Achilles-sarkunk

Böjti egypercesek 9.

Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?” Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!” Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?” Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.” Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig ezt mondta tanítványainak: „Bizony, mondom néktek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába.” Sőt azt is mondom nektek: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.” Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk tekintett és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.” (Mt 19,16-29)

Úgy sajnálom ezt a fiatalembert. Ifjúkora óta azon fáradozik, hogy a parancsolatokat megtartsa, mindenben feddhetetlen legyen, a törvény előtt igaznak bizonyuljon. Ellenáll a kísértéseknek, kitart a próbák idején, megveti lábát akkor is, ha nagy a támadás szele. S íme, most eljött a pillanat, amikor a Mester előtt méretik meg. És bár igyekezett egész eddigi életében lenni, Jézus előtt mégis könnyűnek találtatott.

Egyre többen vagyunk gazdag ifjak, bolond szüzek, susmogó farizeusok.  A kétfilléres özvegyasszonyok, a megtérő vámszedők, kereső Nikodémusok és a tékozló fiúk száma pedig csak csökken. Valamennyien hordozzuk a saját fogyatkozásunkat, és nem tudunk megválni tőle. Ott rejlik bennünk valahol az a bizonyos Achilles-sarok, ami miatt annyira sokszor buktunk már el. Talán már tudunk róla, életünk töviseként tekintünk rá, de nem tudjuk kivetni magunkból. Azonban lehet, hogy épp itt az ideje megkérdezni az Urat a mi saját gyenge pontunkról, hogy mi is a mi személyes Achilles-sarkunk. Nézzünk magunkba, vajon mi miatt voltunk a legutóbb is akadályoztatva a Vele való kapcsolatban? Mi az, ami mindig a homokszemet jelenti a hitünk gépezetében?

Habár a gazdag ifjú megtartotta a törvényt, a legnagyobb szenvedélyétől, a pénzétől nem tudott megválni. Jézus pedig pont ezt kérte tőle. Mert Ő nem félmunkát kíván. Nem azt szeretné, ha félszívvel követnénk, vagy életünk felével engedelmeskednénk neki. A Mester teljes odaszánást kér tőlünk, megalkuvás nélküli, őszinte elköteleződést.

Nem csoda, ha így a tanítványokkal együtt vonjuk kérdőre az Urat, hogy akkor kicsoda üdvözülhet egyáltalán. Hadd szóljon akkor nekünk is az intés, ami egyben biztatás is: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges”. Mert ha a saját erőnkből indulunk ki, akkor kudarcra vagyunk ítélve, de az Úr szavára láncok hullnak le, halottak támadnak fel, betegek gyógyulnak meg. Ő az egyetlen, aki képes a mi gyengeségünkből erőt kovácsolni.

Baranyi Eszter

Isten földje

Böjti egypercesek 8.

“Az ÚRé a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók. Mert ő vetette meg alapját a tengereken, ő rögzítette a folyókon. Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az ÚRtól, igazságot a szabadító Istentől. Ilyen az a nemzedék, amely hozzá folyamodik, akik Jákób Istenének orcáját keresik. (Szela.)” (Zsolt 24, 1–6)

Pár nappal ezelőtt Nobel-békedíjra jelöltek egy 16 éves svéd környezetvédő aktivistát, Greta Thunberg-et, amiért bátran figyelmeztet a klímaváltozás veszélyeire.

Számos tudományos magyarázata van annak, hogy milyen tényezők járultak hozzá az egyes állatfajok kipusztulásához. Antarktisz jégtáblái is lassú olvadásnak indultak, és a felmelegedés hatására a hőmérséklet már nem csak aszfalt-olvasztó, de emberölő is lett.

A mai napra kiválasztott igénk azonban egy alapvető tényre hívja fel a figyelmünket: AZ ÚRÉ A FÖLD. Ami azt jelenti, hogy nem az enyém, nem is a tiéd, de ha így folytatjuk unokáink még ezt sem fogják örökölni.

