Dolenai-Balogh Beáta bejegyzései

balogbeaMég keresem a helyem az életben, még nem találtam rá arra a valamire, amiben igazán jó vagyok.  Ezért a legtöbb cikkem valamilyen formában az álmaink, céljaink kereséséről, megtalálásáról és a megvalósításukról szól.

Érdeklődést és csodálatot vált ki belőlem bármi, ami  értéket hordoz, megérint, inspirál, jóra ösztönöz vagy segít másképp látni a világot. Nagy álmom, hogy olyan emberré váljak, aki valami hasonlót vált ki másokból. Emellett a legfontosabb törekvésnek azt tartom, hogy bármi is az, amire rátalálunk hivatásként, meg kell találnunk a módot, hogy Isten és mások szolgálatába állítsuk. Nem azért, mert kötelességnek tartom keresztyénként, hanem mert ebben érzem a szabadságot, ebben látom annak a lehetőségét, hogy elnyerhessem Isten áldását.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10)

Böjti ige-percek 18.

Mielőtt kinyitnád a Bibliát: Uram, Te teremts most csendet az elmémben! Engedd, hogy megérthessem, mit akarsz mondani nekem igéden keresztül és add, hogy szavaid egy kicsit ma is formálják, alakítsák a csodáidról oly gyakran megfeledkező szívemet!

Olvasd el: Neh 9

Tanulmányozd: „Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem nyakaskodtak, és makacsságukban arra adták a fejüket, hogy visszatérnek a szolgaságba. De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted, ezért nem hagytad el őket. Pedig még borjúszobrot is készítettek maguknak, és ezt mondták: Ez a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból! Ilyen gyalázatos dolgot követtek el. De te nagy irgalmadban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen jártak.” Neh 9,17-19

Ez a fent kiemelt néhány igevers az, ami leginkább összefoglalja az egész kilencedik rész lényegét. Épp ezért, próbáld meg ezt a részt a lehető legalaposabban áttanulmányozni!

Először írd át kézírással, majd használj színes kiemelő íróeszközöket, hogy elkülönítsd az eltérő tartalmakat egymástól, de akár be is másolhatod egy külön dokumentumba, és megszerkesztheted a saját, személyre szabott szövegedként.

Ha ezzel elkészültél, próbáld megválaszolni magadnak a következő kérdéseket:

  • van-e/volt-e valami mostanában az életedben, amelyről tisztán látod, hogy engedetlenség volt Istennel szemben?
  • van-e olyan álom, cél, hozzáállás, bármi jelenleg az életedben, ami mellett makacsul kitartasz, de nem vagy benne biztos, hogy Isten is támogat benne?
  • kérted már Istent, hogy mutassa meg, mi az Ő véleménye az adott dologgal kapcsolatban?
  • mikor gondoltál utoljára azokra a dolgokra, amelyekben egyértelműen megnyilvánult Isten irántad való kegyelme?

Napi kihívás:

  1. Lépés: A mai nap vedd számba azokat a történéseket, amelyekből egyértelműen érzed Isten irántad való szeretetét, gondviselését!
  2. Lépés: Foglald írásba (vagy határozd el magadban) mi az, amit ma mindezekért hálából Isten tetszésére fogsz tenni?

Imádkozz Dávid szavaival:

„Uram, hallgasd meg imádságomat, figyelj könyörgésemre! Hallgass meg, mert hű és igaz vagy te! Visszaemlékezem a régi napokra, végiggondolom minden tettedet, elmélkedem kezed alkotásain.
Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld.
Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom!
Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143 –válogatott versek)

Bűn, büntetés, majd megbékélés… Ha végig olvassuk a Nehémiás 9-et, akkor kissé olyan érzésünk támadhat, mintha az egész egy nagy visszaemlékezés lenne mindarra, amit Isten az Ő népéért tett, annak ellenére, amit azok Őellene elkövettek.
De ha kissé a magunk életére vetítjük le ezt az igét, talán találunk olyan bálványokat, amelyek napi szinten veszik el Istentől a dicsőséget, és elterelik a figyelmünket értünk tett csodáiról. Észre sem vesszük, hogy mennyi minden van az életünkben, ami Isten helyét foglalja el mindaddig, míg a körülményeink kényelmesek vagy elviselhetőek.
Általában érezzük is, hogy mivel van gond, és legbelül tudjuk, hogy Isten rá a megoldás, de csak amikor elég időt töltünk el a kudarcainkban, a csetlés-botlásainkban, akkor eszmélünk rá, hogy elfelejtettük megosztani a dolgainkat Istennel, és imában kérni az Ő vezetését, útmutatását.
Olyan nagyon emberi az, hogy megfeledkezünk a Teremtőnkről.  De még inkább emberiek azok a kételyeink, amelyek azt feltételezik, hogy Ő is hasonlóképpen hajlamos megfeledkezni rólunk.
Azt hiszem, sokkal nagyobb lelki békénk lenne, ha megtanulnánk az efféle kételyeinket Isten kijelentéseivel megválaszolni: „te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, hosszú a türelmed és nagy a szereteted”.

