Laskoti Zoltán bejegyzései

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

Nagyszombati (h)arcok

Tegnap ott ültünk a kereszt tövében. Hallottuk Őt, az utolsó szavait. Ma csend van. Mi már tudjuk, hogy ebben a csendben mi készülődik: a feltámadás, az öröm, a hála. De azok, akik azon a napon ott voltak a kereszt alatt, a kereszt közelében – még nem tudták ezt. Ők a csendet még nem értették.

Ma gondolatfoszlányokat osztunk meg, ezekkel próbálunk az ő helyükbe képzelve magunkat mi is elcsendesedni és átgondolni a felfoghatatlan áldozatot, megérthetetlen szeretetet.




Krisztus hét szava a kereszten

Ünnepeink közül talán a húsvét az, ahol leginkább látható, hogy egymásnak feszül az evangélium dialektikája (kettőssége). Halál és élet, temetés és feltámadás, bűn és kegyelem – mind a kereszten ütközik egymással és Jézus Krisztus feltámadása után is a kereszthez vezet el bennünket. Nagypénteki bejegyzésünkben figyeljünk Jézus utolsó szavaira, amelyeket a kereszten mond. Nekünk is mondja, értünk is mondja. Gondolatban telepedjünk le a kereszt lábánál és lássuk meg azt, hogyan halja Jézus a bűnünk halálát és hogyan végzi el megváltásunkat.

olvasás folytatása

Böjti ige-percek 36.

Én Uram, én Istenem,
Vedd el tőlem mindenem,
Ami gátol feléd!
Én Uram, én Istenem add meg nékem mindenem,
Ami segít feléd!
Én Uram, én Istenem fogadd el az életem,
Hadd legyen egészen a Tiéd!
Én Uram, én Istenem fogadd el az életem,
Hadd legyek örökre a tiéd!

Olvasmány: Mt 21, 1-11 és Mt 23, 37-39

Nagyító alá: Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Íme, elhagyatottá lesz a ti házatok. Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az ÚR nevében jön! Mt 23, 37-39

Jeruzsálem magyarul azt jelenti, a béke lakása. Jézusnak mégis panasza van ellene. Járjunk utána Jézus panaszának!

  • Keress az Ószövetségben legalább egy prófétát, akit megöltek Jeruzsálemben! (2Kir 21)
  • Keress valakit, akit megköveztek azért mert Jeruzsálemben hirdette az evangéliumot! (ApCsel 7, 54-60)
  • Keress legalább 2 szakaszt a Bibliában, ahol Isten össze akarja gyűjteni az övéit!
  • Írd meg az istenkapcsolatod történetét röviden. Gondolj vissza, mi az első emléked Istenről? Hallottál róla valakitől? Esetleg megtetszett egy ének, egy ünnep a templomban? Folytasd a történetet – mi történt az évek során? Közeledtél Hozzá vagy távolodtál Tőle? Mikor tapasztaltad meg, hogy megszólít? Emlékszel még az első igeversre, ami szíven ütött? Hányszor voltál keresztyén táborban/csendesnapon/ istentiszteleten, amikor Isten magához akarta gyűjteni az övéit? Hagytad neki, hogy ezt tegye? Nem kell sorban válaszolnod ezekre a kérdésekre, de talán segítenek elkezdeni. Egészítsd ki őket a saját kérdéseiddel, hogy történeted minél teljesebb legyen. Gondolkozz rajta egy napig: mi maradhatott ki? A nap folyamán pótold azt, ami még eszedbe jut.
  • Nemsokára itt a böjt vége. Hogy szeretnéd befejezni a történeted?

