remény címkével jelölt bejegyzések

Fordulatra várva

Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk.” 2Korinthus 4, 8-9

Arkhimédész azt mondta, hogy adjanak neki egy szilárd pontot, egy megfelelő hosszúságú rudat és kimozdítja a helyéről a Földet. Ebben az igeszakaszban is megfordulnak a dolgok, mégpedig a „de” szócskán. Nem csupán azért, mert Pál jó szónokként szerette egymás mellé állítani az ellentéteket, hanem azért, mert Valaki van emögött a szó mögött, aki kezében tartja a gyülekezet helyzetét.

A korinthusi gyülekezetnek a levél születésekor nagyobb összefüggésbe kellett helyezni a szenvedést, meg kellett tapasztalnia a nehézségekben is sorsfordító Isten munkáját. Úgy gondolom, erre a perspektívára van szüksége ma a kárpátaljai magyarságnak is. Mi is várunk a fordulatra. Többször írtunk már a gazdasági elvándorlás kérdéséről, az itthonmaradás nehézségeiről, és a helyzet azóta  nem  javult, sőt inkább romlott. 2017. szeptember 5-én az Ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta azt az oktatási törvényt, amely nem csupán tovább rontaná az oktatás és módszertan szintjeit, hanem hetedik cikkelyében lekorlátozza a kisebbségi nyelvhasználatot az iskolákban az alsó négy osztály szintjére. Minden politikai és szakmai kommentár nélkül megállapíthatja a külső szemlélő, hogy a törvénnyel szembeni minden tiltakozásunk ellenére szorul a hurok a kárpátaljai magyarság nyakán. A határozott politikai állásfoglalások mellett népünknek égető szüksége van a reményre. Pál soraiból meríthetünk, mert vele Jézus íratta meg az üzenetet a mindenkor nyomás, üldözés alatt lévőknek.

olvasás folytatása

Hétfő – az én feltámadásom

Volt a nővéremnek egy tanára, aki néha megkopogtatta a fejét az ujjával, hogy vajon talál-e ott valamit, ami jó alapanyag lehet a fizikához. Most velem is ezt játssza az Isten. Elküldött a világ végére, kiszakított mindenből, lassan elzár mindent, de én még mindig nem értem. Ezért csakúgy, mint karácsonykor, most is megajándékozott egy vírussal, hogy fókuszáljak már a lényegre, zárjak már ki mindent, és vegyem észre a mindennapjaimban a húsvétot. Átgondoltam az életem, átgondoltam a folyamatot, és most tisztán látom életem minden megélt feltámadástörténetét, amiken eddig átrobogtam, mert nem úgy történt, ahogy elképzeltem.

olvasás folytatása

Amikor meghalt a remény

Ismeritek azt az érzést, amikor már a remény is meghalt? Mégis a szívünk mélyén várunk valami csodára, mert hisszük, hogy megtart minket az Úr… Ebben vagyok most. A vergődés. Az érzelmek és az ésszerű döntések összecsapása. Álmatlan éjszakák és még rosszabb nappalok. A végén tudni fogom, mi volt ezzel az Úr terve a személyes életemben – de most egyáltalán nem értem. Csak abba tudok kapaszkodni, hogy Istennél semmi nincs véletlenül.

olvasás folytatása

A holló

cebce57527f88c58dfed250ba13c1b0d

Nem olyan régen elém került ismét Edgar Allan Poe-tól a kedvenc versem: a Holló. Ismerjük jól magát a madarat, amely fekete kabátot hord, rockénekesszerű hangja van, a baljós előjel ő maga és ritka belőle a fehér színű. Poe versében a holló sokak számára a halált szimbolizálja, de számomra sokkal inkább a reménytelenséget és a valóságot az ismétlődő „Nevermore” (soha már/soha sem) kijelentése kapcsán.

A főhőst, magát az írót, ki elvesztette szívszerelmét Lenóra-t, egy bús borongós éjféltájon, szendergéséből, kopogtatás ébreszti fel. A főhős miután ajtót nyitott és senkit nem talált kívül, rég elhunyt kedvesét kezdi szólongatni, bár válasz hiába vár, az nem érkezik sem a kedvestől, sem mástól.

olvasás folytatása

Isten halott… vagy nem?

Gods-not-Dead

Gondolatok a God‘s Not Dead (Isten nem halott, 2014) c. amerikai film alapján
Vigyázat, spoilerveszély!

Többen is lelkesen ajánlották nekem a filmet: „Húú, Menyus, ezt nézd meg!”  Őszinte leszek veletek: nagyon óvatosan bánok a keresztyén filmekkel, és ritkán nézek meg ilyesmit, mert a legtöbb keresztyén hangvételű filmben csalódtam – kis költségvetésű, gyakran minőségtelen filmek ezek, olyan erős, szinte elvakult „keresztyén propagandával”, amivel néha egyet se tudok érteni. A God‘s Not Dead (Isten nem halott) című filmet 2014 áprilisában mutatták be, és azóta húszszoros (!) hasznot hozott a filmkészítőknek, ugyanis mind keresztyén, mind nem keresztyén körökben meglepetésszerűen jól fogadta a közönség. Kíváncsi voltam, hogy miért.

olvasás folytatása