Homoki Gyula bejegyzései

homgyulaHuszonhárom és a halál között. Olykor Sárospatakon, néha otthon. Máskor meg Középföldén, Westeroson vagy egyéb fantasy-világban. Azt mondják, állandóan be vagyok sózva – én meg nem értem, miről beszélnek. Addig így se nyugszok, míg nem láttam a sarki fényt. Istennel gyerekkorom óta hadakozok. Egyre többet akar… Én meg engedek neki. Mire ellenkezni? Amiről írok, azt átéltem. Magamat írom. Tapasztalásokat, élményeket, felfedezett igazság-mozzanatokat.

Örökké most

Vannak ezek a hosszúra nyúlt pillanatok az életben. Azok a percek, amelyek váratlanul érnek, amelyekkel legtöbbször nem is számolsz, és egyszer csak azt veszed észre, hogy benne vagy, és keserédes ízzel meg is éled őket, mert tudod: kettőt pislogsz és már csak múltnak számolhatók be. Ilyen az, amikor az aranyősz kellős közepébe csöppensz egymagad, pont jóra vált a zenelejátszód is, és abba a néhány akkordnyi időbe évmilliók sűrűsödnek, mert egyszerűen csak minden a helyén van. Ilyen az is, amikor a tengerparton ülsz a fehér homokban egy üveg sörrel a kezedben (csak hogy férfiasabbnak tűnjék az összkép), és egyre csak hallgatod a tenger hullámzását, a sirályok rikácsolását, a szél kellemes csiklandozását, távolban gyermekek játékát a habokkal, majd azt veszed észre, hogy az egész kép egyszer csak sötétebbé válik, furcsa és megmagyarázhatatlanul lélegzetelállító színek tűnnek fel a horizonton, majd eszmélsz: már a következő előadáson ülsz. Ilyen az is, amikor a sétád kellős közepén ér az eső, bőrig ázol másodpercek alatt, de „egyeafeneazegészet” röhögsz magadon, és jókedvűen folytatod utad. Na meg az is, amikor nyári estéken az ablakban csüngsz gyermek módjára s bámulod a tomboló vihart, játékosan újra és újra összerezzensz a mennydörgés hallatán, és élvezed a lég egyre hűvösödő, friss illatát. Vagy, amikor visszalépsz az utadon, csak hogy azt az illatfoszlányt még tovább érezhesd, hogy örökre emlékeidbe tudd vésni, hogy ha legközelebb eléd tévedne, már barátként köszönthesd. Nem is beszélve azokról a percekről, mikor hahotázva, vörös fejjel egyetlen gondolatod már csak az lehet, vajon a következő, vagy az azutáni pillanatban pukkansz-e szét a nevetéstől. Hajnalig tartó beszélgetések, csillaghullás-nézés háton fekve, felemelő együtt zenélgetés, a percek, mikor el akarsz altatni egy kisgyereket, de ő csak egyre mosolyog rád, és még folytathatnám…

olvasás folytatása

Harc a madarakkal

„Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.” (2Kor 2,1)

Sokáig kedvember voltam. Még most is néha előtör ez a borzalmas szörnyeteg, de hálával mondom: már hamar vissza tudom parancsolni a ketrecébe. Egy-egy napomat apró kis semmiségek tönkre tudták tenni: egy elejtett szó, egy rossz tekintet, egy teljesen ártalmatlanul elhangzó mondat. Azután pedig, mintha ezekkel az apró szögecskékkel átlyukasztottak volna egy gátat bennem, semmi nem tudta már megállítani azt a vízözönt, ami magamra és a környezetemre zuhant. El sem tudom képzelni, hány meg hány alkalommal lehettek áldozatai drága barátaim ennek a kedélyszörnynek. Nos, ez van akkor, amikor hagyod, hogy az érzéseid domináljanak és vezessenek.

olvasás folytatása

A váratlanul érkező

8. nap – December 8.

Hideg volt. Meg köd. Áthatolhatatlan köd. A felém magasodó fenyők tűlevelein vastagon állt a dér. Szürkésfehérben izzott a decemberi éjjel. A lélegzet párafelhőként csapódott ki a légbe, a hideg levegő elárasztotta a tüdőmet. Mégis gyöngyözött a homlokom. Ostrom alatt álltam. Csúfságok, bűnök, gonoszságok, vágyak, rossz gondolatok, érzékek hada vonult fel ellenem. Démonok ocsmány serege, ördögök rút csapata támadott rám. Marcangoltak, téptek, nagyokat és mélyeket haraptak belőlem. Úgy gondoltam, hogy már nem maradt hús rajtam. Sírni se tudtam. Szólni se tudtam. Lélegezni is csak alig-alig. Szégyelltem, hogy áldozat lettem, pedig állnom kellene erősen. De fájtak a vérző sebek, bugyogtak a vérpatakok az ereimből.

