Kacsó Géza bejegyzései

kacsogeza32 éves vagyok. Nős, három kislány apja. Református lelkipásztor Bátyúban.
Gáton születtem és itt kezdtem a sulit. Majd a nagyberegi líceumba jártam 3 hosszú éven át. Debrecenben jártam teológiára, ami életem egyik legszebb időszaka volt.
Egyetem után ösztöndíjas diák voltam Amerikában.
Kárpátaljára hazatérve voltam: segédlelkész Bátyúban és környékén, főiskolai lelkész Beregszászban, vallástanár a nagyberegi líceumban, óraadó tanár a főiskolán (vallástöri) és a KRISZ alelnöke…
Majd újra külföld: Angliában szolgáltam 2,5 évig.
Aztán ismét hazajöttem. Bátyúban lettem lelkész.
Azóta itt élek és szolgálok a kárpátaljai valóságban.

Szülő születik…

Gyerekkoromban drága szüleim lehetőségeikhez mérten igyekeztek kényeztetni. Nem voltunk gazdagok, de egy-egy tábla csokit, narancsot vagy gránátalmát hoztak néha haza. Ezeket a finomságokat persze meg kellett osszam a nővéremmel. És a szüleimnek is kínáltam belőle, de ők szelíden visszautasították, mondván: nem szeretik a csokit, narancsot stb. Ezt gyermekként el sem tudtam képzelni. Hogy lehet nem szeretni ezeket a finomságokat. Csak sokkal később jöttem rá: szüleim egyszerűen azt akarták, hogy ezekből a csemegékből nekünk (nekem!) több maradjon.

Ebben a banális kis történetben egy mély igazság rejtőzik: a szülő az az ember, aki valaki mást önmagánál jobban tud szeretni. És ez egyáltalán nem apróság! Ebben az önző világban Isten különleges ajándéka a szülői szeretet.

olvasás folytatása

Elválás és közelség

A mennybemenetel ünnepe számomra mindig furcsa volt. Mi ünnepelni való van azon, ha valakit, akit szerettünk, elveszítünk? Jézus visszatért az Atyához a mennybe és tanítványai nem látták többé. Az a közösség, amelyben együtt éltek a Mesterrel éveken keresztül, itt végérvényesen szertefoszlott. Igaz, ez a közösség már nem volt a régi Jézus halála után sem. A Feltámadott többször megjelent a tanítványainak, sőt együtt is evett velük párszor, de nem volt állandóan mellettük. Most viszont már biztos, hogy végérvényesen különvált tőlük. Többé nem ül velük egy asztalhoz, nem töri meg velük a kenyeret, és nem hallják bölcs tanításait. Mi ünnepelni való van ezen?

olvasás folytatása

Az ajtók üzenete

Jézus mondja: „Én vagyok az ajtó…” (János 10,9)

Az ajtó… Lehet forgó vagy egyszerű. Készülhet fából, fémből vagy műanyagból. Lehet bejárati vagy szobák közötti. Naponta átmegyünk ajtókon több tucatszor is, anélkül hogy gondolnánk magára az ajtóra. Épületek bejáratánál vagy szobák között vannak: félig kint, félig bent. Elválasztják és összekötik a belső és külső tereket. A céljaink eléréséhez át kell menjünk  ajtókon, anélkül hogy maga az ajtó fontossá válna a számunkra.

olvasás folytatása

Megint ugyanott…

Fotó: Cameron Stow

Kedves olvasóm, biztosan érezted már úgy, hogy lelkileg nem haladsz sehová, már megint ugyanott tartasz, ahol elkezdted Krisztus követését. Még mindig ugyanazokkal a bűnökkel harcolsz, ugyanazok a kérdéseid vannak – nem jutottál előbbre. A János 21,1-14-ben is így vannak a tanítványok. János evangélista itt írja le a nagy halfogás történetét. A másik három evangélium viszont Péter elhívásával kapcsolja azt össze. A szinoptikusok szerint Jézus egy sikertelen halászattal töltött éjszaka után találkozik Péterrel, beszáll a hajójába, majd rövid tanítás után megkéri, hogy evezzen a mélyre és dobja ki a hálót. A háló megtelik, és a csodát látva Péter térden állva vallja meg bűneit, majd elhívást kap Krisztus követésére. János szerint a történet szinte ugyanúgy megismétlődik Jézus feltámadása után. Péter és a tanítványok annyi mindent átéltek Jézus mellett három év alatt. Láttak csodákat és részesei is voltak pár különleges eseménynek. Ott voltak, mikor 5000 ember jól lakott öt kenyérrel, látták feltámadni Lázárt vagy Jairus lányát, átélték, hogy Jézus szavára elcsitul a háborgó tenger, de ott voltak akkor is, mikor Jézust elfogatták a főpapok és volt, aki ott állt a kereszt alatt is. És most mégis ugyanott vannak, ahol kezdték. Megint Galileába mennek. Itt a tenger, talán megvan még a régi halászbárka is, és egy kis foltozással bevethető az ócska háló…

olvasás folytatása

Jöjjetek énhozzám mindnyájan!

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.” (Máté 11,28-30)

Rohanás. Tanulás. Munka. Ügyintézés. Fáradtság. Ebben a mindennapi mókuskerékben őrlődünk. Alig találkozni olyan emberrel, aki ne panaszkodna fáradtságra. Egy kicsit régebben a „tavaszi fáradtság” volt jellemző, de ma már nyári, őszi és téli fáradtság is van.

Mindenki másképp piheni ki magát. Van, aki alszik. Van, aki tévét néz, vagy olvas egy jó könyvet. Van, aki elmegy egy wellnesshétvégére vagy egy tengerparti nyaralásra. Olyan is akad, aki az aktív kikapcsolódást szereti: inkább várost néz, múzeumba jár, vagy éppen hegyet mászik, túrázik.

De vajon ezek a relaxációs módok megpihentetik-e a lelkünket is? Hol tehetjük le az aggódásainkat, amiket hordozunk; a bántásokat, amiket jól elraktunk a szívünk mélyén; a felelősséget, amit naponta ránk rak a család, a munkahely, a baráti társaság; a bűneinket, amik terhelik a lelkiismeretünket?

olvasás folytatása