Kocsis Julika bejegyzései

kocjuliÚjságíró, rendezvényszervező vagyok. Tanulom az életet, a problémamegoldást, kitartást, a Fentiekben gyökerező, körülményektől független örömöt. Nagyon szeretem a zenét, Isten különleges ajándéka ez a csoda. Úgy gondolom, ebben az életnek nevezett izében a legbonyolultabb s néha legfájdalmasabb, mégis a legszebb, legfontosabb értékeket emberi kapcsolataink jelentik. Egyik fő célom, hogy megtanuljak jól szeretni, s ebben ki más lehetne a tanítómesterem, mint maga a SZERETET. Örülök, hogy itt vagy, olvasol, hogy írhatok Neked – és magamnak.

Én már… voltam katolikus zarándoklaton és fesztiválon

A Križevac-i kereszt (a szerző felvétele)

Kedves TeSók! Új sorozatot indítunk Én már… címmel, melyben olyan megtapasztalásokról írunk, amelyek talán kicsit – néha nagyon – kilógnak a református vallásgyakorlatból. Első bejegyzésünkkel katolikus testvéreinkhez kalauzol el Kocsis Julika szerzőtársunk.

Amikor felekezeti különbségekről, netán ökumenizmusról (a keresztények egységtörekvése – a szerk.) esik szó, akkor eléggé eltérő véleményeket tapasztalhatunk egyházon belül és kívül egyaránt. Az innenső oldalon van, aki üdvözli a nyitást, például a katolikus testvérek felé, mondván, hogy minden külsőség ellenére ugyanazt az Istent követjük, és erre kell fókuszálni. Vannak azonban, akik nagyon radikálisan nemet mondanak a katolicizmusra, egyenesen istenkáromlásnak bélyegezve azt, és semmilyen közösségre nem hajlandók velük, sőt, óva intenek minden egyháztagot a nyitástól. Vannak, akik elfogadják ugyan, hogy egy Istenünk van, de valahogy mindent csak a vallás függvényében látnak: vagy református, vagy katolikus vagy, nincs olyan, hogy ez vagy az nem fekszik a saját kereteidben, s másutt keresed a megoldást. Vannak, akik nyitnak, de nagyon-nagyon lassan, telve félelemmel, szemüket folyton azon tartva, ami nem biblikus vagy nem fér bele az ő értelmezésükbe. Akad, akit eleve nem érdekel a téma, maximum néhány kósza, felületes tapasztalás és/vagy pletyka alapján kategorizálja be a más vallásúakat a „Ja, ők azok, akik…” valamelyik csoportjába.

olvasás folytatása

Együtt. Istennel. – Ötéves a TeSó blog

Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne…

A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.


olvasás folytatása

Szenteste

A legnagyobb ajándékot kapta a világ, mikor Jézus testté lett, nem is csoda tehát, hogy így adventben és a karácsonyi időszakban igen nagy hangsúlyt kap az adakozás kérdése gyülekezeteinkben. Decemberben valahogy mindenkit elkap egy kicsit a láz, hogy adjon, hogy az Isten szeretetének ünnepét másoknak is szebbé varázsolja. Persze az lenne csak igazán jó, ha ez a lelkesedés egész évben kitartana – még ha ez a kívánság már szinte kliséként is hat. Keresztyénként fontos látnunk, hogy az adakozás nemcsak feladat, de lehetőség is számunkra. Lehetőség arra, hogy Jézus szeretetét közvetítsük, lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat az ajándékba kapott kegyelem miatt, ezzel köszönhetjük meg azt, hogy Isten nekünk javakat adott, amikből lehetőségünk van másoknak is adni.

Épp ezért mi most arra gondoltunk, hogy szenteste napján egy-egy élményt osztunk meg veletek, amiben akkor volt részünk, amikor adtunk, segítettünk. Számunkra megújító érzés szolgálni és a hívő egoizmusból, önépítésből kilépve másokért tenni, Jézus nevében. Ezért mi is arra biztatunk titeket, hogy használjátok ki az adakozás lehetőségét, s ne csak karácsonykor. Fogadjátok szeretettel az emlékeinket, keressétek a lehetőséget, hol tudna titeket is felhasználni a Megszületett Úr!

olvasás folytatása

12. nap

“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Drága Uram!

A Te szavad élő, igaz, tiszta. Én mégis gyakran félreértelek,vagy csak egyszerűen nem figyelek rád. Emiatt pedig újra és újra őrlődöm olyan dolgok miatt, amikkel kapcsolatban Te azt mondtad, nincs okom félni.

Uram, tudom, sokan, akik hisznek benned, és szeretnek téged,abban sem biztosak, ami a legnagyobb biztonságot adja: a Te ígéretedben, hogy a halállal nem ér véget minden. Uram, annyian vannak, akik nem tudják, mi vár rájuk. Kérlek, erősítsd meg őket, adj nekik bizonyosságot, hogy Jézus Krisztus épp azért jött el hozzánk, hogy ne kelljen félnünk. Uram, segíts, hogy mindazok, akik félnek, bizonytalanok, a Te szeretetedben megnyugodjanak, s bizonyosságuk legyen az örök élet felől.

Uram, segíts, hogy ebben a biztos tudatban éljük mindannyian az életünket úgy, hogy rád mutassunk.

Kérlek, segíts ebben.

Ámen.

← Vissza a naptárba

9. nap

Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” (Jel 3,11)

Uram, annyi minden zakatol a szívemben. Még mindig s már megint fáradt vagyok, és hol van még az Ünnep. Vasárnap van, Uram, a Te napod, és én mégis a holnap és a holnapután teendőin agyalok. Év vége, elmaradások, hosszúra nyúló munkanapok, feladat feladat hátán. Közben azon igyekszem – legalábbis elhitetem magammal –, hogy születésed napjára minden készen legyen: a lakás csillogjon, az asztalra finom étel kerüljön, szeretteim ajándékait előkészítsem…

De Te… Te hol vagy a napjaimban? Te mit kapsz születésed ünnepléseként? Te megkapod-e – ismét – a szívemet? Úgy, ahogy van: koszosan, sebzetten, fáradtan, fásultan, unottan, pillanatnyi örömök hajszolásába belekapaszkodottan. Mert csak ez van, Uram, és ezt is nehezen nyújtom át, pedig már jól tudom, hogy nálad van a legjobb helyen.

Uram, olyan könnyű letérni az útról. Csak egy picit szennyes döntés, és a következő már sokkal könnyebben csúszik. Végül magam sem értem, hol tévesztettelek szem elől, hol volt az a pont, amikor igazán erősnek kellett volna lennem, mikor meg kellett volna állnom hitben, harcolni erővel, Veled szembe menni a gonosszal.

Uram, nélküled nem lesz igazi a karácsony. Nélküled nem lesz menny, nem lesz béke, nem lesz öröm. Kérlek, hívj vissza! Kérlek, szaggasd le rólam, ami távol tart tőled! Kérlek, add, hogy ne tévesszek célt: Téged ünnepeljelek karácsonykor! Kérlek, add, hogy a szívem nyitott legyen Rád – most és az Ünnep érkezésekor.

Uram, ugyanezt kérem szeretteim, a szívemnek kedvesek és az ellenségeim számára is. Te irgalmas Úr vagy, szerető Atya – bízom benned.

Bízni akarok benned.

Ámen.

← Vissza a naptárba