Laskoti Réka bejegyzései

zilreka

Aki vagyok: gyermek, testvér, feleség, beosztott lelkipásztor és a blog kiadványokért felelős szerkesztője.

Ahol felnőttem: Magyarország – Csongrád és Kecskemét. Ahol felnőtté váltam: Debreceni Református Hittudományi Egyetem – itt ismerkedhettem meg a párommal és rajta keresztül ezzel a hihetetlenül remek csapattal is.

Legjellemzőbb ismertetőjegyem: a nevetésem. Ezen felül szeretek rajzolni, sétálni, olvasni, kávé mellett nagyokat beszélgetni, alkotni, focizni és zenélni. Leginkább pedig ezzel a csapattal szeretek együtt dolgozni. :)

Isten földje

Böjti egypercesek 8.

“Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)” (Zsolt 24, 1–6)

Pár nappal ezelőtt Nobel-békedíjra jelöltek egy 16 éves svéd környezetvédő aktivistát, Greta Thunberg-et, amiért bátran figyelmeztet a klímaváltozás veszélyeire.

Számos tudományos magyarázata van annak, hogy milyen tényezők járultak hozzá az egyes állatfajok kipusztulásához. Antarktisz jégtáblái is lassú olvadásnak indultak, és a felmelegedés hatására a hőmérséklet már nem csak aszfalt-olvasztó, de emberölő is lett.

A mai napra kiválasztott igénk azonban egy alapvető tényre hívja fel a figyelmünket: AZ ÚRÉ A FÖLD. Ami azt jelenti, hogy nem az enyém, nem is a tiéd, de ha így folytatjuk unokáink még ezt sem fogják örökölni.

A zsoltárban szereplő hegy és szent hely a jeruzsálemi templomot jelöli. A kor egyetlen olyan helyszínét, ahol Istennek áldozatot mutattak be. Ma már tömve vannak a nagyobb városok templomokkal, amelyekbe ki-be járkálhat bárki. Isten jelenlétét azonban ma is csak az tapasztalhatja meg, aki „ártatlan kezű, tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan”. Nézzük hát meg az Ige tükrében, hogyan is őrizhetjük meg Isten földjét. Meg kell ezt tennünk, mert ránk bízta, hogy unokáink is megláthassák, és rajta élve megtapasztalhassák Mennyei Atyánk jelenlétét!

  • Légy ártatlan kezű! Ezt el lehet kezdeni már ott, hogy ne ölj meg feleslegesen állatot. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy városban nem szoktál se tyúkot, se disznót vágni (legalábbis nem jellemző), azonban biztos szoktál úgy járni, hogy ki kell dobj megmaradt húst, mert nem fér már beléd, vagy mert megromlott. Légy tehát tudatosabb és ne pazarolj el semmilyen élelmiszert!
  • Légy tiszta szívű! Mégis hogy? Ne akarj rosszat másnak! Rengeteg olyan vegyszert használunk, amelyek károsan hatnak – nem csak az állatokra, de a használóira is. Ha ilyenek helyett alternatív, természetbarát eszközöket és szereket használsz, nem csak a környezeted, de a lelked is felüdül. Ilyen eszköz lehet a mosódió, amit már dm üzletekben is megtalálhatsz, szerként pedig az ecet, ami a takarítástól kezdve a hajmosásig nagyon sokféleképpen felhasználható. A www.hulladekmentes.hu oldalon pedig még számtalan lehetőség közül választhatsz.
  • Ne sóvárogj hiábavalóság után! Az a fránya hiábavalóság már megint… Azonban be kell látnunk, hogy ez a legnagyobb okozója bolygónk természeti katasztrófáinak. Mert folyton az kell nekünk, ami a másiknak van. Hiába van számtalan ruhánk, ami még jó állapotban is van, nekünk újabb kell, divatosabb. A nagy divatbemutatókat látva viszont mindig rájövök, hogy nagymamám ruháit az én kiskori pólóimmal ötvözve igazán huszonegyedik századi lennék, tehát hiábavalóság. Ahogyan a sok kütyü is. Mert ma már nem lehet olyan telefont vagy egyéb „okos” eszközt  venni, ami a garanciájánál sokkal tovább bírná a kiképzést, így igen hamar dobhatjuk is ki. Gondolkodtál már azon, hogy hová kerül, mi lesz vele? Rengeteg dologgal lehetne még folytatni ezt a sort, ezért kérlek, kommentbe írd le nekünk milyen hiábavalóságot látsz magad körül, ami az Úr földjét károsítja.
  • Végezetül: ne esküdj hamisan! Sok embert hallottam már fogadkozni, hogy ő nem szemetel, nem szennyezi a környezetét. Kérlek, te ne tedd ezt! Helyette őszintén vizsgáld át a mindennapjaidat, írd fel egy cetlire azt, amivel a föld ellen – s mivel ez a föld az Úré, így Isten ellen is – teszel. Helyezd olyan helyre, ahol látod, hogy amikor csak teheted ellen tudj állni az automatikus pusztításnak!

