Marofejeva Nelli bejegyzései

maronelliMarofejeva Nelli, Nelcsi, Mazsola, de valakinek akár Nelli Fedorivna is. Szeretem, hogy mindenkinek van egy neve számomra.
25 éves, tanár, akit néha a diákjai tanítanak. :) Jelenleg Kijevben lakom, távol a saját közösségemtől, barátaimtól és megszokott komfortzónámtól. Ez sok mindent megváltoztatott bennem, erről majd igyekszem írni is. Szeretem a zenét és a hangszereket, a jó könyveket, a jó és a kevésbé jó embereket, valamint a provokáló beszélgetéseket. Izgalommal tölt el, hogy megoszthatom veletek a gondolataimat, és kíváncsian várom, miről írnak majd a többiek, akik között vannak barátok, ismerősök, tiszteletes urak, és számomra még ismeretlen emberek egyaránt. Előre érzem, hogy nagyon izgalmas lesz, ami itt fog történni!

Böjti ige-percek 20.

Olvasmány: Zsolt 107

Tanulmány: „…Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak lakott várost. Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből. A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak…Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan vasra verve, mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a Felséges döntését. Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük. De az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket szorult helyzetükből. Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig letépte. Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert betörte az érckapukat, és leverte a vaszárakat. Zsolt 107,4-16

Próbáld elképzelni Isten népét, amint ott bolyonganak a pusztában. Milyen most az ő lelkük?

Figyeld meg, milyen körülmények között kiált Izráel népe Istenhez!

Téged milyen eszközökkel tud vezetni az Isten?

Érezted-e már, hogy szükséged van arra, hogy isten kimentsen valahonnan?

Számodra mit jelent a hálaadás? Mi az, amiért könnyen adsz hálát?

Hogyan lehet hálát adni a szorult helyzetekért?

Téged mi kötöz meg, mi az, ami nem enged közel az Istenhez?

Milyen most a te pusztád?

Lassan 20 napja vagy a pusztában. És lehet, hogy hatalmas csodákat éltél meg az Úrral, de az is előfordulhat, hogy nem történt semmi, s úgy érzed, napok, hetek, sőt talán évek óta bolyongsz egy úttalan úton.  Talán magányos vagy, és megfáradtál abban, hogy várd Isten szabadítását. Lehet, hogy bizalmatlan is vagy már egy kicsit, mert úgy érzed, már rég itt lenne az ideje annak, hogy történjen végre valami.

Pedig folyamatosan történik. Ebben a bolyongásban is, ami céltalan és fárasztó. Ebben a csüggedt állapotodban is ott az isten lelke, aki őriz, vezet és gondot visel. Ő erősít, és ő készít ezekben a nehéz, elviselhetetlen pillanatokban is. Ő az, aki lassan lerombolja a bizalmatlanságod, a szenvedésed és fájdalmad érckapuit. A kérdés már csak az, hogy hagyod-e, hogy megtegye. Vagy maradsz még egy kicsit, és keresed a saját emberi megoldásaidat. Izráel népe sem tudta megoldani. Te meg én nem tudjuk. De Isten hatalmas kegyelme, hogy Ő lehajol, századszor, sőt ezredszer is, és megszabadít és megoldja.

Arra kérlek, hogy beszélgess ma sokat Vele. De ne kérj, ne panaszkodj, ne kérdezz. Ma csak gondold át, hogy miért lehetsz hálás igazán, őszintén, szívből. És ezt mondd el. Meglátod, meglepő dolgok történhetnek, amikor rájössz, hogy semmid sincs, amit ne kaptál volna.

Böjti ige-percek 13.

Olvasmány: 1 Sám 17

Tanulmány: Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta. Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét. Azután ezt mondta Dávid: Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Menj el, az ÚR legyen veled!  1 Sám 17, 34-37

Egy fiatal fiúról szól a történet, akit te meg én Dávid királyként emlegetünk általában. Láttuk a magasságokat, amikbe Isten emelte, és a mélységeket, amiket emberi gyarlóságai miatt kellett megjárnia. De emlékszel még arra, hogyan indult útnak? Mi vezérelte, kik vették körül, és milyen esélyekkel indult abba a bizonyos, sorsdöntő csatába?

Csendesedj el, csukd be a szemed! Próbáld elképzelni a történetet. Az izráeli harcedzett férfiakat, akik félnek; a filiszteusokat, akik túlerőben vannak; Góliátot, aki lekezelően, nagyképűen s magától eltelve áll az ellenséges hadsereg élén. Végül lásd meg azt a pásztorfiút, aki Saul elé merészkedik, hogy közölje: le akarja győzni az Óriást.

Keresd Istennel együtt a válaszokat a következő kérdésekre:

  • Miért akar Dávid megküzdeni Góliáttal?
  • Szerinted miért engedte meg Saul Dávidnak, hogy harcba szálljon Góliát ellen?
  • Mit mond el a 37. igevers Dávid Istennel való kapcsolatáról?
  • Mit akart megmutatni Isten Dávid győzelmén keresztül?
  • Neked milyen helyzetekben kell ugyanúgy helyt állnod, mint Dávidnak?
  • Ki a te Góliátod, és hogyan harcolhatsz ellene?
  • Emlékezz vissza, amikor Isten hasonló győzelmeket adott, mint Dávidnak! Milyen érzésekkel tölt el ez téged?

Nem vagyok alkalmas, Uram. Kicsi vagyok és erőtlen. Nekem ez nem megy. Lehet, hogy a pusztát nem is nekem találták ki? Csinálja más, aki erősebb, harcedzettebb, tapasztaltabb… mindegy hogy ki, csak ne én, jó? Mert mi lesz, ha puszta legyőz? Ha ott maradok, és nem talállak meg Téged. S már az óriásaim is megjelentek, akik félelmetesek, erősek és nagyobbak nálam.  Mit tegyek?

Egy percre talán magamba roskadok. Hezitálok. Elgondolkodom, hogy visszaforduljak-e. Aztán megállok és visszanézek. Nyertes csatákat látok magam mögött. Győzelmeket, amiket Isten adott. És lassan rájövök: Ő adta. Nem én nyertem, nem én értem el, sohasem rajtam múlt. Tőle kaptam ajándékba. Bizalom. Szabadesés. Megteszem?  Akarom. Lépek.

Édesatyám, engedd meg, hogy bízzam benned. Te látod, hogy sokszor milyen nehezen megy. Hogy a racionalitásom milyen gyakran választ el Tőled. Hogy hányszor hiszem azt, hogy rajtam múlik a győzelem. Uram engedd meg, hogy elfogadjam, nélküled erőm véges, és hamar elfáradok. Kérlek, engedd meg, hogy együtt győzzünk! Adj erőt a harchoz, de legfőképpen, légy ott jelenléteddel! Jézusért kérlek, Ámen.

Böjti ige-percek 4.

Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. 1Móz 1,1-4

Milliószor olvastad már a teremtéstörténetet, mi újat mondhat még? Olyan elcsépeltnek tűnhetnek a sorok, de most arra kérlek, úgy olvasd, mintha te is ott lennél Istennel minden egyes lépésnél. Milyen lehet szemtanúja lenni annak, hogy a semmiből az Úr megteremti a világmindenséget?

Miközben kiírod az igeszakaszt, kérlek, csendesedj el – adj időt magadnak, és kérd Istent, hogy ajándékozzon meg valódi válaszokkal.

  • Hogyan kapcsolódik egymáshoz a kietlen és puszta föld, valamint az Isten lelke?
  • Milyen ellentétes jelentésű szavakat látsz az igeszakaszban?
  • Hogyan látod működni az Urat ezekben a versekben?
  • Miért volt fontos, hogy minden lépésről lépésre történjen? Miért nem teremthetett meg Isten mindent egyszerre?
  • Milyennek látja Isten azt, amit teremtett? Miért fontos ez?
  • Miért volt szükséges elválasztani a világosságot a sötétségtől?
  • Milyennek látja Isten most a lelkedet?
  • Van-e most valami, ami elválaszt téged Istentől?
 

A puszta számomra sokszor félelmetes hely. Kietlen és üres. Nem látok harmóniát, csak az összevisszaságot. Süvítő szelet, homokot és kibírhatatlan meleget. Nem találom a helyem ebben a kuszaságban. De az, ahogyan Isten lépésről lépésre teremti meg a Földet, nekem egy karmestert juttat eszembe, aki megalkotja a tökéletes szimfóniát. Ahol minden a legapróbb részletekig kapcsolódik egymáshoz. Összefügg. Sőt: értelmetlen, ha csak egy részlet is hiányzik az egészből.

El kell gondolkodnom, hogy Isten miért hívott el a pusztába. Vajon mit akarhat tőlem? Van szava hozzám? Miért tűnik most minden olyan kietlennek? Talán a pusztában végre lesz időm arra, hogy elválasszam magam a világ zajától, és Rá figyeljek igazán. Tudom, hogy nem fog minden egyik pillanatról a másikra helyreállni, de ahogyan Isten gyönyörködött az Ő keze munkájában, úgy gyönyörködik bennem is. Készít. Formál. Alakít. Ő az én lelkem Karmestere.

„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.” (Fil. 1,6)

Neki megadom…

13. nap – December 13.

Úgy érzem, egymással versenyeznek a kirakatok itt a városban, hogy szebbet, hívogatóbbat, szemnek kívánatosabbat mutassanak így karácsony tájékán. És úgy érzem, mintha kicsit mi is versenyeznénk, amikor ajándékot vásárolunk szeretteinknek. Mert mi van, ha nem tetszik, nem érinti meg vagy esetleg nem használható?

Nehéz elhinnem, hogy alig két hét múlva karácsony. S bár szinte mindenkinek kitaláltam már valamit, Krisztus ajándéka valahogy még sincs meg. Mert nem tudom, mit is adhatnék Neki úgy igazán. Se aranyom, se tömjénem… Csak én vagyok. Az aggodalmaim, kérdéseim, harcaim és minden elkövetett baklövésem.

De ma úgy döntöttem, hogy félreteszek mindent. A hátam mögött hagyom és odalépek Hozzá. Magam adom oda, kérések, kérdések és feltételek nélkül. És tudom, Krisztus boldog lesz. Hiszen értem jött. Értem született. S ha csak egy percre is megadatik felfognom mindezt, hiszem, hogy igazi ünnepem, igazi ünnepünk lesz.

← Vissza a naptárba

Elvesz(t)ett

blog-forgetting-something

Kedves Tesók, vesztettetek már el kulcsot, telefont, pénztárcát? Ha még ilyen nem is történt veletek, biztos el tudjátok képzelni, milyen az, amikor rájöttök, hogy valami értékes és nélkülözhetetlennek tűnő dolog hirtelen elkezd hiányozni az életetekből. Tőlem loptak már el pénztárcát, amiben egészen sok pénz volt. El sem tudom mondani nektek, milyen fájdalmas megtapasztalás volt ez. Egyszerre voltam dühös, szégyelltem magam, és nem tudtam, hogy mihez kezdjek az egész helyzettel. Ha valamit elvesztetek, mi az, amit tenni tudtok az ügy érdekében? Lázasan elkezdtek kutatni – ilyenkor minden pillanat számít! Kérdéseket tesztek fel: vajon ott van a táskátok mélyén? Vagy otthon hagytátok, és csak elfelejtettétek betenni? Mikor volt nálatok utoljára, mire használtátok? A gondolatok ilyenkor csak úgy cikáznak bennünk, mérgezett egérként rohangálunk, és minden erőnkkel próbáljuk megoldani a megoldhatatlant.

olvasás folytatása