szerelem címkével jelölt bejegyzések

Szerelemről és házasságról szakszerűen

Timothy Keller neve nem ismeretlen azok számára, akik egy kicsit is nyitott szemmel böngészik az aktuális tengerentúli keresztyén sajtót. A New York-i Redeemer megagyülekezet alapítója és vezetője napjaink egyik legmarkánsabb presbiteriánus vezetője, gondolkodója. Mivel a presbiteriánus egyház ága, amelyet Keller is képvisel, sok szempontból közel áll a reformátushoz, gondolatai közt sok hasonlóságot tudunk felfedezni az általunk is ismert, klasszikus protestáns szerzőkkel.

Mégsem ez teszi Keller írásait, prédikációit fogyaszthatóvá, hanem a dialektika és a dialógus. A dialektika, amely feszültséget jelent és felhívja a figyelmet a folytonos ellentétre az Isten és az ember között, illetve Jézus Krisztusra, akiben ez az ellentét megbékíttetett. A dialógus, azaz párbeszéd, amelyet Keller különböző világnézetekkel, tudományterületekkel folytat írásain belül és éppen ezért könyvei széles spektrumban képesek tárgyalni és felölelni egy problémát.

olvasás folytatása

La la land

“A sikernek ára van, nem titka
Bohócnak nem jár aranykalitka…” (Hobo)

A La la land (Kaliforniai álom) a tavalyi év egyik legnagyobb Oscar-várományosa, és sokaknak talán épp onnan ismeretes, hogy minden idők legnagyobb bakijaként véletlenül nekik ítélték a díjat, majd pár perc múlva kiderült, hogy tévedés történt.

A történet röviden spoiler nélkül (mert a vége gyerekek, hát meg kell nézni!): adott egy fiatal férfi, Sebastian, aki őszintén szerelmes a jazzbe, és szinte minden mást félretéve tervezgeti álmát: egy igazi, régi időket idéző jazzbár alapítását. Sajnálatos módon nincs könnyű dolga, a műfaj haldoklik. Adott egy fiatal nő, Mia, aki színésznő szeretne lenni, de nem ám a megszokott mindenki színésznő akar lenni módon. Gyerekkora szépséges álmát cipeli, s majd igazi színművésznőként (érezd a különbséget!) szeretne tündökölni a vásznon. Egymásba szeretnek, jönnek a bonyodalmak, és nem mondom meg, hogy happy end-e, avagy sem, és azt sem, hogy hogyan tették eredeti módon különlegessé a végkifejletet.

olvasás folytatása

Böjti ige-percek 2.

Olvasd el: Hóseás 2,16-25

Nagyító alá: Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek.
Azután adom vissza szőlőjét,
és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem.
Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején,
mint akkor, amikor kijött Egyiptom földjéről. Hóseás 2,16-17

Két vers, pár szó csupán. Mégis egy aranybánya, amely rengeteg kincset tartogat, számtalan igazságot Istenről, az Ő tervéről – rád nézve. Benne van a múltad, a jelened, a jövendőd. Benne vagy te magad is. Kérd Istent, mielőtt nekikezdenél, hogy segítsen aranyrögöket lelni ezekben a percekben!

Lassan olvasd el többször a verseket és magadban, vagy papírra rögzítve válaszolj a kérdésekre!

  • A Hóseás könyve úgy mutatja be Isten és a népe kapcsolatát, mint egy elég problémás házasságot. Isten, mint egy szerető férj ragaszkodik a népéhez, a nép azonban újra és újra elpártol Tőle, paráználkodik, félrelép, házasságot tör. Milyen érzés Istenre, mint a te szerelmedre gondolni? Gondoltál-e már valaha így Rá?
  • A 16. versben Isten csábításáról olvasunk. Mi jut eszedbe erről a szóról? Ki az, akit el kell csábítani? Miért van szükség általában erre? (vö. Bírák 14,15; 16,5 – itt ugyanez a szó szerepel)
  • Miért éppen a pusztában akar Isten az ő szerelmesével/feleségével beszélni? Miért lehet a puszta a legjobb hely egy ilyen randevú számára?Mit akar adni Isten a pusztában Izráelnek? Miért lehet fontos az „azután” kifejezés a szövegben? Mit jelenthet a szőlő, amit Isten vissza akar adni?
  • Ákór völgye annyit jelent „A nyomorúság/baj völgye” – a Józsué könyve 7. részében igencsak szerencsétlen történések színhelye. Mi sűrűsödik számodra bele ezekbe a szavakba: „nyomorúság völgye”? Mit akar Isten ebből a helyből tenni?
  • A 2Móz 15,1-21-ben megtaláljuk Izráel énekét, amelyre hivatkozik a 17. vers. Ilyeneket olvasunk: „Éneklek az Úrnak, mert igen felséges… Erőm és énekem az Úr… Az Úr vitéz harcos…” Miért hagyja el az ember Istent, miért kell MÁS, ha ilyen az Isten?
  • Nézd át újra a verseket: mik azok az igék, amelyek Istenre vonatkoznak, és melyek azok, amelyek az emberre?