A zsoltárban szereplő hegy és szent hely a jeruzsálemi templomot jelöli. A kor egyetlen olyan helyszínét, ahol Istennek áldozatot mutattak be. Ma már tömve vannak a nagyobb városok templomokkal, amelyekbe ki-be járkálhat bárki. Isten jelenlétét azonban ma is csak az tapasztalhatja meg, aki „ártatlan kezű, tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan”. Nézzük hát meg az Ige tükrében, hogyan is őrizhetjük meg Isten földjét. Meg kell ezt tennünk, mert ránk bízta, hogy unokáink is megláthassák, és rajta élve megtapasztalhassák Mennyei Atyánk jelenlétét!

  • Légy ártatlan kezű! Ezt el lehet kezdeni már ott, hogy ne ölj meg feleslegesen állatot. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy városban nem szoktál se tyúkot, se disznót vágni (legalábbis nem jellemző), azonban biztos szoktál úgy járni, hogy ki kell dobj megmaradt húst, mert nem fér már beléd, vagy mert megromlott. Légy tehát tudatosabb és ne pazarolj el semmilyen élelmiszert!
  • Légy tiszta szívű! Mégis hogy? Ne akarj rosszat másnak! Rengeteg olyan vegyszert használunk, amelyek károsan hatnak – nem csak az állatokra, de a használóira is. Ha ilyenek helyett alternatív, természetbarát eszközöket és szereket használsz, nem csak a környezeted, de a lelked is felüdül. Ilyen eszköz lehet a mosódió, amit már dm üzletekben is megtalálhatsz, szerként pedig az ecet, ami a takarítástól kezdve a hajmosásig nagyon sokféleképpen felhasználható. A www.hulladekmentes.hu oldalon pedig még számtalan lehetőség közül választhatsz.
  • Ne sóvárogj hiábavalóság után! Az a fránya hiábavalóság már megint… Azonban be kell látnunk, hogy ez a legnagyobb okozója bolygónk természeti katasztrófáinak. Mert folyton az kell nekünk, ami a másiknak van. Hiába van számtalan ruhánk, ami még jó állapotban is van, nekünk újabb kell, divatosabb. A nagy divatbemutatókat látva viszont mindig rájövök, hogy nagymamám ruháit az én kiskori pólóimmal ötvözve igazán huszonegyedik századi lennék, tehát hiábavalóság. Ahogyan a sok kütyü is. Mert ma már nem lehet olyan telefont vagy egyéb „okos” eszközt  venni, ami a garanciájánál sokkal tovább bírná a kiképzést, így igen hamar dobhatjuk is ki. Gondolkodtál már azon, hogy hová kerül, mi lesz vele? Rengeteg dologgal lehetne még folytatni ezt a sort, ezért kérlek, kommentbe írd le nekünk milyen hiábavalóságot látsz magad körül, ami az Úr földjét károsítja.
  • Végezetül: ne esküdj hamisan! Sok embert hallottam már fogadkozni, hogy ő nem szemetel, nem szennyezi a környezetét. Kérlek, te ne tedd ezt! Helyette őszintén vizsgáld át a mindennapjaidat, írd fel egy cetlire azt, amivel a föld ellen – s mivel ez a föld az Úré, így Isten ellen is – teszel. Helyezd olyan helyre, ahol látod, hogy amikor csak teheted ellen tudj állni az automatikus pusztításnak!

Drága TeSó! Böjt ideje van, használd arra,hogy tudatosabban fordulj Istenedhez, hogy együtt helyre hozzátok, ami megromlott. Kívánom, hogy ebben segítsen téged az is, hogy jobban figyelsz a környezetedre! Ehhez nagy szeretettel ajánlom a #szoljbeapapnak öko-böjt programját. A facebookos eseményükben sok hasznos tippet találhatsz. 🙂

Laskoti Réka

H-F-Sz-H

Böjti egypercesek 7.

Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.” Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. (Mk 10,13-16)

Hála, félelem, szégyen, hála. Mint egy kerék küllői, forognak, összetartják a napjaimat és –amennyire mostanában érzem – az életem is. Ott találom őket ebben a történetben is, ahogy meglátom magam benne, hit-utam és életem egy bizonyos meghatározott helyzetében.

