Molnár-Kovács Dorka bejegyzései

dorka

5 szóban rólam: keresztyén, feleség, lelkes, marketing-kommunikátor, testvér.
5 hely, ahol otthon vagyok: Beregszász, Debrecen, Newport, Beregrákos, Csongor.
5 szóban az életfilozófiám: Szeretnék minden nap jobb lenni.
5 tulajdonságom: lelkes, vidám, gondoskodó, hűséges, aktív.
5 dolog, amit szeretek: reality-TV, Jimmy Kimmel, kávé, futás, self-help könyvek.
5 dolog, ami fontos nekem: Isten, család, Kárpátalja, a fejlődés, a TeSó blog.

5+1 dolog, amit ne mondj keresztyénként nem hívőknek

Hogy Jézus követőjeként mit és hogyan mondjunk Istenről nem hívő ismerőseinknek, arra, bevallom, nem tudok jó receptet írni. Talán nem is lehet néhány támponton kívül mást adni ebben a témában, úgymint: légy alázatos, nyitott, őszinte, ne ítélkezz és ne erőltess – a többit pedig bízd a Mindenhatóra. S bár én magam szívesebben olvasnék egy írást arról, hogy pontosan mit tegyek, mégis, remélem, hogy téged is közelebb visznek a magad válaszához az alábbi pontok, melyeket – e sorok írója szerint – inkább ne mondj, amikor nem keresztyén ismerősökhöz szólsz.

olvasás folytatása

Nagyszombati (h)arcok

Tegnap ott ültünk a kereszt tövében. Hallottuk Őt, az utolsó szavait. Ma csend van. Mi már tudjuk, hogy ebben a csendben mi készülődik: a feltámadás, az öröm, a hála. De azok, akik azon a napon ott voltak a kereszt alatt, a kereszt közelében – még nem tudták ezt. Ők a csendet még nem értették.

Ma gondolatfoszlányokat osztunk meg, ezekkel próbálunk az ő helyükbe képzelve magunkat mi is elcsendesedni és átgondolni a felfoghatatlan áldozatot, megérthetetlen szeretetet.




Krisztus hét szava a kereszten

Ünnepeink közül talán a húsvét az, ahol leginkább látható, hogy egymásnak feszül az evangélium dialektikája (kettőssége). Halál és élet, temetés és feltámadás, bűn és kegyelem – mind a kereszten ütközik egymással és Jézus Krisztus feltámadása után is a kereszthez vezet el bennünket. Nagypénteki bejegyzésünkben figyeljünk Jézus utolsó szavaira, amelyeket a kereszten mond. Nekünk is mondja, értünk is mondja. Gondolatban telepedjünk le a kereszt lábánál és lássuk meg azt, hogyan halja Jézus a bűnünk halálát és hogyan végzi el megváltásunkat.

olvasás folytatása

Böjti ige-percek 35.

Biblianyitó imádság: Uram, hadd ismerjelek meg ma is egy kicsit jobban, hogy érezzem, ezt a napomat már nem vesztegettem el. Tölts meg Szentlelkeddel, és adj annyi táplálékot, amely egész napra elég! Ámen.

Olvasd el: Ézs 62

Nagyító alá: „Nem hallgathatok Sion miatt, nem nyughatom Jeruzsálem miatt, míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint az égő fáklya. Látni fogják igazságodat a népek, dicsőségedet az összes királyok. Új nevet adnak neked, melyet az ÚR maga határoz meg. Ékes korona leszel az ÚR kezében, királyi fejdísz Istened tenyerén. Nem mondanak többé elhagyottnak, országodat sem mondják pusztaságnak, hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem, országodat pedig úgy, hogy férjnél van. Mert gyönyörködik majd benned az ÚR, és országodnak ő lesz a férje. Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont, úgy vesz el téged, aki felépít; ahogy a vőlegény örül menyasszonyának, úgy örül majd neked Istened.” Ézs 62, 1-5

Sion nemcsak Jeruzsálem szent dombja volt, de miután Salamon király temploma ráépült, egész Jeruzsálem jelképévé is vált. Ézsaiás könyvének próféciája így tehát egy konkrét földrajzi egység, Sion és Jeruzsálem ragyogó igazságának visszaállításáról szól, de tágabb értelemben egész Izráelre, még tágabb értelemben pedig Isten minden gyermekére vonatkozik.

