újév címkével jelölt bejegyzések

Újévi fogadalmak keresztyénként

Az ünnepek elteltével a legtöbben túl vagyunk egy úrvacsora osztáson is, amely végén azzal az intéssel engedtek bennünket utunkra, hogy ne tegyük magunkon hiábavalóvá Isten kegyelmét, és hogy megtisztulásunkat követően mostantól ne úgy éljünk, ahogyan eddig, „ne uralkodjon többé bennünk a bűn”. Ha úgy tetszik, Isten tiszta lapot kínált. Azt mondta: mivel elfogadtad a kegyelmem, ezért eltöröltem mindent, amit eddig rosszul tettél. De most próbáld újra!

Bár az újévi fogadalomtétel nem keresztyén találmány, sőt, a Biblia óva int az elhamarkodott és nem komolyan vett ígéretektől (a Prédikátor 5-ben ezt olvassuk: Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.), ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy keresztyénként tilos lenne meglátnunk az évkezdésben a lehetőséget az újrakezdésre, a változtatásra. Mint ahogyan azt meg lehet látni egy úrvacsorában is. Íme néhány javaslat arra vonatkozóan, hogyan gondolkodhatunk keresztyén módon az újévi fogadalmakról!

olvasás folytatása

Az utolsó óraütés

Van ez a megmosolyogtató csángó mese a szerencsétlen egyszeri emberről, akihez egyszer csak betoppan Szent Mihály, s bejelenti, hogy bizony el kell indulni a minden élők útján. A szegény ember hat hónapnyi haladékot kér. Az angyal rábólint és elkezdődik a türelmi idő: hat hónapnyi kemény munka, a sűrű erdő közepébe való rejtőzködés, önmaga körüli falemelés stb. Aztán amikor már úgy tűnhet az ember számára, hogy megúszta az egész halál mizériát, eljön Szent Mihály és elkíséri magával. A pallón átkelve loccsanás hallatszik, mire kiderül, hogy emberünk egy szempillantás alatt, észrevétlenül lépett át a túlvilági létbe.

olvasás folytatása

Örökké tart

Rettenetes nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember derűsen és csillogó szemekkel toppanjon bele az új esztendő első perceibe. Persze, a jó adag pezsgő talán segít a bajon. Mégis. Nem igazán emlékszem olyan éjfél utáni pillanatra, amikor a tűzijátékot kémlelő pillanatok közepette ne éreztem volna egy kisebb-nagyobb méretű gombócot a torkomban. Ismerős volt ez az érzés megboldogult gyermekkorom szereplései előtti perceiből, amikor az összes létező szó – bármily csekélyke mennyiség is lett légyen az – összekavarodott a fejemben, s szinte biztos voltam benne, hogy most, életem filmjének következő képkockájában az összegyülekezett szülők, tanárok és többi gyerektársam népes hada bizony mind a dadogó, szavakat kereső és elpirult dundi gyermeken fog hahotázni. Na, ez van bennem évente 00:01-kor. Hadd pontosítsak: nem azért, mert pesszimista vagyok, és úgy érzem, hogy ez a következő háromszázhatvanöt nap totális kudarc lesz telve felégéssel, bajjal meg gonddal.

olvasás folytatása

Óévi terápia

Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. (Ef 4,32)

2017 utolsó napján mindenki megválasztja, hogyan készül arra, hogy átlépje egy új év küszöbét. A mai napon Isten arra emlékeztet bennünket ezzel az igével, hogy tudatosan készüljünk, azaz csak a legfontosabbakat vigyük magunkkal a jövőnkbe, tudjunk megbocsátani azoknak, akik nehéz terheket raktak ránk idén is.

olvasás folytatása

Relatív mérföldkövek

3727422061_24793f66ac_b

Nyakunkon az újév s vele együtt az új év. Megint egy ünnep, egy évforduló – ilyenkor decemberben nem vagyunk ünnepi alkalmak híján. Kell is a megállás, pihenés, mert ha nincs idő a kikapcsolódásra, egyszerűen leépülünk, vagy bekattanunk, és egyik sem túl üdvös állapot.

Az újév azonban az ünnepi hangulaton kívül mindig hordoz magában valami pluszt is. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk összegezni, mérlegelni, döntéseket hozni, vagy legalábbis fogadkozni. Szerintem ezzel nincs is baj, akkor sem, ha az újévi fogadalmakat sajnos rendszerint nem tartjuk be (persze, tisztelet a kivételnek!).

olvasás folytatása