Kiss Julianna bejegyzései

kissjuli

Amit csinálok: szépet meglátni tanítok, koncertezem, olykor írok.

Amit szeretek: olvasni, esőt hallgatni, órákat tölteni gyakorlással, zenehallgatással, a természetben két keréken vagy két plusz négy lábon. Meglátni az emberekben a szépet, Isten arcát.

Amit szeretnék: ha sosem nőne fel a lelkem mélyén élő gyermek. Ha mindig csillogó szemmel tudna rácsodálkozni a körülöttünk lévő apró ajándékokra — a fülemüle szavú tavaszi éjszakákra, egy furcsa alakú színes árnyékra, egy őszinte mosolyra.

Amit hiszek: ezeken keresztül mind Isten szól hozzánk és üzen: „Veled vagyok. Láss, érezz, szeress!”

A te pénzed, Isten kezében?

„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” (Préd 5,18)

Jézus arra buzdított minket, hogy az utolsót is adjuk oda, ez a poszt viszont nem erről szól. Inkább arról, hogy az anyagiak kérdése sokszor tabu családokon, közeli kapcsolaton belül is, de nagy baj, ha az Istennel való kapcsolatban is az marad.

Amikor friss volt az életemben a felismerés, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok, és ezért hálából rá figyelve szeretném élni az életem, a közvetlen környezetemben sokaknak feltűnt a változásom. Csipkedtek, kérdezgettek, próbára tettek, szurkálódtak. Azok, akik nem gondolták úgy, hogy Istennek helye kellene, hogy legyen az életünkben, változatos módon adták a tudtomra — ki tapintatosabban, ki nyíltan — hogy nem vagyok teljesen normális. Hogyan lehet egy kézzelfogható világban, ahol éhen halsz, ha nincs pénzed ételre, kilakoltatnak, ha túl sokáig adós maradsz a lakbérrel, holmi túlvilági dolgokat a középpontba helyezve, a „fellegekben járva” élni?! „Megetet az istened, ha éhes vagy? Kifizeti a gázszámlát helyetted?” — vágták a fejemhez. Sőt, egyszer egy hozzám közeli személy azt vetette a szememre, hogy olyasmiért vagyok Istennek hálás, amivel ő ajándékozott meg a saját pénzéből vásárolva. Hajmeresztő.

olvasás folytatása

Őzike-üzemmód o̶f̶f̶ on

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet (Mt 5,5)

Neked mi jut eszedbe arról, hogy szelíd? Valami félénk állat, mondjuk egy őz, egy lágy tavaszi szellő, ami az eső illatát hozza — nekem csupa ilyen közhelyes és melankolikus, naiv csendéletet idéző bármi ugrik be. Talán még lehet szelíd egy hang, halk, ismerős dallammal, kellemes hangszínnel, mosolyt bújtatva.

A fenti szakaszban nem cuki, bundás-patás állatkákra vagy természeti jelenségekre utal az ige, egyértelműen az emberről van szó. Szelíd, azaz nincs benne nyoma vadságnak, nem kell félni tőle, jámbor, barátságos, kedves és a többi, és a többi.

olvasás folytatása

Merd elhinni!

Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” (Luk 1,45)

Milyen egyszerűen hangzik! Akárcsak ez: nyisd ki a csapot, és jönni fog a víz. De valóban csak ennyi a teendő? Higgyem, és beteljesedik?

Erről most hirtelen az a magát női önbizalomedzőnek nevező személy jutott az eszembe, akinek az instant, könnyen emészthető életbölcsességeit olyan sok tizen-, huszonéves osztogatja a közösségi hálón. Hidd el, hogy szép vagy, okos vagy, magabiztos vagy, és az is leszel! Hidd el, hogy képes vagy rá, meg tudod valósítani, sikeres vagy, és  — Tádám! — az is leszel! Biztosan sokakat kiábrándítok, ha azt mondom: nem, nem leszel olimpiai bajnok ritmikus gimnasztikából, ha nem örököltél ehhez megfelelő testalkatot, állóképességet, és nem kezdtél el idejében foglalkozni a sportággal. Beszélhetsz magad és mások örömére, helyesen, választékosan, kifejezően, de nem leszel elismert és keresett rádióbemondó, ha nincs természettől fogva kellemes hangszíned. Sportolhatsz az egészséged megőrzéséért, hogy kondiban tartsd magad, de hiába akarsz NB 1-es kosárlabdázó lenni, ha csak 160 centire nőttél. Ez most nem hangzik túl igazságosnak, ugye?

olvasás folytatása

Szomorúságban örülni?!

Ujjongva örülök hűségednek, mert látod nyomorúságomat, ismered lelkem szorongásait. (Zsolt 31:8)

Nyomorúság és öröm. Hm, érdekes ízkombináció. Savanyú uborka csokoládé szósszal. Nem épp erre vágytál a mai ebéd mellé, ugye?

Biztosan nem mondok újat: Isten ismeri a lelket, tudja, mi zajlik ott belül, a lehúzott redőnyök mögött, ahová a külvilág kíváncsi szeme nem ér el. Emlékszem rá, amikor kisiskolásként először rácsodálkoztam, s meg is ijedtem a felismeréstől: Isten „hallja” a gondolataimat. Az összeset? Akkor is, amikor nagyon haragszom valakire? Talán éppen rá? Amikor lelkiismeretfurdalás csikar és nem tudom, mit tegyek? Milyen kellemetlen lenne, ha mások is ugyanígy olvashatnának bennük!

olvasás folytatása

Magassarkú keresztyénség

Fotó: Kiss Julianna

Épp késésben vagy. Piros lámpa. Ó, végre zöld! A lámpa előtt elsőnek álló kis piros autóban egy csinos nő ül a volán mögött. „Nők és vezetés… Nem épp nyerő párosítás.”

Hölgy felettesed hevesen kiabálja szanaszét az életkedved egy kis probléma kapcsán. „Biztos a „nehéz napok”… Nőknek nem lenne szabad vezető pozícióban lenniük.”

Igen, a férfiak és a nők mások. Hála Istennek. Azt jelentené ez, hogy a vezetők csak férfiak lehetnek? Hogy a háztartásbeli szerepében csak a nő nevelheti a gyerekeket otthon? A nemek egyenjogúsága éppen a feladatkörök megoszlásában nyilvánul meg. Korábbi posztunkban már feszegettük a női és férfi nem jogait, most azon gondolkodunk el, miben más a keresztény nő, mint a nem istenhívő nőtársa.

olvasás folytatása