Most tegyük kissé személyesebbé a dolgokat! Képzeld el, hogy ott ül Isten veled szemben (tudom, Jézust könnyebb odaképzelni 🙂 – tégy, ahogy szeretnéd), és ha van rá lehetőséged, akkor gondolkodj hangosan a következő kérdéseken, úgy válaszolj rájuk, mintha a veled szemben ülőnek mondanád!

  • Milyen dolgok, emberek, bálványok csábításának engedsz könnyen? Hogy képzeled el Isten csábítását?
  • Mi jelenti számodra most a pusztát? Isten oda akar kicsábítani téged is. Ott akar a szívedre beszélni. De hol is van az a bizonyos ott jelenleg a te életedben?
  • Ákór völgye – a nyomorúság völgye. Hol és miben tapasztalod meg jelenleg ezt a völgyet? Hogyan képzeled el, hogy Isten éppen ezt a völgyet változtatja majd a reménység kapujává? Hogy képzeled el az áttörést?
  • Emlékszel a saját Exodusodra? Az első szeretetedre? Az ifjúságod énekére? Hol csúsztak el a dolgok? Hol síklott félre? Hol vagy most?
 

Szerelem. Hát, nem egy egyszerű dolog. Kínzó, féktelen, vak, telve gyönyörűséggel és keserűséggel. Megdöbbentő, hogy Isten szerelmesként mutatkozik be a Hóseás könyvében. Méghozzá a legmegalázottabb, legnyomorultabb szerelmesként: a felszarvazott férj szerepében. Így néz rám – mint szerelmesére, mint egyetlenjére, szemének féltett világára. És hív, már-már pofátlan módon csábít ki a pusztába: oda, ahol nyugodtan beszélhetünk, ahol már annyi időt töltöttünk együtt s annyi sok közös emlék köt egybe minket. És adni akar: a múlt lezárását, tiszta lapot, nyomorúság és baj helyett reménységet. Újra meg akar ajándékozni az első énekkel, az első szeretettel. Önmagával. Itt áll előttem, gyűrű a kezében… Igent akarok mondani… Igent.

Ha jobban megnézed…

Valamiért bennünk él a vágy, hogy tökéletes társat szeretnénk magunknak, de legalábbis elvárásainknak megfelelőt. Ez a kapcsolatok többségénél a kezdetekben még működik is a bennünk lévő nagy adag hormonális érzelmi töltet miatt, amit szerelemnek hívunk, és ami ‒ megtapasztalásom szerint ‒ csodálatos, ha az Isten által nekünk szánt valaki iránt érezzük azt.

Viszont sokan azok közül, akik már jó pár évet éltek egymás mellett azt mondják, hogy ez idővel megváltozik, mert megismered a másik valódi énjét, elmúlik a rózsaszín köd és meglátod a párod idegesítő tulajdonságait, helytelen szokásait. S aztán csak az marad, hogy panaszkodsz rá, elviselsz neki dolgokat, de alapvetően már nem tekintesz rá olyan különleges, értékes, szerelmet gerjesztő emberként, mint a kezdetekben. Mi több: vannak, akik egyenesen megvetik, megutálják azt az embert, akiben valaha a másik felüket látták…

olvasás folytatása

Sztárom vagy párom?

Nemrég újranéztem a Sztárom a párom című filmet: az eldugott könyvesboltba egy nap belép az ünnepelt sztár, és a szürke kisemberek élete egy csapásra megváltozik… Hm, csodás holywoodi álom! Ez a világ rá van kattanva a celebekre: a közismert, sokak által irigyelt, (jobb esetben) kiemelkedő tehetségekre. És ott vannak a kisebb volumenű közszereplők is, akik nem világhírűek, csak egy szűkebb közösség van oda értük. Meg a mi személyes kis hőseink: a példaképeink, akikre felnézünk, a sztárjaink, akik nagy hatással vannak ránk. Arra sarkallnak, hogy fejlődjünk, merészebbet álmodjunk, kicsit többet tegyünk bele az életünkbe.

olvasás folytatása