Laskoti Réka bejegyzései

zilreka

Zilahi Rékának hívnak 1992 áprilisától, de Isten szeretetének köszönhetően Laskoti Réka leszek.

A KRISZ-hez 20 éven keresztül semmi közöm nem volt.

Ahol felnőttem: Magyarország – Csongrád és Kecskemét. Ahol felnőtté váltam: Debreceni Református Hittudományi Egyetem – itt ismerkedhettem meg a párommal és rajta keresztül ezzel a hihetetlenül remek csapattal is.

Legjellemzőbb ismertetőjegyem: a nevetésem. Ezen felül szeretek rajzolni, sétálni, olvasni, kávé mellett nagyokat beszélgetni, alkotni, focizni és zenélni. Leginkább pedig ezzel a csapattal szeretek együtt dolgozni. :)

Krisztus hét szava a kereszten

Ünnepeink közül talán a húsvét az, ahol leginkább látható, hogy egymásnak feszül az evangélium dialektikája (kettőssége). Halál és élet, temetés és feltámadás, bűn és kegyelem – mind a kereszten ütközik egymással és Jézus Krisztus feltámadása után is a kereszthez vezet el bennünket. Nagypénteki bejegyzésünkben figyeljünk Jézus utolsó szavaira, amelyeket a kereszten mond. Nekünk is mondja, értünk is mondja. Gondolatban telepedjünk le a kereszt lábánál és lássuk meg azt, hogyan halja Jézus a bűnünk halálát és hogyan végzi el megváltásunkat.

olvasás folytatása

Böjti ige-percek 27.

Bibliakinyitó imádság:
Mondd el háromszor ezt a rövid fohászt, ízlelgesd egyenként szavait!
Uram, Te vagy az Út, az Igazság és az Élet. Te vagy az ajtó, amelyen keresztül utunk lehet az Atyához. Te vagy a Hajnalcsillag, amely utat mutat nekünk. Hiszem ezt és azt is, amit ma mondani akarsz. Kérlek add, hogy minél jobban értsem is, amit megérthetek. Ámen.

Olvasmány: Jób 24

Tanulmány: Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik. Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik. Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának. Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek. Jób 24,2-5

Kedves TeSó, mai olvasmányunk telve van panasszal. Engedd, hogy Jób panaszáradatának segítségével a te panaszod is megtalálja a hangját Isten előtt! Segítségül néhány kérdés a kiemelt igeszakaszhoz, kérlek válaszolj rájuk átgondoltan és írásban:

  • „Határokat mozdítanak el…” – emberi életünkhöz hozzá tartozik a határok létezése. Határokkal vesszük körül, ami a miénk. Volt-e már olyan, hogy elvették, kisajátították a tulajdonodat, amit másoktól kaptál? Mit éreztél? Mit érzel azokkal szemben, akik elveszik mások tulajdonát? Mit érzel azokkal kapcsolatban, akik a történelmi határokat elmozdítva feldarabolták a magyar nemzetet?
  • „…nyájakat rabolnak el és legeltetik” – a nyájakat az ember nem örökölte az ókorban, hanem maga szaporította. Volt-e már olyan, amikor elvették valamidet, amiért nagyon keményen megdolgoztál? Lehet ez elismerés, prémium, akármi, amibe belefektetted szíved-lelked és mégis más profitált belőle. Érezted-e már magad ilyen módon kisemmizve?
  • „Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik” – a szamarat igen sokoldalúan hasznosították, szimbolizálta többek között a jólétet és felmérhetetlen támogatást biztosított azoknak, akiknek kevesük volt. Ugyanígy az ökör is hatalmas értéket képviselt. Mégis voltak olyanok, akik elvették ezeket azoktól, akikért nem állt ki a családfő – az árvákat és özvegyeket ezért védi külön az Ószövetség. Volt-e már olyan, hogy láttad, amint elvettek egy védtelen férfitól vagy nőtől valamit? Lehet ez pénz, egy tárgy, egy sikerélmény, de lehet a tisztessége is egy közösség előtt. Mit éreztél ekkor? Mit tettél ekkor? Miért maradtál tétlen, ha tétlen maradtál – miért cselekedtél, ha cselekedtél?
  • „Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának” – Vannak olyan gonosztevők, akiknek hatalmuk van egy egész ország felett. Hogyan érzel az országod vezetői iránt? Mit teszel, amikor szembesülsz azzal, hogy feletted is van hatalmuk?
  • „… a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek” – ha kicsit visszaolvasol, láthatod, Isten teremtett olyan állatokat, amelyek csak a pusztában érzik magukat otthon. Ezeknek az állatoknak a pusztaság a gondviselés helye, ahol mindig találnak valami ennivalót. Hasonló tapasztalatról számol be Dávid király is, amikor arról ír, hogy ellenségei szeme láttára Isten gondot visel rá, asztalt terít neki (Zsolt 23). Tapasztaltad-e már Isten ilyen gondviselését? Ha igen, mikor és hogy?

