Molnár-Kovács Dorka bejegyzései

5 szóban rólam: keresztyén, feleség, PhD-hallgató, tanársegéd, blogger.
5 munka, amit rendszeresen végzek: egyetemi oktatás, tudományos kutatás, tárlatvezetés egy galériában, blogolás, design-munkák.
5 szóban az életfilozófiám: Szeretnék minden nap jobb lenni.
5 hely, ahol otthon vagyok: Beregszász, Debrecen, Newport, Beregrákos, Csongor.
5 tulajdonságom: lelkes, vidám, aggodalmaskodó, türelmetlen, tudatos.
5 dolog, amit szeretek:  amerikai late night show-k, futás, self-help könyvek, kávé, utazás.
5 dolog, ami fontos nekem: Isten, család, Kárpátalja, a fejlődés, a TeSó blog.

Elszigetelt keresztyénség

Böjti egypercesek 29.

Szeretetedről, törvényedről énekelek, zsoltárt zengek neked, URam! Ügyelni akarok a tökéletes útra. Mikor jössz hozzám? Tökéletes szívvel akarok élni házamon belül. Nem vetem a tekintetemet haszontalan dolgokra. Gyűlölöm a széthúzókat, semmi közöm hozzájuk! A csalárd szív távol áll tőlem, tudni sem akarok a gonoszságról. Aki titkon rágalmazza embertársát, azt elnémítom. A nagyralátót és a kevély szívűt nem tűröm meg. Jól látom a hűségeseket az országban, ők velem maradhatnak. Aki tökéletes úton jár, az szolgálhat engem. Nem maradhat házamban, aki álnokságot művel. Aki hazugságot beszél, nem állhat meg szemem előtt. Reggelenként elnémítok minden bűnös embert az országban. Így irtok ki az ÚR városából minden gonosztevőt. (Zsolt. 101,1-8)

Szeretet és törvény. Károli fordításában: kegyelem és igazság. Lehet-e egyáltalán a kettőről egymás nélkül beszélni Istennel kapcsolatban? Isten szeretetéről az igazságossága nélkül. Vagy törvényéről megbocsátó kegyelme nélkül?

Dávid király érzi, hogy azzal, hogy trónra került, nemcsak hatalmat, hanem feladatot is kapott Istentől. Tökéletes királyságot szeretne működtetni: kijavítani elődei hibáit, és mindig szem előtt tartani Istene akaratát. A zsoltár épp ezért iránymutatás tud lenni mindazoknak, akik vezető szerepben vannak, például egy gyülekezet vagy akár egy család élén.

Az új király vallomását és fogadalomtételét olvasni számomra egy kicsit megszégyenítő tapasztalat. Mintha semmi más nem érdekelné, csak Isten ügye. Mintha Istenért mindenre hajlandó lenne – kérés nélkül is. A nem-keresztyének talán vallási fanatizmusnak neveznék ezt a fajta elkötelezettséget.

Dávid a helyes vezetéshez elsősorban tökéletes szívet akar, a reformot saját magával kezdi. Aztán pedig távol akarja tartani magától a gonoszokat, a kétszínűeket, a nagyravágyókat és öntelteket, a hazugokat, azokat, akik másoknak rosszat kívánnak, akik ügyeskednek és csalnak a törvény előtt, akik haszontalan dolgokkal töltik az idejüket, akik folyton vitatkoznak és haragszanak egymásra. Elég hosszú a lista. Istennek tetsző életet akar élni, és azt akarja, hogy ebben ne akadályozzák meg a környezete rossz hatásai sem. Az, hogy bizonyos emberektől távol tartjuk magunkat azért, hogy jobban megélhessük keresztyénségünket, szélsőséges lépésnek tűnhet – olyasminek, amire bizonyos szekták képviselői buzdítják híveiket. És valóban szörnyű családszakadások és szomorú magány tud abból következni, ha valaki teljesen kitörli az életéből „a bűnösöket”. Mintha ő maga nem az lenne…

Jézus például nem tartotta távol magát a bűnösöktől. Nem egy elkülönített szigeten élt, ahová csak a tanítványoknak volt bejárásuk. És később magukat a tanítványokat sem az elszigeteltségre, hanem az emberekkel való interakciókra, a keresztyénség terjesztésére biztatta.

