Laskoti Réka bejegyzései

zilreka

Zilahi Rékának hívnak 1992 áprilisától, de Isten szeretetének köszönhetően Laskoti Réka leszek.

A KRISZ-hez 20 éven keresztül semmi közöm nem volt.

Ahol felnőttem: Magyarország – Csongrád és Kecskemét. Ahol felnőtté váltam: Debreceni Református Hittudományi Egyetem – itt ismerkedhettem meg a párommal és rajta keresztül ezzel a hihetetlenül remek csapattal is.

Legjellemzőbb ismertetőjegyem: a nevetésem. Ezen felül szeretek rajzolni, sétálni, olvasni, kávé mellett nagyokat beszélgetni, alkotni, focizni és zenélni. Leginkább pedig ezzel a csapattal szeretek együtt dolgozni. :)

A tökéletes szék

Csodálatos, tavaszi reggel volt. A madarak örömódákat zengtek, és a napon is érezni lehetett, hogy boldogabban kelt fel. Március vége volt már a kis faluban, ahonnan a kicsi Ráhel is a nappal együtt útnak indult. Előző este elhatározta, hogy neki bizony szüksége van egy szép, kényelmes székre. A hosszas kérlelés után nagymamája a következőtanácsot adta neki:

Menj be a városba, próbálj ki annyi széket, amennyire csak időd engedi, de a nap végére döntsd el melyik lesz az az egy, amit haza is hozol.

olvasás folytatása

Sziszüphosz öröme

Kelés 6 órakor, reggeli készülődés, csendesség. Beágyazás, reggeli készítése, mosogatás, ebéd előkészítése, bevásárlás, munka. Megérkezés, ebéd készítése, mosogatás, takarítás, munka. Megterítés, vacsorázás, mosogatás, megágyazás, fürdés, munka. Éfjélkor alvás.

Ha körbenézünk egy házban, mindig talál az ember olyan dolgot, amit le kell törölni, ami nem a helyén van, amire nem jutott még ideje… S bizony az az ablak, amit ma jó alaposan lemosol, idővel ismét poros és koszos lesz, akárcsak az az autó, amivel például a szőlősgyulai úton jársz. Ilyen és ehhez hasonló helyzetekben az ember felteszi a kérdést: miért takarítsam? miért végezzem el? Úgyis minden nap elölről kell kezdeni, úgysincs benne semmi köszönet…

„Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.” (Préd 3,22)

olvasás folytatása

Légy boldog hallgató!

Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.” (Jel 1:3)  

Amikor először olvastam ezt az Igét, egy lelkész volt a szemeim előtt, aki egy közösség előtt felolvas a Szentírásból. (Nem tudom, hogy neked, aki ezeket a sorokat olvasod, milyen gyülekezeti élményeid vannak, de nekem a legtöbb ilyen emlékemre cseppet sem lehet elmondani, hogy BOLDOG…)  Elképzelem, ahogy a lelkipásztor nagy komolyan bejelenti, hogy honnan veszi a prédikáció textusát, majd némi komorsággal felolvassa a kiemelt igeverseket. Ez  idő alatt pedig a hívek nagy szomorúan  vagy éppen álmosan, kimerülten hallgatják, nem is arra figyelve, hogy mi hangzik el. Természetesen vannak boldogsággal teli élményeim is, hála Istennek, de sajnos nem ezek a dominánsak.

olvasás folytatása

Mersz-e?

Fotó: Rob Curran

Tudjátok, vannak azok a napok, amikor csőstül jön a baj. Ilyenekből számos országban  bőven kijutott – főleg napjainkban – és talán a te életedben is. A mai igeszakaszunk (Mt 9, 18-26) éppen egy ilyen napba ad betekintést: egy zsinagógai elöljárónak meghal a lánya, és közben előkerül a tömegből egy vérfolyásos asszony, majd jönnek a vakok és a megszállott néma. Máté evangélista leírása alapján ezek az emberek ugyanazon a napon keresték meg Jézust.

Elképzelem, ahogy ez a zsinagógai elöljáró összeroskad. Ez az ember, aki olyan sokat tanulmányozta az Írásokat, beszélt és beszélgetett Isten dolgairól, napról napra igyekezett betartani minden egyes törvényt, és ezért most nem is érti a helyzetet: nem vétkeztem, mégis szenvedek. Aztán a leánya halála után talán azonnal áthasít az agyán a felismerés, hogy az a tanító, aki a zsinagógában olyan ékesen szólt, és azt a béna embert is lábra állította a szavával, valóban a Messiás lehet, akinek az eljöveteléről a Tórában is olvashatott. A felismerés után pedig otthagy mindent, és szalad egyenesen Jézus karjaiba. Hatalmas gyász és fájdalom lehet benne, de mégsem hagyja, hogy ez elhatalmasodjon rajta és teljesen lebénítsa, hanem elindul, és meg nem áll addig, amíg el nem ér Ahhoz, Akinek minden lehetséges.

olvasás folytatása

23. nap – december 23.

 

Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem. (Zsidókhoz írt levél 10,7)

Íme, itt vagyok. Már tényleg nem tudom, hogy mit tervezel velem, Istenem. Semmi sem úgy sikerül, ahogyan én azt kiterveltem. Elfáradtam, és azt sem tudom, hogy mihez kezdjek hozzá először. A nagy zűrzavarban, amit sikeresen megteremtettem, olyan nehezen hallom meg, hogy mit is szeretnél Te tőlem.

Íme, itt vagyok… Az ajtó egyik oldalán Te zörgetsz, hogy végre engedjelek be az otthonomba és a szívembe. A másik oldalon én állok: koszosan, fáradtan, túlhajszolva, félkészen. Én is zörgetek, hogy nyisd ki az ajtót, mert egyedül nem tudok rendet teremteni. Tudod, Istenem, erre csak Te vagy képes: káoszból valami csodálatosat formálni. Szerettelek volna meglepni, hogy amikor megérkezel, ne legyen egyikünknek se munkája, hanem csak üljünk, beszélgessünk, vagy csak hallgassunk – de végre együtt legyünk.

Kinyitom az ajtóm, és leroskadok lábaid előtt: „Itt vagyok Uram, nézz szét életemben, és mondd el, hogy mit kell tennem! Végre hallom a hangod, mert nincs közöttünk már a zárt ajtó…”

„Gyermekem nézz körül! Csak arra vártam, hogy beengedj…”

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3,20)

Laskoti Réka

 

← Vissza a naptárba