Kiss Julianna bejegyzései

kissjuli

Amit csinálok: szépet meglátni tanítok, koncertezem, olykor írok.

Amit szeretek: olvasni, esőt hallgatni, órákat tölteni gyakorlással, zenehallgatással, a természetben két keréken vagy két plusz négy lábon. Meglátni az emberekben a szépet, Isten arcát.

Amit szeretnék: ha sosem nőne fel a lelkem mélyén élő gyermek. Ha mindig csillogó szemmel tudna rácsodálkozni a körülöttünk lévő apró ajándékokra — a fülemüle szavú tavaszi éjszakákra, egy furcsa alakú színes árnyékra, egy őszinte mosolyra.

Amit hiszek: ezeken keresztül mind Isten szól hozzánk és üzen: „Veled vagyok. Láss, érezz, szeress!”

Magassarkú keresztyénség

Fotó: Kiss Julianna

Épp késésben vagy. Piros lámpa. Ó, végre zöld! A lámpa előtt elsőnek álló kis piros autóban egy csinos nő ül a volán mögött. „Nők és vezetés… Nem épp nyerő párosítás.”

Hölgy felettesed hevesen kiabálja szanaszét az életkedved egy kis probléma kapcsán. „Biztos a „nehéz napok”… Nőknek nem lenne szabad vezető pozícióban lenniük.”

Igen, a férfiak és a nők mások. Hála Istennek. Azt jelentené ez, hogy a vezetők csak férfiak lehetnek? Hogy a háztartásbeli szerepében csak a nő nevelheti a gyerekeket otthon? A nemek egyenjogúsága éppen a feladatkörök megoszlásában nyilvánul meg. Korábbi posztunkban már feszegettük a női és férfi nem jogait, most azon gondolkodunk el, miben más a keresztény nő, mint a nem istenhívő nőtársa.

olvasás folytatása

Arannyal javítani

„Mint vasalópokróc szélén az ékalakú
égésnyom: hagyd meg rajtam
hibáimat, kezed nyomát.”
(Gergely Ágnes: Fohász lámpaoltás előtt)

 Azt hallottam egyszer egy előadáson, hogy gyerekként olyanok vagyunk, mint egy fehér papírlap. Aztán az évek „használatba vesznek”. A papírra írás, irkafirka kerül, szamárfüles lesz a széle, sárba ejtik, gombócba gyűrik, néha darabokra tépik.

olvasás folytatása

Böjti ige-percek 37.

„Uram, közel voltam Hozzád, mégis elszakadtam”. Virágvasárnap után, amikor mindenki Jézust ünnepelte, pompával, pálmaágakkal, hozsánnával, közeledik Nagyhét utolsó napjainak sötétsége. A dicsőítéstől a megvetésig, megtagadásig. Eltávolodni. Az élet forrásától. Istentől.

Olvasd el: Jer 2, 1-13 

Nagyító alá: “Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja az ÚR: Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére, amikor követtél a pusztában, a be nem vetett földön. Az ÚR szent tulajdona volt Izráel, termésének a legjava. Akik ették, mind meglakoltak, rossz végük lett – így szól az ÚR. Halljátok az ÚR igéjét, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége! Ezt mondja az ÚR: Mi rosszat találtak bennem őseitek, hogy eltávolodtak tőlem? Hitványságok után jártak, és maguk is hitványakká váltak.” Jer. 2,2-5

Számodra mit jelent hűtlennek lenni? Negatív, vagy pozitív jelentést hordoz ez a szó? Hűtlennek olyasvalamihez lehet lennünk, ami mellett korábban kitartottunk – legyen az a társunk, az elveink, a meggyőződésünk. Mihez lett hűtlen az igeszakaszban Izráel?

  •         A kiemelt szakasz az ifjúkorra emlékeztet. Mit jelent a mátkaság, a mátkaság szeretete?
  •         A be nem vetett föld, a puszta tele van gyommal, nincs benne kitaposott út, ösvény sem, mégis azt írja a fenti fejezet, hogy ilyen terepen követte Istent a népe. Mi ösztönözhette erre?
  •         Mit jelenthet ez: aki a termését ette, mind meglakolt, és rossz vége lett?
  •         Eltávolodni Istentől. Miért nem követte már Őt a népe? Veled történt valaha ilyen? Te mi miatt távolodtál el Istentől?
  •         Mi a leghangsúlyosabb része ennek az igeszakasznak számodra?

Istenem, hadd adjak először hálát Neked, amiért …..

Be kell vallanom, hogy………….

