Kiss Julianna bejegyzései

Amit csinálok: szépet meglátni tanítok, koncertezem, olykor írok.
Amit szeretek: olvasni, esőt hallgatni, órákat tölteni gyakorlással, zenehallgatással, a természetben két keréken vagy két plusz négy lábon. Meglátni az emberekben a szépet, Isten arcát.
Amit szeretnék: ha sosem nőne fel a lelkem mélyén élő gyermek. Ha mindig csillogó szemmel tudna rácsodálkozni a körülöttünk lévő apró ajándékokra — a fülemüle szavú tavaszi éjszakákra, egy furcsa alakú színes árnyékra, egy őszinte mosolyra.
Amit hiszek: ezeken keresztül mind Isten szól hozzánk és üzen: „Veled vagyok. Láss, érezz, szeress!”

Házasság-sütemény: előkészületek

Nem elég a szerelem a jó házassághoz.
Nem elég beengedni Istent harmadiknak a kapcsolatba a jó házassághoz.
Nem elég elmondani egy fogadalmat a templomban a jó házassághoz.

Amikor süteményt sütünk, nagyon figyelnünk kell a hozzávalók arányára. Fontosak ezenkívül az előkészületek: a jó és friss hozzávalók beszerzése, a megfelelő edények, a sütő minősége. Aztán fontos maga az elkészítés folyamata: ha nem elég sűrű a tojáshab, ha több a liszt, könnyen elbúcsúzhatunk az élvezetes végeredménytől.  S végül fontos a tálalás is, mikor és hogyan fogyasztjuk a süteményt. Miért hisszük akkor, hogy egy olyan bonyolult dolog létrehozásához, mint a házasság, elég egyetlen hozzávaló az elején, a többi majd kialakul magától, s garantált a pozitív végkifejlet?

olvasás folytatása

Jelek

Böjti egypercesek 27.

Ekkor azt kérdezték tőle: „Mester, mikor lesz ez, és mi lesz annak a jele, hogy ez elkezdődik?” Ő pedig így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” Azután így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.” „De még ezek előtt kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Határozzátok el szívetekben, hogy nem gondoltok előre a védekezésre, mert én adok nektek szájat és bölcsességet, amelynek nem tud ellenállni, vagy ellene mondani egyetlen ellenfeletek sem. Kiszolgáltatnak titeket még a szülők, testvérek, rokonok és barátok is, egyeseket meg is ölnek közületek, és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” (Lk. 21,7-19)

A Jelenések könyve ijesztő, de biztosan eljövendő változásokról beszél. Jobban szeretjük a Zsoltárokat, vagy az evangélisták könyveit olvasni, mint a baljós próféciákat fejtegetni. Isten mégis szükségesnek ítélte, hogy feljegyezzék a próféta rosszra figyelmeztető szavait. Nem lehet véletlen, hogy a kanonizáció után is benne maradtak a Bibliában ezek a fejezetek.

2019-ben nem kell másik földrészre, sőt már másik országba sem tekintenünk, hogy beteljesedni lássuk a jóslatot. A háború karnyújtásnyi távolságra került tőlünk az elmúlt években. Elvette az anyagi biztonságot, a szép jövő képét, nap mint nap okádta ránk a szennyet a médiából, de ami a legrosszabb: a mi fiaink életét is követelte. Csonka családok, szétszakadt házasságok, kitelepülő fiatalok, éhező nyugdíjasok…

Járványok. Oltóanyag hiányában gyerekek tucatjait ágynak döntő kanyaró, rosszindulatú daganatok, minden korábbinál szélesebb rétegeket fojtogató búskomorság, táplálkozási rendellenességekkel és magatartási problémákkal küzdő tizenévesek…

A világon a kereszténység a legüldözöttebb vallás. Az elmúlt években több tízezren fizettek a hitükért halállal a világ 38 országában. Afrika, Közel-Kelet, Ázsia, Kína, Észak-Korea. India, Üzbegisztán, Törökország… Még mindig úgy gondolod, mese csak a Jelenések könyve? Az egész írás Istentől ihletett, ha a Biblia más részeit igaznak tartod, akkor ez sem lehet kivétel.

Mi marad akkor nekünk a világot összeroppantó csapások árnyékában? Az a személyesen kapott leghatalmasabb ígéret, hogy Isten oltalmazni fog. Még egy hajszál sem eshet le a fejemről az Ő tudta nélkül. Egyetlen dolgom van csak: tanúságot tenni az Ő nevéről. Te készen vagy itt és most, a mai napon Megváltódnak nevezni Jézust?

Kiss Julianna

A te tehetséged

Böjti egypercesek 24.

„Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét. Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament hozzá az is, aki az egy talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz, ahová nem szórtál. Félelmemben elmentem tehát, és elástam a talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. Ura így válaszolt neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? Ezért el kellett volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal kaptam volna vissza azt, ami az enyém. Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, még az is elvétetik, amije van. A haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Mt. 25,14-30)

Gondolkodtál-e már azon, mihez van tehetséged?

Gondoltál-e valaha erre az adottságra úgy, mint Istentől kapott értékre?

A fenti példázatból bennem elsőként az kapaszkodott meg, hogy nem egyenlően osztotta szét a gazda a tálentumokat a szolgák között, és kinek kettőt, kinek ötöt, kinek csak egyet adott. Egyformán számon kérte viszont rajtuk, hogyan gazdálkodtak a rájuk bízott értékkel, többet várva el attól, akinek többet, kevesebbet attól, akinek kevesebbet adott. Kitől-kitől erejéhez, képességeihez mérten.

Te miben vagy jó? Finomakat főzöl? Kitűnően értesz ahhoz, hogyan vidíts fel másokat? Remek a humorod? Szereted a kreatív feladatokat? Akármit ültetsz el és gondozol, az szép termést hoz? Nagyon jó vagy a környezeted rendben tartásában? Jól tudsz csapatban dolgozni másokkal? Született vezető típus vagy? Imádnak a gyerekek? Könnyen szót értesz az állatokkal? Szépen játszol valamilyen hangszeren? Biztos támasz vagy a szeretteid számára?

„Semmihez sem értek igazán, folyton kudarcot vallok, nincs eredménye az erőfeszítéseimnek” – fogalmazzuk meg magunkban egy-egy nehezebb időszakban. Ismerősek ezek a sokszor csak elfojtva, mérgező gondolatként a fejünkben köröző vádak? A legbiztonságosabb hátrafelé lépni: meglapulok, úszom az árral. Éppen csak annyira teljesítek, hogy megtűrjenek, hogy ne kerüljek konfliktusba. Se mással, se a saját vádló gondolataimmal.

Befektetni mindig kockázatos, legyen szó pénzről, időről, energiáról, bizalomról, vagy szeretetről. Valami több elérésének reményével dolgozni, felhasználva az adottságainkat, a tőlünk telhető legjobb teljesítményt nyújtani veszélyes. Akár veszíthetünk is. Csalódhatunk másokban, önmagunkban. Mégis azt kéri tőlünk Isten, merjünk gazdálkodni azzal a tehetséggel, amit Ő adott nekünk.  Ismerd fel, miben vagy jó, s élj vele Isten dicsőségére!

Kiss Julianna

Testünk ketrece

Böjti egypercesek 12.

Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!” Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, mit tegyek veletek?” Ők így feleltek: „Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt. (Mt. 20,29-34)

Nem múló fejfájás, kellemetlen émelygés, közérzetet rontó megfázás. Testi nyomorúság, fizikai állapot, amely mássá tesz, kevesebbé.

A valamilyen testi fogyatékkal élő embereket nem jellemzi, hogy a feltűnést keresnék, hogy a figyelem középpontjába szeretnének kerülni. Inkább próbálnak felszínen maradni, élni, teljesíteni egy olyan világban és olyan körülmények között, amelyeket többnyire nem az ő szükségleteiket figyelembe véve alakítottak ki. Látóként talán fel sem tűnik, hogy a mindennapokban milyen gyakran hagyatkozunk csakis a látásunkra, mennyire magától értetődőnek vesszük az érzékelésre való képességünket.

Mennyire érezhette a két vak ember nyomorúságosnak az állapotát, hogy kész legyen gátlását levetkőzve, egy számára ismeretlen helyzetben hangosan Jézus után kiáltani, a tömeg csitítgatása ellenére? Vajon hány meg hány gyógyítóban bíztak meg, s csalódtak, vajon hányszor mondtak le arról, hogy valaha újra lássanak? És vajon mekkora lehetett a hitük Jézusban, ha mindezek után azt kérték tőle, gyógyítsa meg őket? Ismerjük a Szentírásból, hogy Jézus azoknak adott gyógyulást, akik tiszta szívvel hittek Benne és erejében.

Nem tudom, a te tested engedelmes társa-e lelkednek, s hűséges végrehajtója-e a mindennapjaid feladatainak, vagy akadálya annak, hogy földi értelemben véve „teljes” életet élj. Nem a csodák korát éljük. Vagy mégis?

Isten képes arra, hogy meggyógyítson. A testedet is. Hiszed te ezt?

Kiss Julianna

Együtt. Istennel. – Ötéves a TeSó blog

Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne…

A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.


olvasás folytatása