Jób panaszáradata körülmos egy témát, mint a tenger dagálya egy világítótornyot, amely egy sziklára épült: Isten igazságossága. Hogyan lehet Isten igazságos, mikor az ártatlan szenved, és a bűnös prosperál? Jó kérdés. Maga Jób sem ad olyan választ, amilyenre számítanánk: visszakanyarodik a probléma forrásához. A probléma abszurd, ezért a megoldás is az: Isten igazságtalanságának látszatával szembesülve egyedül Isten igazságosságához fordulhatunk.

Az 1940-es években a varsói gettóban történt az alábbi történet. A fogvatartott zsidók között egy nap titkos üzenet járt körbe: gyűljetek össze este a hatos barakkban! Az érintettek összegyűltek, majd amikor a legidősebb rabbi határozatképessé nyilvánította a gyűlést, megindult a tárgyalás, mégpedig a bírósági tárgyalás: a választott nép pere Istennel szemben. Mintha Jób könyve elevenedett volna meg a résztvevők szeme előtt: a kinevezett vádló vádolta Istent, mert engedte, hogy a választott népet fogságba vigyék. Engedte, hogy a bűnösök uralkodjanak, vért ontsanak. Engedte az árvák, özvegyek elnyomását. Engedte, hogy a szegényeket, nyomorultakat elnyomják. Jöttek a vádak, és a vádbeszéd végén lehetőséget kapott a kinevezett védőügyvéd is, hogy megvédje Istent. A beszédek végén az esküdtszék visszavonult, hogy tanácskozzon, majd visszatértek és a legidősebb rabbi, a gyűlés elnöke kihirdette az ítéletet: „Az esküdtszék döntése szerint az Úr – áldott legyen nagy neve – bűnös abban, hogy engedte népét eljutni eddig, illetve nem viselt gondot ránk.” A kijelentést hatalmas, mély csend követte. Majd valaki feltette a kérdést, ami mindenkit furdalt: „Mit tegyünk hát akkor?” A rabbi rögtön válaszolt: „Mit tehetünk? Imádkozzunk hozzá.”

Isten igazságáról lehet beszélni, lehet vele kapcsolatban érvelni rendkívül terjedelmesen. Azonban egyetlen érv sem helyettesíti a személyes bizalmat, ami a látszólagos igazságtalanság ellenére Istenhez fordul. Áldásos ez a bizalom, mert sok alkalommal az, amit Isten igazságtalanságaként tapasztalunk meg, csak az emberi türelmetlenség spontán válasza a jelenlegi helyzetre. Milyen jó, hogy Isten tud várni – célja van azzal is, hogy Jóbot egész mélyre engedi a szenvedésben, célja van velünk, világunkkal is. Bízzunk ma az Ő jóságában, igazságában méginkább!

Böjti ige-percek 6.

Mielőtt kinyitnád a Bibliád, csendesedj el és imádkozz!

Mennyei Atyám! Hálát adok neked ezért az újabb napért a pusztában! Köszönöm, hogy csendet teremtesz körülöttem, hogy Rád tudjak figyelni! Kérlek, csendesítsd el szívem is, hogy meg is hallhassam a Te szavad! Szólj hozzám, én Istenem, mert szomjazom Rád és útmutatásodra! Szólj, mert szolgád végre hallja szódat! Vezess, formálj, erősíts engem Igéd által! Ámen

Olvasmány: 2Móz 3

Nagyító alá: Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az Úr angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz! 2Móz 3, 1-5

Ahhoz, hogy elmélyülhesse ebben  a kiemelt igeszakaszban, másold ki szépen, lassan és forgass meg minden szót magadban! Engedd, hogy téged is megszólíthasson Isten!

  • Ki volt Mózes? Írj le mindent, amit tudsz, tudhatsz róla!
  • Mik voltak az ő gyengeségei?
  • Mik a te gyengeségeid?
  • Miért ment Mózes a pusztába?
  • Te miért jöttél ki velünk a pusztába?
  • Milyen csodákat élhet át Mózes ebben a történetben?
  • Miért kell levennie a saruját?
  • Isten megszólította Mó Emlékezz vissza, hogy téged mikor szólított meg és írd le eszeket a pillanatokat!
  • Milyen Istenként mutatkozott be számodra az Úr eddigi életedben és most, Mózes történetén keresztül?
  • Milyen tervek vannak előtted? Írd le mindet!
  • Készen állsz, hogy mindezt Istenre bízd, tudva és vállalva, hogy esetleg más terveket ad a kezedbe? Írd le minden félelmed ezzel kapcsolatban és imádkozz, hogy szabadítson fel Isten a belé vetett bizalomra!

Isten csodálatosan munkálkodik. Hidd el, hogy Ő beszélő Isten, és hozzád is szólni akar! Hidd el, amit Isten neked is mond: „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. (…) Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én népem így szól az én Uram, az Úr. Mert ti az én juhaim, az én legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! így szól az én Uram, az Úr.” (Ez 34,16; 30-31)

 

A pusztában vagyok már hatodik napja. Végre elértem, hogy nem zavar már az a mély csend, amit magában rejt. Végre foglalkoztam magammal is.

Azzal, hogy miért is vagyok itt? Azért, mert Isten Szentlelke engem is kihívott.