Utolsó erőmmel az égre emeltem fejemet. Csillagot láttam. Messze lévőt, de fényeset. Nem hallottam magam, szó se jött ki a számból. De a csillag hatalmas csóvaként ereszkedett alá, úgy, hogy az éjszakai kormos sötétség egy szempillantás alatt tovatűnt. Hideg, de annál vakítóbb fény ragyogott be mindent. A gonosz sereg eliszkolt. A démonok elpusztultak. A félelmek eltűntek. A vérfolyam elapadt. A sebek elkezdtek begyógyulni. A könnyek felszáradtak… S a csillag fénye mindent betöltött, szívig hatolt az éles forróság, és lángot gyújtott.

Igen. Ez az adventem. A váratlanul érkező fény időszaka. A kegyelem csillaga. Igen, ez az én adventem.

← Vissza a naptárba

Látva imádkozni

world-in-gods-hands-earth-globe1

Ő uralkodik. Csodálatos erővel és hatalommal, bámulatos nagysággal és bölcsességgel uralkodik minden fölött. A galaxisok és az univerzum elérhetetlen, több millió fényévnyire található sarkai fölött hatalmat gyakorol. Az egész Föld nevű bolygót kezében tartja: a Mount Everest 8848 méteres csúcsától kezdve a Marianna-árok 10 994 méteres mélységéig. Neki hatalma van mindenféle növényen és állaton, a békés, gigantikus méretű kékbálnától kezdve, a mikroszkopikus, szemmel nem látható gyilkos vírusokig. Uralkodik minden időjárás felett: hurrikánok, tornádók, monszunok, földrengések, árvizek, eső, hó, jég felett. Minden biológiai és kémiai reakció az Ő szeme előtt van, akár gyógyító, akár pusztító hatású (rák, AIDS, malária, influenza és mindenféle antibiotikumok). Ő magasan fölötte áll minden ország, kormány vagy hadsereg felett. Iszlám Állam, Hamasz, terroristák, lefejezések, intifádák, kelet-ukrajnai konfliktus, migránshullám, szíriai harcok – minderről tud. Nagyobb Ő, mint bármely nukleáris fenyegetettség Iránból, Oroszországból vagy Észak-Koreából. Hatalmasabb volt, van és lesz, mint bármely uralkodó, despota vagy zsarnok. Ő uralkodott Sztálin és Hitler felett, nagyobb Ő, mint Kim-Dzsong-Un, Putyin, Merkel, Obama vagy bárki más, akinek befolyást és hatalmat tulajdonítanánk ezen a világon. Ő kezében tart minden politikai választást, minden média- és hírportált, minden szórakoztató műsort, minden oktatási rendszert, óvodát, iskolát, egyetemet, mindenféle kutatást és tudományterületet. Ő uralkodik minden üzleti, anyagi, ipari és kereskedelmi ügyletek, az egész internet és giga-információs rendszerek felett! „Egy talpalatnyi föld nincs az egész kerek földön, ami fölött az abszolút szuverén Krisztus azt ne mondaná: Enyém!” – mondja Kuyper. Neki adatott minden hatalom mennyen és földön (Mt 28,18). Olyan név ajándékoztatott neki, amely mindennél nagyobb, amelyre leborul minden térd a mennyben, a földön és a pokolban (Fil 2,10-11). Krisztusban teremtetett minden a mennyen és a földön, láthatók és láthatatlanok, minden hatalom és fejedelemség (Kol 1,16). (John Piper, Sex and the Supremacy of Christ, Part 2 nyomán)

olvasás folytatása

Átrobogtam az életemen

Pár hete történt, hogy az  egyik álmos reggelen, miután az ágy is úgy döntött, hogy kivet immár magából, elindultam a fürdőszoba felé. Akkor még nem gondoltam rá, hogy micsoda epikus pillanatok kereszttüzébe kerülök majd néhány perc múlva. Csap megnyit, víz folyik, az arc megmosva – s ekkor felpillantva találkoztam saját magammal a tükörben. Szembenéztünk egymással. És számomra meghökkentő volt abban a pillanatban ennek a szembenézésnek  a groteszk és egyben ijesztő volta. Merthogy úgy éreztem, mintha azon a reggelen egy régi ismerőssel futottam volna össze, akit az évek alatt megváltoztatott már az idő keze, vékony, finom, de annál észrevehetőbb nyomokat hagyva arcán. Néztünk – mit néztünk, meredtünk – egymásra, s próbáltuk felvenni ott a beszélgetés fonalát, ahol három éve abbahagytuk…

olvasás folytatása