várakozás címkével jelölt bejegyzések

Adventi gondolatok

„Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.”  (Zsolt 40, 1-3.)

„Várván vártam az Urat…”

A várakozás csodája türelemre és odafigyelésre késztet. A hit és bizalom megerősödik, és az ember egyszer csak belekerül abba az áldott állapotba, amikor szíve megnyílhat a természetfeletti felé. A várakozás sejteni enged, ekkor végiggondoljuk százszor és ezerszer, mi lesz, ha beteljesedik mindaz, amiben reménykedünk. Mint a szerelemben, amikor a szívünk választottjával való találkozásra készülünk. Amikor a várakozás már vágyakozássá fokozódik… Hiszen várni az egy dolog. Várván várni – az már valami többről szól. Itt már nem általánosságban beszélünk, itt már nagyon nem mindegy, mi fog történni. Minden fel lett téve egy lapra. Az igazi, szívből cselekvő várakozó kockáztat. Az ilyen jellegű várakozás sohasem passzív: attól hiteles és valódi, hogy tevékeny készülődéssel telik.  Tervezget, álmodozik, végiggondolja számtalanszor milyen lesz, ha…

d803e1f22a229f3ec73a2ea901d233f9_cr
Fotó: Pinterest

olvasás folytatása

Egyenes utat a kietlenben!

„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt. Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!” Ézs 40,3-5

1zykea1

 

Talán éppen most, ebben az embert próbáló nyüzsgésben, a bizsergető csodavárásban tud legjobban fájni a szív és a benne rejlő űr. Vajon elég ez a pár nap arra, hogy a karácsonyi csoda bekopogjon az ablakon, betöltse a hiányokat, elűzze a negatív érzéseket, és elhozza azt a szeretetet, békességet, örömöt, amit tizenkét hónap nem tudott megadni?

„megjelenik az ÚR dicsősége”

olvasás folytatása

Egyenesen és egyértelműen

manger2013

Összerogyott Bél, leroskadt Nebó, állatokra és barmokra rakták szobraikat, amelyeket nektek kellett hordoznotok; most fáradt állatokra kerülnek teherként. De nem tudják megmenteni a terhet, leroskadnak, összerogynak mind, maguk is fogságba kerülnek.Hallgass rám, Jákób háza, és Izráel házának egész maradéka, ti, akiket születésetek óta hordozok, világra jöveteletek óta viszlek:Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg. Ézs 46, 1-4.

„Milyen felemás érzések közt élünk, milyen sokféle vonzások között, pedig zuhanunk, mint a kő: egyenesen és egyértelműen.” Emberként akármelyikünk leírhatta volna ezt a mondatot, emberlétünk tömör összefoglalóját, amit Pilinszky Jánostól idéztem… Felemás érzések közt kell élnünk, sokféle vonzás között: úgy hordozni a fájdalmat, és úgy hordozni az örömöt, hogy tudjuk: mindez véget ér majd egyszer. Mert az öröm is elmegy, a bánat is elmegy, mi pedig maradunk, és érezzük, hogy sokféle vonzóerő hat ránk: megannyi csábító és tetszetős dolog, amiben szívesen részt vennénk, megannyi öröm és fény, amiből ki akarjuk venni a részünk. Így a sokféle érzés és vonzás között szétdarabolódott emberi életünk zuhan, mint a kő: egyenesen és egyértelműen. Pedig mi szárnyakra akarunk szert tenni, s reméljük, hogy mindaz az öröm és megelégedettség, amit ez a világ nyújthat, könnyűvé teszi életünket és megtart.

olvasás folytatása

Várok…

„Várva vártam az Urat…” (Zsoltárok 40,1)

Tudjátok, van az a vicc, amiben a falut elárasztja az árvíz következtében a víz, és a jó, hívő ember fennakad a tetőn. A víz egyre inkább emelkedik. Kis idő múlva jön is a segítség a gumicsónakban, s odakiáltják neki: „Jöjjön, uram, szálljon be a csónakba, kimentjük innen!” De az ember csak ennyit felel: „Nem, nem, köszönöm! Ha Isten is úgy akarja, akkor majd megment engem!”

A víz egyre csak emelkedik és az emberünk a háztető legtetejére mászik. Jön a motoros kishajó és a legénység odakiáltja neki: „Jöjjön, uram! Megmentjük!” De ismét csak így válaszol: „Nem, köszi! Ha Isten is úgy akarja, akkor majd megment!”

A víz már-már a lábát áztatja. Egy mentőhelikopterből odakiáltják az embernek: „Uram, jöjjön! Fogja meg a kötél végét és felhúzzuk!” De a válasz ugyanaz volt: „Nem! Ha Isten akar, akkor majd megment!”

A víz eléri az embert és beleesve megfullad. A mennyországban találkozik Istennel és kérdőre vonja: „Uram, miért nem mentettél meg engem?” Isten dühösen megkérdezi: „Miről beszélsz te, fiam? Hiszen háromszor is küldtem segítséget!”

olvasás folytatása

Gyermeki advent

advent-for-web1

Napok óta gondolataim e körül cikáznak: mitől lesz advent az adventem? Mit várok? Kire várok? Persze tudom, hogy Jézus, a Megváltó karácsonykor született, ez az időszak pedig felkészülés lelkileg. No de hogyan is készüljek lelkileg, mikor a napok ugyanúgy telnek, mint máskor?

A hétköznapok nem változtak az adventtől. Zajlik az élet, mindenki teszi a dolgát. Megyünk, rohanunk, és hirtelen vége lesz az adventnek. Talán a karácsonyi készülődés miatt is sokat rohanunk, s így kevesebb idő jut Istenre. Talán csak messziről nézem Istent. Kevés idő jut Rá, rövidke csendesség, rövid együttlét Vele.

olvasás folytatása