Kacsó Géza bejegyzései

kacsogeza32 éves vagyok. Nős, három kislány apja. Református lelkipásztor Bátyúban.
Gáton születtem és itt kezdtem a sulit. Majd a nagyberegi líceumba jártam 3 hosszú éven át. Debrecenben jártam teológiára, ami életem egyik legszebb időszaka volt.
Egyetem után ösztöndíjas diák voltam Amerikában.
Kárpátaljára hazatérve voltam: segédlelkész Bátyúban és környékén, főiskolai lelkész Beregszászban, vallástanár a nagyberegi líceumban, óraadó tanár a főiskolán (vallástöri) és a KRISZ alelnöke…
Majd újra külföld: Angliában szolgáltam 2,5 évig.
Aztán ismét hazajöttem. Bátyúban lettem lelkész.
Azóta itt élek és szolgálok a kárpátaljai valóságban.

Anyák

Akkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, leborult előtte, és kérni akart tőle valamit. Jézus megkérdezte tőle: Mit kívánsz? Ő így felelt: Mondd, hogy melletted üljön az én két fiam a te országodban, az egyik jobb kezed, a másik bal kezed felől. Máté 20,20-21

Ebben a rövidke igében benne van az anyaság lényege: az önfeladás. Zebedeus fiainak anyja Jézushoz megy, hogy kérjen. A két legjobb helyet kéri az Isten országában: a Jézus jobb és bal keze felőlieket. De nem magának kéri ezeket. A fiainak. Ő nem fontos, magának nem kér semmit. Ő megelégszik azzal is, ha háttérben marad, csak a két fiát Jézus mellett lássa.

olvasás folytatása

Isten hazahoz

„Isten hazahozza az elhagyottakat,
kihozza a foglyokat boldog életre…”
Zsoltárok 68,7/a

Ahogy a híreket nézem a neten vagy az emberekkel beszélgetek az utcán, úgy tűnik, hogy az egész világ mozgásban van. Naponta bemondják a rádióban, hogy épp hány menekült érkezett a magyar határra, és naponta hallok olyanokról, akik elmentek a falunkból külföldön keresni munkát.

Mozog a világ… Mindenki elvágyik otthonról. Kárpátaljáról főleg Csehországba mennek az emberek. A csehek leginkább Angliában keresnek munkát. Az angolok pedig Amerikába és Ausztráliába költöznek… Tehát nemcsak itt nálunk indultak el világgá az emberek, hanem mindenünnen mennek.

olvasás folytatása

Biztonságérzet

 “Egy gazdag embernek bő termést hozott a földje, ekkor így gondolkozott magában: Mit tegyek? Nincs hova betakarítanom a termésemet. Majd így szólt: Ezt teszem: lebontom a csűrjeimet, nagyobbakat építek, oda takarítom be minden gabonámat és javamat, és ezt mondom a lelkemnek: Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál! Isten azonban azt mondta neki: Bolond, még ez éjjel elkérik tőled a lelkedet, kié lesz akkor mindaz, amit felhalmoztál?” (Lukács 12,16-20)

Joe looks in the mirror. He sees a superhero in the reflection. It's a metaphor of the power which is in each person

olvasás folytatása

Nem minden az, aminek látszik

3264790184_84708ed721_o

Nem minden az, aminek látszik… jutott eszembe a napokban egy ige kapcsán. A fiatalok másokról készült profilképekkel villognak a neten; a legcsúnyább nőt is megszépíti a smink vagy a photoshop. Mindenki villogni akar a legújabb menő mobillal, a legszexisebb, számára legelőnyösebb ruhában. És érdekes módon mindenki többnek akarja magát mutatni annál, ami valójában. A tinédzserek pár plusz évet hazudnak maguknak online; a diák úgy próbálja bemutatni a kevéske tudását vizsgán, hogy az minél többnek tűnjön. Sokkal ritkább eset az, hogy valaki kevesebbnek akar látszani annál, ami. Nos, Jézussal valahogy így történt. A minap a jelenések könyvében ezt az igét olvastuk:
„Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét. És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből” (Jel 5, 5/b-7)