Hála – kisgyermekeket vittek Jézushoz, hogy megérintse őket. Emlékezem azokra, akik a vér szerinti vagy a Lélek szerinti családomból odaVITTEK az Úrhoz, mikor se akarat, se erő nem volt bennem, hogy magamtól menjek oda. Visszanézve látom be, milyen fontos és drága voltam nekik, hogy ellenkezésemen és tereléseimen túllépve oda vezessenek, ahova el kellett jutnom. Hála az érintésért – azért a bizonyos isteni beavatkozásért, amely a bűn hermetikusan lezárt világából kiszabadítja az embert és kinyitja előtte az életet, az örök életet. Emlékezem az érintésekre… köszönöm, Uram, hogy nyomot hagytál a múltamban.

Te hogy élted meg, amikor a Kegyelem Ura megérintette az életed? Emlékezz! Gondolatban térj vissza a régmúltba, de ne azért, hogy leragadj benne. Táplálkozz belőle s találd meg újra az elveszett biztatást, hitet!

Félelem – a tanítványok rászólnak azokra, akik odaviszik a gyerekeket Jézushoz. Talán kímélni akarták a Mestert? Vagy szerették volna, hogy rajtuk keresztül próbálják elérni Jézust? Túlterheltek, fáradtak voltak? Abból a szempontból, amit tettek, mindegy is. Tanítványként sikeresen távol tartották Jézustól azokat, akik Hozzá igyekeztek. Engem vádolnak az istentiszteletek, amikre még jobban készülhettem volna, a konfirmandusok, akikkel nem találtam „lelki kapaszkodót”. Mindazok, akik talán csak egy érintésre vártak (ráadásul nem is az enyémre), és miattam fordultak vissza. Az én bűnöm, Uram. Mea maxima culpa…

Téged van, ami vádoljon, vagy te kényelmesen hátradőlsz? Isten gyermekeként akadály vagy segítség vagy a környezeted, családod számára, hogy megtalálják Atyádat, amikor elindulnak keresni? Találd meg azt/azokat, akiktől bocsánatot kell kérned az elhibázott szavaidért.

Szégyen – Jézus megharagszik, rászól a tanítványokra. Nem olyan harag ez, ami mögött indulat lenne, mégis tele van nemtetszéssel. Arcpirító, amikor Jézus szembesít mindazzal, amit tettem és megengedtem az életemben. De mégis, újra és újra mondom: jöjj, Jézus, életem, hadd fájjon végre a bűn.

Neked mikor fájt utoljára az, amikor Jézus szembesített mindazzal a zűrzavarral, amit okoztál magad körül? Félrenéztél, amikor a bűnre mutatott, vagy könnyes szemmel, de a keresztre tekintve kaptál új erőt?

Hála – Jézus átöleli, kezét rájuk téve megáldja azokat, akiket Hozzá visznek. Köszönöm, hogy minden alkalmatlanságom ellenére így tett velem, és így tesz a rám bízottakkal. Köszönöm, hogy nincs az a magasság és nem létezik az a mélység, ami az Ő szeretetétől elválasztana. Köszönöm, hogy ez erőt ad felkelni holnap is, akkor is, ha újra elkezdenek forogni a küllők.

Tesó, mondd, imádkozd, énekeld te is ma velem:

Ó, milyen vak homályban futnak 
kik nélküled indulnak útnak. 
A kezemet nézem: leszárad; 
szívem sívó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél; 
szökni akartam, nem engedtél, 
csend volt szívemben és a csendben 
szavad szólt, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem! 
Magam maradtam, eltévedtem. 
Légy bátorságom,Uram, légy bizodalmam; 
ó, légy úrrá megint Te rajtam! 

Laskoti Zoltán

Mennyei matematika – avagy a megbocsátás művészete

Böjti egypercesek 6.

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Ezért hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és fizessen. A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. Amikor azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! Szolgatársa ekkor leborult előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták, hogy mi történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak mindazt, ami történt. Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad? Ekkor haragra lobbant ura, és átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának.” (Mt. 18, 21-35)

Már sokszor tűnődtem el azon, hogy miért van az, hogy az emberek egészen apró dolgokon képesek évtizedeken keresztül morgolódni, bosszankodni, sőt néha egyenesen gyűlölködni.