Böjti ige-percek 9.

Mielőtt kinyitnád a Bibliát imádkozz:

Drága Atyám! Segíts, hogy a napot hálás szívvel kezdhessem el! Köszönöm, hogy mai nappal egyben annak lehetőségével is megajándékoztál, hogy mindent újra kezdhetek! Hogy ma másként csinálhatom a dolgaimat. Köszönöm, hogy ma más szemmel nézhetek a körülményeimre, az áldásaidra, az útmutatásodra! Engedd Uram, hogy igéd tanulmányozása ma megerősítse bennem a helyes hozzáállást! Ámen.

Olvasmány: 2Móz 16

Nagyító alá: Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? De az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. 2Móz. 16,1-4

Kedves olvasó! 🙂 Hogy mélyebben megérthesd az olvasott igét, írd le a kiemelt igeszakaszt. Ezután tetszőleges író-, szövegkiemelő eszközzel emeld ki a leírtak azon részeit, melyek a leginkább elgondolkodtattak, megérintettek.

  • Melyik szereppel tudsz jelenleg (vagy általában) leginkább azonosulni? A zúgolódó Izráel népével? Vagy Áronnal és Mózessel, akik ellen zúgolódnak?
  • Milyennek látod Istent a róla szóló versekben?
  • Milyen érzés belegondolni, hogy amikor elégedetlenkedünk az életünkkel vagy az emberekkel szemben, akik körül vesznek bennünket, valójában Istennel szemben is elégedetlenek vagyunk?
  • Elhiszed, hogy minden, ami jelenleg történik veled, Isten irányítása alatt áll, és hogy Ő valóban a javunkat nézi, miközben vezet bennünket?
  • Szerinted mekkora szerepe van a mindennapi hálának abban, hogy elégedettnek érezd magad, és hű légy Istenhez az aprónak látszó dolgokban is?

Kihívás: panasz és elégedetlenség helyett – HÁLA.

Ma ehhez kérd Isten segítségét:

1. Lépés: Gondold végig, majd vesd papírra azokat a dolgokat, melyek miatt mostanában panaszkodsz, aztán gyűrd össze, dobd ki a panaszlistádat, s a mai nap csak azokra a dolgokra koncentrálj, amelyekért hálát mondhatsz Istennek! Vedd észre gondviselését a legapróbb történésekben is!

Így imádkozz:
Szerető Istenem! Kérlek, bocsáss meg, amiért hagytam, hogy a panasz uralkodjon az életemben. A Te kezedbe teszek le most mindent, ami elégedetlenné tesz, és elrabolja az én örömöm és szavaim által a másokét is. Adj ma nekem türelmet és Téged dicsőítő, hálás szívet! Ámen.

 2. Lépés: Este lefekvés előtt írj hála-listát azokról a dolgokról, amelyekkel a nap folyamán Isten megajándékozott, és mondj köszönetet a mindezekért Neki!

 

Miközben Istennel járunk, vannak időszakok az életünkben, amikor különösen nehéz megelégedettséggel tekinteni az életünkre, és gyakran abba a hibába esünk, hogy megkérdőjelezzük Isten gondviselését, vezetését.

Olyan könnyen képesek vagyunk megfeledkezni a mindennapos, aprónak tűnő csodáiról, melyek mind-mind azt bizonyítják, hogy Ő igenis figyel ránk és ezek nem csupán a véletlen, vagy a szerencse művei.

A kételyeknek a várakozás idején vagyunk a leginkább kiszolgáltatva. A kísértő akkor jelenik meg, amikor türelmünk fogytán. De újra és újra meg kell erősödnünk Istenünknek abban az ígéretében, hogy Neki gondja van ránk, hogy kopár földön is jól tart bennünket, és hogy Ő arra vezet, amerre haladnunk kell.

Olyan különleges számomra, amikor Isten kijelenti, hogy mennyei mannával fogja táplálni az Ő népét, de hozzá teszi, hogy mindenki csak egy napra valót szedhet össze – ezzel teszi őket próbára. S a nép elbukik, mert sokan másnapra is gyűjtenek élelmet.

Számomra ez egyértelmű bizalmatlanág Istennel szemben. Vajon hányszor esünk bele hasonló ballépésekbe mi is, mert megfeledkezünk Isten ígéreteiről? Mert gyakran pont így tesz próbára Isten minket is, amikor azt várja tőlünk, hogy elégedjünk meg azzal, hogy mindig csak a következő lépést mutatja meg előttünk. Ezzel teszi próbára a hitünk és a belé vetett bizalmunk.

