Kiss Julianna bejegyzései

kissjuli

Amit csinálok: szépet meglátni tanítok, koncertezem, olykor írok.

Amit szeretek: olvasni, esőt hallgatni, órákat tölteni gyakorlással, zenehallgatással, a természetben két keréken vagy két plusz négy lábon. Meglátni az emberekben a szépet, Isten arcát.

Amit szeretnék: ha sosem nőne fel a lelkem mélyén élő gyermek. Ha mindig csillogó szemmel tudna rácsodálkozni a körülöttünk lévő apró ajándékokra — a fülemüle szavú tavaszi éjszakákra, egy furcsa alakú színes árnyékra, egy őszinte mosolyra.

Amit hiszek: ezeken keresztül mind Isten szól hozzánk és üzen: „Veled vagyok. Láss, érezz, szeress!”

Új utak

Elvesztem a mindennapjaim rutinjában. Hogy reggel fel kell kelni, reggelit készíteni, lezuhanyozni, felöltözni, munkába indulni. A dolgozóban feladatokat megoldani, aktívnak, energikusnak lenni, határidőket betartani. Aztán hazajönni, elvégezni a házimunkát, rendet, tisztaságot tartani, állatkákat etetni. Lezuhanyozni, lefeküdni, idejében elaludni. És ezt így, személytelenül, csupa főnévi igenévvel, csinálni…

olvasás folytatása

Gondolatok egy templom felújításáról

Szolgálatból – és itt most nem lelki értelemben kell venni – sok helyre eljut az ember, ha olyan szakmát választott magának, ami nem csak az íróasztal mögött zajlik. Vasárnap délután az elmúlt napok munkájától fáradtan ott ücsörögtem a beregszászi református templom ünnepi istentiszteletén, amikor egyszer csak rájöttem, hogy nem vagyok annyira kívülálló, mint amilyennek sokszor érzem magam.

A templom felújítása több, mint két évig tartott, s bár először csak a külsőt szerették volna renoválni, végül nagyot álmodott a gyülekezet, és belefogott a belső tér teljes felújításába is. A külső vakolat eltávolításakor fény derült a falak repedésire, az épület statikai problémáira. Ezek orvoslása nem várt költségeket jelentett, sok plusz munkát és komoly szakmai tanácskozásokat építészekkel, statikussal, kivitelezővel. A falakat végül az alapokig lenyúló megerősítéssel stabilizálták.

olvasás folytatása

A te pénzed, Isten kezében?

„Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.” (Préd 5,18)

Jézus arra buzdított minket, hogy az utolsót is adjuk oda, ez a poszt viszont nem erről szól. Inkább arról, hogy az anyagiak kérdése sokszor tabu családokon, közeli kapcsolaton belül is, de nagy baj, ha az Istennel való kapcsolatban is az marad.

Amikor friss volt az életemben a felismerés, hogy Isten megváltott gyermeke vagyok, és ezért hálából rá figyelve szeretném élni az életem, a közvetlen környezetemben sokaknak feltűnt a változásom. Csipkedtek, kérdezgettek, próbára tettek, szurkálódtak. Azok, akik nem gondolták úgy, hogy Istennek helye kellene, hogy legyen az életünkben, változatos módon adták a tudtomra — ki tapintatosabban, ki nyíltan — hogy nem vagyok teljesen normális. Hogyan lehet egy kézzelfogható világban, ahol éhen halsz, ha nincs pénzed ételre, kilakoltatnak, ha túl sokáig adós maradsz a lakbérrel, holmi túlvilági dolgokat a középpontba helyezve, a „fellegekben járva” élni?! „Megetet az istened, ha éhes vagy? Kifizeti a gázszámlát helyetted?” — vágták a fejemhez. Sőt, egyszer egy hozzám közeli személy azt vetette a szememre, hogy olyasmiért vagyok Istennek hálás, amivel ő ajándékozott meg a saját pénzéből vásárolva. Hajmeresztő.

olvasás folytatása

Őzike-üzemmód o̶f̶f̶ on

Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet (Mt 5,5)

Neked mi jut eszedbe arról, hogy szelíd? Valami félénk állat, mondjuk egy őz, egy lágy tavaszi szellő, ami az eső illatát hozza — nekem csupa ilyen közhelyes és melankolikus, naiv csendéletet idéző bármi ugrik be. Talán még lehet szelíd egy hang, halk, ismerős dallammal, kellemes hangszínnel, mosolyt bújtatva.

A fenti szakaszban nem cuki, bundás-patás állatkákra vagy természeti jelenségekre utal az ige, egyértelműen az emberről van szó. Szelíd, azaz nincs benne nyoma vadságnak, nem kell félni tőle, jámbor, barátságos, kedves és a többi, és a többi.

olvasás folytatása

Merd elhinni!

Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.” (Luk 1,45)

Milyen egyszerűen hangzik! Akárcsak ez: nyisd ki a csapot, és jönni fog a víz. De valóban csak ennyi a teendő? Higgyem, és beteljesedik?

Erről most hirtelen az a magát női önbizalomedzőnek nevező személy jutott az eszembe, akinek az instant, könnyen emészthető életbölcsességeit olyan sok tizen-, huszonéves osztogatja a közösségi hálón. Hidd el, hogy szép vagy, okos vagy, magabiztos vagy, és az is leszel! Hidd el, hogy képes vagy rá, meg tudod valósítani, sikeres vagy, és  — Tádám! — az is leszel! Biztosan sokakat kiábrándítok, ha azt mondom: nem, nem leszel olimpiai bajnok ritmikus gimnasztikából, ha nem örököltél ehhez megfelelő testalkatot, állóképességet, és nem kezdtél el idejében foglalkozni a sportággal. Beszélhetsz magad és mások örömére, helyesen, választékosan, kifejezően, de nem leszel elismert és keresett rádióbemondó, ha nincs természettől fogva kellemes hangszíned. Sportolhatsz az egészséged megőrzéséért, hogy kondiban tartsd magad, de hiába akarsz NB 1-es kosárlabdázó lenni, ha csak 160 centire nőttél. Ez most nem hangzik túl igazságosnak, ugye?

olvasás folytatása