9. nap – december 9.

 

Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem. (Lukács 4,43)

Találtam egy tejmentes mézeskalács receptet, megosztom gyorsan minden anyukával, akinek ez fontos lehet. Most már tudom, hol lehet olcsón fenyőágat szerezni, vagy illatos fűszereket. Világgá kürtölöm ezt is, nehogy valaki lemaradjon… Most, az ünnep előtt talán még több információ cserél gazdát. Segíteni próbálunk egymásnak, hogy könnyebb legyen, hamarabb menjen, hogy „költséghatékonyak” legyünk. Ezek mind-mind valóban rendkívül fontos és jó dolgok az életünkben. Válaszokat keresgélünk, aztán elmondjuk mindenkinek.

Jézus azért küldetett – és azért küldött minket is -, hogy a jó hír mindenhol hangozhasson. Minden városban, minden házban, minden nemzetben és minden családban. Úton-útfélen. Persze, nekünk édesanyáknak az is fontos, hogy hol kapható a legjobb minőségű karácsonyi égősor… De a legfontosabb hír az, TeSó, hogy Krisztus felszabadít, megvált és nem hagy el! Kirángat a mélységből, helyettem hordozza a kínt, erőt ad a folytatáshoz!

Ma mondd el mindenkinek ezt a jó hírt!

Nigriny-Demeter Adrienn

 

 

← Vissza a naptárba

8. nap – december 8.

 

Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! (Lukács 12,49)

 

Nem az adventi koszorún égő lángocska.

Nem a csillagszóró szikrái.

Nem a kályhában lobogó meleget adó karácsonyi tűz.

Isten pusztító, fertőtlenítő tüze.

Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa” – olvassuk János evangéliumában. Lukácsnál mégis felemésztő, pusztító tűzről, az isteni harag és ítélet jelképéről beszél Jézus.

Az első advent időszakában, a Jézus földre szállását megelőző több száz évben a zsidók valóban az Üdvözítőt, a Messiást várták és nem a haragvó Királyt. A mennybemenetel után viszont egy újabb advent kezdődött. Most Jézus második eljövetelét várjuk. Ez a második eljövetel pedig már nem a megváltásról fog szólni. Isten országának az előkészítése lesz az. Az új világ beteljesedéséhez a régi felégetése, megtisztítása szükséges. Az élethez az élet feladása. A mennyei gazdagsághoz a földi elengedése.

Jézus az első karácsonykor megváltani jött a világot és nem elpusztítani. És ha mi már elfogadtuk Őt, akkor nincs félnivalónk a jövőtől sem. Legyünk viszont eszközök arra, hogy barátaink, családtagjaink is ott állhassanak a Király jobb oldalán, amikor újra eljön a Földre, hogy nekik is ezt mondhassa: „Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot”.

Molnár-Kovács Dorka

 

 

 

← Vissza a naptárba

7. nap – december 7.

 

A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. (János 10,10)

Karácsonyi lista:

 

  1. Ajándék után rohangálni  lenni valaki számára

 

  1. Becsomagolni az ajándékokat  valakit az ölelésembe

 

  1. Képeslapokat Jókívánságokat küldeni

 

  1. Élelmiszert vásárolni  ajándékozni a rászorulóknak

          

  1. Karácsonyi fényeket nézni fénnyé válni

 

  1. Süteményhegyeket Emlékeket gyártani

                      

  1. Ünnepi lakomákat tervezni élvezni idegeskedés nélkül

 

 

fordította: Olasz Tímea

 

 

6. nap – december 6.

 

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Máté 20,28)

 

„Mindenki táplálékaként,

ahogy már írva van,

adom, mint élő eledelt,

a világnak magam.”

 

Ez a kedvenc versem Pilinszkytől. Mert ezen keresztül értem meg hús-vér emberként, hogy Jézus úgy jött a világra, hogy tudta, Ő itt semmit nem kap majd, Ő csak adni fog. Tudta, hogy borzalmasan nehéz lesz, és nem lesz, ami könnyítené a terhét. Tudta, hogy végig teljesen egyedül lesz. Mert ezt senki sem képes megérteni. Ebben Ő végig teljesen elidegenedett lesz az emberek között. Itt lesz közöttünk, de emberként végtelenül magányosan. Tudta, Neki majd senki sem csókolja meg a homlokát támogatóan, hogy: „minden rendben lesz, ne félj”. Tudta, hogy Ő ide szolgálni, szenvedni jön. Azért, hogy az élő eleven horda valóban felfalja.

Pedig emberként jött. Emberi érzésekkel, emberi belső világgal. S akkor így gondold át, kérlek: hogy te már alapból úgy kezded, hogy tudod,  itt semmi sincs érted, te boldog nem leszel, rád nem vonatkoznak az emberi szép élet szabályai. Gondold át, hogy Ő nem csak a kínhalállal vállalta, hogy életét adja sokakért, hanem már a kezdetektől tudta, hogy neki már az élete is pontosan olyan gyötrelmes lesz. Ő majd mindig csak ad, mint egy végtelen, kimeríthetetlen kút, amiből bárki meríthet – aztán meg széttiporhat.

„Mert ki végképp senkié,

az mindenki falatja.”

Azért jött a világra, hogy életét adja mindenkiért. A megváltástörténet nem a kínhalállal kezdődik, hanem már a születéssel… Mert Ő az EGÉSZ ÉLETÉT adta.

Sárközi Andrea

 

 

← Vissza a naptárba

5. nap – december 5.

 

 

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. (Márk 10,45)

Rájöttem, hogy a szolgáló Jézussal én bajban vagyok. Ahogy a törékeny, bababőrű, szúrós szénával teletömött jászolban fekvő Kisjézussal és a kereszten kínlódó, vérző arcú Megváltóval is. Megszakad értük a szívem, és nem akarom, hogy mindez megtörténjen velük. Meg akarom őket menteni – bármilyen nevetségesen is hangzik. Aztán elszégyellem magam. Rájövök, hogy még mindig nem értem igazán, ennyi év után is Péterként hőkölök hátra, és elképzelhetetlennek tartom, hogy az én Uram megmossa a lábam. Hiszen ez nem Istennek való, ahogy a jászol és a kereszthalál sem. Pedig megtanulhattam volna már, hogy Jézus aztán nem egy klasszikus isten, és nem az istennek való, az istenséghez illő villámokkal, mennydörgéssel és a hatalom ezernyi szimbólumával jelent meg ebben a világban, hanem azzal a szuperképességével, hogy Ő tud nagysága ellenére kicsivé válni, hatalma ellenére szolgává és ereje ellenére megalázottá.  Ezzel pedig megmutatja: lehetséges. Hogy nekem és neked sem kell betegesen félni a kicsiségtől, a törékenységtől, a szolgaságtól – hanem pont ezekben feloldódva mehetünk Hozzá, szerethetjük Őt és benne igazán embertársainkat.

Papp Adrien

← Vissza a naptárba