természet címkével jelölt bejegyzések

A kis dolgok Istene

Elképzelem, ahogy újra az a szörnyen nehéz feladat szakad a nyakamba, hogy ismét szószékre kell állnom, és ott élő, hús-vér emberek életére nézve kell szólnom az Isten akaratát. Gondokkal és problémákkal küszködő embereknek. Betegeknek. Szenvedőknek. Nehézséggel birkózóknak. Reményvesztetteknek. Eltévedteknek. Satöbbi.

Miután remegve már fent találom magam a színpadon, elkezdem. Először is arról beszélek, hogy milyen csodás a gyöngyvirág illata tavasztájékán. Aztán arról, hogy a minap mennyire elbűvölt egy rózsabokornak a látványa, amint a friss esőcseppek gyöngyöztek a megnyílt szirmokon. Nem volt gazdája. Útfélen volt. Mégis pompásan virított. Aztán azzal folytatnám, hogy milyen jó lenne, ha néha megállnánk megfigyelni a háztetőn henyélő galambokat, és elgondolkoznánk azon, hogy ezek ugyan miként laknak jól napról napra. Majd elmondanám, hogy a minap leszakadt egy gomb az ingemről, és mivel nagyon szeretem azt az inget, úgy a gomb keresésére indultam: kihúztam a szekrényt, letérdepeltem, benéztem az ágy alá. Majd fél órába telt, de meglett, visszavarrtam és örültem. Azt is elmesélném, hogy nemrégiben a tengerparton sétáltam, és egyszerűen csak figyeltem a partra vetett kagylók sokaságát. Mindegyik más volt: egyik formás, letisztult, másik rücskös, bordázott, de mindegyik ugyanolyan különlegesen egyedi.

olvasás folytatása

Én és a fantasy 3.

(Az első részért kattints ide, a másodikért pedig ide)

Valami nagyon elromlott ember és természet között. Ahol egykor zöldellő pázsit díszítette a tájat, most szemétlerakó bűzölög. A hegyeket borító fenyvesek eltűntek, kopáran vacognak a dombok. Megszámlálhatatlan mennyiségű gleccser és jégtakaró olvad pillanatról pillanatra. Állatfajok tízezrei pusztultak ki kezeink alatt az elmúlt néhány évtizedben. Pedig ők voltak itt előbb. Még mielőtt a történelmünk elkezdődött volna, ők már élvezték a Nap fényét, a szél simítását, a föld puhaságát. Aztán jöttünk mi. Meg a briliáns ötleteink. Termelés, haszon, gyárak, füst, szemét, légszennyezés, klímaváltozás. A természet tudósai pedig álmatlanul alszanak, már nem tudják hangosabban kiáltani: az utolsó utáni percben vagyunk, mielőtt minden felég magunk körül, s saját okádásunkba fulladunk bele!

olvasás folytatása

Böjti egypercesek 5.

12722428_1021911104540678_540866719_o

“És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” 1Mózes 1,31

Fűben, virágban, dalban, fában (…) látható az Isten. [1]

Hihetetlenül megkapó pillanat az, amikor egy séta alkalmával felfedezed a körülötted lévő világot, meglátod egy pillanatra azt, amire Isten a kezdetek kezdetekor azt mondta „igen jó”. Amikor a mindennapi rohanásodban az ég felhőiben felismered az Isteni hatalmasságot… az erős fatörzsben, a zsenge fűszálban, a leheletnyi virágszálban a gondviselést… a szélben az erőt…

Kedves TeSó, mikor néztél a téged körülölelő természetre csak egy pillanat erejéig is úgy, mint az Isten ujjlenyomatára? Mikor engedted meg magadnak utoljára, hogy percekig szinte belemerülj az ég látványába? Mikor hagytad, hogy a természet csendjében, a fák között, a friss fűben, a szitáló esőben vagy épp az ébredező napsütésben megérintsen az Isteni jelenlét?

A természet Isten dicsőségét hirdeti. Megállít, és eszedbe juttatja, hogy milyen csodálatos is a te Urad. Hálára indít, magasztalásra − de ehhez az kell, hogy egy pillanatra megállj és ráfigyelj.

Kihívás: Vegyük észre a természet szépségeit és csodáit! Isten csodálatos világot adott, örüljünk, és adjunk érte hálát.

[1] Wass Albert: Látható az Isten

 

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára