Dolenai-Balogh Beáta bejegyzései

balogbeaMég keresem a helyem az életben, még nem találtam rá arra a valamire, amiben igazán jó vagyok.  Ezért a legtöbb cikkem valamilyen formában az álmaink, céljaink kereséséről, megtalálásáról és a megvalósításukról szól.

Érdeklődést és csodálatot vált ki belőlem bármi, ami  értéket hordoz, megérint, inspirál, jóra ösztönöz vagy segít másképp látni a világot. Nagy álmom, hogy olyan emberré váljak, aki valami hasonlót vált ki másokból. Emellett a legfontosabb törekvésnek azt tartom, hogy bármi is az, amire rátalálunk hivatásként, meg kell találnunk a módot, hogy Isten és mások szolgálatába állítsuk. Nem azért, mert kötelességnek tartom keresztyénként, hanem mert ebben érzem a szabadságot, ebben látom annak a lehetőségét, hogy elnyerhessem Isten áldását.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10)

14. nap – december 14.

 

Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn. (1János 3,5)

Az advent időszaka magában hordozza az elmélyülést, az Istenre figyelést, a lélekben elcsendesedést… Ugyanakkor van benne valami megmagyarázhatatlan, melegséggel eltöltő érzés, ami – ha az ember igazán, teljes szívvel éli meg ezeket a napokat – egészen karácsonyig elkíséri.

Mi gyakran ajándéktárgyakban, finom ételekben és egyfajta csak a karácsonyra jellemző hangulatban gondolunk az ünnepre, s bár az ünnepi ajándékozás, adakozás szokása egy emberek ihlette hagyomány, mégis mára mindezek szinte eggyé váltak a karácsonnyal.

Azt hiszem számomra azért kedves ez az ajándékozásban megnyilvánuló egymás iránti kölcsönös törődés, mert valahol a fenti ige is ezt sugallja. Isten irántunk való mélységes törődését láttatja meg velünk. Hisz Jézus a bűntelenségét áldozta fel értünk. Ő egyszerre jött elvenni és adni. Elvette minden bűnünket, hogy nekünk ajándékozhassa a lehetőséget egy reményteljes és egyben örökké tartó életre.

Talán ma épp itt az ideje annak, hogy újraértékeljük a rohanó, szürke hétköznapjainkat, és minden egyes pillanatra drága áron megvásárolt különleges ajándékként tekintsünk!

Dolenai-Balogh Beáta

 

← Vissza a naptárba

Istentől értékes én

Talán nincs olyan ember ezen a földön, akiben ne merülne fel időnként az értéktelenség érzése: a kétkedő gondolat, hogy vajon tényleg van-e értelme annak, hogy él? Van-e haszna annak, amit csinál? Bizonyára mindannyian egyetértünk azzal, hogy az élet ajándék, azonban megeshet, hogy ezek csupán üres szavak lesznek mindaddig számunkra, míg fel nem ismerjük, hogy ez ténylegesen így van. Amíg nincs valamivel kapcsolatban személyes megtapasztalásunk, addig az egész csak a fejünkben létezik. Van róla ugyan egy elképzelésünk, és úgy tűnik, mintha értenénk is, de valahol mégsem fogjuk fel, nem érezzük át a valódi lényegét.

olvasás folytatása

Ihletre várva

Talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy mindannyiunk életében akadnak dolgok, amelyeket szeretünk halogatni. Gyakran ezen dolgok szimpla kötelezettségek, amiket egyszerűen csak meg kell csinálnunk…

Azonban saját példámból kiindulva állítom, hogy hajlamosak vagyunk a dolgokat is halogatni. Jó dolgok alatt azokat értem, amelyeket egyébként szeretünk is csinálni, amelyekről meg vagyunk győződve, hogy azért kaptuk Istentől, hogy megtaláljuk a módját, hogyan szolgálhatnánk velük mások felé. De Isten tervei között szerepelhet az is, hogy olyasmit bíz ránk, amely nem feltétlenül logikus vagy egyértelműen szerethető a számunkra, esetleg szembemegy a legnagyobb félelmeinkkel.

olvasás folytatása

Imával a cél felé

„…Pál elhatározta a Lélek által, hogy …Jeruzsálembe megy.” (Ap Csel 19:21)

Talán ismerős számunkra annak a csalódottságnak az érzése, ami akkor vesz rajtunk erőt, amikor valamit elhatározunk, de aztán végül semmi sem lesz belőle. Rengeteg mindenre vágyunk életünk során, de minél inkább megismerjük, milyen Istennel járni, annál inkább tapasztaljuk meg azt is, hogy terveinknek csak azon része teljesül, amelyek Isten számára is helyénvalóak. Csak azokon nyugszik az Ő áldása, amelyekre az Ő Lelke ösztönöz minket.

olvasás folytatása

Böjti ige-percek 38.

