Kocsis Julika bejegyzései

kocjuli28 éves református hívő keresztyén vagyok. Egy civil szervezet munkatársaként rendezvényszervezéssel és újságírással foglalkozom. Tanulom az életet, a problémamegoldást, kitartást, a Fentiekben gyökerező, körülményektől független örömöt. Nagyon szeretem a zenét, Isten különleges ajándéka ez a csoda. Úgy gondolom, ebben az életnek nevezett izében a legbonyolultabb s néha legfájdalmasabb, mégis a legszebb, legfontosabb értékeket emberi kapcsolataink jelentik. Egyik fő célom, hogy megtanuljak jól szeretni, s ebben ki más lehetne a tanítómesterem, mint maga a SZERETET. Örülök, hogy itt vagy, olvasol, hogy írhatok Neked – és magamnak.

Szenteste

A legnagyobb ajándékot kapta a világ, mikor Jézus testté lett, nem is csoda tehát, hogy így adventben és a karácsonyi időszakban igen nagy hangsúlyt kap az adakozás kérdése gyülekezeteinkben. Decemberben valahogy mindenkit elkap egy kicsit a láz, hogy adjon, hogy az Isten szeretetének ünnepét másoknak is szebbé varázsolja. Persze az lenne csak igazán jó, ha ez a lelkesedés egész évben kitartana – még ha ez a kívánság már szinte kliséként is hat. Keresztyénként fontos látnunk, hogy az adakozás nemcsak feladat, de lehetőség is számunkra. Lehetőség arra, hogy Jézus szeretetét közvetítsük, lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat az ajándékba kapott kegyelem miatt, ezzel köszönhetjük meg azt, hogy Isten nekünk javakat adott, amikből lehetőségünk van másoknak is adni.

Épp ezért mi most arra gondoltunk, hogy szenteste napján egy-egy élményt osztunk meg veletek, amiben akkor volt részünk, amikor adtunk, segítettünk. Számunkra megújító érzés szolgálni és a hívő egoizmusból, önépítésből kilépve másokért tenni, Jézus nevében. Ezért mi is arra biztatunk titeket, hogy használjátok ki az adakozás lehetőségét, s ne csak karácsonykor. Fogadjátok szeretettel az emlékeinket, keressétek a lehetőséget, hol tudna titeket is felhasználni a Megszületett Úr!

olvasás folytatása

12. nap

“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Drága Uram!

A Te szavad élő, igaz, tiszta. Én mégis gyakran félreértelek,vagy csak egyszerűen nem figyelek rád. Emiatt pedig újra és újra őrlődöm olyan dolgok miatt, amikkel kapcsolatban Te azt mondtad, nincs okom félni.

Uram, tudom, sokan, akik hisznek benned, és szeretnek téged,abban sem biztosak, ami a legnagyobb biztonságot adja: a Te ígéretedben, hogy a halállal nem ér véget minden. Uram, annyian vannak, akik nem tudják, mi vár rájuk. Kérlek, erősítsd meg őket, adj nekik bizonyosságot, hogy Jézus Krisztus épp azért jött el hozzánk, hogy ne kelljen félnünk. Uram, segíts, hogy mindazok, akik félnek, bizonytalanok, a Te szeretetedben megnyugodjanak, s bizonyosságuk legyen az örök élet felől.

Uram, segíts, hogy ebben a biztos tudatban éljük mindannyian az életünket úgy, hogy rád mutassunk.

Kérlek, segíts ebben.

Ámen.

← Vissza a naptárba

9. nap

Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” (Jel 3,11)

Uram, annyi minden zakatol a szívemben. Még mindig s már megint fáradt vagyok, és hol van még az Ünnep. Vasárnap van, Uram, a Te napod, és én mégis a holnap és a holnapután teendőin agyalok. Év vége, elmaradások, hosszúra nyúló munkanapok, feladat feladat hátán. Közben azon igyekszem – legalábbis elhitetem magammal –, hogy születésed napjára minden készen legyen: a lakás csillogjon, az asztalra finom étel kerüljön, szeretteim ajándékait előkészítsem…

De Te… Te hol vagy a napjaimban? Te mit kapsz születésed ünnepléseként? Te megkapod-e – ismét – a szívemet? Úgy, ahogy van: koszosan, sebzetten, fáradtan, fásultan, unottan, pillanatnyi örömök hajszolásába belekapaszkodottan. Mert csak ez van, Uram, és ezt is nehezen nyújtom át, pedig már jól tudom, hogy nálad van a legjobb helyen.

