szerelem címkével jelölt bejegyzések

Böjti ige-percek 2.

Olvasd el: Hóseás 2,16-25

Nagyító alá: Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek.
Azután adom vissza szőlőjét,
és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem.
Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején,
mint akkor, amikor kijött Egyiptom földjéről. Hóseás 2,16-17

Két vers, pár szó csupán. Mégis egy aranybánya, amely rengeteg kincset tartogat, számtalan igazságot Istenről, az Ő tervéről – rád nézve. Benne van a múltad, a jelened, a jövendőd. Benne vagy te magad is. Kérd Istent, mielőtt nekikezdenél, hogy segítsen aranyrögöket lelni ezekben a percekben!

Lassan olvasd el többször a verseket és magadban, vagy papírra rögzítve válaszolj a kérdésekre!

  • A Hóseás könyve úgy mutatja be Isten és a népe kapcsolatát, mint egy elég problémás házasságot. Isten, mint egy szerető férj ragaszkodik a népéhez, a nép azonban újra és újra elpártol Tőle, paráználkodik, félrelép, házasságot tör. Milyen érzés Istenre, mint a te szerelmedre gondolni? Gondoltál-e már valaha így Rá?
  • A 16. versben Isten csábításáról olvasunk. Mi jut eszedbe erről a szóról? Ki az, akit el kell csábítani? Miért van szükség általában erre? (vö. Bírák 14,15; 16,5 – itt ugyanez a szó szerepel)
  • Miért éppen a pusztában akar Isten az ő szerelmesével/feleségével beszélni? Miért lehet a puszta a legjobb hely egy ilyen randevú számára?Mit akar adni Isten a pusztában Izráelnek? Miért lehet fontos az „azután” kifejezés a szövegben? Mit jelenthet a szőlő, amit Isten vissza akar adni?
  • Ákór völgye annyit jelent „A nyomorúság/baj völgye” – a Józsué könyve 7. részében igencsak szerencsétlen történések színhelye. Mi sűrűsödik számodra bele ezekbe a szavakba: „nyomorúság völgye”? Mit akar Isten ebből a helyből tenni?
  • A 2Móz 15,1-21-ben megtaláljuk Izráel énekét, amelyre hivatkozik a 17. vers. Ilyeneket olvasunk: „Éneklek az Úrnak, mert igen felséges… Erőm és énekem az Úr… Az Úr vitéz harcos…” Miért hagyja el az ember Istent, miért kell MÁS, ha ilyen az Isten?
  • Nézd át újra a verseket: mik azok az igék, amelyek Istenre vonatkoznak, és melyek azok, amelyek az emberre?

Most tegyük kissé személyesebbé a dolgokat! Képzeld el, hogy ott ül Isten veled szemben (tudom, Jézust könnyebb odaképzelni 🙂 – tégy, ahogy szeretnéd), és ha van rá lehetőséged, akkor gondolkodj hangosan a következő kérdéseken, úgy válaszolj rájuk, mintha a veled szemben ülőnek mondanád!

  • Milyen dolgok, emberek, bálványok csábításának engedsz könnyen? Hogy képzeled el Isten csábítását?
  • Mi jelenti számodra most a pusztát? Isten oda akar kicsábítani téged is. Ott akar a szívedre beszélni. De hol is van az a bizonyos ott jelenleg a te életedben?
  • Ákór völgye – a nyomorúság völgye. Hol és miben tapasztalod meg jelenleg ezt a völgyet? Hogyan képzeled el, hogy Isten éppen ezt a völgyet változtatja majd a reménység kapujává? Hogy képzeled el az áttörést?
  • Emlékszel a saját Exodusodra? Az első szeretetedre? Az ifjúságod énekére? Hol csúsztak el a dolgok? Hol síklott félre? Hol vagy most?
 

