Molnár-Kovács Dorka bejegyzései

dorka

5 szóban rólam: keresztyén, feleség, lelkes, marketing-kommunikátor, testvér.
5 hely, ahol otthon vagyok: Beregszász, Debrecen, Newport, Beregrákos, Csongor.
5 szóban az életfilozófiám: Szeretnék minden nap jobb lenni.
5 tulajdonságom: lelkes, vidám, gondoskodó, hűséges, aktív.
5 dolog, amit szeretek: reality-TV, Jimmy Kimmel, kávé, futás, self-help könyvek.
5 dolog, ami fontos nekem: Isten, család, Kárpátalja, a fejlődés, a TeSó blog.

Meglátni az ünnepeltet

17. nap – December 17.

Advent talán a leghosszabb keresztyén ünnepünk. Négy héten keresztül hallunk prédikációkat a várakozásról, a csendről, Krisztus második eljöveteléről, a felkészülésről. Négy hét hosszú idő, így elkerülhetetlen, hogy újra és újra ugyanazokkal a gondolatokkal és kérdésekkel találkozzunk. Újra és újra feléd szegeződik a kérdés: neked miről szól az advented? A fényekről, a díszekről, a vásárlásról, a sütés-főzésről? Vagy Jézusról, akit igazából ünnepelünk?

Jogosak ezek a kérdések, és szükséges is emlékeztetnünk magunkat és egymást, hogy ne vesszünk el az ünnep külsőségeiben, megfeledkezve a lényegről.

De most ehelyett inkább arról beszélnék, hogy az adventi külsőségek segíthetnek is a várakozás szívbéli megélésében. A fényfüzérekben megláthatjuk a csillagot, amelyik a pásztorokat a jászolhoz vezette. Vagy emlékeztethet arra, hogy karácsonykor a világ világossága szállt le a Földre. Ő maga a fény. A csengők és a harangok, amik kihallatszanak minden ünnepi dalból, eszünkbe juttathatják az angyalok seregét, akik így dicsérték a megszületett Urat: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” A becsomagolt ajándék láttán gondolhatunk Isten hatalmas ajándékára az emberiség számára, a télen is kitartóan zöldellő fenyő jelentheti nekünk az új életet, vagy az optimizmust és a kitartást még a leghidegebb, legzordabb hónapokban is.

Jó az, ha az advent megannyi látványosságában meglátjuk, milyen hatalmas lehetőség ez az időszak a keresztyének számára arra, hogy bizonyságot tegyenek a nem hívők előtt. Ilyenkor nemcsak a keresztyének, hanem mindenki találkozik kántálókkal, himnuszokkal a rádióban, betlehemes játékokkal és megannyi aprósággal, ami mind-mind Krisztus felé mutat. Hadd tegyen ez alatt a négy hét alatt minden fény, illat, étel és ajándék bizonyságot a Földre szállt Jézusról.

← Vissza a naptárba

Keresztyén vagyok, de nem vagyok…

ker-vagyok-de-dem1038803

avagy: néhány szó a keresztyén-sztereotípiákról

„Keresztyén vagyok, de nem vagyok homofób.
Keresztyén vagyok, de közel sem vagyok tökéletes.
Keresztyén vagyok, de nem vagyok szűklátókörű.
Keresztyén vagyok, de el tudom fogadni az emberek különbözőségeit.
Keresztyén vagyok, de nem ítélkezem.
Keresztyén vagyok, de nem tudom minden kérdésre a választ…”

