tízparancsolat címkével jelölt bejegyzések

Tízparancsolat 6.10

parkour_the_city_by_stryda429-di2au4

Ne ölj! (2Móz 20,13)

A Tízparancsolaton belül vannak olyan rövid útmutatások, amiket látszólag nem kell túlmagyarázni. Ilyen ez a parancsolat is. Azonban a Tízparancsolatban a negatív felszólításként megfogalmazott utasításoknak csupán felszíne a tiltás. Kicsit mélyebben ezek a parancsolatok sokkal többre szabadítanak fel, mint amitől eltiltanak, korlátoznak. Jelen esetben a „Ne ölj” parancsolatot kiegészíthetnénk így is, feltárva a parancsolat hátterét: Ne ölj – élj!

olvasás folytatása

Tízparancsolat 5.10

14374625_1166360003429120_1614229062_o

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! 2Móz 20, 12

Tiszteld…

Furcsa parancs. Értem én, tisztelni kell, így helyes, meg minden. A tanárt, akit ki nem állhatok, a kötözködő rendőrt, mert egyenruha van rajta, a szüleimet, akiknek az életemet köszönhetem. Mégis nehéz.

Azért szeretem az Urat, mert megszabadított. Világos. Mert jó volt hozzám és az életét adta értem. Mert minden nap megújul kegyelme. Hálából szeretem, tisztelem, imádom, és megpróbálom megtartani a parancsait.

olvasás folytatása

Tízparancsolat 4.10

14202878_10208508176155506_646048085_o

Idő van! Igyekezz! Gyerünk már! Naponta elhangzó szavak, szókapcsolatok, amelyek mind jelzik, mennyire rabjai vagyunk a mérhető és múló időnek és mennyire versenyt futunk vele. A teendőink listája duzzad, az adott idő pedig fogy. Szeretnénk megfordítani a dolgot. Ábrándozunk arról, hogy egyszer sok szabadidőnk lesz. Aztán mégsem. Mert a muszáj nagy úr, mert mások osztják be az életünket. Mert abban az illúzióban élünk, hogy egyszer csak a végére érünk annak a listának. És talán házanként, naponként ismétlődik meg észrevétlenül Zorán dalának a refrénje: „– Apa, mikor jössz? –Fiam, mennem kell! Az élet csupa kötelesség. De sokat leszünk együtt még…”

olvasás folytatása

Tízparancsolat 3.10

„Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi.” II. Mózes 20, 7

A nyár meleg éjszakáin az ember szívesen alszik nyitott ablaknál, persze a nyitott ablak óhatatlanul beengedi a hűs szellőn és az ízeltlábúakon kívül az éjszaka sokféle hangját is. Városban, ráadásul ennek főterén élve  e hangok tulajdonosai az aktív éjszakai életet élő fiatalok, a szeszes italok szabadban fogyasztását kultiváló rétegek, illetve a hajléktalanok, akiknek felszabadult beszélgetései átszövik a városi éjszaka sötétjét. Ezekben gyakran felemlegetik egymás vagy mások nőági felmenőit, de ami keresztyén füllel hallgatva fájdalmasan szíven ütő, hogy igen gyakran felhangzik Isten neve is, és nem igazán barátságosan megemlítve. Aztán nappal találkozom velük, köszönnek, mintha éjszaka mi sem történt volna…

anger

olvasás folytatása

Tízparancsolat 2.10

Van Kovászna megye északi részén egy hegycsúcs, ami alig 1100 méter magas, mégis csodás kilátásban van része annak, aki megmássza. A hegy tetején egy várrom áll, messziről hirdetve a régi legendát és történetet, amiben a bálványimádás és az igaz istenhit összeütközik, majd az igaz szeretetben feloldódva valahogy kisimulnak a dolgok. Jókai Mór egyik legzseniálisabb könyvében állít emléket a várnak és a hozzá tartozó történetnek, amiben jóval a keresztyénség államvallássá tétele után az Apor nemzetséghez tartozó Szilamér veszi fel a keresztyénséget szerelme kedvéért. Sokáig volt a vár a pogány és ősi magyar hitnek az őrzője, a bálványimádás fellegvára, de aztán a szeretet mégis győzött.

16948498

olvasás folytatása