Dolenai-Balogh Beáta bejegyzései

balogbeaMég keresem a helyem az életben, még nem találtam rá arra a valamire, amiben igazán jó vagyok.  Ezért a legtöbb cikkem valamilyen formában az álmaink, céljaink kereséséről, megtalálásáról és a megvalósításukról szól.

Érdeklődést és csodálatot vált ki belőlem bármi, ami  értéket hordoz, megérint, inspirál, jóra ösztönöz vagy segít másképp látni a világot. Nagy álmom, hogy olyan emberré váljak, aki valami hasonlót vált ki másokból. Emellett a legfontosabb törekvésnek azt tartom, hogy bármi is az, amire rátalálunk hivatásként, meg kell találnunk a módot, hogy Isten és mások szolgálatába állítsuk. Nem azért, mert kötelességnek tartom keresztyénként, hanem mert ebben érzem a szabadságot, ebben látom annak a lehetőségét, hogy elnyerhessem Isten áldását.

„Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!” (Zsoltárok 143:10)

Minőségi idő

21. nap – December 21.

„Te pedig, aki imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked.”  (Máté 6,6)

Egyszer mondta nekem valaki, hogy „amilyen a kapcsolatod Istennel, olyan az emberekkel is”. Belegondolva, tényleg lehet némi közös a kettőben, és talán ez főként az egymásra szánt minőségi idő

Gyakran bár szeretnénk több időt tölteni a szeretteinkkel, a napi teendőink mégsem engedik ezt meg. Nem is arról van szó, hogy pusztán időt szánnunk nehéz valakire, hanem sokkal inkább az okoz gondot, hogy osztatlan figyelmet szenteljünk a másikra – pedig a minőségi idő épp erről szól. Odafigyelni a mellettünk lévőre nem részlegesen, nem mellékesen, hanem kizárólagosan, egyedül őreá irányítva a figyelmünket. Istennel való kapcsolatunkban is erre kell törekednünk. Az advent számomra egy csodálatos időszak arra, hogy átgondoljam, mi tölti ki a napjaimat, és mi az, ami valójában ki kellene, hogy töltse?

„Nem feltétlenül a legsürgősebb dolgok a legfontosabbak.” (Gary Chapman)

Szánhatjuk a perceinket sok elengedhetetlennek tűnő teendőre, de egyedül a Vele eltöltött idő által rendeződhet az életünk és az összekuszálódott, sivár, törődést szomjazó kapcsolataink is.

Legyen az ünnepünk minőségi idő szerető Istenünkkel és mindazokkal, akik ránk bízattak! Ez számít igazán, minden más másodlagos.

← Vissza a naptárba

Isten az ünnep Lelke

12. nap – December 12.

Ha megpróbálnám szavakba önteni, mi számomra az advent, akkor talán egy születésnapi előkészület jutna róla eszembe. A születésnapoknak megvan az az egyedülálló varázsa, hogy akárhányadikat ünnepeljük, mindegyik páratlan a maga módján, mert soha többé nem leszünk újra 10, 20, 40 vagy épp 70 évesek. Valahol így van ez a karácsonnyal és az adventi időszakkal is, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy minden pillanat egyszeri és megismételhetetlen, ahogyan az idei ünnepi napok is azok.

Minden alkalom különleges, ha tudjuk, kitől válhat azzá. Karácsonykor elsősorban a lelkünk és maga az Ünnepelt van előtérben. Isten arra hív, hogy a szívünket öltöztessük ünnepbe, s ne a házunkat, udvarunkat, karácsonyfánkat vagy az ünnepi asztalt. Bár tény, hogy mindezek segítenek ünnepi hangulatot teremteni, a baj inkább azzal van, hogy egyre több karácsony alkalmával mi csak az ünnepet akarjuk, de magát az Ünnepeltet egyre inkább hagyjuk homályba merülni… S így az év sokak számára legszebb ünnepét emberek alkotta szokások uralják, pedig mennyivel jobb és szebb volna arra törekednünk, hogy az Istennel való személyes kapcsolatunk által éljük meg azt. Nem lenne szabad megfeledkeznünk arról, hogy Isten az ünnep Lelke, és így egyedül Ő képes valódi, meghitt, örömteli ünnepet teremteni bennünk és családunkban.

Azt kívánom, hogy ne csak pusztán ünnepünk legyen, melyben jó esetben Ő is eszünkbe jut olykor, hanem hogy Miatta legyen ünnepünk! Hogy Ő legyen az egyetlen indokunk, mely ünneplésre késztet.

Legyen hálával átitatott minden tettünk, minden törekvésünk! Áldott, Tőle különleges adventet kívánok! 🙂

← Vissza a naptárba

Böjti egypercesek 33.

 „Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem?
Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (Zsoltárok 43,5)

Mi, emberek hajlamosak vagyunk az önsajnálatra.
Vannak időszakok az életünkben, amikor szinte megérdemeltnek érezzük, ha büntetjük magunkat bizonyos kudarcaink miatt. Napi szinten szembesülnünk kell bizonyos gyengeségeinkkel, amiken képtelenek vagyunk változtatni vagy elfogadni azokat, és mindez kikezd minket.