Drága TeSó! Böjt ideje van, használd arra,hogy tudatosabban fordulj Istenedhez, hogy együtt helyre hozzátok, ami megromlott. Kívánom, hogy ebben segítsen téged az is, hogy jobban figyelsz a környezetedre! Ehhez nagy szeretettel ajánlom a #szoljbeapapnak öko-böjt programját. A facebookos eseményükben sok hasznos tippet találhatsz. 🙂

Laskoti Réka

Mennyei matematika – avagy a megbocsátás művészete

Böjti egypercesek 6.

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.” (Mt. 18, 21-35)

Már sokszor tűnődtem el azon, hogy miért van az, hogy az emberek egészen apró dolgokon képesek évtizedeken keresztül morgolódni, bosszankodni, sőt néha egyenesen gyűlölködni.

Ebből kifolyólag elkezdtem jobban figyelni magamra azokban a helyzetekben, amikor valakinek sikerül megbántania, vagy épp kihoznia a sodromból. Csodálatosan fájdalmas volt a felismerés és a megértés pillanata. Csodálatos, mert őszintén hálát tudtam adni Istennek azért, hogy ezeket az emlékeket kilopja a mindennapjaimból. Fájdalmas, mert, ha engedünk a megbántódásnak, teljesen megmérgezi a lelkünket. Éppen ezért vizsgáld meg egy régi, meg nem bocsátott esetedet (ha nem tudsz felidézni egyet sem, akkor a legközelebbinél állj meg), és figyelj oda a következőkre:

  • Milyen állapotban voltál, amikor sikerült valakinek a lelkedbe tipornia? (Napok óta nem tudtál egy igazán jót aludni? Esetleg a gyomrod nem volt rendben? Ha fizikailag minden rendben volt, nem értek előtte kisebb-nagyobb frusztrációk?)

A legtöbb alkalommal, amikor megbántanak, csupán a fizikai szükségleteink nincsenek kielégítve, így bármit mondhat vagy tehet a másik, szinte biztos, hogy a vicc gúnynak, a dicséret lesajnálásnak fog hangzani, és a segítsége sokkal inkább azt fogja ordítani, hogy „te erre nem vagy képes”. Ezek a fajta bántódások sokkal inkább csak tüskének mondhatóak, mert hamar rájövünk, hogy nem is olyan lényegesek, csak hát nyoma marad, hogy nem kért bocsánatot. Természetesen a legtöbbször az eszünkbe sem jut, hogy indulatosságunkkal talán mi jobban megbántottuk őt. Többek között ezért is hangzik így Jézus mondata: „Bocsássatok meg EGYMÁSNAK, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,32).

  • A személlyel vannak-e problémáid? (Előfordul, hogy egyszerűen nem szereted a hangját vagy a beszédstílusát. Esetleg már az illatával vagy a megjelenésével is egy nagy falat épít kettőtök között).

Azokkal az emberekkel, akik valamilyen tulajdonságuk miatt zavarnak, jobb, ha igyekszel nem sok időt tölteni addig, amíg rá nem jössz, hogyan is lépj túl érzékenységeden. A tudatosítás már egy jó lépés efelé.

  • Végezetül – s ebben a legnehezebb őszintének lenni – amit mondott vagy tett, miért volt számodra sértő? Valóban igaz a fejedben hangzó válasz, miszerint „nem volt igaza”? Esetleg az, hogy „egyedül is meg tudtam volna csinálni”?

A megbocsátás mégis akkor a legérzékenyebb pont, amikor úgy gondolod, hogy neked semmilyen hibád nincs – legalábbis olyan biztos nincs, mint amilyet ellened követtek el. Miért? Mert amikor csúnyán beszélnek veled, vagy erős kritikát mondanak, akkor felcsattansz, de idővel rájössz, hogy te is ugyanezt tetted mással, vagy pont vele. A fenti igeszakasz rámutat arra, hogy minél nagyobb tehertől szabadulsz meg és válsz bűntelenné, annál könnyebben eshetsz bele abba a bűnbe, hogy a másikat vezeklésre kényszeríted, és kikiáltod rá te, mint bűntelen, szabad, hogy „BŰNÖS!”.

Tudod, TeSó, mi emberként olyan könnyen tudunk rangsort állítani a bűnökkel teli listán. Mi az, ami beletartozik a „hetvenhétszer hét”-be, s mi az, ami már nagyon nem. Istennél ez azonban nem így működik. A bűn az bűn, akkor is, ha te csak egészen aprónak látod, mert az az apróság is hatalmas nagy, Istentől elválasztó.

Mert bizony vannak dolgok, amiket nem tudsz Krisztus nélkül megbocsátani, de Nélküle a legkisebbet sem érdemes!

Laskoti Réka

A beteg, a kétkedő és a tanítvány: ÉN VAGYOK

Böjti egypercesek 4.

 „Amikor a sokasághoz értek, odament hozzá egy ember, térdre borult előtte, és ezt mondta: »Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.« Jézus erre így válaszolt: »Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!« Ekkor Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult még abban az órában. Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz, és megkérdezték:»Mi miért nem tudtuk kiűzni?« Ő így válaszolt: »Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! – odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.)« Amikor újra együtt voltak Galileában, így szólt hozzájuk Jézus: »Az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de a harmadik napon feltámad.« Ekkor igen elszomorodtak.” (Mt 17,14–23)

Nagyon sokszor jártam már kórházban, és azt figyeltem meg, hogy a legtöbb ember még valahogy csak-csak elviseli azt, amikor be kell kísérni valakit, és látja maga körül a sok-sok beteg vagy sérült felnőttet. Azonban amikor onkológiára vagy gyermekosztályra kell mennie, minnél gyorsabban akar onnan szabadulni. Miért? Mert a daganatos és a rákos betegségek félelmetes tempóban és mértékben szembesítenek azzal, hogy a földi élet, amihez annyira ragaszkodik az ember, VÉGES, és azt – a reklámok hirdetéseivel szemben – nem ő irányítja. Amikor pedig egy gyermeket lát szenvedni, egyből összeszorul a gyomra a sajnálattól és a haragtól, és vagy azt gondolja, hogy  biztos a szülei tehetnek róla, vagy éppen Istent vádolja, hogy miért engedi meg mindezt…

A fenti igerészben Jézushoz egy édesapa megy panaszt tenni. Egy édesapa, aki hitte, hogy a tanítványok is képesek lesznek arra, hogy meggyógyítsák holdkóros fiát. A próbálkozás azonban sikertelen volt. Erre pedig a tanítványok vonják kérdőre Jézust, hogy mondja meg kudarcuk okát, de a diagnózist az átélteknél is nehezebb lehetett meghallaniuk:

„Kishitűségetek miatt.”

Mivel a kiemelt igerészben egyedül Megváltónk van megnevezve, nagyon nehéz tükör áll előttünk, mert Jézuson kívül minden egyes szereplő mi magunk vagyunk a jelenben. Ez alapján három dolgon kell ma nagyon alaposan átrágnunk magunkat.

  • Először: a betegségen. A fiatal fiú ugyanis holdkórosságban szenved – azaz öntudatán kívül járkál, s tesz meg olyan dolgokat, melyeket épeszű ember nem tenne meg. Jelen esetben tűzbe és vízbe is ugrál. Mondhatnád, kedves Olvasó, hogy hiszen te nem szoktál alva járni, de még az eszedet sem veszítetted el eddig, azonban ez a fiú te vagy és én vagyok,  amikor Isten nélkül próbálunk bármi felől is dönteni és Nélküle cselekedni. Ebből a fajta holdkórosságunkból még ma ki kell gyógyulnunk, mert sokkal veszélyesebb a történetben szereplőnél, hiszen ezzel másokat is életveszélybe sodrunk.
    Éppen ezért most állj meg és őszintén gondold végig a következő kérdéseket:
    • Mikor hoztál legutóbb olyan döntést, amelyről talán megkérdezted az Urat, de válaszát már nem vártad meg? (Az nem számít Isten szerinti döntésnek, amikor a mások által betanult normát követed.)
    • Mikor történt meg veled a közelmúltban, hogy hagytad eluralkodni magadon az érzelmeidet, hogy azok irányítsanak?
    • Vádoltál vagy bántottál meg valakit indulatból? Támogattál vagy segítettél valakit más kárára?
  • Másodszor: az elmúlt idők panaszain kell átrágnunk magunkat! A legtöbb panaszunk ugyanis abból adódik, hogy Istenünk nélkül megtettünk valamit, amit nem kellett volna. Másik részük pedig abból, hogy nem tettük meg, amit kért tőlünk Mennyei Atyánk, ezért pedig az az áldás sem érkezett, amelyet korábban Ő megígért. Ezt átgondolva még ma igyekezz megszabadulni panaszkodásaidtól, mostantól fogva jobban odafigyelve magadra a következő kérdések segítségével:
    • Panaszkodásom, Istennel szembeni vádam miből fakad?
    • Mire kért meg engem az én Uram, az Úr, amit nem tettem meg?
    • Mikor hagytam, hogy a mindennapok és a környezetem elfordítsa tekintetem az én Megváltómról?
  • Végezetül: tanítványságunk van soron. Isten gyermekeiként ugyanis tanítványok is vagyunk. Ez viszont hatalmas felelősség, amelyet nem rázhatsz le magadról. A világ ugyanis várja tőled és tőlem is a válaszokat és a gyógyulást, akárcsak a történetben szereplő édesapa. Ezért most vedd nagyon komolyan a következő kérdéseket:
    • Mikor hagytad legutóbb szó nélkül azt, hogy valaki melletted rágalmazza a te Mennyei Édesatyádat?
    • Mikor ráztál le magadról olyan feladatot, amelyet tőled vártak Krisztushoz tartozóként? Csak azért, mert te erre „nem vagy képes”.
    • Hiszed-e, hogy Isten téged, mint gyermekét és tanítványát használni akar ebben a világban?
    • Ha hiszed, miért nincs benne ebben a hitedben az is, hogy tehetséget és erőt is ad ahhoz a feladathoz, amelyet rád bíz?

Kedves TeSó!

Hitünk ezen a földön olyan, mint egy szikladarab a nagysodrású folyamban. Minél jobban bízol az egy, örök Istenben, annál erősebb szikla az, amely fenntart a víz felett, az örök életben. Ezt a hited erősítsd böjtödben és a mindennapjaidban, hogy semmi téged Tőle el ne választhasson, meg ne ingathasson!

Laskoti Réka

6 tipp, hogyan éld túl a határátkelést keresztyénként

„Odabent nincsenek se sárkányok, se vízi szörnyek. Helyettük egy sokkal nehezebb akadály vár rátok, ugyanis odabent megváltoznak az emberek. (…) Jól vigyázzatok, hogy el ne veszítsétek közben önmagatokat!” (Albus Dumbledore)

Drága TeSók!

Dumbledore Professzor szavai most hozzátok szólnak, akik ugyan nem labirintusba készültök bemenni, de az ukrán-magyar határon át szeretnétek kelni. Nektek, mert (ahogyan a Roxfort igazgatója is megmondta) vigyáznotok kell az átkelés során, hogy el ne veszítsétek önmagatokat!

Nem tudok mindenkinek személyre szabott megoldást adni, de számtalan átlépésem során ezeket a trükköket gyakoroltam, és láttam másokat gyakorolni.

olvasás folytatása

Ima Kárpátaljáért

Atyám! Hiszem és vallom, hogy Te vagy a mi hajlékunk. Hiszem, hogy Te akkor sem hagytál magunkra, amikor elszakítottak bennünket anyaországunktól, s hogy most is Te vagy oltalmunk, amikor mindenhonnan kitaszítottnak érezzük magunkat. Hiszem, mert Te azóta is megőriztél bennünket, nyelvünket, hitünket.  

Minden hitemmel együtt mégis megrendülök, amikor magam körül végignézek.
Megrendülök, hogy testvér a testvérét bántja szóval és tettel.
Megrendülök, amikor látom, hogyan tudja egy nép – és egy ember – saját magát tönkre tenni.
Megrendülök, Uram, mert ilyenkor akaratlanul is felerősödik bennem mások hangos kántálása: „Hol van hát a te Istened?!”.

olvasás folytatása