Antibábel

„Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” ApCsel 2, 5-6

A Szentírásban hajlamosak összekuszálódni a dolgok. Olvasása közben sokszor húzzuk fel a szemöldökünket: hogy lehetett eddig eljutni? Hogyan történhetett meg, hogy egy ember, aki világos küldetést kap Istentől, pont az ellenkező irányba indul el és egy hal gyomrában kell célba érjen? Vagy hogy lehet megvásárolni az elsőszülöttségi jogot egy tál lencsén, aztán elég csúnyán megvezetni a saját édesapám? Illetve hogyan juthat el egy nép, amivel isten szövetséget kötött, a bálványimádás és ember- illetve gyermekáldozat, kultikus prostitúció mélységeibe?

olvasás folytatása

Arannyal javítani

„Mint vasalópokróc szélén az ékalakú
égésnyom: hagyd meg rajtam
hibáimat, kezed nyomát.”
(Gergely Ágnes: Fohász lámpaoltás előtt)

 Azt hallottam egyszer egy előadáson, hogy gyerekként olyanok vagyunk, mint egy fehér papírlap. Aztán az évek „használatba vesznek”. A papírra írás, irkafirka kerül, szamárfüles lesz a széle, sárba ejtik, gombócba gyűrik, néha darabokra tépik.

olvasás folytatása

Imával a cél felé

„…Pál elhatározta a Lélek által, hogy …Jeruzsálembe megy.” (Ap Csel 19:21)

Talán ismerős számunkra annak a csalódottságnak az érzése, ami akkor vesz rajtunk erőt, amikor valamit elhatározunk, de aztán végül semmi sem lesz belőle. Rengeteg mindenre vágyunk életünk során, de minél inkább megismerjük, milyen Istennel járni, annál inkább tapasztaljuk meg azt is, hogy terveinknek csak azon része teljesül, amelyek Isten számára is helyénvalóak. Csak azokon nyugszik az Ő áldása, amelyekre az Ő Lelke ösztönöz minket.

olvasás folytatása

Mert meg vagyok győződve

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” Rm 8,38-39

Kedves TeSók!

Mai vasárnapi üzenetünk egy igen sok dogmatikai port felkavaró igeszakasz. Azonban most meg szeretnélek kímélni titeket a túlmagyarázástól, csak azt az érzést szeretném közölni veletek, ami akkor hat át, amikor az igeszakasz igazságát átérzed és komolyan veszed. Hadd tolmácsolja ezt három „vendégszerzőnk”: Pál apostol, Isaac Shepard zeneszerző és Fabiny Tamás evangélikus püspök. Mindhárman ugyanarról beszélnek, mindhárman másképp. Mindhárman visszatekintenek, hogy biztatást merítsenek a jelen helyzetükre nézve. Pál visszaemlékszik üldöztetésre, szenvedésre, Shepard zenéje az emlékezés spirálján indít el, Fabiny pedig a múltba nézve mondja ki: áldó hatalmak oltalmába rejtve él, akármit idéz vissza. Ez a végkicsengése Pál gondolatainak is: nincs olyan hatalom, ami kiszakítaná Krisztus kezéből az övéit.

olvasás folytatása

Best of Reformáció 5.- Zwingli Ulrich

Valahogy mindig vonzódtam a nevéhez. Zwingli, Zwingli Ulrich – érdesen dallamosnak találtam, szerettem ízlelgetni. Furcsa mód talán épp e zengő nevű nagy reformátorral vitáztam volna a legnagyobbat, ha lehetőségem lett volna egy asztalhoz ülni vele. Hogy miről? Hát a zenéről és annak helyéről.

Névjegy

  • 1484-ben született a svájci Wildhausban.
  • A bécsi és baseli egyetemeken végzett tanulmányokat.
  • 1506-ban pappá szentelték, majd Glarusban és Einsiedelnben tevékenykedett plébánosként.
  • 1518-ban a zürichi székesegyház szónokává tették.
  • 1519-ben elkezdte szónoki ténykedését, s prédikációi révén hamarosan nagy hírnévre tett szert.
  • 1523-ban Zürichben 67 tételben foglalja össze és adja ki nézeteit.
  • 1525-ben az egész zürichi kanton Zwingli reformjai szerint tért meg.
  • 1529-ben a katolikus kantonok szövetségre léptek a protestánsok ellen.
  • 1531-ben a kappelni csatában legyőzték seregét, s ő maga a csatatéren esett el mint a protestáns csapatok tábori lelkésze.

olvasás folytatása