Jézus panaszt mond, Lukács szerint egyenesen sír (Lk 19,41) Jeruzsálem felett. A város, amely a béke ígéretét hordozta magában, a békétlenség és erőszak helye lett, mindent befogadott, csak Istent nem. Ezért mondja ki Jézus elhagyottá (pusztává) lesz a ti házatok. Nem azért, mert Isten meggondolta volna magát és már nem szereti a választott népet, hanem pontosan azért, mert kitartó szeretete ellenére a nép nem akar hozzátartozni: „… ti nem akartátok …”

Virágvasárnap van és Jézus bevonul Jeruzsálembe. A nép sokmindent akar, vár és remél, ennek jelét is adja, amikor kitörő örömmel fogadja Jézust. Az ünneplő sokaságban pedig Jézus egyedül marad, meg nem értett Messiásként. Tudja, hogy ez az ünneplő nép a vesztébe rohan, mert kapaszkodik mindenbe, csak az Emberfiát utasítja el, Akire pedig igazán szüksége lenne. És pont ezért a nép, aki jólétet és örömöt, győzelmet és függetlenséget vár a szamárháton bevonuló Jézustól, hamis elvárásaival a saját pusztulását pecsételi meg.

Vigyázzunk a virágvasárnapi pillanatokkal, amikor meglátogat bennünket Isten. Talán egy igehirdetés, egy igeszakasz, egy ének, egy istentisztelet által. Esetleg egy tragédia által. Vigyázzunk, mert a meglátogatás ideje véges és ha nem használjuk ki, akkor pusztává, elhagyatottá válhat a mi életünk is.

Jeruzsálemben van egy kápolna, aminek a neve Dominus Flevit (Az Úr sírt). Padlóján található a fenti mozaik, amely emlékeztet Jézus panaszára: „… hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk a szárnya alá gyűjti a csibéit …” Téged hányszor akart összeszedni darabonként az Úr? Hányszor akarta megeleveníteni elfáradt, elszáradt életed, hited?

Virágvasárnap legyen közös sóhajunk: „Tudom, Uram, hogy akartad, de én nem akartam. Kérlek, fogj hozzá még egyszer”.

Böjti ige-percek 33.

Mennyei Édesatyám! Nyisd meg a szemem a Te dicsőségednek látására! Nyisd meg a szívem a Te igédnek megértésére! Nyisd meg a lelkem a Te akaratodnak cselekvésére! Ámen!

Olvasmány: Ézs 35

Tanulmány: Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az ÚR dicsőségét, Istenünk méltóságát. Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Ézs 35,1-4

Keresd ki a Bibliából a következő igehelyeket, jegyzeteld ki őket! Keresd meg, mi a közös bennük!

Zsolt 98,8; Ézs 35,1-2; Ézs 55,12; Jóel 2,21

Hogyan néz ki az, amikor a teremtett világ ünnepel? Mit akarhatnak kifejezni a bibliai szerzők ezekkel a költői képekkel?

Előfordult veled valaha, hogy annyira boldog voltál, hogy úgy érezted, az egész világ veled együtt ujjong? Mi tud ekkora örömet okozni?

Libánon („Fehér-hegység”) – hófödte csúcsairól, paradicsomi szépségről volt híres, s gazdagságáról vadakban, erdőkben, gyümölcsfákban.

Karmel (gyümölcsöskert’) – mindig sűrű erdők borították.

Sárón (’síkság’, ’sík terület’) – Palesztina északi részének legnagyobb síksága, dús növényzettel, sok virággal, jó legelőkkel.

Ezek után hogyan értelmezed azt, hogy a pusztának „része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében”?

Van most olyan dolog az életedben, amely pusztaságnak hat?

Ez az ábra egy ’Életkerék’, melynek szeletei a te életednek 8 fontos területét mutatja be.

Rajzold le magadnak (nyugodtan változtathatsz a kategóriákon, át is nevezheted, szét is választhatod, ha úgy kifejezőbb lesz)!

A kerék közepét vedd 1-nek, a szélét 10-nek és jelöld be az egyes körcikkeken, hogy milyen szinten vagy elégedett életednek azzal az adott területével! (Rajzolj egy vonalat a megfelelő szinthez, színezd ki a belső részt – ez mutatja a jelenlegi állapotodat.)