Dávid, aki mintaszerű királyságot szeretne felépíteni, nem akarja hagyni, hogy ebbe belerondítsanak a hazugok és a gonosztevők. Bizonyára tudja, hogy ha sok időt töltünk rosszindulatú pletykálkodókkal, mi is könnyebben pletykálunk. Ha mindenki panaszkodik körülöttünk, valószínűbb, hogy nemsokára mi is csatlakozunk… Ilyenkor tényleg jobb inkább kimenni, vagy csak elhallgatni. A rossz hatásokat tudatosan elkerülni. De nem az embereket. Nem jó ötlet, ha csak keresztyénekkel barátkozunk. Ha csak a testvéreinket szeretnénk, hogyan tudnánk másoknak is megmutatni, milyen az a szeretet, amelyet Istentől kaptunk?

Molnár-Kovács Dorka

Mikor jön el újra Jézus?

Böjti egypercesek 25.

„Ki tehát a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt. Ha pedig a gonosz szolga így szólna szívében: Késik az én uram, és szolgatársait verni kezdené, és együtt enne és inna a részegekkel: megjön annak a szolgának ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyben nem is gondolja; akkor kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Mt. 24,45-51)

Jézus visszatérése a Földre nem történt meg ezer évvel ezelőtt. Nem jött el négy-öt generációval ezelőtt sem. Nagyszüleink fiatalkorában sem. Pont most jönne el? Még biztosan van időnk – gondolja szívében a gonosz szolga. Egyik utolsó példázatában Jézus arról beszél, milyen fontos késznek lenni a Vele való találkozásra, a második eljövetelére, és számítani rá életünk minden percében.

Nemrég olvastam egy könyvet egy keresztyén házaspártól, akik fejezetről fejezetre a szolgálat fontosságát hangsúlyozták. Elmondták, hogy ők mindig az Isten ügyét, az elveszett lelkek Hozzá vezetését helyezik előbbre például a családjuknál vagy a gyerekeiknél is. Azt is leírták, hogy ez a munka sok áldozattal jár és nehéz, de készek akarnak lenni, sőt, alig várják az Istennel való találkozást életük végén.

Elgondolkodtatott, amit olvastam… Bár a szerzőpáros sokszor és sokféleképpen hangsúlyozta Isten iránti szeretetüket, ez a szeretet – legalább is olvasóként – nekem kötelességnek tűnt. Ugyanolyan áldozatnak, mint a szolgálat. Egy újabb feladatnak, amit teljesíteni kell, hogy megfelelően felkészülve várják az ítéletnapot.

Az okos és hű szolga példázata vajon erről a készenlétről beszél? A folyamatos szolgálatról, áldozatkészségről, kötelességtudatról és kötelesség-teljesítésről? Az Isten, akit én megismertem, nem egészen ezt várja tőlünk. Az én istenképem szerint csak akkor vagyok kész erre a találkozásra, ha elfogadtam, hogy egyedül – akármennyit szolgálok is – bűnös maradok Isten előtt, és ettől a bűntől csak Jézus tudott megszabadítani. A készenlét ebben a megváltásban való hitet jelenti, és szeretetet Isten és embertársaink iránt. Amit – Jézus tanítása szerint – egyedül a cselekedeteinkkel hitelesíthetünk.

Molnár-Kovács Dorottya

Mindenem beledobni…

Böjti egypercesek 23.

