tudás címkével jelölt bejegyzések

Megszerzett tudás és elrejtett kincs

Akik keveset tudnak a tudományról, és akik keveset értenek a valláshoz, vitatkozhatnak egymással, és akik figyelik őket, azt gondolhatják, hogy ez a tudomány és a vallás közti vita, de valójában csak a tudatlanság két formája közti összeütközés” – vallja Robert Andrews Millikan, Nobel-díjas fizikus. Ennek az összeütközésnek a leggyakoribb pontja a teremtéssel kapcsolatos kérdések boncolgatása, aminek kapcsán keresztyénként gyakran hagyjuk belekényszeríteni magunkat a védekezés zsákutcájába. Könyvek tucatja szól arról, hogyan lehet szakszerűen képviselni egy technikailag fejlett világban a teremtés álláspontját, és jó, ha ezeket ismerjük. Azonban fontos, hogy a modern fizika és az információtechnológia részleteinek erdejében ne veszítsük el a lényeget, miszerint minden Krisztus által és Őreá nézve teremtetett. Lehet, hogy hatékony érveléstechnika helyett hitvallással többre mennénk! Az igazodási pontunk legyen mindig Jézus Krisztus, amikor a hitünk és a tudásunk kapcsolatáról gondolkozunk. Pál szerint Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve, amiből két gyakorlati dolog következik a hivatásunkra, munkánkra nézve.

olvasás folytatása

A felszínesség pohara

Fotó: Ryan Thomas Snider - Half Empty
Fotó: Ryan Thomas Snider – Half Empty

“Az első korty a tudomány poharából ateistává tesz. De a pohár fenekén ott van Isten.”  (Heisenberg, bár egyesek Newtonnak tulajdonítják)

Míg bele sem kortyoltál a tudományba, addig igazából el sem gondolkodtál, nem érdekelt a cáfolat; mondtak valamit és te feltétel nélkül elfogadtad. Hittél. Aztán belekóstoltál, találkoztál ellenérvekkel, megálltál egy szinten és akkor azt hitted el, hogy a dolgok egyszerűek, megmagyarázhatók, Isten pedig tagadható. Aztán egyre jobban elmerültél a tudományban, felfedezted, hogy a matematika is absztrakció, a tudományok felső szintje igazából már szinte filozófia, mert minél közelebb akarnak kerülni az igazsághoz, annál több találgatásra, spekulációra kényszerülnek. Rájöttél, hogy igazából mindennek a végén úgyis hit van.

Valahogy így lehet a boldogsággal is. Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, hogy egy mély érzésű, mély gondolkodású ember ugyan hogyan lehetne felszabadultan boldog? A felhőtlenség végül is a felületesek kiváltsága.

olvasás folytatása