Baranyi Eszter bejegyzései

baraeszti

Baranyi Eszter vagyok, 22 éves, Rákóczi-főiskolás. Valamikor közlékeny és szárnyaló, időnként hallgatag és botladozó. Néha a lelkem egy virágzó díszkert, de van, hogy csak sivár parlag. Kedvenceim a kisgyerekek, az irodalom, a kávé és a kaktuszok. Lenyűgöznek a művészfilmek, a klasszikus zenék és az utópisztikus szemléletek.

Újjászületésemkor kicsi és gyönge halként túl korán túl mély vízbe estem, és még ma sem könnyű a felszínen maradnom. Szolgálatból írok, beszélek és zongorázom, de gyakran ezek csak emberi erőlködések, és egyedül az isteni kegyelem az, ami előrevisz.

16. nap

“Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b

Uram, sosem fordítottad el az arcod és sosem mondtál nemet rám. Nem is utasítottál vissza. És én ebben az évben is hányszor elhagytalak…  

Hiszen tudod, néha olyan nehéz. Sok volt a dolgom,betegeskedtem, és cipelnem kellett azt a súlyos keresztet. Olyan sokszor panaszkodtam és sírtam. Olykor inkább a sarokba vágtam volna mindent, úgy kiábrándultam. Láttad, Uram, többször feladtam. Hibáztattalak a kudarcaimért, örömeimben is elégedetlenkedtem. Dacosan néztem rád és vádlón kérdeztem, hogy hol vagy Istenem? És te hallgattál, csendben csak ott álltál mellettem.

Ma már tudom, hogy sosem hagytál el engem, habár én sokszor keresztülnéztem rajtad. Te ott voltál, bár én nem akartalak észrevenni. Látom már – minden nehézség csak egy lépcsőfok, amely által közelebb kerülhetek hozzád. Így válok egyre erősebbé. 

Nyisd meg a szemeimet, hogy láthassalak és érezhesselek.Tégy befogadóvá a szeretetedre és az áldásaidra. De ha próbák is jönnek, vagy nehezedik a kereszt, maradj mindig velem. Ne hagyd, hogy újra hátat fordítsak neked.

Ámen.

← Vissza a naptárba

Az új vendég

„Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem!” (Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő)

Hosszú ideig együtt éltünk, már-már megszoktam, hogy éjszaka felébreszt a Kétség, és rámutat a sarokban sompolygó Kudarcra, aztán mellém bújik a Stressz, és reggel a Félelemmel együtt kavargatom a kávém. A mosogatást Elégedetlenséggel ketten együtt végezzük, és egy egyszerű beszélgetés során milyen gyakran előbújik a szék alól a Harag. A Bizalmatlansággal kézen fogva sétálunk, és mikor hazaérek, a Csalódás már tárt karokkal vár, Magány pedig hencegve újságolja, hogy eltervezte az egész estémet. Szűkül a szobám, túl sokan vagyunk, összeszorítanak, vállamra ülnek, már-már megfojtanak, és egyre inkább belém olvadnak mind.

olvasás folytatása

Boldog?

“Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár.” (Zsolt 128:1)

MINDENKI.

A Földnek minden szegletén találkozhatunk a Bibliával és azzal a bizonyos kereszttel. Az adatok szerint a keresztyének száma meghaladja a kétmilliárdot. Az adott zsoltárunk szerint mindannyian boldogok lehetnek…

Boldog-e az a túlsúlyos tinédzser lány, akit minden osztálytársa kiközösít, kinevet és megaláz? Pedig már gyerekkorában elfogadta a Megváltót…

olvasás folytatása

Bármikor Nála

Fotó: Thomas Ruff

Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsolt 84:5)

Gyerekkoromban minden este boldog lehettem. Lefekvés után anyukámmal ketten kinyitottuk a Spurgeont, elolvastuk, megbeszéltük, és mindketten imádkoztunk. Ő a maga módján, én meg, ahogy tudtam. Az Úr háza így minden este beköltözött a szobámba. És vele jött a boldogság is.

Teljesen kiborultam. A legjobb lett volna csak elfutni minden elől a csendbe. Vitt a lábam a kietlen földeken, futottam lélekszakadva, szó szerint árkon-bokron át, míg össze nem csuklottam. Hevertem a szúrós fűben, és versenyautóként cikáztak a fejemben a problémáim. Ekkor, mint kellemes szellő éreztem meg a tarkómon azt, hogy figyel. Hátamra fordulva szembe néztem Vele. És elapadtak a könnyek. Nem szóltam, csak bámultam Rá az Ő hatalmas kék és zöld templomában.

olvasás folytatása

Születésnapi igemozaik


Kedves TeSók!

Születésnapunk alkalmából összegyűjtöttünk néhány olyan igeszakaszt a Szentírásból, amelyek most valamiért fontosak számunkra. Fogadjátok őket és egy rövid, személyes magyarázatukat szeretettel!

„Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit.” Péld 20, 4

Előbb-utóbb mindannyian elfáradunk. Meglankad a test, kimerül az elme. Élni fárasztó, a körülmények pedig kíméletlenek. Egyszerűbb lenne mások könnyű életét választani, amelyben nem kell folyamatosan fáradtnak lenni, szántani és vetni. Sokkal kézenfekvőbb lenne restként heverni, és várni az idő múlását. Igen, sokat görnyedünk a megpróbáltatások alatt, de el fog jönni a megnyugvás napja. Az aratás nem marad el, és a munkának eredménye lesz. Ez az áldás pedig megéri az áldozathozatalt.

Baranyi Eszter

olvasás folytatása