változás címkével jelölt bejegyzések

Az én Uram, az Úr jön…

Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott Ézs 40,10

Van, ami nem változik. Tehetünk fogadalmakat, törekedhetünk teljes erőnkből arra, hogy másképp ünnepeljünk, de akármit is követünk el, minden éven leselkedik ránk az adventi tudathasadás. Egyszerre van jelen bennünk az ünnep – amitől békét és örömet, meghittséget és gyógyulást várunk –, illetve az az érzés, hogy ismét elrohant egy év felettünk, közben rohanva készülünk és készítünk, olykor-olykor kinyafogjuk magunkat Istennek, hogy nem érkezünk Rá figyelni, végül pedig hullafáradtan esünk be az ünnepbe. Azért nevezem ezt tudathasadásos állapotnak, mert ezek az egymást kizáró szélsőségek együtt vannak jelen az adventi mindennapjainkban. Hatásuk frusztráló, hiszen különböző irányokba húzzák a gondolatainkat.

olvasás folytatása

Szomjas a szomjúságra

Fotó: Freepik

Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek. (Mát 5,6)

Amikor tavaly nyáron új albérletbe költöztünk a férjemmel, tettem magamnak egy fogadalmat: minden reggel (de legalább hetente háromszor) a szokásosnál egy órával hamarabb felébredek, elmegyek futni, és közben valamilyen áhítatos hangoskönyvet hallgatok. Így egyszerre két régi életmódváltással kapcsolatos célomat is teljesítem: minden nap mozgok és (a már rutinná vált esti csendesség mellett) minden reggel szánok időt az Istennel való foglalkozásra.

olvasás folytatása

Sorsfordító Isten

Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az Úr! Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk. (Zsolt 126,1-3)

Számomra különleges ez az igeszakasz, és illik egy különleges bibliai történethez: virágvasárnap történetéhez, amely arról beszél, hogyan vonult be Jézus Jeruzsálembe, az övéi közé. Akárhányszor veszem elő ezt a bibliai részletet, visszaemlékszek egy bevonulásra, amely számomra feledhetetlen és megismételhetetlen volt: az első lépésekre egy új életben, amelyben már nemcsak Isten, hanem az emberek előtt sem voltam egyedül, és szövetséget köthettem életem szerelmével Isten és emberek tanúskodása mellett.

Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr…” Így kezdődik az igeszakasz, és jó meglátni ebben azt, hogy egyfelől a Biblia beszél arról, hogy az embernek van sorsa. Ez a sors következménye minden választásodnak és elhatárolódásodnak. Másfelől a Biblia beszél arról, hogy Isten ezt a sorsot jóra akarja fordítani.

olvasás folytatása

A lelkem a barátom 2.

(Az első részhez kattints ide)

myshoulder,love,myself,cute,selflove,illustration-fb5a9ef7e2a52887b336d27934344f29_h

A lelkem a barátom. Nem kesergek azon, hogy milyen vagyok.

– Elfogadom az érzéseimet, a gondolataimat, a személyes igényeimet, mert tudom, hogy Isten teremtett ilyenné. Amiről kiderül, hogy hamis forrásból táplálkozik, azt odaviszem Krisztus keresztjéhez és az Ő segítségével megváltoztatom.

– Elfogadom a döntéseimet, még akkor is, ha nem jól sülnek el. Mindig a legjobb tudásom szerint hozom őket. Ha ez kevésnek bizonyul, legközelebb még körültekintőbb leszek, és jobban rátámaszkodom Isten igéjére, erejére.

– Elfogadom a reakcióimat, akkor is, ha utólag butaságnak gondolom. Nem vagyok tisztában az értékeimmel, Isten erejével, gyenge vagyok, félek. Legközelebb többet fogok beszélgetni Istennel, és az Ő Lelke vezetésével bölcsebben cselekszem majd.

– Elfogadom a tökéletlenségemet. Az Úr dicsősége az én erőtlenségem ellenére is fényesen ragyog. Hű az Isten, tanít, formál, visszafogad, kipótolja a hiányosságaimat s még a gyarlóságomat is fel tudja használni mások javára. A szégyen nem megölni akar, hanem Istenhez láncolni.

– Nem haragszom amiatt, amit elmulasztottam vagy rosszul tettem. Szégyellem, bánom, Krisztus elé hozom, és ott hagyom a megbocsátás ködében. Az önbecsmérlés, az önkárhoztatás, az önostorozás nem az Isten eszköze, hanem a Sátáné, aki az életemre tör.

– Nem büntetem magamat. Meghagyom ezt Istennek, többre megy Ő az atyai szerelmével, mint én az öngyűlöletemmel.

– Nem félek olyat tenni vagy mondani, amit mások talán nem fogadnak el. Más vagyok, másképp látom a világot. Nem jobban, nem rosszabbul, csak másképp.

– Nem számít, milyen helyezést érek el mások ranglistáján. Isten csodálatos alkotása vagyok, különleges, egyedi, megismételhetetlen. Még nem vagyok az, akinek lennem kell, de már nem vagyok az, aki Isten nélkül voltam.

A lelkem a barátom.

Kész vagyok rá, hogy másokat is elfogadjak, megbecsüljek, szeressek.

summer,expressive,people,ocean,tumblr,silence-0de494646e486c9bd73ab515f9cbde83_h

Olasz Tímea

A lelkem a barátom

Érdekes az, ahogyan az ember magára talál. Amint a kisgyermek felfedezi, hogy ő egy különálló lény, nagyon gyorsan megtanulja, hogyan juttassa érvényre az „akarom” és a „nem akarom” jogait. Pár évvel később, amikor kiskamaszként másokhoz kezdi hasonlítgatni magát, felborul a harmónia. Megjelennek a menők, akiknek a szava törvény, és a nyomik, akik általában vesztesként jönnek ki a megmérettetésekből.

why_high_school_losers_come_out_on_top

olvasás folytatása