Baranyi Eszter bejegyzései

baraeszti

Baranyi Eszter vagyok, 22 éves, Rákóczi-főiskolás. Valamikor közlékeny és szárnyaló, időnként hallgatag és botladozó. Néha a lelkem egy virágzó díszkert, de van, hogy csak sivár parlag. Kedvenceim a kisgyerekek, az irodalom, a kávé és a kaktuszok. Lenyűgöznek a művészfilmek, a klasszikus zenék és az utópisztikus szemléletek.

Újjászületésemkor kicsi és gyönge halként túl korán túl mély vízbe estem, és még ma sem könnyű a felszínen maradnom. Szolgálatból írok, beszélek és zongorázom, de gyakran ezek csak emberi erőlködések, és egyedül az isteni kegyelem az, ami előrevisz.

Az új vendég

„Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. De hogy mindennap eljön! Na nem, azt már mégsem!” (Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő)

Hosszú ideig együtt éltünk, már-már megszoktam, hogy éjszaka felébreszt a Kétség, és rámutat a sarokban sompolygó Kudarcra, aztán mellém bújik a Stressz, és reggel a Félelemmel együtt kavargatom a kávém. A mosogatást Elégedetlenséggel ketten együtt végezzük, és egy egyszerű beszélgetés során milyen gyakran előbújik a szék alól a Harag. A Bizalmatlansággal kézen fogva sétálunk, és mikor hazaérek, a Csalódás már tárt karokkal vár, Magány pedig hencegve újságolja, hogy eltervezte az egész estémet. Szűkül a szobám, túl sokan vagyunk, összeszorítanak, vállamra ülnek, már-már megfojtanak, és egyre inkább belém olvadnak mind.

olvasás folytatása

Boldog?

“Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az ő útjain jár.” (Zsolt 128:1)

MINDENKI.

A Földnek minden szegletén találkozhatunk a Bibliával és azzal a bizonyos kereszttel. Az adatok szerint a keresztyének száma meghaladja a kétmilliárdot. Az adott zsoltárunk szerint mindannyian boldogok lehetnek…

Boldog-e az a túlsúlyos tinédzser lány, akit minden osztálytársa kiközösít, kinevet és megaláz? Pedig már gyerekkorában elfogadta a Megváltót…

olvasás folytatása

Bármikor Nála

Fotó: Thomas Ruff

Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsolt 84:5)

Gyerekkoromban minden este boldog lehettem. Lefekvés után anyukámmal ketten kinyitottuk a Spurgeont, elolvastuk, megbeszéltük, és mindketten imádkoztunk. Ő a maga módján, én meg, ahogy tudtam. Az Úr háza így minden este beköltözött a szobámba. És vele jött a boldogság is.

Teljesen kiborultam. A legjobb lett volna csak elfutni minden elől a csendbe. Vitt a lábam a kietlen földeken, futottam lélekszakadva, szó szerint árkon-bokron át, míg össze nem csuklottam. Hevertem a szúrós fűben, és versenyautóként cikáztak a fejemben a problémáim. Ekkor, mint kellemes szellő éreztem meg a tarkómon azt, hogy figyel. Hátamra fordulva szembe néztem Vele. És elapadtak a könnyek. Nem szóltam, csak bámultam Rá az Ő hatalmas kék és zöld templomában.

olvasás folytatása

12. nap – december 12.

 

Pilátus ezt mondta neki: Akkor mégis király vagy te? Jézus így válaszolt: Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. (János 18,37)

Az Úr az igazságot emlegeti. Az egyenes, megjátszás nélküli, objektív igazságot.

2017-ben mi az igazság?

Az az igazság, hogy már két gyertya ég az adventi koszorún, de az én szívem még mindig elég sivár. Sűrű a köd odabent.

Az az igazság, hogy szinte mindenkinek megvettem a karácsonyi ajándékot, csak a Jézusomnak nem készültem semmivel, hiába ő ünnepeli a szülinapját.

Az az igazság, hogy bárminemű életkörülményem megváltozása ellenére egy évvel ezelőtt pontosan ezt az ürességet éreztem.

Cudar és elkeserítő állapot ez, nem igaz?

Szeretnéd-e tudni, hogy mi még az igazság?

Az igazság az, hogy aki az óceánt, a pillangót és a tenyered vonalait megalkotta, állatbőgés kíséretében született egy sötét istállóban.

Az igazság az, hogy az Isten, aki  kénköves tűzzel Sodomát és Gomorát elpusztította, aki majd eljön trombitaszóval, amikor az idő véget ér és minden elmúlik, kisgyermekként gőgicsélt.

Az igazság az, hogy aki a legmélyebb válságból kihúzott és a legsötétebb völgyben is rám talált, feláldozta magát a legkínosabb halállal.

Az igazság az, hogy a világtörténelem utánozhatatlan paradoxonja megtörtént – az Isten hátat fordított önmagának.

Baranyi Eszter

 

 

← Vissza a naptárba

Best of Reformáció 9. – Károlyi Gáspár

A 16. században a magyarság ugyanúgy felbolydult, mint a németek vagy a svájciak. A reformáció szele lefújta a rozsdás és az arany faleveleket a kereszténység fájáról, mely a tél kíméletlen megpróbáltatásai után új hajtásokat hozhatott. A század végén nem tétlenkedtek a magyar urak és értelmiségiek sem. Egyiknek a zsebébe, másiknak a kapcsolataihoz kellett nyúlnia, de a Biblia készült.

Károlyi Gáspárt tartjuk a folyamat legkiemelkedőbb mozgatórugójának.

Névjegy:

Károlyi Gáspár, eredeti nevén Radicsics Gáspár 1529 körül született Nagykárolyban. 1556-ban a Wittenbergi Egyetemen tanult.

1563-ban gönci református prédikátor lett, majd később esperes.

Legkiemelkedőbb munkáját, a Biblia első teljes magyar fordítását 1586-ban kezdte meg Mágocsy Gáspár, Torna vármegye főispánjának, valamint unokaöccsének, Mágocsy Andrásnak a támogatásával.

A Károlyi-biblia nyomtatását 1589. február 18-án kezdték el és 1590. július 20-án fejezték be.

1590, Vizsoly – a magyar reformátusság egyik óriási mérföldköve. Károlyi néhány lelkes segéddel éjt nappallá téve dolgozott az egész népnek szánt ajándékán. Majd’ ötszáz év elteltével még szinte minden magyar családban van egy általa fordított Biblia. Felbecsülhetetlen, amit ez az istenes öreg értünk tett, népünk történetében először. Hiszen mi is lenne velünk anyanyelvű Biblia nélkül? Képzeljük csak el!

olvasás folytatása