szokás címkével jelölt bejegyzések

Blogolás

b62f588578b74e90c62eba7d7bd2eb02

Ma szörföltem a neten és észrevettem, hogy új bejegyzésünk van a TeSó blogban. Ne nevessetek ki, ne vessetek meg, egyszerűen le vagyok maradva. Amikor az ember édesanyává válik, egy időre kiszakad a világ zajából (egyetlen nap internet nélkül, és nem bírok időben válaszolni a sok üzenetre…). De ha a kisfiam elalszik, van időm arra, hogy elolvassam az új bejegyzést. Közben mosolyogtam, elképzeltem a szerzőt abban a helyzetben, azokkal az érzelmekkel, amelyelről őszintén írt. Gondolatok árasztottak el, ott éreztem magam egy kicsit Isten lábainál. Aztán észrevettem, hogy az előző bejegyzést sem olvastam még, és az azelőttit sem. Elolvastam egyszerre mindet. Mindegyikre válaszolni akartam, mindet lájkolni és megosztani – olyan sok érzés kavargott bennem…

olvasás folytatása

Mutasd a profilod, megmondom ki vagy!

aa1

Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. Mt 12,34b

 Talán nem is ismerek olyan tízen-húszon éves fiatalt, aki ne használná, ne tudná mi az a Facebook. Észre sem vettük és az elmúlt pár évben életünk szerves része lett – olyannyira, hogy sokszor már meg sem tudunk lenni nélküle. „Mert az infók ott terjednek a leggyorsabban” és ez tény! Régebben még meg tudtam tenni, hogy akár egy-két hétre is félretegyem, de ma már ez sokkal nehezebb, mert „aki lemarad – kimarad”.

olvasás folytatása

Fő a kényelem?!

A-fehér-város

Valahol messze, az Óperenciás tengeren is túl, élt egyszer egy király. A palotája a főváros szívében állt egy domb tetején. Az uralkodó minden reggel kiment az erkélyére, és körülnézett a városban. Bizony, volt is mit néznie: csodaszép látvány volt a sok-sok hófehér házikó, amely ölelő karként vette körül a palotát. Amikor szép volt az idő, az egész város szikrázott a napfényben. Mintha egy-egy kidolgozott kristály állt volna a házak helyén.

A király mégsem azért állt az erkélyre, mert gyönyörködni akart volna a panorámában. Egyáltalán nem. Egyre azon töprengett, mivel tompíthatná a fehérség vakítását. Őt ugyanis nagyon zavarta ez a szikrázás, bántotta a szemét a fehérség.

olvasás folytatása

Fiaim, énekeljetek!

Egyre többször találkozom ifjúsági vagy konfirmandus alkalmak ütemtervében olyan programponttal, hogy „Dicsőítés”. Ez nagyjából azt takarja, hogy huzamosabb ideig szólnak istenes dalok egy kisebb együttes vezetésével. Nyilván eltérő lelkesedéssel vesznek részt benne az illetékesek. Például attól függően, hogy mennyire van megáldva muzikális talentumokkal, vagy mennyire jön be neki ez a fajta zenei stílus.
De milyen is a mi éneklési kultúránk? A teljesség igénye nélkül hadd mutassam be néhány módját annak, hogyan is énekelünk mi Istenről, Istennek.

olvasás folytatása

10 buta szokás keresztényektől

ima

Nem mindenki csinálja ezeket, lehet, hogy van olyan, amit egyedül én csináltam már valaha, mindenesetre következzen 10 elég buta szokás egy kereszténytől, tőlem  😀

  1. Extra pontosan imádkozni, ha valami fontosról van szó

Lehet, hogy ez pont arra példa, ami senki másra nem igaz, de ha valami igazán fontosért imádkozom, akkor szeretem nagyon pontosan megfogalmazni az imádságom, nehogy Isten félreértse. Vagy mondjuk, többször elismétlem. Ez nem olyan nagy baj szerintem, csak maga az ötlet butaság, hogy Isten esetleg félreérti, hogy mire gondoltam.

olvasás folytatása