Neked hatalmadban áll, hogy Úrrá légy körülményeimen, saját gyengeségeimen. Kérlek, segíts, hogy…

Olyan az élet, mint egy vízi csatában evickélő hajó. Lehet, hogy tűzszünet van éppen, hallani a sirályokat és látni a vízfelszínen megcsillanó napfényt — jól mennek a dolgok. Van, hogy dörögnek az ágyúk, s bár az egyik fronton minden klappol, a másik oldalon csúnya lékkel küszködik a hajó. Az is megesik, hogy nem érkezel a mélyben ide-oda szaladgálva betömni az egyre szaporodó lékeket. Örök harc a felszínen maradásért. Ilyen az Istennel való kapcsolatunk is.

A vízbe kerülő tárgyak természete, hogy elmerüljenek. Előbb vagy utóbb. Persze lehet hajót tervezni, s építeni, de az mégsem lehet sosem tökéletes biztonságban. Zátonyok, sziklák, viharos szél, rosszul dolgozó legénység — annyiféleképpen lehet pár óra alatt roncs csupán a tengerfenéken.

Ha nem ápolod a kapcsolatod Istennel, léket kap, s elmerülhet a bizalmad, hűséged hajója. Ha nem teszel érte, hogy a víz felett maradj, egyre távolabb kerülsz az életet jelentő levegőtől, míg már nem marad erőd, hogy a felszínre ússz. Haragudhatsz a levegőre, a szélre, a hajóra, a tengerre, vagy a legénységre – ne felejtesd el: te vagy a kapitány a hajódon. A te felelősséged, célt ér-e vagy sem.

Böjti ige-percek 15.

Elég a megpróbáltatásokból… talán az életből is. Volt már, hogy legszívesebben kiszaladtál volna a világból? Talán Illés is így érzett. Kérd Istent, hogy szavával érintse meg a lelked eltakargatott szegleteit, és pókhálózza le a rejtegetésre ítélt félelmetes sarkokat.

Olvasd el: 1Kir 19  

Nagyító alá: Illés megijedt, elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai Beérsebába. Legényét ott hagyta, ő pedig elment a pusztába egynapi járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb elődeimnél! Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl, egyél! Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. Az ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! Ő fölkelt, evett és ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig. 1Kir 19,3-8

  • Tégy kérdőjelet oda, ahol a szöveg elgondolkodtatott, felkiáltójelet oda, ahol valami olyasmit közölt, ami fontos számodra!
  • Illés megijedt, ez egész sor cselekvésre ösztönözte. Mi keserítette el annyira, hogy a halált kívánja? „Vedd el az életemet” – kemény szavak. Volt valaha ilyen gondolatod?
  • Nem egy órán át bolyongott Illés a pusztában. Nem is egy nyolc órás műszaknak megfelelő gyaloglás volt. Gondolj bele: egy napi járóföld! Több tucat kilométer, nem épp kényelmes túracipőben. Étlen, szomjan. Kimerültség, forróság, magány, puszta. Mennyi szükséglete szenvedett hiányt! Te érezted már magad így?
  • Nem valószínű, hogy Isten angyala amolyan hétköznapi jelenség lehetett. Mégis, nem egyszer, kétszer is megjelenik. Mit üzen ez személyesen, Neked?

Istenem, ma nem voltam elég erős ahhoz, hogy ……

Sokszor keseredem el, s feledkezem meg róla, mennyi mindenért lehetek hálás Neked. Köszönöm, hogy ……

Neked hatalmadban áll, hogy Úrrá légy körülményeimen, saját gyengeségeimen. Kérlek, segíts, hogy ……

Megijedt, elment, mentette az életét, meghalni kívánt. Ez a sor ige forgatókönyve lehetett volna az én életem egy-egy időszakának is. Rólam (is) szól ez a történet. Elég, Uram! Eddig úgy éreztem, emelkedik az a mélységből vezető út. De most újra megijedek, hogy reménytelen a helyzet… Elfogyott az erőm, nincs tovább – annyira futja még, hogy elmeneküljek mindenki szeme elől, szenvedni, számon kérni Téged, amiért még mindig büntetsz…

Ennyi csak a válasz: „kelj fel, és egyél!” Nincs büntetés, számon kérés a vádakért, vagy amiért gyenge vagyok, s kételkedem. „Kelj fel, egyél, mert vissza kell menned oda, ahonnan menekültél. De előtte gondoskodom róla, hogy legyen elég erőd hozzá. Egyél, és menj. Én küldelek.”

Böjti ige-percek 7.

