Kocsis Julika bejegyzései

kocjuli27 éves református hívő keresztyén vagyok. Egy civil szervezet munkatársaként rendezvényszervezéssel és újságírással foglalkozom. Tanulom az életet, a problémamegoldást, kitartást, a Fentiekben gyökerező, körülményektől független örömöt. Nagyon szeretem a zenét, Isten különleges ajándéka ez a csoda. Úgy gondolom, ebben az életnek nevezett izében a legbonyolultabb s néha legfájdalmasabb, mégis a legszebb, legfontosabb értékeket emberi kapcsolataink jelentik. Egyik fő célom, hogy megtanuljak jól szeretni, s ebben ki más lehetne a tanítómesterem, mint maga a SZERETET. Örülök, hogy itt vagy, olvasol, hogy írhatok Neked – és magamnak.

Pray for…

22. nap – December 22.

Advent van. Ettől a már-már közhelyszerű kijelentéstől vibrál szinte minden. Mi keresztények Krisztus születésének megünneplésére készülünk több-kevesebb sikerrel, az igazi advent jellegéről beszélünk, áhítattal gyújtjuk meg a gyertyákat a koszorún – várunk Valakire. Mindenki más is vár – valamire. Erről hunyorognak titokzatosan az utcák színes fényei, ezt dörömbölik a kirakatokban pöffeszkedő tárgyak, ezt süvöltik a munka előtt és után vásárolni rohanó pénztárca-alakok. Mindenki a maga módján vár, és olyan jó lenne beleolvadni ebbe a tömegbe. Olyan jó lenne boldogan, könnyű szívvel pötyögni, hogy: mindjárt itt a karácsony, de jó! Azonban az én szívem most nehéz – szomorú Berlin miatt. Szomorú Köln miatt. Párizs és Ankara miatt. Te is tudnád folytatni a felsorolást…

Ebben a nagy várakozásban most arra kérlek, állj meg velem együtt kicsit, és könyörögj! Ne azért, mert az imádság megnyugtat. Ne azért, mert így látod helyesnek, mert ezt szoktad meg, vagy mert ezt látod a közösségedben. Ne azért, mert a hirtelen jött kétségbeesés és tehetetlenség közösségi hálójában Pray for… feliratú profilképeket látsz. Hanem azért, mert tudod, hiszed, hogy az imádságaidat meg is hallja Valaki, és Ő az erős – nem az ima és az összefogás önmagában. Miatta van remény.

Erről szól az a karácsony, amit olyan nagyon várunk.


← Vissza a naptárba

Csillag után

14. nap – December 14.

Azt hiszem, levettem a szemem a csillagról.

Gáspár, Menyhért és Boldizsár is elfordította tekintetét kis időre, s úgy igyekeztek célba érni. Megannyi megtört női sikoly követte döntésüket – halott csecsemőiket siratták eszeveszett fájdalommal az anyák.

Míg a csillagot figyelték, jól ment minden. Aztán közbe szólt a logika: hol kereshetnék a Királyok Királyát, ha nem a palotában? A csillag biztos kicsit jobbra húz – fárasztó dolog oly hosszú ideig égi jelként tündökölni. Vagy pont a palota felé mutat, csak nem jó szögből néztük eddig… Ki tudja, mi zavarta őket Heródes trónjához. Ami történt, megtörtént – az Égiek visszaterelték őket a helyes útra. De a döntés következménye… hjaj!

Én is levettem a szemem csillagról, és megtorpantam. Most nem érzem adventet, nem érzem az Úr jöttét. De tudom s hiszem, hogy eljön. Oly biztos ez, mint a virradat. S most belekapaszkodok ebbe a hitbe, felnézek, és teszek egy bizonytalan lépést előre a csillag világította ösvényen. A kereszthez vezet az út, s én biztosan tudom, hogy odaérek.

← Vissza a naptárba

Mamahotel, avagy Anyám nyakán 2.0

13814562_10205388567913246_737096169_n

Mikor készülni kezdtem a bejegyzés megírásához, beugrott a nagy klasszikus – és szigorúan tudományos célból gyorsan meg is néztem az Anyám nyakán című romantikus vígjátékot. Habár a műfaj többi képviselőjéhez hasonlóan az alkotás csak úgy csöpög a hollywoodi cukormáztól, azért elég jól felvázolja napjaink egyre általánosabb jelenségét, amit a szakirodalom úgy nevez: mamahotel.

A 2006-ban jegyzett film óta is rohamosan nő az állandó all inclusive ellátást igénylő/követelő „bérlők”, vagyis azon 25-39 éves felnőttek száma, akik már befejezték tanulmányaikat, de még nem alapítottak családot, nem élnek tartós kapcsolatban, nincs gyerekük és a szülői házban laknak.

olvasás folytatása

Kórusban

korus [1650011]

Különös dolog a kórusban éneklés. Megtapasztalni, ahogy a magányos hangokból, gyakorta diszharmonikusan összecsengő különböző dallamokból végül valami fenségesen gyönyörű születik. Olyan ez, mint amikor mélyet lélegzel a szinte fájdalmasan tiszta hegyi levegőből: a szmogos, szürke hétköznapi rohanásból egy percre valószerűtlen nyugalomban landolsz.

olvasás folytatása