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 22.

positive-thoughts-12

Annyi rossz hír vesz körül bennünket. A híradóból csupa erőszakos, elkeserítő információ árad. Ami jó – az nem is hír. Lassan megszokjuk, hogy a tanár, de még a barát is csak a rosszat veszi észre bennünk. És a jótetteinkért nem dicsér meg senki, a rosszak miatt azonban rögtön kapjuk a kritikát. Még mi, keresztyének is előszeretettel beállunk a sorba, ha kritizálni kell.

Egy ideig jártam egy olyan gyülekezetbe külföldön, ahova csupa halmozottan hátrányos ember járt. Börtönből szabadultak, kábítószerfüggők, prostituáltak, szellemi és testi fogyatékosok. Különleges élmény volt velük együtt dicsérni Istent. Az istentisztelet komoly része mindig azzal kezdődött, hogy jó híreket lehetett megosztani egymással. Mindenki elmondhatta mi jó történt vele az elmúlt héten. És mindig volt mit megosztani. Általában 8-10 ember állt fel, és sorolta el, hogy mennyi jót tett vele Isten a héten.

Kedves olvasó, így ismeretlenül is tudom, hogy jobb helyzetben vagy, mint ezek az emberek voltak. És ők mégis megtalálták az okot a hálaadásra. Ilyeneket mondtak: „Lementem a boltba, és én vettem meg az utolsó vekni kenyeret.” Vagy ezt: „Hazamentem, és a kutyám majd kiugrott a bőréből, úgy várt.” Meg ezt is: „A nővéremnek kisbabája született, nagybácsi lettem.”

Egyszer egy hideg téli este vonaton utaztunk a barátaimmal. A társaság panaszkodott, hogy milyen koszos a vonat. „Alig lehet kilátni az ablakon, olyan retkes. Nem igaz, hogy nem lehet megtakarítani.” Addig tartott a panaszkodás, míg valaki meg nem szólalt: „Örüljetek, hogy van ablak. Ha nem lenne, akkor most nagyon fáznánk.”

Mi lenne, ha megpróbálnánk változtatni a beidegződéseinken ebben a böjti időszakban? Ha nem csak a rosszat vennénk észre, hanem a jót is. És tudatosítanánk magunkban, hogy mennyi mindennel megáldott Isten. A látás, a hallás és a többi érzékszerved mind egy-egy csoda. A tudatod, amivel felfogod és értelmezed a világot magad körül – áldás. A tested, amely milliónyi kémiai folyamatot végez percenként és az idegek pályáin szédítő sebességgel száguldó elektromos jelek – Isten mesterműve. Az emberek körülötted, akik szeretnek, megbecsülnek, és segítenek, ha bajba kerülsz – Isten ajándékai számodra. Igen, még a szüleid és a tesód is, bármennyire bosszantanak néha. A barátok és a munkatársak, akik tűrik a hibáidat, és egy kávé mellett megoszthatod velük a lelki gondjaidat – Isten eszközei.

Vedd észre ezt a sokféle áldást magad körül! És mondd el nekik is, hogy milyen fontosak neked! Mondd el a kedvesednek, hogy milyen boldog vagy mellette! A munkatársadnak, hogy milyen jó vele együtt melózni, vagy a boltban az eladónak, hogy milyen jól végzi a munkáját. El sem hiszed, milyen csodákra képes egy kis figyelmesség, egy jó szó.

Minket, keresztyéneket Isten örömhír-mondóknak hívott el: hogy meglássuk és elmondjuk a jót. Vannak elegen, akik a rossz híreket szajkózzák. Te mondj ma jó hírt! Evangéliumot.

Kihívás: Keresd a jót! Figyelj arra, milyen jót kaptál Istentől: család, barátok, munkatársak stb. Mondj el legalább egy dolgot valakinek a nap folyamán, amiben Isten szeretetét ismerted föl.

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára