út címkével jelölt bejegyzések

Harc a madarakkal

„Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal.” (2Kor 2,1)

Sokáig kedvember voltam. Még most is néha előtör ez a borzalmas szörnyeteg, de hálával mondom: már hamar vissza tudom parancsolni a ketrecébe. Egy-egy napomat apró kis semmiségek tönkre tudták tenni: egy elejtett szó, egy rossz tekintet, egy teljesen ártalmatlanul elhangzó mondat. Azután pedig, mintha ezekkel az apró szögecskékkel átlyukasztottak volna egy gátat bennem, semmi nem tudta már megállítani azt a vízözönt, ami magamra és a környezetemre zuhant. El sem tudom képzelni, hány meg hány alkalommal lehettek áldozatai drága barátaim ennek a kedélyszörnynek. Nos, ez van akkor, amikor hagyod, hogy az érzéseid domináljanak és vezessenek.

olvasás folytatása

Hol vagy?

13493524_1102180343180420_898101226_o

„De az Úristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?” (1Móz 3,9)

A bűnbeesést követően az ember a meztelenségét felismerve, a világtörténelem legésszerűbb dolgát tette: elbújt Isten elől a bokrok mögé. És Isten járt-kelt az Édenben és kereste az embert: hol vagy? Nem azért kérdezte, mert nem látta őt. Nem, ő nagyon is tudta, hol van az emberlátta amint nevetségesen egy bokor alatt lapul, leszegett fejjel remélve, hogy gyerekes taktikája beválik: ha ő nem néz Istenre, akkor az Úr sem látja őt. Azonban tévedett: Isten jól tudta, hol van, látta őt. Nem ezért kérdezgette, kereste. A kérdésével a célja az volt, hogy szembesítse az embert önmagával, a helyzetével, a tettével – ráébressze őt ezek igazi valóságára.

Hol vagy?
Mennyire ijesztő és vesébe hatoló a kérdés ma is.

olvasás folytatása

Egyenes utat a kietlenben!

„Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az ÚRnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Mert megjelenik az ÚR dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az ÚR maga mondja ezt. Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá!” Ézs 40,3-5

1zykea1

 

Talán éppen most, ebben az embert próbáló nyüzsgésben, a bizsergető csodavárásban tud legjobban fájni a szív és a benne rejlő űr. Vajon elég ez a pár nap arra, hogy a karácsonyi csoda bekopogjon az ablakon, betöltse a hiányokat, elűzze a negatív érzéseket, és elhozza azt a szeretetet, békességet, örömöt, amit tizenkét hónap nem tudott megadni?

„megjelenik az ÚR dicsősége”

olvasás folytatása

Válaszd a nehezebb utat!

„Az Úr ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked. Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. Abrám elment, ahogyan azt az Úr mondta neki…”
1Mózes 12,1–4a

gd.org-pic-82

 Mostanában sokakat foglalkoztat a kérdés, hogy menni vagy maradni. A TeSó blogon is olvashattatok már erről. A lehetőségek egyre inkább beszűkülnek Kárpátalján. A megélhetés szinte lehetetlen. Az emberek rá vannak kényszerítve, hogy külföldre menjenek dolgozni. Sokan úgy indulnak el, hogy nem is tervezik a hazatérést.

olvasás folytatása

Indul a küszöbről az út

705642_460265580675719_822232142_o (1)

Indul a küszöbről az út: ha nem vigyázok, elszelel; Felkötöm én is a sarut, gyerünk, utána, menni kell” (J.R.R. Tolkien)

Az utazás egyszerre szól az otthontalanságról és arról, hogy az ember hazafelé tart. Minden táj, amelyet útba ejt, kevés ahhoz, hogy legyökerezzen, mert ő másra vágyik, az igazi otthonra. Nemhiába nevezi a teológia az embert homo viatorumnak, úton lévő embernek. Haladunk magunktól Isten, az Örök Másik felé, a töredékesből a tökéletes felé, és miközben élvezzük az utazást, érezzük, hogy mindez nem elég. Mi nem csupán erre vágyunk. Nincs ezen a földön maradandó városunk, mert nem találunk nyugalmat. Tovább kell menni. Sose tekinthetünk magunkra úgy, mintha készek, egészek lennénk, csupán haladunk a reménység felé, hogy utazásunk végcélja az a Valaki legyen, aki egésszé tud tenni minket.

olvasás folytatása