Kocsis Julika bejegyzései

kocjuliÚjságíró, rendezvényszervező vagyok. Tanulom az életet, a problémamegoldást, kitartást, a Fentiekben gyökerező, körülményektől független örömöt. Nagyon szeretem a zenét, Isten különleges ajándéka ez a csoda. Úgy gondolom, ebben az életnek nevezett izében a legbonyolultabb s néha legfájdalmasabb, mégis a legszebb, legfontosabb értékeket emberi kapcsolataink jelentik. Egyik fő célom, hogy megtanuljak jól szeretni, s ebben ki más lehetne a tanítómesterem, mint maga a SZERETET. Örülök, hogy itt vagy, olvasol, hogy írhatok Neked – és magamnak.

A keresztig vezető út

Böjti egypercesek 40.

Fotó: Pinterest

A katonák elvitték őt a palota belsejébe, a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. Felöltöztették bíborba, tövisből font koronát tettek a fejére, és elkezdték köszönteni: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Nádszállal verték a fejét, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, felöltöztették saját ruhájába, és kivitték, hogy megfeszítsék őt. Kényszerítettek egy arra menő embert, cirénei Simont, Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött, hogy vigye a keresztet. Elvitték őt a Golgota nevű helyre, ami ezt jelenti: Koponya-hely, és mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el. Ekkor keresztre feszítették, és megosztoztak a ruháin, sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor megfeszítették. Felirat is volt a kereszten az ellene emelt vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA. (Mk 15,16-26)

Gúny. Tudom, a teljes történet ismeretében mindez valószínűleg a legkevésbé fontos abból, ami aznap történt Urunkkal. Mégis, talán ezzel tudunk a leginkább azonosulni, hiszen ez a jelenség a mindennapjaink része. Ha mi használjuk, szinte fel sem tűnik (nekünk). Azonban rettegünk attól, hogy ily módon bántsanak bennünket. Irtózunk attól, hogy nevetség tárgyává váljunk. Legmélyebb sebeink között hordozzuk az iskolai piszkálódásokat, amikor az osztály rajtunk nevetett. Elönt a szégyen, ha olyan eset jut eszünkbe, amikor szemtől szembe vagy a hátunk mögött csúfoltak bennünket.

Jézust a lehető legaljasabb, és fizikailag is fájó módon alázták meg akkor. Az általa tudatosan vállalt kereszthalál mellett az odáig vezető út jellemez minket a legjobban: akkor is rúgunk még egyet a másikba, amikor már rég padlón van. Akkor is megalázzuk, amikor erre aztán valóban semmi szükség. 

Végül megtörtént: keresztre feszítették.

Keresztre feszítettük.

Kevés és kopottas minden szó e végtelen, érthetetlen szeretet megfogalmazására. Áldjuk Krisztust, hogy már egészében láthatjuk az eseményeket, s tudhatjuk, áldozatának köszönhetően van lehetőség aljas, gyáva életünkből újjászületni.

Kocsis Julika

Áldottak és átkozottak

Böjti egypercesek 28.

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.” „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.” „Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt. 25,31-46)

Áldottak és átkozottak – merőben ellentétes, jövőt meghatározó jelzők ezek. Élet és halál kérdése: örök élet és örök halál a tét. Számomra döbbenetes, hogy mindkét csoport értetlenül áll Jézus előtt, és ugyanazokat a kérdéseket teszi fel Neki: Uram, mikor láttunk téged… Mégis, a juhok az Atya áldottai, míg a kecskék átkozottak lesznek.

Vajon én hányszor döntöttem rosszul, amikor a legkisebb atyafiak egyikével találkoztam? Vajon felismertem-e őket, nyitott volt rájuk a szemem és a szívem, hogy észrevegyem a szükséget szenvedőket? S ha igen, félretettem-e kifogásaimat, lustaságomat, és szolgáltam-e feléjük – általuk pedig Jézus felé – alázattal.

Örök büntetésre vagy örök életre méltó hétköznapokat tengetünk, TeSók? Kegyelem, hogy ma dönthetünk jól. Éljünk vele!

