Domonyi Erik bejegyzései

Amit nem kenhetsz a Sátánra

Néhány évvel ezelőtt a vizsgaidőszak ideje alatt történt, hogy egy késő esti beszélgetés során egy kedves barátommal azon elmélkedtünk, hogy az emberek, miért teszik azt, amit, és miért úgy, ahogyan. Persze a legtöbb kérdésre sablonszerűen ráhúztuk a következő választ (és annak különböző megfogalmazásait): hát a Sátán ösztönzése miatt.

A beszélgetés azonban egyszer csak nem várt fordulatot vett – egy sajátos pillanatban, olyan mondat hagyta el egyikünk száját, ami mindkettőnket meglepett: „Jólvanmár’, ne kenjünk mindent szegény Sátánra.” Ezután egy perc néma csend következett, amiben csak egy nagyon messze lévő tücsök ciripelését lehetett hallani. Cirip, cirip.

14980574_1163953337018131_2844204574831914733_n

olvasás folytatása

Érdekes játékszer az ember

forgotten-toys-1050x770

Gondolom mindenkinek hever valahol a lakásban egy-egy még a gyerekkorából megmaradt játék. Lenne egy kérdésem: hány olyan van, ami már nem tud heverni, mert nem maradt meg? Nyugi, nem kell megszámolni (nem is lehetne) erre a kérdésre valószínűleg ez a legáltalánosabb válasz: sokkal több, mint amennyit össze-vissza fel lehet még fedezni. Kevés játék maradt meg abból a halomból, amivel a gyermekévek alatt játszottál. De mi is ennek az oka? Gyors válaszként talán azt mondod: hát, tönkrement. A helyzet viszont az, hogy a játékok maguktól nem mennek tönkre. Ha nem piszkálják őket, maximum beporosodnak, de nem kopnak, repednek, szakadnak vagy törnek. A játékhalom egy része azért nincs meg, mert tönkre lett téve, a másik részét pedig azért nem találod, mert ki lett dobva. Talán nem is volt túl nagy baja – ha felhúztad berregett, ha megpöckölted zörgött, ha ráztad csengett – csak egyszerűen meguntad és így megváltál tőle.

A tönkre tett és kidobott játékok elmulasztott lehetőségek, az élmények lehetőségének elmulasztása, ami soha nem térül meg.

olvasás folytatása

A holló

cebce57527f88c58dfed250ba13c1b0d

Nem olyan régen elém került ismét Edgar Allan Poe-tól a kedvenc versem: a Holló. Ismerjük jól magát a madarat, amely fekete kabátot hord, rockénekesszerű hangja van, a baljós előjel ő maga és ritka belőle a fehér színű. Poe versében a holló sokak számára a halált szimbolizálja, de számomra sokkal inkább a reménytelenséget és a valóságot az ismétlődő „Nevermore” (soha már/soha sem) kijelentése kapcsán.

A főhőst, magát az írót, ki elvesztette szívszerelmét Lenóra-t, egy bús borongós éjféltájon, szendergéséből, kopogtatás ébreszti fel. A főhős miután ajtót nyitott és senkit nem talált kívül, rég elhunyt kedvesét kezdi szólongatni, bár válasz hiába vár, az nem érkezik sem a kedvestől, sem mástól.

olvasás folytatása

A kísértés három szintje

1341428712.0723-02eva-f

Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett.Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre. (Lk 4, 1-13)

Miután Jézus megkeresztelkedett, rászállt a Szentlélek galamb formájában, hallotta az Atyja szavát, elkezd készülni arra az útra, melyet a kereszt, illetve a szenvedés útjának nevezünk. Gondoljunk csak bele, hogy készülni megy és nem útnak indul. Pedig megvan az útravaló (Szentlélek), megvan az atyai jó szó („Ez az én szerelemes fiam, akiben gyönyörködöm”) – mi kell még más? Útnak lehet indulni.

olvasás folytatása

A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok…

 „Mert így szól az én Uram, az Úr, Izráel Szentje: A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok…” (Ézsaiás 30,15∕a)

12

Életünk gondokkal terhelt. Ez egy olyan tény, ami alól senki nem tudja kivonni magát, és mindenkit érint. Mindenki a saját maga életében megéli a saját maga nehézségeit, és mindig az adott szituáció az, ami a legnehezebbnek tűnik. Például ha iskolás fiatalokról van szó, akkor előjön a kinézés története. Ez sokaknak nagy gondot jelent, mert ami ezáltal történik, az nagyban meghatározza jellemének fejlődését. De mi is az alapja annak, hogy valakit kinéznek? A származása, a bőrszíne, családi háttere, ruházata, hogy busszal jár iskolába vagy kocsival viszik, a külső szépség, testalkat és bármi más. Nem mindenki születik olyan helyzetbe és környezetbe, hogy ne tapasztalja a negatív diszkriminációt. És íme, a nagybetűs élet első nehézségei (természetesen a járni tanulás után).

olvasás folytatása