Kiss Julianna bejegyzései

Amit csinálok: szépet meglátni tanítok, koncertezem, olykor írok.
Amit szeretek: olvasni, esőt hallgatni, órákat tölteni gyakorlással, zenehallgatással, a természetben két keréken vagy két plusz négy lábon. Meglátni az emberekben a szépet, Isten arcát.
Amit szeretnék: ha sosem nőne fel a lelkem mélyén élő gyermek. Ha mindig csillogó szemmel tudna rácsodálkozni a körülöttünk lévő apró ajándékokra — a fülemüle szavú tavaszi éjszakákra, egy furcsa alakú színes árnyékra, egy őszinte mosolyra.
Amit hiszek: ezeken keresztül mind Isten szól hozzánk és üzen: „Veled vagyok. Láss, érezz, szeress!”

Testünk ketrece

Böjti egypercesek 12.

Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, mit tegyek veletek?” Ők így feleltek: „Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt. (Mt. 20,29-34)

Nem múló fejfájás, kellemetlen émelygés, közérzetet rontó megfázás. Testi nyomorúság, fizikai állapot, amely mássá tesz, kevesebbé.

A valamilyen testi fogyatékkal élő embereket nem jellemzi, hogy a feltűnést keresnék, hogy a figyelem középpontjába szeretnének kerülni. Inkább próbálnak felszínen maradni, élni, teljesíteni egy olyan világban és olyan körülmények között, amelyeket többnyire nem az ő szükségleteiket figyelembe véve alakítottak ki. Látóként talán fel sem tűnik, hogy a mindennapokban milyen gyakran hagyatkozunk csakis a látásunkra, mennyire magától értetődőnek vesszük az érzékelésre való képességünket.

Mennyire érezhette a két vak ember nyomorúságosnak az állapotát, hogy kész legyen gátlását levetkőzve, egy számára ismeretlen helyzetben hangosan Jézus után kiáltani, a tömeg csitítgatása ellenére? Vajon hány meg hány gyógyítóban bíztak meg, s csalódtak, vajon hányszor mondtak le arról, hogy valaha újra lássanak? És vajon mekkora lehetett a hitük Jézusban, ha mindezek után azt kérték tőle, gyógyítsa meg őket? Ismerjük a Szentírásból, hogy Jézus azoknak adott gyógyulást, akik tiszta szívvel hittek Benne és erejében.

Nem tudom, a te tested engedelmes társa-e lelkednek, s hűséges végrehajtója-e a mindennapjaid feladatainak, vagy akadálya annak, hogy földi értelemben véve „teljes” életet élj. Nem a csodák korát éljük. Vagy mégis?

Isten képes arra, hogy meggyógyítson. A testedet is. Hiszed te ezt?

Kiss Julianna

Együtt. Istennel. – Ötéves a TeSó blog

Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne…

A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.


olvasás folytatása

Üzenet a mókuskerékből

Alig ért véget a vizsgaidőszak (volt másfél szabad estéd), s elkezdődött az új félév, kettőt pislogsz, és már megint egy beadandó felett görnyedsz.

Most zártál le egy projektet, alig kezdted el élvezni, hogy a határidő nem szorítja a nyakad, máris kitűztek egy újabbat, ami baljósan a fejed fölött lebeg.

Végre sikerült rendet rakni a szekrény régen lomtalanításra váró polcán, összehajtogatva csinos oszlopokba rendezni a ruhát, de pár sietős – megint elaludtál – reggel után újra a káosz királynőjének érzed magad, ha álmosan kinyitod a gardróbot.

olvasás folytatása

14 tipp, hogyan űzd el az ünnep utáni lehangoltságot – ünnepeld a hétköznapokat!

Két ünnep között kúszik elő, általában a karácsonyfa alól, esetleg szilveszter után, a másnapi kicsit vagy erőteljesebben posztapokaliptikus buliromok közül támad lesből. Ha az elmúlt pár napban és akár most is üresnek érzed magad, lehangoltnak, kicsit passzívnak, csak az evéshez van kedved vagy még ahhoz sem igazán, s bár nem sok mindent csináltál, mégis fáradtság tör rád, akkor lehetséges, hogy utolért az ünnepek utáni depresszió.

(Szigorúan gyakorlatias bejegyzés következik.)

olvasás folytatása

22. nap

“Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b

Nehéz most, a legnagyobb sietségben, a „minden időben elkészüljön” űzésében megállnom, s lecsendesíteni a lelkem. Nehéz a december végéhez közeledve utolsókat rúgó időre barátként gondolni. Az időre, ami sietségből napokba, hetekből hónapokba, évszakokból évekbe torlódva annyi mindent vett el, ami kedves volt. Szégyellem, de olyan nehéz az év legsötétebb napjaiban Veled beszélgetnem, szégyellem, de néha még mindig Téged vádollak, aki megmenthetted volna őket.

Látod, Uram, a szívem, hogy milyen sok darab hiányzik már belőle, hogy az ürességek mennyire sajognak az ünnep közeledtére. Azt hirdeti a világ, hogy a küszöbön álló karácsony a családé, a szeretteinkkel töltött időé. Te látod, hány gyermeked veszítette el azt, akivel megoszthatná ünnepét. Uram, te tudod, mennyire fáj minden, ami elmúlik a szeretetünk szorításából…

 Te látod a mindent semmivé mosó hiányt, ami felkavarodik bennem, ha az életem szövetéből kiszakított szerettemre gondolok így karácsonykor. Mióta ő nem lehet velem, a legszebb fényfüzér körül is érzem a fényt semmivé fosztó árnyékot, a legízletesebb ünnepi vacsora is megkeseredik, mert vele nem oszthatom meg. Lelkemen csüngnek és lehúzzák a szavak, amiket nem mondtam el neki, bár megtehettem volna.

Kérlek, Uram, mutasd meg mindazt, amit megtanítottál a gyászról nekem! Kérlek, emlékeztess, hogy az ő története csak egy rövid szakaszon volt közös az enyémmel. Téged nem korlátoz idő, sem tér, látod, amik történtek, és amik még sokára következnek be, te tudod, kit mikor és miért szólítasz magadhoz. A gyász mindig változó alakban kíséri, de sosem marad el azok mellől, akik egy családtagjukat elvesztették. Kérlek, adj a gyászoló léleknek megnyugvást, áldott emlékezést. Téged kérlek, akinek hatalma van rá, vedd el a haragot, és ölelj magadhoz minden fájdalmat enyhíteni képes kegyelmeddel, töröld le az emlékezés könnyeit a világba születő Fény szeretetével. Ámen.

← Vissza a naptárba