Laskoti Zoltán bejegyzései

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

Szülinaposan

Kedves TeSók!

Ha figyelmesek voltatok tegnap a fészbukon, akkor láthattátok, hogy valami készül, mert valakik készülnek. Egy közösen megbeszélt pillanatban a TeSó blog szerkesztőségének tagjai átállították a profilképüket és a borítóképüket, hogy mindkettőn legyen valami TeSós. Ezzel is készültünk a mai napra, szeretett blogunk születésnapjára, amely 2014 óta kicsit a mi születésnapunk  is.

2014. február 17-én indult ugyanis ez a blog és ekkor születtek szerkesztővé azok, akik egészen a mai napig éltetik, viszik előre a blogot, fáradtságot, időt, energiát és sok alkalommal anyagiakat sem kímélve. Leírva rövidnek tűnik ez a három év, fiatalnak, tapasztalatlannak is érezzük magunk sokszor, csak kísérletezünk magunkkal és az írással, programszervezéssel. Mégis, annyi minden fért bele ebbe az időbe. A legjavára nem is számítottunk, nem készültünk fel. Mikor elindultunk, reméltük, hogy jönni fognak majd írásaink és tudunk majd valamit adni azoknak, akik olvasnak minket. Arra viszont nem is számítottunk, hogy többszáz íráson keresztül ennyire megáld minket Isten Veletek, olvasóink. Köszönjük azt, hogy velünk vagytok, hozzászóltok a témákhoz, segítetek nekünk „alkotásban maradni” az ötleteitekkel. 2014-ben reméltük, hogy kapunk egy kis elismerést a szolgálatunkért, de nem számítottunk a Kárpátaljai Református Egyházkerület Komjáthy-díjára és a számos anyaországi elismerésre, amik elértek bennünket. Mikor elindítottuk adventi és böjti sorozatainkat, reméltük, hogy olvasni fogjátok, de arra nem számítottunk, hogy nekünk is hatalmas segítséget jelent majd a sorozatok elkészítése és nyomon követése az ünnepre való készülődésben.

Mi ma azt ünnepeljük, hogy ezen a napon visszatekinthetünk ezekre a váratlan áldásokra. Hiszen írásaink, hozzászólásaitok, programjaink nem csupán annak jelzései, hogy itt működik egy szervezet, aktív a szerkesztőség, hanem arról is beszélnek, hogy valaki – egy csupa nagybetűs VALAKI – működteti, viszi előre ezt az ügyet. És a mai napig elcsodálkozunk azon, hogy minket is felhasznál abban, hogy valamit megmutasson önmagából a világban. Hihetetlen élmény Jézus bloggerének lenni – nem is gondoltuk, hogy Neki szüksége van ilyenre, míg el nem kezdtünk írni. Mégis milyen jó, hogy így kellünk neki. Hála érte.

S annyi mindenért lehetünk még hálásak neki: eseményekért, amelyek mögöttünk vannak és amelyek előttünk, amelyekről még nem is tudunk. Legyen ma az első és az utolsó szó a háláé, segítsen a szavak megtalálásában a zsoltáros imádsága: „Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr! Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.  Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.  Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.” (Zsolt 104,31-34)

Kedves Olvasónk! Ha kicsit több, részletesebb visszatekintésre is kíváncsi vagy, ugorj át a mi szülinapi ajándékunkra, a TeSó-s idővonalra. Jó böngészést, áldott napot! 🙂

Megváltásod hajnala

24. nap – December 24.

„Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Moáb halántékát és Sét összes fiainak koponyáját” 4Móz 24, 17

A sötétség szűnni kezd már, és Isten fellebbenti a jövő fátylát egy Bálám nevű próféta előtt, aki enyhén fogalmazva is kérdéses szereplője az Ószövetségnek. Isten megengedi, hogy Bálám a távolban meglássa Valakinek a megszületését, akit csillaghoz és királyi pálcához hasonlít. Ilyen távolról mutatja meg Isten, hogy van Valaki, Akiben Ő megítéli a sötétséget és uralkodik felette. Bálám látja, hogy eljön ez a valaki, de még nem most – szemléli, de nem közel. Hozzánk Jézus úgy jön el ma este, hogy most van közel. Ezért érhet véget a gyász és sóhajtás ezen az estén. De nem kell szentestéig várni, hogy ez megtörténjen, hogy közel jöjjön az Isten. Ez több, mint kétezer évvel ezelőtt már egyszer s mindenkorra megtörtént.

Mindannyiunknak szüksége van csillagokra. A napkeleti bölcseket is vezette egy, és a legsötétebb éjszakában minket is vigasztalnak a csillagok: van, aki fényével uralkodik a sötétségen. Gyulladjon ki ma egy csillag, halványuljon el és hulljon térdre, múljon el és szenvedjen vereséget minden más a királyi pálca egyetlen intésére.

„Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.” Jel 22,16

Ébredj fel, TeSó! Megváltásod ma hajnalodik.

← Vissza a naptárba

Valaki rám néz

20. nap – December 20.

Közeleg az ünnep, amiről annyit beszélünk. Karácsony. Olykor attól félek, hogy a szavak zuhatagában eltűnik az igazi, kibeszélhetetlen csoda, amely az életet jelenti számomra, amire érdemes várni. Ezért ma takarékos leszek a szavakkal. Számomra a karácsony üzenetét idén Fodor Ákos foglalja össze, mindössze három sorban. Tesó, olvasd el ezt a verset újra és újra, és lásd meg: Valaki rád néz, keres téged, mert magára hagytad.

fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál
(Fodor Ákos)

← Vissza a naptárba

Ha szól a Király…

3. nap – December 3.

Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. (Ézs 40, 1-5)

Vigasztalás, bűnhődés, útépítés, felemelkedés és lesüllyedés, egybesimulás és az Úr dicsőségének megjelenése – olyan ez a rövid igeszakasz, mintha minden megmozdulna, mert az Úr szól (ez kétszer is említésre kerül). Most ne keressük mohón az igeszakasz történeti hátterét, ne nyerjünk ki üzeneteket a Kijelentésből. Olvassuk el még egyszer – lássuk magunk előtt, mi történik ezekben az igen szemléletes versekben.

És most nézzünk magunkra a történtek sodrában, úgy mintha magába szippantana ez a bibliai szakasz. Hol állunk? Vigasztalunk vagy mi vagyunk azok, akik mellé vigasztalókat ad Isten? Mit teszünk, ha Adventkor szívünkre beszél a Király? Hallgatunk rá? Elsimítjuk, amit el kell simítani, elhagyjuk, amit szükséges elhagyni, megbánjuk, ami megbánnivaló?

Mert az Úr dicsősége mindettől függetlenül megjelenik. Ha hallgatok Rá, akkor az én életem, formálódásom, megvigasztaltatásom és vigasztalásom, szavaim, gondolataim által is.

desert_sunrise_1206

← Vissza a naptárba