Marofejeva Nelli bejegyzései

maronelliMarofejeva Nelli, Nelcsi, Mazsola, de valakinek akár Nelli Fedorivna is. Szeretem, hogy mindenkinek van egy neve számomra.
25 éves, tanár, akit néha a diákjai tanítanak. :) Jelenleg Kijevben lakom, távol a saját közösségemtől, barátaimtól és megszokott komfortzónámtól. Ez sok mindent megváltoztatott bennem, erről majd igyekszem írni is. Szeretem a zenét és a hangszereket, a jó könyveket, a jó és a kevésbé jó embereket, valamint a provokáló beszélgetéseket. Izgalommal tölt el, hogy megoszthatom veletek a gondolataimat, és kíváncsian várom, miről írnak majd a többiek, akik között vannak barátok, ismerősök, tiszteletes urak, és számomra még ismeretlen emberek egyaránt. Előre érzem, hogy nagyon izgalmas lesz, ami itt fog történni!

A te Jézusod

Böjti egypercesek 13.

Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.” A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” (Mt. 21,1-11)

Voltál már egészen biztos valamiben vagy valakiben? Hogy ez vagy az pont úgy fog történni, hogy az adott ember pont úgy fog lépni, és semmiképpen sem máshogy? Mert neked megmondták, megígérték, mert te tudod, láttad, tapasztaltad, olvastad. Elhitted.

Ezek az emberek is tudják. Biztosak abban, hogy Izráel jövendőbeli királya vonul be szamárháton Jeruzsálembe. Kitörő örömmel fogadják. Talán kicsit furcsállják, hogy pont így érkezik, nem királyhoz illő pompával, ugyanakkor már megszokhatták, hogy Jézus néha szokatlanul viselkedik, nem úgy, mint mindenki más. De ha Jézus megtartja mindazt, amit mondott az új királyságról, az új rendről – arról, hogy ott már nem lesz több szenvedés –, akkor még ezt is elnézik neki.

Jézus is tudja. Nem is csak hogy tudja, így tervezte már az elejétől kezdve. Mennyire különbözik ez a terv attól, ami az izráeli nép vagy a tanítványok fejében volt. Mennyire más a végkifejlete az Ő tervének… mennyivel kevesebb pompa és ragyogás van benne. Legalább abban a bizonyos emberi értelemben.

Látom magam, ahogy számtalan élethelyzetben Jézusnak szegezem a kérdést: Ki is vagy, Uram?

Ezért arra hívlak most, hogy Te is ülj le Jézussal a csendben, s kérdezd meg Tőle: ki Ő a saját életedre nézve? Ki Ő akkor, amikor kilép az általad felállított keretek közül? Vagy akkor, amikor nem adja meg azt az ezer éve áhított dolgot? Vagy amikor nem úgy jön, és akkor, ahogyan te vagy az Izráeli nép várta.

Abban bízom, hogy Jézus mindig kész a párbeszédre. Most is vár, gyere!

Marofejeva Nelli

Együtt. Istennel. – Ötéves a TeSó blog

Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne…

A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.


olvasás folytatása

Szenteste

A legnagyobb ajándékot kapta a világ, mikor Jézus testté lett, nem is csoda tehát, hogy így adventben és a karácsonyi időszakban igen nagy hangsúlyt kap az adakozás kérdése gyülekezeteinkben. Decemberben valahogy mindenkit elkap egy kicsit a láz, hogy adjon, hogy az Isten szeretetének ünnepét másoknak is szebbé varázsolja. Persze az lenne csak igazán jó, ha ez a lelkesedés egész évben kitartana – még ha ez a kívánság már szinte kliséként is hat. Keresztyénként fontos látnunk, hogy az adakozás nemcsak feladat, de lehetőség is számunkra. Lehetőség arra, hogy Jézus szeretetét közvetítsük, lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat az ajándékba kapott kegyelem miatt, ezzel köszönhetjük meg azt, hogy Isten nekünk javakat adott, amikből lehetőségünk van másoknak is adni.

Épp ezért mi most arra gondoltunk, hogy szenteste napján egy-egy élményt osztunk meg veletek, amiben akkor volt részünk, amikor adtunk, segítettünk. Számunkra megújító érzés szolgálni és a hívő egoizmusból, önépítésből kilépve másokért tenni, Jézus nevében. Ezért mi is arra biztatunk titeket, hogy használjátok ki az adakozás lehetőségét, s ne csak karácsonykor. Fogadjátok szeretettel az emlékeinket, keressétek a lehetőséget, hol tudna titeket is felhasználni a Megszületett Úr!

olvasás folytatása

20. nap

(…)egyenesedjetek fel, és emeljétekfel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b

Minden szeretetnek Istene!

Félek attól, hogy mire eljutok arra a bizonyos szentesti istentiszteletre, annyi minden fog járni a fejemben, hogy nem fogom meghallani, amikor a lelkész az örömhírről beszél. És tudod, Uram,amúgy is ismerem már a történetet, hallottam annyiszor. A pásztorokat, a csillagokat, a jászolt és Máriáékat. Szinte unalmasnak fog hatni az egész, és millió gondolat fog átcikázni az agyamon: vajon minden kész lett, jó ajándékokat vettem, a lakás készen áll-e a vendégek fogadására?

Uram, én nem akarom így tölteni a szentestét.Rád akarok figyelni. Kérlek, üljünk le és beszélgessünk arról, hogy neked mi volt a terved ezzel az egésszel: a jászollal, a csillaggal, Máriával és Józseffel. Milyen szeretet vezérelt téged, amikor elküldted Jézust hozzánk?Uram, hogy van az, hogy engem valaki már születésem előtt szeretett? Úgy, hogy nem volt időm se kiérdemelni, se rászolgálni. 

Úr Jézus, hogy van az, hogy te önként jöttél közénk? Hogy nem kellett unszolni vagy rábeszélni? Hiszen te tökéletesen tisztában voltál, hogy az istálló és a jászol még csak a kezdet. Értetlenül állok a karácsonyi csoda előtt… Talán már a rendetlen lakás sem zavar annyira, hiszen te az istállóba is megérkeztél.

Úr Jézus, kérlek, érkezz meg hozzám is, fészkeld be magad a szívembe, és beszélj még nekem erről az érthetetlen szeretetről, mert úgy érzem, hogy ez a szeretet a kulcsa annak a betlehemi éjszakának.

Úr Jézus, köszönöm, hogy te vagy az örömhír, és hogy a te szereteted nem kopik el. Engedd meg, hogy igazán ketten ünnepeljünk, eltörpüljenek az ajándékok, a vendégek és a vacsora. Csak te meg én legyünk, és ismét megelevenedj előttem abban a milliószor hallott történetben. Ámen.

← Vissza a naptárba

18. nap

“Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b

Úr Jézus!

Most van itt az ideje annak, hogy örvendezzek. Hogy várakozószívvel számoljam vissza a napokat, hiszen hamarosan megérkezel. Megszületsz abban a bizonyos jászolban.

De Úr Jézus, én olyan távolinak érezlek, és fogalmam sincs,mikor romlottak el a dolgok ennyire. Jelenleg nem vagyok képes túllátni önmagamon, a gondjaimon, a fájdalmamon és a veszteségeimen. Úgy érzem, nincs erőm örvendezni.

Ezért ma arra kérlek, hogy hajolj le hozzám, és sírj velem.Hadd érezzem a közelségedet! Nem kellenek megoldások vagy hasznos tanácsok,csak tudnom kell, hogy TE tényleg törődsz a nyomorúságommal. A szívem mélyén tisztában vagyok azzal, mennyire szeretsz, de kérlek Uram, add, hogy most ne csak tudjam, de higgyem is el végre, és ne kérdőjelezzelek meg folyton. 

Köszönöm Neked, hogy nem passzívan vagy jelen az életemben. Hogy amikor vigasztalni szerettél volna, Te magát az Úr Jézust küldted el hozzám. Azért is hálás vagyok, hogy nem kell kevesebbnek éreznem magam attól,ha most nem mosolyogva várom az ünnepeket. Hogy nálad ugyanolyan helyem van megtörve és üresen, mint örömmel telve.

Uram, ebben a csendben arra kérlek, ölelj át, és vonj közel magadhoz.

Ámen.

← Vissza a naptárba