üresség címkével jelölt bejegyzések

Lerobbanva (2. rész)

(Az első részhez kattints ide)

„Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (Jelenések könyve 3,1)

Egyedül voltam, mert egyedül akartam lenni. Nem éreztem semmit, mert nem akartam érezni semmit. Süket voltam, mert nem akartam meghallani másokat. Vak voltam, mert nem akartam látni, ahogyan körülöttem megváltozik minden. Megfeszülten lélegeztem, mert ennyit még meg tudtam tenni magamtól is.

12271204_1192882924061261_765876660_o

olvasás folytatása

Lerobbanva (1. rész)

Mész az úton, sietsz, hogy hamar haza tudj érni, mert már hamar sötétedik. Ahogy elhaladsz a benzinkút mellett, elfog egy nagyon rossz érzés, de inkább nem foglalkozol vele. Mész, mert sietned kell. És egyébként is butaság az egész, hiszen pár napja tankoltál. Negyedóra múlva viszont furcsa hangokat hallasz az autó motorja felől. Lerobbantál. Egy fránya, régen megszokott gödör, amin már annyiszor keresztülhajtottál most kifogott rajtad, és kilyukasztotta a tankodat. Megállhattál volna, de nem tetted meg.

Sokszor képesek vagyunk, arra, hogy elrohanjunk a rossz gondolatok, megérzések mellett. Inkább megrázzuk magunkat, és megyünk tovább azzal, hogy elrohanjunk a rossz gondolatok, megérzések mellett. Inkább megrázzuk magunkat, és megyünk tovább azzal, hogy minden rendben van. Álltatjuk magunkat ezzel a tudattal, mintsem szembenéznénk azzal, hogy az üzemanyagunk fogyóban van, nem lesz elég a célig, segítségre van szükségünk.

12270382_1191635540852666_1996389061_n olvasás folytatása

Töltsd tele!

fuel-economy_1__2009-08-25_11.57.38

Pár napja voltam egy Pintér Béla koncerten és fura dolgokat éltem meg. Elkezdődött a koncert és zenéről zenére fokozódott bennem egy érzés: üres vagyok. Eddig is tudtam, hogy kicsit ki vagyok üresedve az utóbbi időben, de a hétköznapokban nem tűnik fel annyira az embernek, mikor jár-kel az utcán, jönnek szembe vidámabb és komorabb tekintetek. Itt viszont több száz ember dicsérte Istent, énekeltek, tapsoltak, én pedig, ha még meg is próbáltam magamra erőltetni az éneklést és kifacsarni magamból valami érzelmet Isten felé, akkor is csak a nagy ürességgel találtam szemben magam. Fejben tudtam, hogy rengeteg mindenért lehetek hálás Istennek, hogy Ő szeret, vigyáz rám, megbocsát, és azt szeretné, ha örülnék, közel lennék hozzá, de egyszerűen voltam én, és volt Isten, de nem bennem.

olvasás folytatása

„Haláltánc ballada”

„Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg…”

Azok közé az emberek közé tartozom, akik ha kicsit rosszabbul vannak, zenét hallgatnak. Meg akkor is, mikor jobban vannak. Meg amúgy is  szeretnek mindig csak úgy szimplán aláfestő zenét dúdolni az utcán. Szóval, ez a dal most nem a legjobb pillanatomban jött elő, de épp ezért kapott el a legjobbkor.

olvasás folytatása