Azzal, hogy ki is vagyok én, akit Isten erre a helyre hozott? Isten gyermeke, az Ő szerelmese, akivel megláttatja, hogy minden, amit alkotott jó.

Haladok egyre beljebb és beljebb önmagamban, Ő pedig hirtelen megállít. Elcsendesíti gondolataimat egy hatalmas heggyel, amit elém állít. Kénytelen vagyok abbahagyni töprengésem, mert fel kell emelnem tekintetem a magasság előtt, hogy végre Rá figyeljek. Rá, aki ebben a végtelen csendben, ami végre bennem is megszületett, meg akar szólítani, be akar mutatkozni, feladatot akar adni.

Le kell oldanom sarumat, mert szentté vált a hely ahol állok az Ő jelenlétében. Abba kell hagynom bemutatkozásom, hogy végre meghalljam az Övét.

Ezt mondja nekem: „Vagyok, Aki Vagyokés tervem van veled!

Jöjj hát Uram, Istenem és formáld át álmaim, formáld át életem, tégy alkalmassá a Neked való szolgálatra! Ámen.

Letűnt karácsonyok emléke

10. nap – December 10.

Visszaemlékszem, ahogy kicsi gyermekként valami leírhatatlan ragyogással közeledett felém karácsony. Vártam nagyon, mert akkor mindig békés napunk volt. Vártam, mert együtt voltunk és nekem sem kellett iskolába mennem. Vártam, mert valami megmagyarázhatatlan, leírhatatlan csodafényt gyújtott bennem mindig.

Már egy jó ideje nem otthon töltöm adventi heteimet. Ilyenkor a letűnt karácsonyok emléke elevenedik fel bennem. Különösen is az, amelyikben végre a szívembe is elérkezett advent örömteli üzenete: itt van Isten köztünk – méghozzá nem is tétlenül. Abban az adventben nehéz várakozásunk volt. Édesanyám előző két karácsony alkalmával nem tudott közöttünk lenni: szó szerint Isten kezében volt, ahogy abban a bizonyos decemberben is. Mégis más volt az az advent, mint az előző kettő, mert bizonyosan tudtam, hogy Ő ott van. Ennek ellenére féltem, s ebben a félelemben kapaszkodtam a megállapodásunkba, amit tanév elején kötöttünk Istennel. Igen… megállapodás. Nehéz útra hívott engem és tudtam, hogy ezen az úton szükségem van édesanyám szeretetére. Ezért kértem az elindulás bizonyosságához karácsonyi ajándékként anyukámat. Amikor azonban eljöttek az adventi napok riadtan szembesültem azzal, hogy ő ismét kórházban van. Először úgy éreztem minden összedől bennem. Isten visszavonta volna az elhívását? Meggondolta volna magát? Végül belekapaszkodtam a Végtelenbe, a Felségesbe, s Ő megajándékozott engem, minket. Megtanította nekem hogyan legyek kitartó a könyörgésben, és közben megajándékozott a meghallgatott imák örömével és az Ő hatalmas szeretetével, amit édesanyánkon keresztül tapasztalhattunk meg.

Azóta örök adventben élek minden nap Belé kapaszkodva. Őt várva. Benne bízva.

← Vissza a naptárba

Advent a várakozás ideje

1. nap – December 1.

Jézus az ajtóban áll és zörget (Jel 3,20). Teljes valóságban jön, koldusként, léha, kicsapongó embergyerekként rongyos ruhában, segítséget kérve. Ő jön szembe veled mindenkiben, akivel találkozol. Amíg emberek vannak, Krisztus járni fogja a földet, mint a szomszédod, mint akin keresztül Isten megszólít téged, beszél hozzád és igénye van rád. Ez az adventi üzenet nagy komolysága és áldottsága. Krisztus az ajtóban áll; emberként él közöttünk. Be akarod zárni az ajtót, vagy inkább kinyitnád?

Furcsán érhet minket az, hogy ilyen közeliként látjuk Krisztust, de mindezt ő mondta és akik visszakoznak az adventi üzenet komoly realitásától, nem beszélhetnek arról sem, hogy Krisztus eljön a szívükbe.

Krisztus zörget. Még nincs karácsony, de ez még nem az utolsó, nagy advent, Krisztus utolsó eljövetele. Minden adventben, amit ünneplünk, megbúvik a vágyódás az utolsó adventre, amikor elhangzik az isteni szó: „Íme, mindent újjá teszek” (Jel 21,5)

Az advent ideje a várakozás ideje, de egész életünk advent, várakozás az utolsó adventre, arra az időre, amikor ég és föld is megújul.

Ünnepelhetjük és kell is ünnepelnünk a karácsonyt a körülöttünk lévő romok ellenére is… Gondolok rátok, ahogy most együtt ültök az asztalnál a gyerekekkel és az adventi díszekkel – ahogy a korábbi években velünk ültetek. Mindezt meg kell tennünk, még intenzívebben, mert nem tudjuk, meddig tehetjük még.

Levél Bonhoeffer szüleinek a tegeli fogolytáborból
1943.november 29.

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jel 3,20

family-eating-christmas-dinner

← Vissza a naptárba