Amikor feltekintett, látta, hogyan dobják a gazdagok áldozati ajándékaikat a perselybe. Észrevett ott egy szegény özvegyasszonyt is, aki két fillért dobott abba, és így szólt: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.” Amikor némelyek azt mondták a templomról, hogy az gyönyörű kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: „Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Lk. 21,1-6)

Mindenem beledobni, amim csak van. A telefonom. A pénztárcám minden tartalmával együtt. Az egész fizetésem. A lakásom is? Még eljátszani sem igazán tudok a gondolattal, hogy milyen lenne minden „vagyonomat” odaadni Istennek áldozatul. És aztán teljesen rábízni magam. Nem szeretni a tárgyakat, amiket felhalmoztam, nem ragaszkodni a megtakarításaimhoz, a féltett kincseimhez. Még az életemhez sem ragaszkodni. Ha valakinek nem sok adatik, és egyébként is minden nap érzi, hogy a túlélése Isten kegyelmétől függ, talán könnyebb szívvel bedobja mindenét a perselybe. Mert az a „minden”, amúgy sem lenne elég „semmire”. Istennél jobb helyen van. Ő megáldhatja és megsokszorozhatja. Gondoskodik rólam. Nem cserébe, hanem csak mert szeret.

Jézus itt azt mondja, hogy a fölöslegünkből adakozni egészen mást jelent. Elgondolkodtat, pontosan mit is jelent a fölösleg. Van olyan, hogy fölösleges pénz? Nekem van olyanom? Ami nélkül életben tudok maradni, az mind annak számít? Baj egyáltalán, ha van fölöslegem, és ha nem olyan vagyok, mint a szegény özvegyasszony? És van-e fölösleges időm? Fölösleges energiám? De hiszen ezekből minden csepp annyira drága nekem!

Így böjt közepén, a válaszon gondolkodva az ilyenkor gyakori negyven napos lemondások jutnak eszembe. Az édességről, a Facebookról, a húsról, a tévézésről, az alkoholról… Valamiben hiányt akarok szenvedni, és az űrt nem pótolni semmi hasonlóval, hanem Isten jelenlétével, neki szentelt gondolatokkal. Lehet, hogy van megtakarításom, mert, mondjuk, felújításra gyűjtök, de ha a perselybe azt a pénzt dobom be, amit saját magamra szántam, talán egy kicsivel felértékelődik az ajándékom. Nem olyan nehéz jó szívvel adakozni, ha aztán észre sem veszem a hiányzó összeget a pénztárcámban. Én lemondani is jó szívvel akarok, Isten javára.

Jézus a fenti történetben nem a hallgatóságát inti, mint a gazdag ifjút, és nem azt mondja, hogy az ő ajándékuk mit sem ér. Sokkal inkább a szegény özvegyasszony hitét és Isten iránti bizalmát dicséri. Nem azt mondja, hogy nektek is mindeneteket oda kellene adnotok áldozatul, de azt igen, hogy minden, amit magatok körül láttok – a díszes épületek, a drágakövek, minden gazdagság – el fog múlni, értékét fogja veszíteni. Ezért nem jó, ha túlértékeljük azokat, és túlságosan bízunk a javainkban, túlságosan ragaszkodunk azokhoz.

Add, Istenem, hogy teljesen elhiggyem, hogy nálad nemcsak a kevés van jobb helyen, hanem a sok is.

Molnár-Kovács Dorottya

Együtt. Istennel. – Ötéves a TeSó blog

Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne…

A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.


olvasás folytatása

Hasznos appok keresztyéneknek

Összedugtuk a fejünket a TeSó blog szerkesztőivel, hogy listába szedjük azokat a telefonos alkalmazásokat, amelyeket mi személy szerint szívesen használunk, és valamilyen módon segítenek bennünket a keresztyénségünk megélésében. Ahelyett, hogy ebben a posztban módszeresen bemutatnám az összes elérhető bibliaolvasó alkalmazást (rengeteg van belőlük!), csak az általunk már kipróbált és hasznosnak ítélt, nem is mindig keresztyének számára fejlesztett applikációkról írok néhány mondatot. Így hát a lista természetesen nem teljes. Te mivel egészítenéd ki?

olvasás folytatása