„Ne veszítsétek el tehát a bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van. Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek…” (Zsidók 10:35-36)

Ha jobban megnézed…

Valamiért bennünk él a vágy, hogy tökéletes társat szeretnénk magunknak, de legalábbis elvárásainknak megfelelőt. Ez a kapcsolatok többségénél a kezdetekben még működik is a bennünk lévő nagy adag hormonális érzelmi töltet miatt, amit szerelemnek hívunk, és ami ‒ megtapasztalásom szerint ‒ csodálatos, ha az Isten által nekünk szánt valaki iránt érezzük azt.

Viszont sokan azok közül, akik már jó pár évet éltek egymás mellett azt mondják, hogy ez idővel megváltozik, mert megismered a másik valódi énjét, elmúlik a rózsaszín köd és meglátod a párod idegesítő tulajdonságait, helytelen szokásait. S aztán csak az marad, hogy panaszkodsz rá, elviselsz neki dolgokat, de alapvetően már nem tekintesz rá olyan különleges, értékes, szerelmet gerjesztő emberként, mint a kezdetekben. Mi több: vannak, akik egyenesen megvetik, megutálják azt az embert, akiben valaha a másik felüket látták…

olvasás folytatása

Minőségi idő

21. nap – December 21.

„Te pedig, aki imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.”  (Máté 6,6)

Egyszer mondta nekem valaki, hogy „amilyen a kapcsolatod Istennel, olyan az emberekkel is”. Belegondolva, tényleg lehet némi közös a kettőben, és talán ez főként az egymásra szánt minőségi idő

Gyakran bár szeretnénk több időt tölteni a szeretteinkkel, a napi teendőink mégsem engedik ezt meg. Nem is arról van szó, hogy pusztán időt szánnunk nehéz valakire, hanem sokkal inkább az okoz gondot, hogy osztatlan figyelmet szenteljünk a másikra – pedig a minőségi idő épp erről szól. Odafigyelni a mellettünk lévőre nem részlegesen, nem mellékesen, hanem kizárólagosan, egyedül őreá irányítva a figyelmünket. Istennel való kapcsolatunkban is erre kell törekednünk. Az advent számomra egy csodálatos időszak arra, hogy átgondoljam, mi tölti ki a napjaimat, és mi az, ami valójában ki kellene, hogy töltse?

„Nem feltétlenül a legsürgősebb dolgok a legfontosabbak.” (Gary Chapman)

Szánhatjuk a perceinket sok elengedhetetlennek tűnő teendőre, de egyedül a Vele eltöltött idő által rendeződhet az életünk és az összekuszálódott, sivár, törődést szomjazó kapcsolataink is.

Legyen az ünnepünk minőségi idő szerető Istenünkkel és mindazokkal, akik ránk bízattak! Ez számít igazán, minden más másodlagos.

← Vissza a naptárba

Isten az ünnep Lelke

12. nap – December 12.

Ha megpróbálnám szavakba önteni, mi számomra az advent, akkor talán egy születésnapi előkészület jutna róla eszembe. A születésnapoknak megvan az az egyedülálló varázsa, hogy akárhányadikat ünnepeljük, mindegyik páratlan a maga módján, mert soha többé nem leszünk újra 10, 20, 40 vagy épp 70 évesek. Valahol így van ez a karácsonnyal és az adventi időszakkal is, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen, ahogyan az idei ünnepi napok is azok.

Minden alkalom különleges, ha tudjuk, kitől válhat azzá. Karácsonykor elsősorban a lelkünk és maga az Ünnepelt van előtérben. Isten arra hív, hogy a szívünket öltöztessük ünnepbe, s ne a házunkat, udvarunkat, karácsonyfánkat vagy az ünnepi asztalt. Bár tény, hogy mindezek segítenek ünnepi hangulatot teremteni, a baj inkább azzal van, hogy egyre több karácsony alkalmával mi csak az ünnepet akarjuk, de magát az Ünnepeltet egyre inkább hagyjuk homályba merülni… S így az év sokak számára legszebb ünnepét emberek alkotta szokások uralják, pedig mennyivel jobb és szebb volna arra törekednünk, hogy az Istennel való személyes kapcsolatunk által éljük meg azt. Nem lenne szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten az ünnep Lelke, és így egyedül Ő képes valódi, meghitt, örömteli ünnepet teremteni bennünk és családunkban.

Azt kívánom, hogy ne csak pusztán ünnepünk legyen, melyben jó esetben Ő is eszünkbe jut olykor, hanem hogy Miatta legyen ünnepünk! Hogy Ő legyen az egyetlen indokunk, mely ünneplésre késztet.

Legyen hálával átitatott minden tettünk, minden törekvésünk! Áldott, Tőle különleges adventet kívánok! 🙂

← Vissza a naptárba