De vajon miért ilyen nehéz megértőbbnek, türelmesebbnek lenni önmagunkkal a nehezebb pillanatainkban? Talán azért, mert ilyenkor azt hisszük, hogy Isten sem szeret… Mert abba a hibába esünk, hogy azt gondoljuk, még Ő sem képes pótolni a hiányosságainkat és nem tudja a kilátástalant reményteljessé tenni az éltünkben. Pedig Isten akkor is szeret minket, amikor erre még mi magunk is képtelenek vagyunk. De ha a tekintetünk a gyengeségeinkre szegeződik, akkor nem tudjuk észrevenni, mennyi áldással halmoz el minket nap mint nap egyértelmű és kétségtelen jelét adva irántunk való szeretetének.

Valaki egyszer úgy fogalmazott, hogy „az elhívásunk az, hogy Istent dicsőítsük”.
Vajon az, hogy önmagunkat ostorozzuk különféle dolgokért, dicsőíti Istent? Ha a válasz „nem”, akkor hagyjunk fel vele! Ne mi akarjunk a középpontba lenni, és ne dédelgessük a sebeinket, rossz gondolatainkat. Most egy kis időre felejtsünk el fontosnak lenni, és böjtünk legyen Istennek szánt ajándék! Legyen benne Ő és a vele való kapcsolatunk a legfontosabb! Tartsuk számon mindazt, amiért hálásak lehetünk, és rájövünk, mennyire áldottak is vagyunk!

Kihívás: Gyakran önmagunknak vagyunk a legnagyobb ellenségei. Olyan szigorúan bíráljuk magunkat, hogy attól nem tudunk lélekben növekedni. Ma tudatosítsd magadban, hogy Isten szeretett gyermeke vagy!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Böjti egypercesek 26.

12804128_1065786350155881_486943930_n

„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet” (1János 4,18)

Gyakran megesik velünk, hogy egyszerűen csak beérjük a jó, nemes cselekedetek gondolatával és a megvalósításukat elhalasztjuk. Talán félünk, mert nem akarunk kudarcot vallani, vagy egyszerűen csak az adott pillanatban kényelmesebb nem megtenni valamit, dacára annak, hogy épp azt érezzük, meg kellene tennünk. Ilyenkor olyan jól esik megmagyarázni, miért nem teszünk meg dolgokat, miért nem lépünk, fejlődünk. Meggyőződésem, hogy azért vagyunk ezen a földön, hogy értelemmel töltsük meg napjainkat. Ezért ne szalasszuk el az alkalmas időt, tartsunk ki, küzdjünk és vállaljuk a nemszeretem pillanatokat is! Ne féltegessük, hanem használjuk az életünket!  Fejlődjünk! Osszuk meg a mindennapjainkat másokkal szeretetből!

Kihívás: Gyakran tudjuk, hogy mit kellene tenni, de mégsem tesszük. Kérd Istent, hogy tegyen késszé a cselekvésre, és segítsen véghezvinni azt, amit elhatároztál!

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Böjti egypercesek 17.

12576085_1028989703832818_1334635151_n

Légy csendben és várj az Úrra! Zsolt 37,7

Nagy a hétköznapok nyomása és olyan sok a zaj bennünk, ami nem enged megpihenni. Pedig gyakran egyedül arra lenne szükségünk, hogy képesek legyünk lelassítani, s ezáltal végre esélyt adni Istennek, hogy közelebb férkőzzön a lelkünkhöz. Bensőnk szomjazza a csendet, melyben elvonulhatunk szüntelen harsogó gondolataink zajából, és hallgathatjuk Őt.  Viszont csöndben nem lehet csak úgy, zaklatott rohanásunk közepette, letudva lenni. Nem lehet öt percet kiszakítani a napunkból egy ima vagy egy rövid napi ige erejéig úgy, hogy közben az agyunk végig a következő teendőinken kattog. Nem lehet így, mert az Istennek szentelt csendünk egész valónkat kívánja, nem egy darabka fölösleges 5 percünket.

A szívből odaszánt csendünk – ajándék. Egyfajta minőségi idő. Sajnos gyakran már ott tartunk, hogy magát a szópárosítást is nehezen értelmezzük. Minőségi idő: azt jelenti, hogy annyit szánok oda, amennyit a helyzet megkíván, amennyi szükséges és nem épphogy csak elég. Hogy kizárólag arra a Valakire figyelek, akivel éppen vagyok.  Ez sokszor lemondást jelent. A kérdés tehát, hogy mi az, amit hajlandó lennél nem tenni többé azért, hogy több minőségi időt, meghallgatást, odaszánt csöndet adhass Istennek, szeretteidnek, önmagadnak?

Kihívás: Hallgassunk! Ma a csendet ízlelgessük, és figyeljük: Isten talán valami nagy hiányérzetünkre választ akar adni!

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára