vasárnapi címkével jelölt bejegyzések

A cigány, az alkesz, a meleg stb.

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására…”  (1Móz 1,27)

SBsistineCreationOfMan

Te mit gondolsz a cigányokról? Mit látsz, ha ránézel egy kis koszos cigánygyerekre, aki hetek óta nem fürdött, ocsmányul beszél, bűzlik kívül-belül? És a fogyatékosokra hogy tekintesz, mondd csak? Szomorúan? Értelmetlenül? Gúnyolódva? Vagy egyszerűen fogalmad sincs, mit kezdj a látvánnyal? Talán kimondva, vagy kimondatlanul, de „alsóbbrendű” létezőkként könyveled el magadban őket – ahogy hallottam egyszer valakitől. És mi van az alkoholistákkal? Megveted őket? „Saját bajuk” – mondod? Vagy éppen te is beállsz az ordítozók sorába és vádolod őket, hogy miért nem tudnak már megváltozni végre? Na, és a prostituáltak? Szánalom, igaz? Hogy tud valaki ilyen ocsmány hivatást végezni? Hogy van gusztusuk hozzá? Menekültek? „Takarodjanak!” – kántálod egyre. Csak valami masszív, arctalan tömeget látsz a TV-ben, egy hordát, akik be akarnak jönni, kinyírni, aztán mennek tovább németbe. Melegek? Homoszexuálisok? Jól sejtem, hogy már rántod is a kést, de legalábbis a baseball-ütőt, és „vernéd, amíg élet van benne”. (Igen, ezt is hallottam egyszer saját fülemmel egy teológustól.) Koldusok? Jobb esetben megszánod, megsajnálod őket, de ennyi. A pénz nekem sem csak úgy adatik, amúgy is a maffiának adja.

olvasás folytatása

Segíts a hitetlenségemen!

12656240_1239510732731813_22638676_o

„Segíts a hitetlenségemen!” (Márk 9,24)

Sivatagrengeteg közepén álltam: tele szomjúsággal és fáradtsággal. Mindenütt csak por. Végtelen krémszínű szárazság. Élettelen pusztaság az egész – gondoltam magamban. De mégis, hogy létezhet valami olyasmi, ami nem is lélegzik, ami képtelen arra, hogy megmozduljon?

olvasás folytatása

Várok…

„Várva vártam az Urat…” (Zsoltárok 40,1)

Tudjátok, van az a vicc, amiben a falut elárasztja az árvíz következtében a víz, és a jó, hívő ember fennakad a tetőn. A víz egyre inkább emelkedik. Kis idő múlva jön is a segítség a gumicsónakban, s odakiáltják neki: „Jöjjön, uram, szálljon be a csónakba, kimentjük innen!” De az ember csak ennyit felel: „Nem, nem, köszönöm! Ha Isten is úgy akarja, akkor majd megment engem!”

A víz egyre csak emelkedik és az emberünk a háztető legtetejére mászik. Jön a motoros kishajó és a legénység odakiáltja neki: „Jöjjön, uram! Megmentjük!” De ismét csak így válaszol: „Nem, köszi! Ha Isten is úgy akarja, akkor majd megment!”

A víz már-már a lábát áztatja. Egy mentőhelikopterből odakiáltják az embernek: „Uram, jöjjön! Fogja meg a kötél végét és felhúzzuk!” De a válasz ugyanaz volt: „Nem! Ha Isten akar, akkor majd megment!”

A víz eléri az embert és beleesve megfullad. A mennyországban találkozik Istennel és kérdőre vonja: „Uram, miért nem mentettél meg engem?” Isten dühösen megkérdezi: „Miről beszélsz te, fiam? Hiszen háromszor is küldtem segítséget!”

olvasás folytatása

Levél kárpátaljai családomhoz

Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Erre kinyújtotta kezét tanítványai felé, és így szólt: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (Mt 12,46–50)

„Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.” (Weöres Sándor)

DPC_--_Together_in_Christ_Color_web olvasás folytatása

Ajándék vagy Ajándékozó?

„Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton… Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! (2Mózes 33,2–3. 15.)

A történet nem túl szövevényes. A szentíró szerint Isten éppen legfinomabb ujjmozdulataival rajzolja meg a szövetség törvényének betűit a kőtáblákon, miközben a választott nép a hegy lábánál aranyborjú előtt borul le. Isten ezt látva haragra lobban, s elhatározza: itt elválnak útjaink. Az ígéret viszont marad: Kánaán földjére bejuttok, angyalt küldök előttetek, hogy bevigyen titeket oda. Csak egy aprócska szépséghibája van ennek az ígéretnek: Én nem megyek veletek.

keep-calm-because-god-is-with-you-4 olvasás folytatása