A prófécia arról beszél, hogy amikor Jeruzsálem újra dicsőséges lesz, új nevet fog kapni.

  • Milyen ószövetségi példára emlékszel, amikor valaki/valami új nevet kapott? Miért jelképes a névváltás?
  • Olvasd el a Jelenések könyvéből az alábbi két példát az új név kapásával kapcsolatban, és gondolkozz el a jelentésükön!

„Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.” Jel. 2,17.

„Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.” Jel. 3,12.

Az élet koronájának képe, amelyet az üdvözültek kapnak majd, talán ismerősen cseng, például Jakab leveléből: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek”. Jak. 1,12.

  • Miben más az ígéret Jakab levelében, mely szerint koronát KAPUNK, és a prófécia Ézsaiás könyvében, mely szerint Izrael korona LESZ Isten kezében? Mit mond el az utóbbi arról, hogy hogyan értékeli Isten az ő gyermekeit?
  • Mit mond el Isten szeretetéről az a kép, amelyben a vőlegény menyasszony iránti szeretetéhez hasonlítja azt? Tudjuk-e viszont szeretni Istent örömmel, ahogy ő szeret minket, és nem azért, mert szeretnünk kell?

A sivár puszta nem lesz mindig barátságtalan és vad. A kemény időszakok mindig csak egy ideig tartanak, Isten tervének csak egy rövid részei. Ha hisszük, hogy Isten jót tervez, akkor hinnünk kell a próféciának is, amely szerint Isten népe nem marad mindig fogságban, nem fogják örökké üldözni és nem kell örökké szenvednie.

Virágvasárnaphoz közeledve egy új életre kelt, zöldellő és dicsőséges Jeruzsálem képe vetül elénk. A böjtünk hamarosan egy új időszakához érkezik el, amelyben már nemcsak az önmegtartóztatásra, testünk és lelkünk megregulázására koncentrálunk, hanem közben a nagyhét minden napján megpróbáljuk lélekben átélni Jézus földi megrpróbáltatásait, és szívünkkel elkísérni őt arra a szenvedésekkel teli útra, amely a megváltásunk ára volt. Az útra, amelyen Jézust megverik, megalázzák, kigúnyolják és meggyilkolják. De nem lesz ez mindig így Isten gyermekeivel.

Ha most elhagyottnak mondanak, nem fognak mindig annak mondani. Ha most nehéz az életed, bízz Isten szabadításában, és higgy benne, hogy ő a javadat akarja, már itt a földön is. Jussanak eszedbe Isten ígéretei nemcsak Ézsaiás könyvéből, hanem az egész Bibliából. Idézd fel magadban a kedvenceidet!

Jézus szenvedésének sem kellett örökké tartania. Túl kellett esnie rajta, mint ahogy olykor mi is kénytelenek vagyunk túlesni nehéz időszakokon. Imádkozzunk, hogy mindig lássunk fényt az alagút végén, próbáljuk meglátni a szenvedések célját és értelmét, és higgyünk benne, hogy Isten jót tervezett velünk.

Böjti ige-percek 34.

Biblianyitó imádság: Imádságban kérd Isten áldását a böjtödre, akárhogyan is élted meg eddig. Kérj újult erőt hozzá, és azt, hogy a tested visszafogása, megregulázása hadd párosodjon lelki megtisztulással és Istenre figyeléssel.

Olvasd el: Ézs 43

Nagyító alá: Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. Még a mezei vadak is dicsőíteni fognak engem, a sakálok és a struccok is, mert vizet fakasztok a pusztában és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek, a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet. Ézs 43, 18-21

Ézsaiás könyvének ez a fejezete a babiloni fogság során íródott egy olyan nép számára, amely már sokszor megtapasztalta Isten hatalmát és szabadítását. Most is a fogságból való szabadulás reménye az, amivel a próféta vigasztalni és bátorítani akarja a népet.

Ha elolvastad Ézsaiás könyvének 43. részét, hasonlítsd össze, mit mond a próféta a 16-17. versekben, és ehhez képest mit mond a 18. versben:

„Ezt mondja az ÚR, aki utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át, aki hagyta, hogy kivonuljanak a harci kocsik és lovak, a hadsereg és a harcosok, és most ott feküsznek, nem kelnek föl többé, elaludtak, elhamvadtak, mint a mécses.” Ézs.43,16-17.