Ebből kifolyólag elkezdtem jobban figyelni magamra azokban a helyzetekben, amikor valakinek sikerül megbántania, vagy épp kihoznia a sodromból. Csodálatosan fájdalmas volt a felismerés és a megértés pillanata. Csodálatos, mert őszintén hálát tudtam adni Istennek azért, hogy ezeket az emlékeket kilopja a mindennapjaimból. Fájdalmas, mert, ha engedünk a megbántódásnak, teljesen megmérgezi a lelkünket. Éppen ezért vizsgáld meg egy régi, meg nem bocsátott esetedet (ha nem tudsz felidézni egyet sem, akkor a legközelebbinél állj meg), és figyelj oda a következőkre:

  • Milyen állapotban voltál, amikor sikerült valakinek a lelkedbe tipornia? (Napok óta nem tudtál egy igazán jót aludni? Esetleg a gyomrod nem volt rendben? Ha fizikailag minden rendben volt, nem értek előtte kisebb-nagyobb frusztrációk?)

A legtöbb alkalommal, amikor megbántanak, csupán a fizikai szükségleteink nincsenek kielégítve, így bármit mondhat vagy tehet a másik, szinte biztos, hogy a vicc gúnynak, a dicséret lesajnálásnak fog hangzani, és a segítsége sokkal inkább azt fogja ordítani, hogy „te erre nem vagy képes”. Ezek a fajta bántódások sokkal inkább csak tüskének mondhatóak, mert hamar rájövünk, hogy nem is olyan lényegesek, csak hát nyoma marad, hogy nem kért bocsánatot. Természetesen a legtöbbször az eszünkbe sem jut, hogy indulatosságunkkal talán mi jobban megbántottuk őt. Többek között ezért is hangzik így Jézus mondata: „Bocsássatok meg EGYMÁSNAK, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,32).

  • A személlyel vannak-e problémáid? (Előfordul, hogy egyszerűen nem szereted a hangját vagy a beszédstílusát. Esetleg már az illatával vagy a megjelenésével is egy nagy falat épít kettőtök között).

Azokkal az emberekkel, akik valamilyen tulajdonságuk miatt zavarnak, jobb, ha igyekszel nem sok időt tölteni addig, amíg rá nem jössz, hogyan is lépj túl érzékenységeden. A tudatosítás már egy jó lépés efelé.

  • Végezetül – s ebben a legnehezebb őszintének lenni – amit mondott vagy tett, miért volt számodra sértő? Valóban igaz a fejedben hangzó válasz, miszerint „nem volt igaza”? Esetleg az, hogy „egyedül is meg tudtam volna csinálni”?

A megbocsátás mégis akkor a legérzékenyebb pont, amikor úgy gondolod, hogy neked semmilyen hibád nincs – legalábbis olyan biztos nincs, mint amilyet ellened követtek el. Miért? Mert amikor csúnyán beszélnek veled, vagy erős kritikát mondanak, akkor felcsattansz, de idővel rájössz, hogy te is ugyanezt tetted mással, vagy pont vele. A fenti igeszakasz rámutat arra, hogy minél nagyobb tehertől szabadulsz meg és válsz bűntelenné, annál könnyebben eshetsz bele abba a bűnbe, hogy a másikat vezeklésre kényszeríted, és kikiáltod rá te, mint bűntelen, szabad, hogy „BŰNÖS!”.

Tudod, TeSó, mi emberként olyan könnyen tudunk rangsort állítani a bűnökkel teli listán. Mi az, ami beletartozik a „hetvenhétszer hét”-be, s mi az, ami már nagyon nem. Istennél ez azonban nem így működik. A bűn az bűn, akkor is, ha te csak egészen aprónak látod, mert az az apróság is hatalmas nagy, Istentől elválasztó.

Mert bizony vannak dolgok, amiket nem tudsz Krisztus nélkül megbocsátani, de Nélküle a legkisebbet sem érdemes!