Uram, olyan könnyű letérni az útról. Csak egy picit szennyes döntés, és a következő már sokkal könnyebben csúszik. Végül magam sem értem, hol tévesztettelek szem elől, hol volt az a pont, amikor igazán erősnek kellett volna lennem, mikor meg kellett volna állnom hitben, harcolni erővel, Veled szembe menni a gonosszal.

Uram, nélküled nem lesz igazi a karácsony. Nélküled nem lesz menny, nem lesz béke, nem lesz öröm. Kérlek, hívj vissza! Kérlek, szaggasd le rólam, ami távol tart tőled! Kérlek, add, hogy ne tévesszek célt: Téged ünnepeljelek karácsonykor! Kérlek, add, hogy a szívem nyitott legyen Rád – most és az Ünnep érkezésekor.

Uram, ugyanezt kérem szeretteim, a szívemnek kedvesek és az ellenségeim számára is. Te irgalmas Úr vagy, szerető Atya – bízom benned.

Bízni akarok benned.

Ámen.

← Vissza a naptárba

Nincs emberem

Kép: Antonio Arcos

„Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” (Mát 5,7)

Irgalom. Valamiért rögtön az alamizsnáért könyörgő koldus képe ugrott be. Aztán a parázna nő. Majd pedig a bethesdai beteg. Utóbbihoz érve elő is kerestem az igeszakaszt (János 5,1-15). Azt hiszem, EZ az irgalom. Amit Jézus a Bethesda tavánál harmincnyolc éve várakozó beteggel tesz.

Azt gondolom, hogy a betegsége mellett ez a szerencsétlen végtelenül magányos lehetett. „Nincs emberem” – mondja, és iszonyú belegondolni, hogy harmincnyolc hosszú éven át ott várt a tó partján, s mindig elúszott előle a lehetőség. Valahányszor leszállt az Úr angyala és felkavarta a vizet, annyiszor tört darabokra. Esélye sem volt meggyógyulni – nem volt segítsége, hogy időben oda érjen a célhoz. De pont emiatt elmenni sem tudott onnan. Ott ragadt a víz partján, egyedül, nyomorultan, vegetálva. Senki sem szánta meg. Senki sem vállalta, hogy vele együtt megvárja az angyalt, hogy végre kiszakadjon ebből a lehetetlen állapotból. A gyógyultak sem…

Talán magának való, morgó ember volt. Büdös, ápolatlan. Fertőző. Jajveszékelő. Kellemetlen. Senkinek sem hiányzó. Talán nem. Nem tudjuk. Ma mégis mind ismerjük a történetét, mert Jézus irgalmas volt vele. Esélyt adott neki. Gyógyulást. Reményt a reménytelen helyzetben. Életet.

TeSók, nagyon nehéz irgalmasnak lenni irgalmatlan világunkban. Észrevenni sem könnyű, ki vár épp a mi irgalmunkra. Azonban meggyőződésem, hogy rengeteg emberre lehetünk hatással. A koldusra. A munkatársra. A beosztottra. A kistesóra. A diákra. Az osztálytársra. Az öregre. Bárkire.

Arra kérlek, hogy imádkozz, és ma járj nyitott szemmel. Vedd észre, kinek lehetsz TE az embere! Kit segíthetsz gyógyuláshoz? Talán már évek óta rád vár. Ma ne hagyd cserben!

Kocsis Julika

Isten mosolyáért

Fotó: Ilya Rashap

“Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved” (Péld 24,17)

Azt mondják, hogy a legszebb – vagy, ha úgy tetszik, legtisztább – öröm a káröröm. Sose szerettem ezt a szólást. Talán leginkább azért váltott ki bennem ellenérzést, mert kénytelen voltam belátni, hogy van benne igazság. Hiszen vizsgáljuk csak meg magunkat! Amikor annak örülünk, hogy felebarátunkkal jó dolog történt, nem üti-e fel legerősebb jóindulatunk mellett is fejét egyből némi irigység? Jó, nevezzük sóvárgásnak, ez a lényegen nem változtat: az emberi öröm sosem igazán tiszta, mindig keveredik hozzá valami más, valami földi is. Amikor Isten végtelen irgalmából néha pár pillanatig mégis önzetlenül tudunk örülni a másik sikerének, az valami különös előíze a mennynek, ami miatt még jobban vágyhatunk Haza.

olvasás folytatása