Szerelem. Hát, nem egy egyszerű dolog. Kínzó, féktelen, vak, telve gyönyörűséggel és keserűséggel. Megdöbbentő, hogy Isten szerelmesként mutatkozik be a Hóseás könyvében. Méghozzá a legmegalázottabb, legnyomorultabb szerelmesként: a felszarvazott férj szerepében. Így néz rám – mint szerelmesére, mint egyetlenjére, szemének féltett világára. És hív, már-már pofátlan módon csábít ki a pusztába: oda, ahol nyugodtan beszélhetünk, ahol már annyi időt töltöttünk együtt s annyi sok közös emlék köt egybe minket. És adni akar: a múlt lezárását, tiszta lapot, nyomorúság és baj helyett reménységet. Újra meg akar ajándékozni az első énekkel, az első szeretettel. Önmagával. Itt áll előttem, gyűrű a kezében… Igent akarok mondani… Igent.

Ha jobban megnézed…

Valamiért bennünk él a vágy, hogy tökéletes társat szeretnénk magunknak, de legalábbis elvárásainknak megfelelőt. Ez a kapcsolatok többségénél a kezdetekben még működik is a bennünk lévő nagy adag hormonális érzelmi töltet miatt, amit szerelemnek hívunk, és ami ‒ megtapasztalásom szerint ‒ csodálatos, ha az Isten által nekünk szánt valaki iránt érezzük azt.

Viszont sokan azok közül, akik már jó pár évet éltek egymás mellett azt mondják, hogy ez idővel megváltozik, mert megismered a másik valódi énjét, elmúlik a rózsaszín köd és meglátod a párod idegesítő tulajdonságait, helytelen szokásait. S aztán csak az marad, hogy panaszkodsz rá, elviselsz neki dolgokat, de alapvetően már nem tekintesz rá olyan különleges, értékes, szerelmet gerjesztő emberként, mint a kezdetekben. Mi több: vannak, akik egyenesen megvetik, megutálják azt az embert, akiben valaha a másik felüket látták…

olvasás folytatása

Sztárom vagy párom?

Nemrég újranéztem a Sztárom a párom című filmet: az eldugott könyvesboltba egy nap belép az ünnepelt sztár, és a szürke kisemberek élete egy csapásra megváltozik… Hm, csodás holywoodi álom! Ez a világ rá van kattanva a celebekre: a közismert, sokak által irigyelt, (jobb esetben) kiemelkedő tehetségekre. És ott vannak a kisebb volumenű közszereplők is, akik nem világhírűek, csak egy szűkebb közösség van oda értük. Meg a mi személyes kis hőseink: a példaképeink, akikre felnézünk, a sztárjaink, akik nagy hatással vannak ránk. Arra sarkallnak, hogy fejlődjünk, merészebbet álmodjunk, kicsit többet tegyünk bele az életünkbe.

olvasás folytatása

Az a bizonyos felemás iga

„Salamon király sok idegen asszony szeretett a fáraó leányán kívül, móábitákat, ammóniakat, edómiakat, szidóniakat és hettitákat, olyan népekből valókat, amelyekről ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek, mert az ő isteneikhez hajlítják szíveteket! Ezekhez ragaszkodott Salamon szerelemmel.” 1Királyok 11,1–2.

unequally-yoked

olvasás folytatása

Szétdobált kapcsolatok

„Három hónapja elköltöztem otthonról – mondja a férfi, és a szemében tengernyi szomorúság. Aztán megrántja a vállát: – De hát komoly hívők is elválnak mostanában…”

Nekem se kellene sokat gondolkodnom, hogy felsoroljak tíz tönkrement keresztyén házasságot a közelmúltból. Némelyiket sziklaszilárdnak hittem, példaként emlegettem. Persze, honnan is tudhatja más, hogy mennyi szenvedés után lett megváltás az a válási határozat? Bármelyik felet hallgatom, mindkettő meggyőzően érvel. Legbelül mégis görcsbe szorul bennem valami, és legszívesebben megráznám mindkettőt: Mit műveltek, ez lett abból a nagy szeretetből, ami annak idején hegyeket mozgatott? De ehelyett csak magamat ostorozom: Tessék, erre vágysz te olyan nagyon! Azt hiszed, a te házasságod más lenne?

olvasás folytatása