társ címkével jelölt bejegyzések

Mint karó a növény mellett

A teremtés Uránál jobban senki sem tudja, hogy ki hogyan van összerakva, mire képes, mennyit bír. Ő képes angyalokat küldeni, ha arra van szükség, vagy természeti erőket, esetleg erős belső meggyőződést. Mégis úgy találta jónak, hogy ember legyen embernek támasza.

Így ismerjük meg igazán önmagunkat, egymást – de legfőképpen az Ő atyai szívét.

olvasás folytatása

Birtokolva boldogan

„Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” (Zsolt 65:5)

Nagy fába vágtuk a fejszénket, amikor ebben a böjti időszakban elkezdtük a boldogság keresését. Embert próbáló feladat ez még abban az esetben is, ha van előttünk egy bibliai vezérfonál, amihez igazodva kicsit más szemszögből is meg tudjuk vizsgálni a boldogságot. Hiszen annyira változatos formákban jelenik meg, különböző helyzetekben teljesedik ki a boldogság. Mégis, nem adhatjuk fel a keresését.

Úgy látom, sokan a boldogságot azonosítják bizonyos tárgyak vagy kapcsolatok birtoklásával. Az új játékra váró és játékait folyton megunó gyermek magatartása ez, akit a legnagyobb türelemmel és figyelemmel is lehetetlen boldoggá tenni. Ahogy növünk, természetesen növekednek az ambícióink és a játékaink is. Megtanulunk játszani a becsülettel, a szavahihetőséggel, a bizalommal, a kapcsolatainkkal – és mindeközben mégsem tesz boldoggá az, amit éppen birtoklunk.

olvasás folytatása