Laskoti Zoltán bejegyzései

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

Böjti ige-percek 1.

Mielőtt kinyitnád a Bibliád, csendesedj el!

Uram, leplezd le Önmagad előttem! Add, hogy Igéd által életem legyen akkor is, ha fáradt, túlterhelt, szétszórt, engedetlen vagyok. Szólj hozzám a böjt kezdetén! Uram, ha másként nem lehet rád figyelnem, indíts el a pusztába engem is. Ámen.

Olvasd el: Lk 4,1-13

Nagyító alá: Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. Lk 4, 1-4

Másold ki kézzel egy papírlapra az igeszakaszt és válaszolj írásban ezekre a kérdésekre:

  • Mit keresett Jézus a Jordánnál és mi a történet előzménye?
  • Mennyi ideig kísértette az ördög Jézust?
  • Mi okból kísértette Jézust az ördög és miben támogathat ez minket? Segítség: 1Péter 1,6-7; Jakab 1,12; Zsid 4,14-15
  • Negyven nap után Krisztus megéhezett, azaz sebezhetővé vált, meggyengült. Téged mi tesz sebezhetővé a Kísértővel szemben?
  • Olvasd el Jézus megkísértésének teljes történetét és fejezd be a következő mondatokat:
    A Sátán megkísértette Jézust prófétaként, mikor ….
    A Sátán megkísértette Jézust főpapként, mikor …
    A Sátán megkísértette Jézust királyként, mikor …
  • Hogyan válaszol Jézus a Sátán számára? A saját szavaival? Olvasd el az 5Móz 8,2-3-at, 5Móz 6,13-18-at, illetve még egyszer az 5Móz 6,16-ot! Készíts táblázatot a Sátán kérdéseiről és Jézus válaszairól! Bal oldalra írd le a kérdéseket, velük szembe a válaszokat.
  • Húzz egy vonalat a táblázatod alá. Ez alá írd fel, mikben ingat meg a Kísértő és ezekkel szembe írd le azt, mit válaszolsz neki.

Mindezt befejezve, csendesedj el Isten előtt és folytasd a megkezdett imádságot.

Uram, be kell vallanom neked, hogy …
Szerettem volna … lenni, de …
Ingadoztam és elestem számtalanszor, de köszönöm szeretetedet. Köszönöm, hogy felemeltél, mikor …
Kérlek, adj kitartást az előttem álló próbákhoz. Tarts meg, mikor …
Kérlek, Uram, őrizz meg a gonosztól!
Ámen.

 

Kedves Tesó!

A mai nappal elindulunk a böjti úton, amely a pusztába vezet. A pusztáról először is annyi, hogy nem csupán egy egyhangú terület, ahol legelészhetnek a szürkemarhák, hanem egy élettelen kő-és homoksivatag. Ha a mai Izrael vagy Palesztina pusztájába kilépsz, az első, ami meglephet, az a csend: egy bogár sem kaparászik azon a környéken, mert nem tud megélni. Ez a süket csend pedig szinte beszakítja a dobhártyádat.

Jézus is kimegy a pusztába. Nem magától, hanem a Szentlélek vezetésével. Mert itt kell felkészülnie a szolgálatra, itt kell elkezdenie az értünk viselt szenvedést. Elindul a játszma az emberiség életéért: egymással szemben a Kísértő és Isten Fia. A tét élet vagy halál. A negyvenedik nap után megéhezik – már a saját teste is ellene fordul és ekkor lendül támadásba a Sátán.

Megdöbbentő, hogy Jézus is elszenvedte a kísértést. Talán ez a kulcsa ennek az igeszakasznak: Ő sem volt kivétel. Őt is megkörnyékezte a Kísértő, hogy használja fel isteni erejét a saját céljaira. Ebben az volt a csapda, hogy pont ezzel bizonyította volna be Jézus, hogy még ő sem tud bűntelen életet élni isteni beavatkozás nélkül, így az ember nem menthető meg.

Nem elkerülni és megelőzni, de eltűrni a kísértést és a szenvedést – ez a Messiás útja. Hiába ígér hatalmat, isteni jelet az ördög, Jézus tudja, hogy népének egyetlen jel adatik: a kereszt jele, ahol elszenvedi népe halálbüntetését.

Talán rád is vár kísértés, szenvedés, kedves Tesó. Emlékezz ezekben a pillanatokban: nem vagy egyedül, és ha nem is kerülheted el, nem is előzheted meg, de megélheted és eltűrheted a legnagyobb kísértéseket, mert van, Akitől segítséget és támogatást, megmaradást kérhetsz.

Tégy így és ha a pusztában rád támad a Kísértő, szállj vele szembe Istennel az oldaladon!

Best of Reformáció 2. – Szegedi Kis István

A 16. században elinduló reformáció végigsöpört Európán, és egyetlen országot sem hagyott érintetlenül. Sorra alakultak gyülekezetek, amik egy-egy vezéregyéniség köré csoportosulva keresték azt, hogyan fogalmazhatnák meg hitüket. Több országban a megújulási mozgalom a nemzeti gondolat és érzés megerősödésével kapcsolódott össze – egymás után kezdték el lefordítani a Szentírást az ország nyelvére. Fontosnak érezték, hogy minél több emberhez eljuttassák Jézus üzenetét a saját nyelvén.

Ebben a szellemtörténetileg aktív időszakban Európa közepén volt egy ország, amely különlegesen nagy problémákkal küzdött. A század első felében végigsöpört rajta egy pusztító felkelés (1514), irányító elitje odaveszett a mohácsi csatában (1526), majd három részre szakadt (1529). Joggal gondolhatnánk, hogy a korabeli Magyarországon fontosabb lehetett a túlélés, mint a vallási viták folytatása, mégis a reformáció nagyjai között ekkor jelentek meg azok a személyek, akik évszázadokra meghatározták a magyar reformátusság arculatát.

olvasás folytatása

Szülinaposan

Kedves TeSók!

Ha figyelmesek voltatok tegnap a fészbukon, akkor láthattátok, hogy valami készül, mert valakik készülnek. Egy közösen megbeszélt pillanatban a TeSó blog szerkesztőségének tagjai átállították a profilképüket és a borítóképüket, hogy mindkettőn legyen valami TeSós. Ezzel is készültünk a mai napra, szeretett blogunk születésnapjára, amely 2014 óta kicsit a mi születésnapunk  is.

2014. február 17-én indult ugyanis ez a blog és ekkor születtek szerkesztővé azok, akik egészen a mai napig éltetik, viszik előre a blogot, fáradtságot, időt, energiát és sok alkalommal anyagiakat sem kímélve. Leírva rövidnek tűnik ez a három év, fiatalnak, tapasztalatlannak is érezzük magunk sokszor, csak kísérletezünk magunkkal és az írással, programszervezéssel. Mégis, annyi minden fért bele ebbe az időbe. A legjavára nem is számítottunk, nem készültünk fel. Mikor elindultunk, reméltük, hogy jönni fognak majd írásaink és tudunk majd valamit adni azoknak, akik olvasnak minket. Arra viszont nem is számítottunk, hogy többszáz íráson keresztül ennyire megáld minket Isten Veletek, olvasóink. Köszönjük azt, hogy velünk vagytok, hozzászóltok a témákhoz, segítetek nekünk „alkotásban maradni” az ötleteitekkel. 2014-ben reméltük, hogy kapunk egy kis elismerést a szolgálatunkért, de nem számítottunk a Kárpátaljai Református Egyházkerület Komjáthy-díjára és a számos anyaországi elismerésre, amik elértek bennünket. Mikor elindítottuk adventi és böjti sorozatainkat, reméltük, hogy olvasni fogjátok, de arra nem számítottunk, hogy nekünk is hatalmas segítséget jelent majd a sorozatok elkészítése és nyomon követése az ünnepre való készülődésben.

Mi ma azt ünnepeljük, hogy ezen a napon visszatekinthetünk ezekre a váratlan áldásokra. Hiszen írásaink, hozzászólásaitok, programjaink nem csupán annak jelzései, hogy itt működik egy szervezet, aktív a szerkesztőség, hanem arról is beszélnek, hogy valaki – egy csupa nagybetűs VALAKI – működteti, viszi előre ezt az ügyet. És a mai napig elcsodálkozunk azon, hogy minket is felhasznál abban, hogy valamit megmutasson önmagából a világban. Hihetetlen élmény Jézus bloggerének lenni – nem is gondoltuk, hogy Neki szüksége van ilyenre, míg el nem kezdtünk írni. Mégis milyen jó, hogy így kellünk neki. Hála érte.

S annyi mindenért lehetünk még hálásak neki: eseményekért, amelyek mögöttünk vannak és amelyek előttünk, amelyekről még nem is tudunk. Legyen ma az első és az utolsó szó a háláé, segítsen a szavak megtalálásában a zsoltáros imádsága: „Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr! Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.  Éneklek az Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek.  Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az Úr előtt.” (Zsolt 104,31-34)

Kedves Olvasónk! Ha kicsit több, részletesebb visszatekintésre is kíváncsi vagy, ugorj át a mi szülinapi ajándékunkra, a TeSó-s idővonalra. Jó böngészést, áldott napot! 🙂

Megváltásod hajnala

24. nap – December 24.

„Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Moáb halántékát és Sét összes fiainak koponyáját” 4Móz 24, 17

A sötétség szűnni kezd már, és Isten fellebbenti a jövő fátylát egy Bálám nevű próféta előtt, aki enyhén fogalmazva is kérdéses szereplője az Ószövetségnek. Isten megengedi, hogy Bálám a távolban meglássa Valakinek a megszületését, akit csillaghoz és királyi pálcához hasonlít. Ilyen távolról mutatja meg Isten, hogy van Valaki, Akiben Ő megítéli a sötétséget és uralkodik felette. Bálám látja, hogy eljön ez a valaki, de még nem most – szemléli, de nem közel. Hozzánk Jézus úgy jön el ma este, hogy most van közel. Ezért érhet véget a gyász és sóhajtás ezen az estén. De nem kell szentestéig várni, hogy ez megtörténjen, hogy közel jöjjön az Isten. Ez több, mint kétezer évvel ezelőtt már egyszer s mindenkorra megtörtént.

Mindannyiunknak szüksége van csillagokra. A napkeleti bölcseket is vezette egy, és a legsötétebb éjszakában minket is vigasztalnak a csillagok: van, aki fényével uralkodik a sötétségen. Gyulladjon ki ma egy csillag, halványuljon el és hulljon térdre, múljon el és szenvedjen vereséget minden más a királyi pálca egyetlen intésére.

„Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag.” Jel 22,16

Ébredj fel, TeSó! Megváltásod ma hajnalodik.

← Vissza a naptárba