Bibilanyitó imádság: Istenem, kérlek, segíts, hogy minden figyelmemmel a Te igédre összpontosítsak! Add, hogy a szemem meglássa, és a szívem megérezze, amit ma mutatni akarsz nekem szavad által.  Ámen.

Olvasd el: 2Móz 14

Nagyító alá: A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz. Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. 2Móz 14,10-13

  • Másold ki a fenti szakaszt kézírással, tetszőleges íróeszközzel!
  • Húzd alá azokat a szavakat, amelyek számodra fontosabb jelentőséggel bírnak!
  • Végy a kezedbe egy piros és egy zöld ceruzát (választhatsz más, neked jobban tetsző színeket is). A pirossal színezd át azokat a részeket, szavakat, amelyek negatív érzéseket, és zölddel pedig azokat, amelyek pozitív érzéseket keltettek benned!
  • Tégy kérdőjelet oda, ahol a szöveg elgondolkodtatott; felkiáltójelet oda, ahol valami olyasmit közölt, ami fontos számodra!

Megfigyelések:

  • Találtál-e olyan szavakat, amelyeket alá kellett húznod?
  • A piros vagy a zöld kiemelés van-e túlsúlyban? Milyen az igerészlet kicsengése számodra: pozitív, vagy negatív?
  • Kik a történet szereplői? Milyenek az egyes szereplők érzései? Dühösek, félnek, reményteliek, esetleg csalódottak? Te melyik szereplőnek tudnál most a bőrébe bújni?
  • Mi az, ami benned most félelmet/csalódást/csüggedést ébreszt? Mit tettél régebben, ha a félelem/csalódás/csüggedés a hatalmába kerített?
  •  Van-e valami, amiből, ami elől most menekülsz?
  • Mivel biztat Isten minket a félelmeinkkel szemben?
  • Mit jelenthet az igerész utolsó előtti mondata? Hogyan kell értenünk a helytállást a nehéz helyzetekben? Mit jelent ez alapján alapján nem helytállni?

Válaszom az Igére:
Fejezd be a megkezdett mondatokat:

  • A mai igerészletben a legjobban az a mondat fogott meg, hogy ………
  • Az igerészlet nekem azt üzeni, hogy ………
  • Ezt ma így fogom megvalósítani a gyakorlatban: ………

Imádságom:

  • Egyetlen Uram, Hálás vagyok neked, amiért ……
  • Sokszor magamnak is nehéz beismernem, de megvallom Neked, hogy ……
  • Mindenható Istenem, köszönöm Neked, hogy ……

Kérlek Uram, bocsásd meg, hogy olyan sokszor fontosabb a mindennapjaim zaja és az elégedetlenkedésem a Te csöndednél, és így nem hallom meg, amit üzenni szeretnél Nekem. Kérlek, hogy meghallhassam biztató szavad a nehéz helyzetekben is. Te adj nekem hitet és bölcsességet a helytálláshoz. Ámen.

 

Isten kihozta a népét Egyiptomból a fogságból, hiszen megígérte nekik. Mózes vezetésével elhagyták a földet, ahol annyi szenvedés érte őket. Mit érezhettek? Talán azt hitték, végre jobb jövő várja őket, szívük megtelt örömmel, megkönnyebbültek. De ekkor mi történik? „A fáraó közeledett.” Jön, amitől azt hitték, megszabadultak. Múltjuk olyan egyszerűen nem engedi ki karmából őket. Harc nélkül nem megy.

Izráel népét olyan sok szorongatás éri Egyiptom földjén. Nagyon keményen kell megküzdeniük nap mint nap az életben maradásért, még az alapvető élelemért is. Annyiszor kiáltanak Istenhez, hogy szabadítsa meg őket! S mégis, miután valóban megtörténik, az első szembejövő nehézségnél Mózest vádolják. Visszakívánkoznak fogságuk földjére: inkább rabszolgaként tengődni, mint szabadon élni és meghalni.

Sokszor sejtjük, hogy rossz helyen vagyunk. Sokszor érezzük, hogy van az életünkben valami, amitől meg kellene szabadulnunk. Annyiszor rájöttünk már, hogy magunk mögött kellene hagynunk a múltunk fájdalmait, haragját, neheztelését, de nem lépünk, mert az esetleg áldozatokkal járna. Harcba keveredhetnénk, saját magunkkal, makacsságunkkal, akaratunkkal, gyengeségeinkkel kellene szembe néznünk.

Kedves TeSó! Isten ma azt üzeni Neked, aki szabadulni szeretnél félelmedtől, haragodtól és letennéd a múltad terheit: „Ne félj! Állj helyt, s meglátod, ahogyan megszabadítlak téged!”