szeretet címkével jelölt bejegyzések

Szeretet és áldozat

Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. (Jn 15,13)

Pünkösd ünnepe számomra a megértés ünnepe. A Szentlélek kiárad, és mintha megelevenednének az érzékszervek: a vakok szeme megnyílik az evangélium látására, a süketek meghallják az örömhírt és az addig néma tanítványok hirdetik, hogy Jézus Krisztusban megítéltetett a bűn és a halál, és mivel Ő feltámadt, bűnbocsánatot és üdvösséget nyerhet mindenki, aki hisz Ő benne.

olvasás folytatása

Szeretetkapcsolatban

Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!” (Jób 5,17)

Kedves Tesó! Ha most én lennék a helyedben, és ezt az igerészt olvasnám, sóhajtanék egy nagyot, és attól félnék, hogy a szerző most majd el akarja magyarázni nekem, hogy miért jó, amikor az Isten megfedd. „Márpedig akármeddig magyarázza, én akkor is fájdalmas dologként fogom megélni, és punktum”.

Ezért kérlek engedd meg, hogy ne magyarázzam el, hanem megosszak veled néhány személyes gondolatot a témában. Gyerekkoromban, amikor az édesapám mérges volt rám, soha nem ütött meg. Inkább úgy büntetett (borzasztó ellenérzést vált ki belőlem ez a büntet szó) hogy nem szólt hozzám, levegőnek nézett. Azt hiszem, mai napig összeszorul kicsit a gyomrom, amikor visszagondolok erre, mert ilyenkor közönyösnek, távolságtartónak éreztem őt. Utána persze mindig megbeszéltük a dolgot, és elmagyarázta, hogy mi váltotta ki a haragját. Ettől függetlenül nagy pszichológiai nyomást gyakorolt rám ez a fajta büntetés. Nem is beszélve arról, hogy néha úgy gondoltam, édesapám kénye-kedve szerint büntet, s benne semmilyen érzést nem vált ki, amikor veszekszik rám.

olvasás folytatása

Ha jobban megnézed…

Valamiért bennünk él a vágy, hogy tökéletes társat szeretnénk magunknak, de legalábbis elvárásainknak megfelelőt. Ez a kapcsolatok többségénél a kezdetekben még működik is a bennünk lévő nagy adag hormonális érzelmi töltet miatt, amit szerelemnek hívunk, és ami ‒ megtapasztalásom szerint ‒ csodálatos, ha az Isten által nekünk szánt valaki iránt érezzük azt.

Viszont sokan azok közül, akik már jó pár évet éltek egymás mellett azt mondják, hogy ez idővel megváltozik, mert megismered a másik valódi énjét, elmúlik a rózsaszín köd és meglátod a párod idegesítő tulajdonságait, helytelen szokásait. S aztán csak az marad, hogy panaszkodsz rá, elviselsz neki dolgokat, de alapvetően már nem tekintesz rá olyan különleges, értékes, szerelmet gerjesztő emberként, mint a kezdetekben. Mi több: vannak, akik egyenesen megvetik, megutálják azt az embert, akiben valaha a másik felüket látták…

olvasás folytatása

„A legkisebb is számít!”

maxresdefault-1

Minap egy áruház sorai között egy furcsa polcra lettem figyelmes. Piros, vastag sávú, jól látható helyen feltüntetett mondat volt olvasható rajta: „Csomagsérült árú”. Addig még sosem láttam ott ezt a polcot, vagy elkerülte a figyelmemet, vagy olyannyira el voltam foglalva a megvásárolható normális áruval feltöltött sorokkal, hogy ezt a kis polcot nem is vettem észre. Mindenesetre most felkeltette a figyelmemet. Ám még azelőtt, hogy odaértem volna gyorsan eldöntöttem magamban, hogy nyilván a kelletlen, szavatosságában lejárt vagy valóban a sérült termékek kerültek oda, és hogy az egész csak lim-lomból áll. Még a fentebb említett piros, megkülönböztetett jelzés is azt a benyomást keltette bennem, hogy tilos, használhatatlan, veszélyes stb. Viszont úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, és még időm is van, mégis szétnézek rajta. A polc kissé hiányos és rendezetlen volt, a termékek csak úgy ide-oda hajigálva feküdtek egymás mellett. Nem egy vonzó látvány, semmi marketing, semmi megvilágítás, semmi de semmi érdekesség. Egyiknek a doboza szerteszét szakadozva, a másik megnyomódva, a harmadik mindjárt szavatosságának érvényét veszti, a negyedik pedig kimondottan egy-egy furcsa és egyedi dolog, amolyan nem mindennapi használatra szánt „izé”. Igazából egyetlen vonzó tulajdonságuk volt ezeknek a termékeknek, éspedig az áruk. Jóval olcsóbban, szinte fele annyiért voltak kínálva a vásárlónak, mint a hibátlan társaik. Elidőztem kicsit, de haszontalannak, értéktelennek nyilvánítva tovább indultam onnan.

olvasás folytatása

Meztelenségünk felmagasztalása

STT-2016-Martyr-Black-full

„A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
 Az a nap, az az óra
meztelenségünk felmagasztalása lesz.”
Pilinszky János

Nemrég napvilágot látott egy írás blogunkon, amihez hozzá szeretném tenni mindazt, amit gondolok és amit érzek a kérdéssel kapcsolatban. Kockázatot vállalok, mikor ezt teszem, mert olyan területre engedlek, Kedves Olvasóm, ahol én magam sem mozgok teljes bizonyossággal, mert gondolataim írás közben is alakulnak, formálódnak. Mégis, engedd meg, hogy bepillantást adjak egy szubjektív vélemény alakulásába. Engedd meg, hogy nekem békém legyen.

olvasás folytatása