Laskoti Réka

Ki a nagyobb?

Böjti egypercesek 5.

Onnan elindulva keresztülmentek Galileán, de nem akarta, hogy felismerje őt valaki, mert tanítani akarta tanítványait. Arról beszélt nekik, hogy az Emberfia emberek kezébe adatik, megölik, de miután megölték, három nap múlva feltámad. Ők nem értették ezt a beszédet, de féltek őt megkérdezni. Megérkeztek Kapernaumba, és amikor már otthon volt, megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok útközben?” Ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak az úton egymással, hogy ki a legnagyobb? Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik: „Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” (Mk. 9,30-37)

Még a tanítványok is. Pedig ők aztán tényleg otthagytak mindent és mindenkit, hogy kövessék Őt. Ők aztán nem keresik a maguk javát semmiben, nekik nincs karrierjük, sem szerelmük vagy családjuk, nekik aztán tényleg csak Jézus van és senki más. Igazi példaképek, nem igaz?

És még ők is azon vitáznak, hogy ki a legnagyobb… Annyira emberi. Egész életemben azon vagyok, hogy igazán ne legyek nagyravágyó, sem öntelt, és tényleg ne a magam kedvéért, hanem csakis az Ő dicsőségére tegyek dolgokat. Mindeközben be kell vallanom, hogy sajnos elképesztően büszke vagyok. Egy szörnyen büszke természet, aki nem tűri jól, ha megalázzák abban a néhány fontos dologban, ami számára fontos. Megadom magam folyton, és oda is adok mindent, csak legalább a méltóság hadd maradjon meg. Erkölcsi fölény ez, úgy mondják. Pedig voltaképp ez is csak arról szól, hogy ki a nagyobb…

Hogy miért? „Mert emberek kezébe adatik.”

Ebből az egy kis félmondatból derül ki számomra minden. Az, hogy amíg itt vagyunk, addig a minimális mértékű hasonlítgatás kikerülhetetlen. Addig mindig kérdés lesz, hogy ki a nagyobb, csak mindig más szempontok mentén. Talán neked már nem az a szempontod, hogy ki a nagyobb gazdagságban vagy földi titulusban , de nagyban hasonlítgatod és ítéled az embereket a saját kis szempontjaid mentén: ki tett le többet az asztalra, kinek kellett eddig már többet szenvedni, ki illik bele jobban a világképed szerinti jó ember kategóriába. S közben talán te is azt hiszed, hogy ezek egyértelmű dolgok. Pedig nem. Ezek a TE szempontjaid. Ebben is csak Te vagy, és már alapból magadat határozod meg nagyobbnak, mert aszerint ítélsz, amit Te gondolsz.

Most mégsem arról szeretnék beszélni, hogy milyen gyarlók vagyunk mindannyian, és hogy igazából mi vagyunk azok az emberek, akiknek a kezébe vagyunk adatva…

Inkább azért szeretnék hálát adni, hogy Jézus viszont nem erre néz. Hogy neki aztán nem számít mindaz, ami miatt itt olyan sokszor megítélnek Téged is. Lehet, hogy nincs menő munkád, és emiatt néha úgy érzed, hogy nem haladsz sehová sem. Vagy lehet, hogy olyan munkád van, ami az emberek szemében erősen konvergál a nullához, mert alig fizet, és a beledet is kidolgozod érte (éljenek a pedagógusok!). Az is lehet, hogy naponta lúzernek néznek, mert míg más már a harmadik gyerekét várja, Te még azt sem tudod elképzelni, hogy hogy tarthat egy kapcsolat öt percnél tovább. Vagy mert a jelenkor értékei alapján folyamatosan rossz anyának kell érezned magad…

Nagyon hálás vagyok azért, hogy Istennél mindez nem számít. Mert Ő bizony visszafelé indítja majd a sort, és azt, aki ott leghátul, mindenki szolgájaként fejet hajtva csak vár, na azt öleli majd meg elsőként, és neki nyújtja át először az Élet Koronáját!

Sárközi Andrea