarja hagyni, hogy ebbe belerondítsanak a hazugok és a gonosztevők. Bizonyára tudja, hogy ha sok időt töltünk rosszindulatú pletykálkodókkal, mi is könnyebben pletykálunk. Ha mindenki panaszkodik körülöttünk, valószínűbb, hogy nemsokára mi is csatlakozunk… Ilyenkor tényleg jobb inkább kimenni, vagy csak elhallgatni. A rossz hatásokat tudatosan elkerülni. De nem az embereket. Nem jó ötlet, ha csak keresztyénekkel barátkozunk. Ha csak a testvéreinket szeretnénk, hogyan tudnánk másoknak is megmutatni, milyen az a szeretet, amelyet Istentől kaptunk?

Molnár-Kovács Dorka

Mikor jön el újra Jézus?

Böjti egypercesek 25.

„Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Mt. 24,45-51)

Jézus visszatérése a Földre nem történt meg ezer évvel ezelőtt. Nem jött el négy-öt generációval ezelőtt sem. Nagyszüleink fiatalkorában sem. Pont most jönne el? Még biztosan van időnk – gondolja szívében a gonosz szolga. Egyik utolsó példázatában Jézus arról beszél, milyen fontos késznek lenni a Vele való találkozásra, a második eljövetelére, és számítani rá életünk minden percében.

Nemrég olvastam egy könyvet egy keresztyén házaspártól, akik fejezetről fejezetre a szolgálat fontosságát hangsúlyozták. Elmondták, hogy ők mindig az Isten ügyét, az elveszett lelkek Hozzá vezetését helyezik előbbre például a családjuknál vagy a gyerekeiknél is. Azt is leírták, hogy ez a munka sok áldozattal jár és nehéz, de készek akarnak lenni, sőt, alig várják az Istennel való találkozást életük végén.

Elgondolkodtatott, amit olvastam… Bár a szerzőpáros sokszor és sokféleképpen hangsúlyozta Isten iránti szeretetüket, ez a szeretet – legalább is olvasóként – nekem kötelességnek tűnt. Ugyanolyan áldozatnak, mint a szolgálat. Egy újabb feladatnak, amit teljesíteni kell, hogy megfelelően felkészülve várják az ítéletnapot.

Az okos és hű szolga példázata vajon erről a készenlétről beszél? A folyamatos szolgálatról, áldozatkészségről, kötelességtudatról és kötelesség-teljesítésről? Az Isten, akit én megismertem, nem egészen ezt várja tőlünk. Az én istenképem szerint csak akkor vagyok kész erre a találkozásra, ha elfogadtam, hogy egyedül – akármennyit szolgálok is – bűnös maradok Isten előtt, és ettől a bűntől csak Jézus tudott megszabadítani. A készenlét ebben a megváltásban való hitet jelenti, és szeretetet Isten és embertársaink iránt. Amit – Jézus tanítása szerint – egyedül a cselekedeteinkkel hitelesíthetünk.

Molnár-Kovács Dorottya