szolgálat címkével jelölt bejegyzések

Keresztyén maximalizmus

Maximalizmus. Igazi divatfogalom. Én maximalista vagyok, nem nyugszom, míg el nem végzek jól egy feladatot. Fontos, hogy jól teljesítsek. Hogy a tanáraim, a főnökeim, a férjem/feleségem, anyám/apám, anyósom/apósom előtt maximumot nyújtsak, nekik megfeleljek. Ezért hajtok, keményen. Maximalista vagyok. Tudod milyen ez, meg kell mindig mindenkinek felelni.

Ja és keresztyén is vagyok. Igen, járok templomba, szolgálok, ha épp időm engedi – persze nehéz, mert maximalista vagyok.

istock_16960928_maximalizmus
Fotó: ridikul.hu

olvasás folytatása

Haszontalan szolgák

„Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!” – Lk 17,10.

Szeretek kalandozni, bár én csendes duhaj vagyok – a koponyacsontomon belül bújik meg az a világ, melyben újra és újra útra kelek. Gyerekkorom egy része a szamuráj-korszak véres csatáinak hősei közt telt. Újabban valahogy ösztönösen ráléptem arra az ösvényre, mely ebbe a világba vezet. Nemrég a neten ráakadtam a Hagakure magyar fordítására. A könyv Jamamoto Cunetomonak az 1700-as évek legelején született szamuráj kódexe.) Nekiültem, és a Pataktól Miskolcig tartó vonatúton végigolvastam az első két részt.

olvasás folytatása

Pünkösdi gyökerek

Szeretem a visszajelzéseket, még ha furák is. Nemrég akaratlanul is hallanom kellett, hogy mit szólnak hitben járó keresztyének az írásaimhoz. Mit ne mondjak, kaptam hideget-meleget. Ami legjobban megmaradt, az talán az, hogy „jól ír, csak túl tudományos, és ezért nem olvassák sokan”. Azóta is próbálom eldönteni, hogy ebben mennyi a dicséret vagy elismerés, és mennyi a javító szándékú kritika. Még nem sikerült kiderítenem, minek szánta az illető.

Ezért bocsássatok meg, de ebben a bejegyzésben hű szeretnék lenni névtelen kritikusom észrevételéhez – kicsit mélyebbre nyúlva szeretnék írni a pünkösd ünnepéről. Tudományos lesz? Emészthetően. Jó lesz? Azt döntse el az Olvasó!

olvasás folytatása

Jobb adni, mint kapni?

giving-hands-2o9p7k18179pa7rqj8k2yy

„Most pedig a cselekvést is végezzétek el, hogy amilyen az akarás készsége, olyan legyen a véghezvitel is, aszerint, amitek van! Mert ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.” (2Kor 8, 11-12)

Valóban úgy gondolod, te, aki most ezt olvasod, hogy jobb adni, mint kapni? Igen? Akkor miért nem teszed rendszeresen? Akkor miért aggodalmaskodsz azon, hogy nem tudsz mit adni? Miért félsz attól, hogy akkor neked rosszabb lesz, mert egy csomag kávéval kevesebbet tudsz megvenni? olvasás folytatása

Dicsérd önmagaddal!

dicsérd önmagaddal 2

Épp az egyik vizsgámra készültem, amikor a következőt olvastam: „Az istentisztelet nem zárja ki, hanem befogadja, regenerálja az ember művészi képességét. Ez akkor történik, ha a művészi képességet … áldozatul szánjuk, mint a mi okos tiszteletünket (Róm.12,1). Ez nem jelenti a művészet megbilincselését. Hiszen az ember minden képessége akkor szabadul fel igazán, amikor Istent szolgálja.”

olvasás folytatása