Kocsis Julika

Odabent

Böjti egypercesek 21.

Akkor Jézus így szólt a sokasághoz és tanítványaihoz: „Az írástudók és farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik. Súlyos és elhordozhatatlan terheket kötnek össze, és az emberek vállára rakják, de maguk az ujjukkal sem akarják azokat megmozdítani. Mindent csak azért tesznek, hogy feltűnjenek az embereknek: megszélesítik imaszíjaikat, és megnagyobbítják ruhájuk bojtjait; a lakomákon az asztalfőn és a zsinagógákban a főhelyeken szeretnek ülni; szeretik, ha köszöntik őket a tereken, és ha mesternek szólítják őket.” „De ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, aki a mennyben van. Ne hívassátok magatokat tanítóknak se, mert egy a ti tanítótok: a Krisztus. Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok! Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.”

 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!” „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. (Mt. 23, 1-12, 25-28)

Nagyon szeretem, hogy Jézus nem kertel. Azokban az esetekben, amikor élesen elválasztja egymástól a „Tedd!”/”Ne tedd!” dolgokat, nagyon egyenesen, nyíltan, tisztán, félreérthetetlenül beszél. Már-már könyörtelennek hathatnak a szavai – meszelt sírokhoz hasonlítani valakiket bizony igen meredek kijelentés.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon nem szeretném, ha Jézus, aki a szelídség és könyörület megtestesítője, így beszélne rólam. Szóval a fenti igerész elolvasását követő első reakciómat, nevezetesen az általam farizeusokként asszociált emberek elemzését gyorsan félretéve újraolvastam az igeszakaszt, és erre hívlak ma benneteket is. Ideje megvizsgálnom: vajon csak beszélek róla, vagy teszem is, amit az én Uram kér tőlem; csak elvárok, vagy magam is belefekszem a munkába, s teszek a dolgok változásáért; epedve áhítom mások elismerését, vagy megelégszem a csendben szolgálás örömével; észreveszem-e, mikor olyan távol vagyok az alázattól, hogy távolabb már nem is lehetnék, miközben elvakult büszkeséggel masírozok előre Jézus Krisztus nevével utat törve magam előtt.

Isten soha nem a külsőt nézi meg először. Soha nem azt, amire én mindenekelőtt pillantanék. Ezért ma én is a dolgok mögé nézek: saját meszelt sírom legmélyére merészkedek. S ha már odabent vagyok, meg is feledkezhetek a külsőségekről: ideje takarítani.

Kocsis Julika

Együtt. Istennel. – Ötéves a TeSó blog

Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne…

A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.


olvasás folytatása

Szenteste

A legnagyobb ajándékot kapta a világ, mikor Jézus testté lett, nem is csoda tehát, hogy így adventben és a karácsonyi időszakban igen nagy hangsúlyt kap az adakozás kérdése gyülekezeteinkben. Decemberben valahogy mindenkit elkap egy kicsit a láz, hogy adjon, hogy az Isten szeretetének ünnepét másoknak is szebbé varázsolja. Persze az lenne csak igazán jó, ha ez a lelkesedés egész évben kitartana – még ha ez a kívánság már szinte kliséként is hat. Keresztyénként fontos látnunk, hogy az adakozás nemcsak feladat, de lehetőség is számunkra. Lehetőség arra, hogy Jézus szeretetét közvetítsük, lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat az ajándékba kapott kegyelem miatt, ezzel köszönhetjük meg azt, hogy Isten nekünk javakat adott, amikből lehetőségünk van másoknak is adni.

Épp ezért mi most arra gondoltunk, hogy szenteste napján egy-egy élményt osztunk meg veletek, amiben akkor volt részünk, amikor adtunk, segítettünk. Számunkra megújító érzés szolgálni és a hívő egoizmusból, önépítésből kilépve másokért tenni, Jézus nevében. Ezért mi is arra biztatunk titeket, hogy használjátok ki az adakozás lehetőségét, s ne csak karácsonykor. Fogadjátok szeretettel az emlékeinket, keressétek a lehetőséget, hol tudna titeket is felhasználni a Megszületett Úr!

olvasás folytatása