Mit veszel észre, ha megnézed az életkerekedet?

Lehet, hogy neked üzeni most Ézsaiás: „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és … megszabadít benneteket!”?

Mitől szeretnél megszabadulni? Magától az állapottól vagy a hiány érzetétől?

Beszélj Istennek az életedről! Előbb nézd meg, mit kaptál, mit tettél azért, hogy amid van, az „virágozzék”! Aztán beszélj Neki a hiányaidról, az elégedetlenségeidről! Nem kell tagadnod, hogy vannak ilyenek. Nem kell szégyellned. Isten várja, hogy őszintén beszélj Vele ezekről is.

Esetleg ismersz a környezetedben olyan embert, akinél most épp lankad a kéz, roskadozik a láb, remeg a szív?

Beszélj róla Istennek! Kérj megoldást az ő élete nagy harcaira! Aztán írd ki az igét egy lapra, díszítsd ki, és ajándékozd oda neki! Légy örömmondó békekövet!

Ha voltál már pusztában, akkor számodra is hihetetlen ez az igeszakasz. Arról van szó, hogy az a hely, amely a bánattal, ítélettel, szenvedéssel kapcsolatos és elég sivár, egyszer majd örülni fog és kivirul. Szeretek kapaszkodni ezekbe az ígéretekbe, mikor mélyen vagyok és kicsit ki is égtem. Azt üzeni rajtuk keresztül Isten: még téged is újjá tudlak teremteni, ha a pusztát sikerült.

Isten története, a teremtett világ létezése a teremtéstől az újjáteremtésig tart, e között a két esemény között élünk mi, csodálva az előzőt és vágyva az utóbbit. Milyen jellemző Istenre, hogy nem félredobja a régit, amit elrontott akaratos gyermeke, hanem újjáteremti a világot és benne az embert.

Tényleg létezik olyan, hogy kivirul a puszta, mert az Úr újjáteremti. Lehet kijönni egy nehéz élethelyzetből örvendezve, mert közben megtapasztaltuk a kegyelem megtartó erejét. Visszatekintve lehet áldás a betegség vagy valamilyen más drasztikus eszköz, amivel Isten beleavatkozik az ember életébe. Vannak puszták, amik egyszer zöldellő mezők voltak lombos fákkal, de az ember lecsupaszította őket. Vannak emberek, akik boldog napokat éltek meg, de most sanyarú az életük, hitbeli válságban vannak. Aztán jön a semmiből az ígéret: örülni fog a puszta…  Mert ilyen a mi Istenünk. Sokszor hagyja, hogy pusztává tegyünk magunk körül mindent, hogy aztán újjáteremthessen. Újra kezünkbe adja, amit elvesztettünk, elrontottunk.

Halljuk ezért ma úgy az ősi biztatást, mint hogyha először és utoljára hallanánk, mert nekünk szól: erősítsétek a lankadt kezeket! Legyetek erősek, ne féljetek! Jön Istenetek és megszabadít titeket!

Úgy legyen. Úgy lesz.

Böjti ige-percek 1.

Mielőtt kinyitnád a Bibliád, csendesedj el!

Uram, leplezd le Önmagad előttem! Add, hogy Igéd által életem legyen akkor is, ha fáradt, túlterhelt, szétszórt, engedetlen vagyok. Szólj hozzám a böjt kezdetén! Uram, ha másként nem lehet rád figyelnem, indíts el a pusztába engem is. Ámen.