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek!” Ézs.43,18.

A próféta előbb emlékezteti a népet arra, hogy hogyan szabadította meg Izraelt korábban Isten – vagyis emlékezteti őket a régi dolgokra –, majd azt mondja nekik: ne a régi dolgokkal foglalkozzanak.

  • Hogyan tudjuk eldönteni, hogy mik azok a dolgok, amikre érdemes emlékeznünk és emlékeztetnünk magunkat, és mik azok, amelyeken inkább káros gondolkodnunk?
  • Melyik bibliai eseményre célozhat a próféta, amikor azt írja, az Úr „utat készített a tengeren, ösvényt a hatalmas vízen át”?
  • Melyik, még a babiloni fogság előtt történt esemény jut eszedbe Isten ígéretéről a prófétán keresztül: „Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok?”

A babiloni fogság helye és az izraeli otthon között több száz kilométernyi vad pusztaság terült el, amelyen nem volt könnyű átjutni. Isten azonban azt ígéri népének, hogy nincs okuk félelemre, mert ő utat készít számukra a vad tájon keresztül.

  • Hogyan tudnád a saját életedre vonatkoztatni Istennek azt az ígéretét, hogy ő utat készít a pusztában?

Hasonlítsd össze a 7. és a 21. verset!

„…mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam”. Ézs.43,7

„a népnek, amelyet magamnak formáltam, hogy hirdesse dicséretemet”. Ézs.43,21

A fenti versek alapján mi az egyik célja Isten teremtményeinek? Mi a mi egyik célunk az életben? Vajon hogy lehet beteljesíteni ezt a küldetést?

A próféta egy kétségbeesett, szomorú, fogságban élő néphez szól és szabadítást ígér. De nemcsak a babiloni fogságból, hanem egy ennél sokkal fontosabb szabadítást is előrevetít. Szabadítást a bűnök megkötözöttségéből, és a bűnért járó méltó büntetésből. Húsvét közeledtével egyre valóságosabbá válik Jézus értünk vállalt áldozata, és erre gondolva új értelmet nyernek a próféta szavai: „Ne a múlton tűnődjetek!” Istent a kereszthalál és a feltámadás óta már nem a múltunk érdekli, nem az elkövetett bűneink és hibáink, hanem a jövő, amit nekünk, megváltott gyermekeinek szán.

Volt már kétséged afelől, hogy vonatkozik-e rád ez a megváltás? Hogy benne van-e a neved az élet könyvében? Én korábban gyakran gondolkodtam ezen, és mindig megijesztett a gondolat, hogy mi van, ha a már rég megírt könyvből, aminek a tartalma megváltoztathatatlan, az én nevem hiányzik? És ilyenkor eszembe jutott az a millió ok, amiért valószínű, hogy valóban hiányzik: a mulasztásaim, a bűnök, amiket elkövettem, a rossz tulajdonságaim, az, hogy, még amikor szolgálni próbálok, akkor is a saját dicsőségemet keresem, az, amikor azért szolgálok, hogy legyenek jó pontjaim Istennél, és még folytathatnám a sort, de bevallom, nehéz a hibáimról nyíltan beszélni…

Az elmúlt vasárnap hallottam egy istentiszteletet, ami viszont megerősítette a hitemet a kegyelemben, és abban, hogy az rám is vonatkozik. A lelkész arról prédikált, hogy mindenkinek szembesülnie kell a saját bűneivel: vagy itt a földön, vagy ha ezt elmulasztotta, akkor a halála után az ítélet során. Ha már itt a földön szembesültél a bűneiddel, és tudod, érzed, hogy nem érdemelnéd meg, hogy a neved benne legyen abban a bizonyos könyvben, akkor biztos lehetsz benne, hogy Isten nem csak megmutatta a bűneidet, de azzal együtt a szabadulást is felkínálta. Ha ezt elfogadtad, akkor már nem kell félned a jövőtől, és nem kell félned a haláltól sem. Csak akkor vagy Istené, ha úgy érzed, nem vagy elég jó, hogy az övé légy.