Három évvel ezelőtt – talán láttad is – a Buzzfeeden nagy vihart kavart egy videó, amelyben keresztyén fiatalok elmondták magukról, hogy a népszerű közvéleménnyel ellentétben az, hogy valaki keresztyén, nem feltétlenül jár együtt zárkózottsággal és a bűnös világ teljes elítélésével. A fenti idézet ebből a videóból van. Igaz, hogy a kampány véletlenül épp modern kori példája a farizeus köszönöm Istenem, hogy én nem vagyok olyan bűnös, mint ez a vámszedő című imájának, a cél nem ez volt. A sztereotípia-döntögető videóval a fiatalok a templomtól teljesen elidegenedett nem-hívőket próbálták megszólítani és megmutatni nekik, hogy a kereszténység alapvetően nem arról szól, hogy az egész világnál jobbnak tartjuk magunkat, épp ellenkezőleg: bűnösségünk miatt van szükségünk kegyelemre és megváltásra – és egyiket sem nagyszerűségünk miatt kapjuk.

olvasás folytatása

Te vagy az embere

Death_to_stock_BMX1_7 [58223]

„Mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja.” (Róm. 10,12)

Mostanában sok olyan emberrel találkozom, akikről gyorsan elkönyvelem magamban, hogy biztosan soha nem lesznek keresztyének. Mert sokat és vadul buliznak, vagy okkult szeánszokra járnak, homoszexuálisok, szkeptikusok, alkoholisták, burkát viselnek, olyan liberális nézeteket vallanak, amelyeket én nem, esetleg mert tele vannak tetoválásokkal és csúnyán beszélnek. Rájuk nézek, és azt gondolom magamban: „neem, te valószínűleg soha nem leszel keresztyén”. Ilyenkor nem is fárasztom magam, mert ugyebár a hitet senkire nem tudom ráerőltetni.

olvasás folytatása

Befogadni az idegeneket…

menekult

Sokan félnek az Európába áramló menekültektől. Attól, hogy hogyan változtatják meg kontinensünk vallási összetételét, az együttélésnek a kulturális különbségekből adódó nehézségeitől, a migránsáradattal járó gazdasági terhektől. És sokan félnek a radikális iszlám nézetek terjedésétől is. Ez utóbbitól talán a leginkább.

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 31.

12476630_1036802346384887_1790511525_o

Nemrég az egyik keresztyén barátom keserűen elmesélte, hogy életének egy nehezebb periódusában kiöntötte a szívét egy ismerősének azt várva, hogy az majd segítő kezet nyújt neki. A válasz egy együtt érző vállveregetés volt a következő szavakkal kísérve: imádkozni fogok érted.

Az imádkozásnak valóban hatalmas ereje van: gyógyító, hegyeket mozgató ereje. De van, hogy Isten nemcsak a megoldásért imádkozó szerepét szánja nekünk, hanem tervében mi magunk vagyunk a megoldás. Jusson eszünkbe ennek a lehetősége, és ha az imádkozás mellett a gyakorlatban is tudjuk a másikat támogatni – befogadni, enni adni, átvállalni a terheit, elkísérni, meghallgatni, odaadni, segíteni –, akkor tegyük meg! Ne váljon az „imádkozom érted” képmutatássá, üres keresztyén ígéretté, a segítségnyújtás megtagadásává.

„Valaki pedig ezt mondja nekik közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?” (Jakab 2,16)

Ma tartsuk nyitva a szemünket: látunk-e valakit, akinek szüksége lenne egy baráti beszélgetésre, egy-két vigasztaló szóra, bármiféle segítségre? Lehet, hogy tegnap azt gondoltuk volna: ez nem az én feladatom; biztosan vannak barátai, van családja az illetőnek – nem rám van szüksége. De ma jusson eszünkbe, hogy Isten elénk hozott valakit, ránk bízott egy feladatot. Ne térjünk ki előle! Ma menjünk oda és kérdezzük meg: mit tehetek érted? És ne várjunk cserébe semmit: sem fizetséget, sem ajándékot, még hálálkodó szavakat sem. Csak segítsünk, támogassunk, töröljünk le könnyeket minden elvárás nélkül.

Kihívás: Töröld le a könnyet „Jézus arcáról”! Ahol szenvedést látsz, segíts, nem várva semmit érte!

Te hogyan vigasztalsz? Hogyan lehet szavakkal segíteni, amikor semmi mást nem tudunk tenni?

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára