Laskoti Zoltán bejegyzései

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

Lobbi helyett szolgálat

Böjti egypercesek 11.

„Hozzálépett Jakab és János, Zebedeus két fia, és így szóltak hozzá: Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk. Jézus megkérdezte tőlük: Mit szeretnétek, mit tegyek meg nektek?  Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben. Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Ők pedig így feleltek neki: Meg tudjuk tenni. Jézus ezt mondta nekik: Azt a poharat, amelyből én iszom, kiisszátok, és azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek, de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészíttetett. Amikor ezt a többi tíz meghallotta, megharagudott Jakabra és Jánosra. De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, zsarnokoskodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak fölöttük. De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok; és aki közöttetek első akar lenni, az legyen mindenki rabszolgája! Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Mk 10,35-45)

Sehol nem olvasunk olyat a Bibliában, hogy Jézusnak könnyű dolga lett volna tanítványaival. Épp ellenkezőleg, a tanítványi körtől sem volt idegen a belviszály, hatalmi harc és hitetlenség. Igénkben is ékes példáját látjuk a helyezkedésnek: két tanítvány be szeretné biztosítani a jövőjét, szeretnének karriert csinálni Jézus mellett, és még időben lefoglalni a legzsírosabb miniszteri pozíciókat, ha esetleg Jézusból mégis király lenne. Természetesen a többiek ezt nem veszik jó néven, hiszen nekik is hasonló dolog járhatott a fejükben.

Talán a te életedben is rengeteg olyan dolog van, amit szeretnél bebiztosítani, hogy ne kelljen aggódnod felőle. Lehetséges, hogy így nézel a jövőre is. Elhiszed, hogy a jövőd Jézus kezében van a legjobb helyen? Aki azért jött, hogy szolgáljon és életét adja másokért, kérdés és kérés nélkül elkészítette a helyet maga mellett – de nemcsak kettőnek, hanem annak a megszámlálhatatlan népnek, akik az Ő vezetésére ráálltak és követik őt.

Ahogy a Jézus melletti helyeket sem a politikai és gazdasági életben megszokott lobbizással lehet lefoglalni, Ő a hatalmát is másképp gyakorolja. Nem az elismerés a cél, nem azért jött, hogy körüludvarolják, hanem azért, hogy elfogyjon, elégjen az élete a másokért végzett szolgálatban.  Ez a hatalmas szeretet nem fér bele a tanítványok szívébe, fejébe. Ők előre szeretnének törni, lefoglalva a jó helyeket, és nem is gondolják, hogy mielőtt ők elindulnak, valaki már eléjük ment, megkereste őket szétszórtságukban, és közösséget akar belőlük formálni.

Lehetséges, hogy azok a fárasztó hatalmi játszmák, amikben benne vagy, Testvérem, megváltoztatják a jellemed, és még a hitedre is befolyással vannak. Előfordulhat, hogy neked is könyökölnöd kell a jobb pozícióért. Böjt idejében mégis kapaszkodj abba a Jézusba, aki így tanított imádkozni: „…tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség…” Nem a mi igyekezetünk, ügyességünk tart meg, hanem annak a hűséges Úrnak a szeretete, akinek adatott minden létező hatalom.

Az Ő uralma alatti élet felszabadít a szolgálatra. Lásd meg, hol és mikor követheted érted alászálló, alázatos Urad példáját!

Laskoti Zoltán

H-F-Sz-H

Böjti egypercesek 7.

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. (Mk 10,13-16)

Hála, félelem, szégyen, hála. Mint egy kerék küllői, forognak, összetartják a napjaimat és –amennyire mostanában érzem – az életem is. Ott találom őket ebben a történetben is, ahogy meglátom magam benne, hit-utam és életem egy bizonyos meghatározott helyzetében.

Hála – kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy megérintse őket. Emlékezem azokra, akik a vér szerinti vagy a Lélek szerinti családomból odaVITTEK az Úrhoz, mikor se akarat, se erő nem volt bennem, hogy magamtól menjek oda. Visszanézve látom be, milyen fontos és drága voltam nekik, hogy ellenkezésemen és tereléseimen túllépve oda vezessenek, ahova el kellett jutnom. Hála az érintésért – azért a bizonyos isteni beavatkozásért, amely a bűn hermetikusan lezárt világából kiszabadítja az embert és kinyitja előtte az életet, az örök életet. Emlékezem az érintésekre… köszönöm, Uram, hogy nyomot hagytál a múltamban.

Te hogy élted meg, amikor a Kegyelem Ura megérintette az életed? Emlékezz! Gondolatban térj vissza a régmúltba, de ne azért, hogy leragadj benne. Táplálkozz belőle s találd meg újra az elveszett biztatást, hitet!

Félelem – a tanítványok rászólnak azokra, akik odaviszik a gyerekeket Jézushoz. Talán kímélni akarták a Mestert? Vagy szerették volna, hogy rajtuk keresztül próbálják elérni Jézust? Túlterheltek, fáradtak voltak? Abból a szempontból, amit tettek, mindegy is. Tanítványként sikeresen távol tartották Jézustól azokat, akik Hozzá igyekeztek. Engem vádolnak az istentiszteletek, amikre még jobban készülhettem volna, a konfirmandusok, akikkel nem találtam „lelki kapaszkodót”. Mindazok, akik talán csak egy érintésre vártak (ráadásul nem is az enyémre), és miattam fordultak vissza. Az én bűnöm, Uram. Mea maxima culpa…

Téged van, ami vádoljon, vagy te kényelmesen hátradőlsz? Isten gyermekeként akadály vagy segítség vagy a környezeted, családod számára, hogy megtalálják Atyádat, amikor elindulnak keresni? Találd meg azt/azokat, akiktől bocsánatot kell kérned az elhibázott szavaidért.

Szégyen – Jézus megharagszik, rászól a tanítványokra. Nem olyan harag ez, ami mögött indulat lenne, mégis tele van nemtetszéssel. Arcpirító, amikor Jézus szembesít mindazzal, amit tettem és megengedtem az életemben. De mégis, újra és újra mondom: jöjj, Jézus, életem, hadd fájjon végre a bűn.

Neked mikor fájt utoljára az, amikor Jézus szembesített mindazzal a zűrzavarral, amit okoztál magad körül? Félrenéztél, amikor a bűnre mutatott, vagy könnyes szemmel, de a keresztre tekintve kaptál új erőt?

Hála – Jézus átöleli, kezét rájuk téve megáldja azokat, akiket Hozzá visznek. Köszönöm, hogy minden alkalmatlanságom ellenére így tett velem, és így tesz a rám bízottakkal. Köszönöm, hogy nincs az a magasság és nem létezik az a mélység, ami az Ő szeretetétől elválasztana. Köszönöm, hogy ez erőt ad felkelni holnap is, akkor is, ha újra elkezdenek forogni a küllők.

Tesó, mondd, imádkozd, énekeld te is ma velem:

Ó, milyen vak homályban futnak 
kik nélküled indulnak útnak. 
A kezemet nézem: leszárad; 
szívem sívó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél; 
szökni akartam, nem engedtél, 
csend volt szívemben és a csendben 
szavad szólt, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem! 
Magam maradtam, eltévedtem. 
Légy bátorságom,Uram, légy bizodalmam; 
ó, légy úrrá megint Te rajtam! 

Laskoti Zoltán

A hitvallás szakítópróbája

Létezik a református teológián belül egy fogalom, amivel nem gyakran találkozhat az átlag egyháztag. Ritkán fordul elő, hogy erről a fogalomról szó esik, hiszen eleve ritkán fordul elő, hogy szükséges beszélni róla. A fogalom neve status confessionis, azaz „a hitvallás státusza, helyzete”, esetleg „hitvallási helyzet”. Akkor merül fel ez a helyzet, amikor egy keresztyén közösség szembesül azzal, hogy újra meg kell fogalmaznia a hitét Istennek a Szentírásban adott kijelentésén keresztül, mert üzenete ki van téve a tévtanítás, felhígulás, elferdítés veszélyeinek. Ez történt Niceában Kr. u. 325-ben, Barmenben 1934-ben és higgyétek el, nem a nagyképűség beszél belőlem, de ez történt velünk 2017-ben is, amikor felismertük a status confessionist, azaz hogy a blog a reformáció évében nem csupán egy programmal, de egy közös hitvallással kell emlékezzen és előremutasson. Akkor nem tudtuk, milyen hosszútávú következményeket von maga után mindaz, amit leírunk. Hitvallásunk ugyanis egyszerűen, mégis pontos fogalmazással a kor nyelvén leírja, mit hiszünk és hogyan hiszünk a Szentháromság Istenről és az emberről, aki napjainkban Jézus által megérintve és megváltva megéli hitét – talán egészen másként, mint mások.

olvasás folytatása

Együtt. Istennel. – Ötéves a TeSó blog

Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne…

A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.


olvasás folytatása

Ő vett rá engem…

Az év elején gyakran találkozhatunk olyan kezdeményezésekkel, hogy egy vagy több gyülekezet, felekezet is imaalkalmakat tartson, imaközösségben legyenek egymással. Úgy gondolom, nagyon is helyes az év elején így fordulni a jövő felé, viszont ezeken az alkalmakon akarva-akaratlanul kibukhat néhány rossz gyakorlat, amely épphogy nem bátorít, de visszataszít az imádkozástól sokakat. Hadd soroljak fel néhány ilyen sztereotip imaformát!

olvasás folytatása