Mielőtt kinyitnád a Bibliád: Szólítsd meg Istent saját szavaiddal!

 Olvasd el: Lukács 15

Tanulmányozd: Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédjait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Lukács 15,4-6

Tekintve, hogy ezt az egész hetet egy elmélyült, ugyanakkor ünnepi hangulat szövi át, most még inkább arra szeretnélek bátorítani, hogy szánd rá a kellő időt, és tanulmányozd át az egész Lukács 15-öt, ne csupán a kiemelt igeszakaszt! Csodálatos három kincsből áll ez a rész, ezért hát kérlek, engedd, hogy Isten szóljon hozzád általuk! Merülj el benne, azonosulj a szereplőkkel, s próbáld átélni mindhárom történetet!

Majd, a számodra megfelelő módon, kézzel írott vagy szerkesztett formában, jelöld ki a fent kiemelt igerészből azokat a gondolatokat, melyek mindhárom történetben közösek és/vagy számodra szívhez-szólóak, üzenetet hordoznak!

Segítségképpen elgondolkodhatsz a következőkön:

 Történt veled valami a közelmúltban, vagy a napokban, amire hatalmas szívességként, áldásként tekinthetsz Istentől?

  • Vajon tényleg léteznek élethelyzetek, amikor Isten képes értünk jönni, ha vétkeink elsodornak Tőle? Te hiszel ebben?

Netán veled is történt már hasonló?

  • Mennyire illik bele az Istenről alkotott képedbe a megtérésünkön/visszatérésünkön való örvendezés?

Elhiszed, hogy Isten számára valóban ennyire értékes vagy?

  • Van, hogy akkora hibát követünk el, vagy tesznek velünk szemben, amit mi emberileg nehezen vagy nem is tartunk megbocsáthatónak.
    Elhiszed, hogy Isten akkor is megbocsát, amikor mi már erre nem lennénk képesek?

 Tégy Isten felé egy lépest imában:

Drága Atyám! Köszönöm a Te felfoghatatlan irgalmadat, türelmedet és szeretetedet! Köszönöm, hogy Szent Fiad áldozatának hála „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el…” a Te szeretetedtől! Emlékeztess e szavakra időről-időre és taníts megbocsátani önmagamnak és másoknak! Ámen.

Lehetetlen elmenni amellett, hogy e három történet mennyire összefügg, mégis részleteiben és rejtett mondanivalójukban mennyire különbözőek.

Az elveszett juh története például olyan, mintha Isten azt szeretné értésünkre adni, hogy ha kell, képes még utána is menni a tőle távollévőknek, s nem csupán azokkal törődik, akik már a nyájába tartoznak, hanem utána megy az elveszetteknek is.

Sőt, amikor megtalálta a lelkünkhöz vezető utat, örömében a vállára vesz minket, vagy épp megölel, megcsókol és a legszebb ruhát adja ránk… Hiszem, hogy Isten e példázatok által az ő szeretetét akarja velünk megismertetni.

Ugyanakkor A tékozló fiú történetével, mintha azokhoz is igyekezne szólni, akik már gyermekei, akik már ismerik Őt, de valami miatt eltávolodtak vagy szándékosan elfordultak Tőle.

Mert mindannyiunk életében jöhetnek helyzetek, amikor megfogalmazódik bennünk, hogy ez már helyrehozhatatlan, amikor szó szerint visszamennénk az időben, ha tehetnénk és az egészet máshogyan csinálnánk, de nem lehet…

Van, hogy az embernek csak a vádló gondolatai maradnak. Gondolatok, melyek azt suttogják, hogy ahová jutottunk, onnan nem vezet út semmi jobb felé.  De fel kell ismernünk, hogy ezek a szavak nem Isten sugallatai! Mert: „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (János 10:10)

Mekkora ígéret ez! Jézus maga jelenti ki, hogy nem csak azért hozta meg értünk az Ő felfoghatatlan áldozatát, hogy életünk legyen, hanem hogy bőségben éljünk! Ne becsüljük alá Isten jóságát! S ne az Ő hatalmas Lényét zsugorítsuk a mi korlátok közé szorított, kicsinyes hitünkhöz, hanem imádkozzunk olyan hitért, mely képes bízni az Ő ígéreteiben! Mely bízik abban, hogy Nála minden lehetséges!