Laskoti Zoltán bejegyzései

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!

Szentháromság

A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. (Ézs 31,3)

A pünkösd utáni vasárnap a régi egyházi időbeosztás szerint a Szentháromság vasárnapja. Ezen az alkalmon mintegy visszatekintünk a mögöttünk álló ünnepes félévre és emlékszünk, hogyan ünnepeltük az Atya örök szeretetét és megváltást elkészítő gondosságát adventkor, karácsonykor. Visszaidézzük, milyen jó volt karácsonykor énekelni: „megszületett megváltója a bűnös világnak” és remélni, hogy bennünk is megszületik a hit, mikor valaki a kezébe vesz minket. Ott voltunk a megszületés csodájánál karácsonykor, a megfeszítés kínjainál és a feltámadás győzelménél húsvétkor a Fiúval, majd pünkösdkor mi is kérhettük, a tanítványokhoz hasonlóan ránk is töltessen ki a Szentlélek.

olvasás folytatása

Antibábel

„Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” ApCsel 2, 5-6

A Szentírásban hajlamosak összekuszálódni a dolgok. Olvasása közben sokszor húzzuk fel a szemöldökünket: hogy lehetett eddig eljutni? Hogyan történhetett meg, hogy egy ember, aki világos küldetést kap Istentől, pont az ellenkező irányba indul el és egy hal gyomrában kell célba érjen? Vagy hogy lehet megvásárolni az elsőszülöttségi jogot egy tál lencsén, aztán elég csúnyán megvezetni a saját édesapám? Illetve hogyan juthat el egy nép, amivel isten szövetséget kötött, a bálványimádás és ember- illetve gyermekáldozat, kultikus prostitúció mélységeibe?

olvasás folytatása

Mert meg vagyok győződve

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Rm 8,38-39

Kedves TeSók!

Mai vasárnapi üzenetünk egy igen sok dogmatikai port felkavaró igeszakasz. Azonban most meg szeretnélek kímélni titeket a túlmagyarázástól, csak azt az érzést szeretném közölni veletek, ami akkor hat át, amikor az igeszakasz igazságát átérzed és komolyan veszed. Hadd tolmácsolja ezt három „vendégszerzőnk”: Pál apostol, Isaac Shepard zeneszerző és Fabiny Tamás evangélikus püspök. Mindhárman ugyanarról beszélnek, mindhárman másképp. Mindhárman visszatekintenek, hogy biztatást merítsenek a jelen helyzetükre nézve. Pál visszaemlékszik üldöztetésre, szenvedésre, Shepard zenéje az emlékezés spirálján indít el, Fabiny pedig a múltba nézve mondja ki: áldó hatalmak oltalmába rejtve él, akármit idéz vissza. Ez a végkicsengése Pál gondolatainak is: nincs olyan hatalom, ami kiszakítaná Krisztus kezéből az övéit.

olvasás folytatása

Szerelemről és házasságról szakszerűen

Timothy Keller neve nem ismeretlen azok számára, akik egy kicsit is nyitott szemmel böngészik az aktuális tengerentúli keresztyén sajtót. A New York-i Redeemer megagyülekezet alapítója és vezetője napjaink egyik legmarkánsabb presbiteriánus vezetője, gondolkodója. Mivel a presbiteriánus egyház ága, amelyet Keller is képvisel, sok szempontból közel áll a reformátushoz, gondolatai közt sok hasonlóságot tudunk felfedezni az általunk is ismert, klasszikus protestáns szerzőkkel.

Mégsem ez teszi Keller írásait, prédikációit fogyaszthatóvá, hanem a dialektika és a dialógus. A dialektika, amely feszültséget jelent és felhívja a figyelmet a folytonos ellentétre az Isten és az ember között, illetve Jézus Krisztusra, akiben ez az ellentét megbékíttetett. A dialógus, azaz párbeszéd, amelyet Keller különböző világnézetekkel, tudományterületekkel folytat írásain belül és éppen ezért könyvei széles spektrumban képesek tárgyalni és felölelni egy problémát.

olvasás folytatása

Nagyszombati (h)arcok

Tegnap ott ültünk a kereszt tövében. Hallottuk Őt, az utolsó szavait. Ma csend van. Mi már tudjuk, hogy ebben a csendben mi készülődik: a feltámadás, az öröm, a hála. De azok, akik azon a napon ott voltak a kereszt alatt, a kereszt közelében – még nem tudták ezt. Ők a csendet még nem értették.

Ma gondolatfoszlányokat osztunk meg, ezekkel próbálunk az ő helyükbe képzelve magunkat mi is elcsendesedni és átgondolni a felfoghatatlan áldozatot, megérthetetlen szeretetet.