Olvasd el: Lk 4,1-13

Nagyító alá: Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett. Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. Lk 4, 1-4

Másold ki kézzel egy papírlapra az igeszakaszt és válaszolj írásban ezekre a kérdésekre:

  • Mit keresett Jézus a Jordánnál és mi a történet előzménye?
  • Mennyi ideig kísértette az ördög Jézust?
  • Mi okból kísértette Jézust az ördög és miben támogathat ez minket? Segítség: 1Péter 1,6-7; Jakab 1,12; Zsid 4,14-15
  • Negyven nap után Krisztus megéhezett, azaz sebezhetővé vált, meggyengült. Téged mi tesz sebezhetővé a Kísértővel szemben?
  • Olvasd el Jézus megkísértésének teljes történetét és fejezd be a következő mondatokat:
    A Sátán megkísértette Jézust prófétaként, mikor ….
    A Sátán megkísértette Jézust főpapként, mikor …
    A Sátán megkísértette Jézust királyként, mikor …
  • Hogyan válaszol Jézus a Sátán számára? A saját szavaival? Olvasd el az 5Móz 8,2-3-at, 5Móz 6,13-18-at, illetve még egyszer az 5Móz 6,16-ot! Készíts táblázatot a Sátán kérdéseiről és Jézus válaszairól! Bal oldalra írd le a kérdéseket, velük szembe a válaszokat.
  • Húzz egy vonalat a táblázatod alá. Ez alá írd fel, mikben ingat meg a Kísértő és ezekkel szembe írd le azt, mit válaszolsz neki.

Mindezt befejezve, csendesedj el Isten előtt és folytasd a megkezdett imádságot.

Uram, be kell vallanom neked, hogy …
Szerettem volna … lenni, de …
Ingadoztam és elestem számtalanszor, de köszönöm szeretetedet. Köszönöm, hogy felemeltél, mikor …
Kérlek, adj kitartást az előttem álló próbákhoz. Tarts meg, mikor …
Kérlek, Uram, őrizz meg a gonosztól!
Ámen.

 

Kedves Tesó!

A mai nappal elindulunk a böjti úton, amely a pusztába vezet. A pusztáról először is annyi, hogy nem csupán egy egyhangú terület, ahol legelészhetnek a szürkemarhák, hanem egy élettelen kő-és homoksivatag. Ha a mai Izrael vagy Palesztina pusztájába kilépsz, az első, ami meglephet, az a csend: egy bogár sem kaparászik azon a környéken, mert nem tud megélni. Ez a süket csend pedig szinte beszakítja a dobhártyádat.

Jézus is kimegy a pusztába. Nem magától, hanem a Szentlélek vezetésével. Mert itt kell felkészülnie a szolgálatra, itt kell elkezdenie az értünk viselt szenvedést. Elindul a játszma az emberiség életéért: egymással szemben a Kísértő és Isten Fia. A tét élet vagy halál. A negyvenedik nap után megéhezik – már a saját teste is ellene fordul és ekkor lendül támadásba a Sátán.

Megdöbbentő, hogy Jézus is elszenvedte a kísértést. Talán ez a kulcsa ennek az igeszakasznak: Ő sem volt kivétel. Őt is megkörnyékezte a Kísértő, hogy használja fel isteni erejét a saját céljaira. Ebben az volt a csapda, hogy pont ezzel bizonyította volna be Jézus, hogy még ő sem tud bűntelen életet élni isteni beavatkozás nélkül, így az ember nem menthető meg.

Nem elkerülni és megelőzni, de eltűrni a kísértést és a szenvedést – ez a Messiás útja. Hiába ígér hatalmat, isteni jelet az ördög, Jézus tudja, hogy népének egyetlen jel adatik: a kereszt jele, ahol elszenvedi népe halálbüntetését.

Talán rád is vár kísértés, szenvedés, kedves Tesó. Emlékezz ezekben a pillanatokban: nem vagy egyedül, és ha nem is kerülheted el, nem is előzheted meg, de megélheted és eltűrheted a legnagyobb kísértéseket, mert van, Akitől segítséget és támogatást, megmaradást kérhetsz.

Tégy így és ha a pusztában rád támad a Kísértő, szállj vele szembe Istennel az oldaladon!