Molnár-Kovács Dorka bejegyzései

dorka

5 szóban rólam: keresztyén, feleség, lelkes, marketing-kommunikátor, testvér.
5 hely, ahol otthon vagyok: Beregszász, Debrecen, Newport, Beregrákos, Csongor.
5 szóban az életfilozófiám: Szeretnék minden nap jobb lenni.
5 tulajdonságom: lelkes, vidám, gondoskodó, hűséges, aktív.
5 dolog, amit szeretek: reality-TV, Jimmy Kimmel, kávé, futás, self-help könyvek.
5 dolog, ami fontos nekem: Isten, család, Kárpátalja, a fejlődés, a TeSó blog.

8. nap – december 8.

 

Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! (Lukács 12,49)

 

Nem az adventi koszorún égő lángocska.

Nem a csillagszóró szikrái.

Nem a kályhában lobogó meleget adó karácsonyi tűz.

Isten pusztító, fertőtlenítő tüze.

Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa” – olvassuk János evangéliumában. Lukácsnál mégis felemésztő, pusztító tűzről, az isteni harag és ítélet jelképéről beszél Jézus.

Az első advent időszakában, a Jézus földre szállását megelőző több száz évben a zsidók valóban az Üdvözítőt, a Messiást várták és nem a haragvó Királyt. A mennybemenetel után viszont egy újabb advent kezdődött. Most Jézus második eljövetelét várjuk. Ez a második eljövetel pedig már nem a megváltásról fog szólni. Isten országának az előkészítése lesz az. Az új világ beteljesedéséhez a régi felégetése, megtisztítása szükséges. Az élethez az élet feladása. A mennyei gazdagsághoz a földi elengedése.

Jézus az első karácsonykor megváltani jött a világot és nem elpusztítani. És ha mi már elfogadtuk Őt, akkor nincs félnivalónk a jövőtől sem. Legyünk viszont eszközök arra, hogy barátaink, családtagjaink is ott állhassanak a Király jobb oldalán, amikor újra eljön a Földre, hogy nekik is ezt mondhassa: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot”.

Molnár-Kovács Dorka

 

 

 

← Vissza a naptárba

Akkor végül is lesz idén reformáció?

A lenti bejegyzés alapgondolatával komolyabban foglalkoztak az Erdélyi Református Egyházkerületben dolgozó lelkipásztorok. Az általuk kidolgozott, az egyház megújulását szorgalmazó „mai 95 tétel” itt olvasható. 

 

Az 500. jubileum kapcsán egész évben, az elmúlt hónapban pedig különösen sokat beszéltünk az egyház megújulásáról. Arról, hogy mit hozott a reformáció fél évezreddel ezelőtt, és mit üzen nekünk ma. Beszéltünk anyanyelvű igehirdetésről, könyvnyomtatásról, Bibliaolvasásról, személyes hitről, kegyelem általi üdvösségről, és sokszor, sokféleképpen levontuk a tanulságot: reformációra ma is szükség van. Az egyház nincs „kész”, ma sem tökéletes, ma is észre kell vennünk a gyengeségeit és változtatni kell. De leginkább hol? Mindenkinek a saját életében.

Hmmm.

olvasás folytatása

Majd az Úr megáldja…

– Na, ez is kész van. Nem lett szuperjó, de legalább megvan. Végül is nem az a dolgunk, hogy valami hibátlant, vagy valami vadonatújat és érdekeset hozzunk létre, hanem hogy elvégezzük a szolgálatot, ahogy tudjuk. Úgysem rajtunk múlik. Hanem Istenen. Ő pedig megáldja az érte végzett munkát.

– Igen, Isten valóban meg tudja áldani a hanyag munkát is, de ez nem azt jelenti, hogy a hanyagság kell a zsinórmértékünkké váljon a szolgálatban. A folyamatban az Isten része az áldás, a mi felelősségünk pedig az, hogy a saját részünket a maximumot beleadva végezzük el.

– De ha arra törekszünk, hogy emberileg valami feltűnően jót és minőségit hozzunk létre, azzal nem azt érjük el, hogy a saját munkánkat helyezzük kirakatba a Szentlélek munkája helyett? Teret kell hagynunk a Léleknek.

olvasás folytatása

Rejtegetett bűnök

Jó lenne, ha Isten mindannyiunkat alkoholizmusból szabadított volna meg. Ezt a mondatot a szószékről hallottam néhány hete, azóta pedig én is gyakran sóhajtok magamban azt gondolva: lehet, hogy tényleg jó lenne.

Ha hallottál már bizonyságtételt olyan embertől, aki valamilyen komoly függőségből vagy más kilátástalan élethelyzetből menekült Istenhez és talált nála szabadulást, akkor tudod, hogy az ilyen keresztyének szíve tele van hálával és mérhetetlen szeretettel Isten felé. Azért is tesznek ők olyan gyakran bizonyságot: mert nem akarják magukban tartani azt, hogy Istennel milyen hirtelen megváltozhat egy megváltoztathatatlannak tűnő élet is. Esetükben legtöbbször éles kontraszt van az Isten előtti, és a megtérés utáni élet között: az előbbi üres, fájdalmas, bűntudattól gyötört, utóbbi – bár gyakran továbbra is fájdalmas – de tele szeretettel, hálával, célokkal és örömmel.

olvasás folytatása

5+1 dolog, amit ne mondj keresztyénként nem hívőknek

Hogy Jézus követőjeként mit és hogyan mondjunk Istenről nem hívő ismerőseinknek, arra, bevallom, nem tudok jó receptet írni. Talán nem is lehet néhány támponton kívül mást adni ebben a témában, úgymint: légy alázatos, nyitott, őszinte, ne ítélkezz és ne erőltess – a többit pedig bízd a Mindenhatóra. S bár én magam szívesebben olvasnék egy írást arról, hogy pontosan mit tegyek, mégis, remélem, hogy téged is közelebb visznek a magad válaszához az alábbi pontok, melyeket – e sorok írója szerint – inkább ne mondj, amikor nem keresztyén ismerősökhöz szólsz.

olvasás folytatása