Szentlélek címkével jelölt bejegyzések

Paraklétosz

“A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Jn 14,26

Mikor fáradtan leültem, hogy összeszedjem csapongó gondolataimat pünkösd ünnepéről, már éreztem, nem vállalkozom könnyű feladatra. Ott volt bennem a nap futása, az elvégzett és hátralévő feladatok, íróasztalom és életem rendetlensége, és mikor mindezek elnyomták bennem azt a hangot, amelyet segítségül hívtam, elment a kedvem az írástól. De még az ünneptől is egy kicsit. Megkérdeztem magam: hogyan jutottam ide? Mikor aludt ki a láng, amit táplálnom kellett volna? Miért hagytam, és miért nem kértem új tüzet az Úrtól? A kérdések könnyebben jöttek, mint a karakterek – és lassan elborítottak. Kedvetlenségemben pedig ismét előjött a vád: nem vagyok alkalmas arra a szolgálatra, amelyen állok.

olvasás folytatása

Majd az Úr megáldja…

– Na, ez is kész van. Nem lett szuperjó, de legalább megvan. Végül is nem az a dolgunk, hogy valami hibátlant, vagy valami vadonatújat és érdekeset hozzunk létre, hanem hogy elvégezzük a szolgálatot, ahogy tudjuk. Úgysem rajtunk múlik. Hanem Istenen. Ő pedig megáldja az érte végzett munkát.

– Igen, Isten valóban meg tudja áldani a hanyag munkát is, de ez nem azt jelenti, hogy a hanyagság kell a zsinórmértékünkké váljon a szolgálatban. A folyamatban az Isten része az áldás, a mi felelősségünk pedig az, hogy a saját részünket a maximumot beleadva végezzük el.

– De ha arra törekszünk, hogy emberileg valami feltűnően jót és minőségit hozzunk létre, azzal nem azt érjük el, hogy a saját munkánkat helyezzük kirakatba a Szentlélek munkája helyett? Teret kell hagynunk a Léleknek.

olvasás folytatása

Antibábel

„Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni” ApCsel 2, 5-6

A Szentírásban hajlamosak összekuszálódni a dolgok. Olvasása közben sokszor húzzuk fel a szemöldökünket: hogy lehetett eddig eljutni? Hogyan történhetett meg, hogy egy ember, aki világos küldetést kap Istentől, pont az ellenkező irányba indul el és egy hal gyomrában kell célba érjen? Vagy hogy lehet megvásárolni az elsőszülöttségi jogot egy tál lencsén, aztán elég csúnyán megvezetni a saját édesapám? Illetve hogyan juthat el egy nép, amivel isten szövetséget kötött, a bálványimádás és ember- illetve gyermekáldozat, kultikus prostitúció mélységeibe?

olvasás folytatása

Értelem lelke

reasonablefaith

Nem emlékszem, mikor kezdtem el különbséget tenni a dolgok között. Talán akkor, mikor az anyaméhben megtanultam ráérezni édesanyám rezdüléseire, átvettem a hangulatát. Vagy akkor, mikor gyerekként megtanultam, mi a fény és a sötétség, nappal és világosság. Esetleg mikor beleharaptam egy vöröshagymába majd egy almába és rájöttem, a hasonló forma sokszor egészen más belső tartalmat takar. Nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy nem tudom elképzelni az életet az emlékeim nélkül. Anélkül, hogy felidézném, újra átélném és, értelmezném őket, tanulnék belőlük. Mindezt azért, mert az emlékezetem, érzéseim, gondolataim, megérzéseim és mindezek továbbadása, fejlesztése egy tényhez kapcsolódnak: értelmes életre lettem teremtve.

olvasás folytatása

Tanácsadó Szentlélek

Valahogy mi, édesanyák úgy gondoljuk, hogy a gyereknevelés terén igazán ott vagyunk szakmailag. Amikor néhány kismama vagy kisgyermekes anyuka találkozik, órákat tudnak beszélgetni a csemetékről – de elsősorban tanácsokat osztogatnak egymásnak. Pontosabban: elmondják a véleményüket arról, hogy a másiknak mit és hogyan kellene tennie. Folyamatos az információcsere a jól bevált módszerekről, sikeres nevelési akciókról, betegség esetére kipróbált gyógyszerekről, komplex táplálási útmutatókról, a cumisüveg alapos fertőtlenítésének legapróbb részletekig kidolgozott módszertanáról és minden tudásról, amire szülőként szükséged lehet. Ember legyen a talpán, aki a sok tudnivalóból ki tudja válogatni a valóban hasznosakat! Mégis el kell ismernünk, hogy vágyunk az útmutatásra. Amikor ismeretlen tájon járunk, szükségünk van a vezetésre, valami fogódzóra, ami (remény szerint) biztonságosan kivezet minket a sötét rengetegből. Ilyenkor kérünk tanácsot.

olvasás folytatása