valóság címkével jelölt bejegyzések

Az én levelem Neked

Gyerekkorom óta küzdök az alvászavarral, ami azt jelenti, hogy rengeteg éjjel egy furcsa, felemás állapotban lebegek az alvás és az ébrenlét között. Nagyjából kétperces periódusokra sikerül elszenderednem, ilyenkor beúsznak elém bizonyos álomképek, viszont aztán újra felébredek és ismét a szobám ismert vonalait látom magam előtt. Azért veszélyesek az ilyen pillanatok, mert olyan, mintha egy folyamatos tudatmódosított állapotban léteznék: nehezen lehet megkülönböztetni, hol ér véget az álom és hol kezdődik a valós ébrenlét – meddig tart a fikció, és hol kezdődik a valóság. Így jött az a bizonyos álom is. Azért volt életem egyik legszörnyűbb tapasztalata, mert nem volt története. Akik valamennyire ismernek, tudják, hogy az én életemben mekkora jelentőséggel bír az intuíció, a megérzés, a benyomás, a ki-tudja-hanyadik érzék. Ez az álom most így támadott. Nem tudom, milyen utolsó éber gondolatomból materializálódott a felém hajoló, sötét színű, de mégis színtelen alak. Semmit sem mondott és nem is biztos, hogy fizikailag érzékeltem, amint ott van vagy odahajol. Azt tudtam, hogy egy elképesztő érzés suhan át rajtam, ami sokkal rosszabb a halálfélelemnél. Azt ismerem. Ez nem az volt. Annak a tapinthatóan erős és szilárd érzése volt, hogy ő most itt van a szobában és kitüntetett figyelemmel érdeklődik irántam. Mint annyi alkalommal gyerekkoromban is, mikor az éjszaka egy bizonyos pontjától tudtam, hogy már csak én vagyok ébren és végtelenül egyedül vagyok. Mintha azt jelezte volna felém, hogy igen, jól érzed, itt vagyok, figyelek ám rád. Arra ébredtem, hogy azt ismételgetem:“az én erőm az Ő ereje”, hogy remegek minden porcikámban, facsarni lehet az ágyneműmet a verejtéktől, hogy nem tudom, hogy az álom véget ért-e már, vagy egyáltalán az volt-e, és hogy keresnem kell valakit, aki beszél hozzám.

olvasás folytatása

Nem minden az, aminek látszik

3264790184_84708ed721_o

Nem minden az, aminek látszik… jutott eszembe a napokban egy ige kapcsán. A fiatalok másokról készült profilképekkel villognak a neten; a legcsúnyább nőt is megszépíti a smink vagy a photoshop. Mindenki villogni akar a legújabb menő mobillal, a legszexisebb, számára legelőnyösebb ruhában. És érdekes módon mindenki többnek akarja magát mutatni annál, ami valójában. A tinédzserek pár plusz évet hazudnak maguknak online; a diák úgy próbálja bemutatni a kevéske tudását vizsgán, hogy az minél többnek tűnjön. Sokkal ritkább eset az, hogy valaki kevesebbnek akar látszani annál, ami. Nos, Jézussal valahogy így történt. A minap a jelenések könyvében ezt az igét olvastuk:
„Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét. És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből” (Jel 5, 5/b-7)

olvasás folytatása

Pőrén-pucéran

1236461_1382154098730008_1461768050_n

Utazok a vonaton Patakról Pest felé, ez nagyjából úgy három óra, ül velem szemben egy idegen srác. Este van, az ablakon kinézni nem lehet, mert kint sötét van, és az üvegben csak magamat látom; nincs elég hely a lábamnak és a könyvet is meguntam; ő meg jó zenét hallgat, úgyhogy megkínálom Knoppersszel. Szóba elegyedünk, dumálunk, lassan feljön a vallás, hogy én mondjuk vallásos vagyok. Hát már hogy a viharba ne jönne szóba!, valahogy mindig előkerül. Beszélünk a hitről, és mondja, hogy ő amúgy anarchista (na mondjuk ez kb. 5 helyen látható volt rajta: rátetoválva, a táskájára hímezve, vagy ilyesmi, szóval azért volt még oka, hogy megkínáltam) de hisz Istenben, meg egyáltalán nincsenek ateista hajlamai, csak valahogy ez az egész egyházi keret nem fekszik neki (jaj milyen kevesen vannak így ezzel -.-). Meg az nem tiszta neki, amik így Jézusról keringenek. Hogy Ő Isten Fia, az Úr gyermeke, és akkor hűha. És… azért nem érti ezt a felhajtást, mert Jézus Isten gyermeke, na de mi is, nem? … Én meg ülök, ledöbbenek, és mosolygok, hogy azért ez nem ilyen egyszerű, de valahogy nem akarok vele filozofikus vitába szállni, így csak annyi jön ki a számon: DE.

olvasás folytatása